Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-28 / 303. szám

1982. DECEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tisztelet a szülőföldnek Külföldön élő magyar származású művészek tárlata Immár második alkalommal nyílt a Műcsarnokban seregszemle a külföldön éllő ma­gyar származású művészek alkotá­saiból. A nagy­szabású kiállítás­ra 23 európai és tengerentúli or­szágból 287 mű­vész jelentkezett, mintegy ötszáz műtárggyá!!, zö­mében festők, egy­­harmaduk szob­rász, fotóművész és építész. Van­nak köztük a képzőművészet határmezsgyéjén álló, kísérleti mű­szerekkel alkotó művészek. Ilyen a video-perfor­­mance-szal dolgo­zó Kuchta Klára vagy a Zürichben élő Bállá Péter, akii Metamorpho­­zis címmel állan­dóan cserélődő fénystruktúrákat mutat be progra­mozott vetítőle­mezzel úgy, hagy a látogató a terembe lépve árnyékával és a saját maga vetítette ké­pekkel változtatja a fényje-Schöffer Miklós: Mobil (1912-ben szü­letett Kalocsán, 1936 óta él Franciaor­szágban, Kalocsán 1980-ban nyitották meg a Schöffer-múzeumot a művész ajándékaiból, Budapesten pedig 1982 őszén volt kiállítása a Műcsarnokban.) képviselője, mint a naiv mű­vészetnek. Jólesik üdvözölni a máso­dik világháború előtti törek­vések sikeres hazai képvise­lőit, és meglepődve tanul­mányozhatjuk, hogy meny­nyire hűek maradtak önma­gukhoz utolsó alkotásaikban is, miint Beck András, A. Borbereky Kovács Zoltán, Szalay Lajos, Jakovics Jó­zsef. Egyes magyar művé­szeknek már a nemzetközi lexikonokban szereplő művei is láthatók a kiállításon, mint Pierre Székelynek, Ké­pes Györgynek, Bartha La­josnak, Amerigo Tótnak, Etienne Vágónak, Pierre Vá­gónak. A kiállítás legöregebb mestere, a kilencvennyolc éves Orbán Dezső, a ma már itthon is klasszikussá vált Nyolcak csoportjának tagja. Zúzmarás idő című 1975-ben készült munkája földrésze­ken túli rokonságban áll Bartha László balatoni ria­­násos tájképeivel. Spk művész stílusát már az idegen környezet formál­ta, mint a Venezuelában élő Fircsa László monumentális indián tárgyú képeit. Az USA-ban élő Faragó Miklós 1982-es Tisztelet a szülőföld­nek című képét viszont Szász Endre ifjonti szürrea­lista stílusa ihlette, a felhő­karcolókon átködlő Magyar­­országot tejjel-mézzel folyó Kánaánként ábrázolja nbsz­­talgikus látomásával. Egy­­egy utazás emléke vagy a távolban élők nosztalgiája is megjelenik műveiken mint például a Rómában élő Gellért Hugó: Bartók Béla (1892-ben született Budapes­ten, tanulmányait New Yorkban végezte, 1915 óta él külföldön) lenségek mozgását. így ré­szese, kiváltója és formáló­ja a művészi élménynek. A közönség árnyalt, sok­oldalú képet kap a külföl­dön élő magyar művészek tevékenységéről, érzékelteti, hogy mi foglalkoztatja a ha­tárainktól távpl élő alkotó­kat. akik többen a viliág mű­vészeti arculatát is formál­ták. mint köztük Vasarely vagy Schöffer Miklós. A külföldi kultúrák gyümölcsö­ző kölcsönhatásait mutatja a renrezéntatív kiállítás, amely három generáció munkássá­gából ad ízelítőt. A műveket az alkotók maguk válogat­ták, maguk határozták meg, mit tartanak fontosnak mun­kásságukban, mit akarnak a szülőhazában élőknek bemu­tatni. így egymás mellé ke­rült a világban szétszórtan élő sók művész alkotása, kü­lönböző stílusirányzatok szé­les skáláján. Az ismert és eddig itthon még nem ismert alkotók a jelen művészeté­nek pillanatképét villantják fel. Semmilyen irányzat nincs túlsúlyban, a hiperre­­alizmus éppoly fontos szere­pet játszik, mint a legelvon-­­tabb absztrakció, de a pop art, concept art és más tö­rekvéseknek) éppúgy «kad Nemes Endre: Kompozíció (1909-ben született Pécsváradon, 1927 óta él külföldön, jelenleg Svédországban. 1982-ben ret­rospektív kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában Dallos Marinka tihanyi levendulá­­sokat idéző képén. Különleges él­mény Rapaics Ri­­chárd mélyértel­mű ázimboillikáljú Attila-gobelinje a kontinenseket szétszaggató nyíl­lal. Igen nagy a fotóművészek ará­nya, és meglepően sok a külföldön munkálkodó épí­tőművész, akikről eddig keveset tudtunk. Nemzeti köte­lességünk szá­mon tartani és időnként számba­­venni a magyar tehetségek kibon­takoztatását, alt­­kotómukájuk eredményét se­regszemléken be­mutatni. Brestyánszky Ilona Jakovits József: Mózes (1909-ben szü­letett Budapesten, 1965 óta él New Yorkban.) Dudaiskola Kaposvárott A rádió hullámhosszán Ábel, Honegger, Latinovits A körzeti stúdiók adáside­jével együtt több mint 200 óra műsort sugárzott a Ma­gyar Rádió az ünnep három napján. Ez már mennyiségi oldalról vizsgálva is igen te­kintélyes műsoridő, de egy rutinra épülő műsorszerkezet — időben bármekkora is — legfeljebb csendes tudomá­sulvételt érdemelne, nem el­ismerést. A hét utolsó három napjának műsorát — összes­ségében — viszont felsőfokú jelzőkkel kell dicsérnünk. Egyaránt vonatkozik ez pró­zai és zenei adásokra. Az utóbbiak közül kiemelkedett Csajkovszkij b-moll zongora­­versenye Andrej Gavrilov előadásában, az ismétlésként sugárzott, már klasszikus ér­tékű felvétel a János vitéz­ről — szereplői közül már alig él valaki is: elhunyt a két főszereplő, Sárdy János, Házy Erzsébet, a rendező Cserés Miklós dr. is. Honeg­ger Karácsonyi kantátáját Schweitzer orgonajátéka kö­vette, majd pénteken a har­madik műsorban Händel Messiás oratóriumát hallhat­tuk. Elindult — most volt a bemutató — sikerútján a Canticum Rákócziánum is, Kodály és Balázs Béla kevés­bé ismert, rádióra alkalma­zott műve. Az Ifjúsági Rádió Tamási Áron örökbecsű művét — Ábel a rengetegben — alkal­mazta rádióra, parádés sze­reposztásban, folytatásokban, a riportműsorok készítői kö­zül pedig Szél Júlia bizonyí­totta a műfaj erősségeit. Az irodalmi műsorok csú­csa a Karinthy Szííjpad adá­sa, az 1976-os Latinovits-est közvetítése volt. A hat éve halogatott rádiós premier a Fészek klubban rögzített, döbbenetes erejű Latinovits­­műsor csaknem teljes egészét magában foglalja. A rádió­változat gondozói nemcsak a Latinovits iránti kegyeletből, de a tények valóságából kö­vetkezően sem tartottak igényt a szerkesztői, rende­zői minősítésre, a műsor annyira Latinovits sajátja. A nagy akaratú művész nem engedett beleszólást a műsor összeállításába, nem is be­szélve az előadott művek tol­mácsolásáról. „ Kétségtelen, hogy számos vitatható elképzelés van La­tinovits előadóestjében, de az is tény, hogy a Latinovits­­kép e műsor hiánya és isme­rete nélkül nem lehet teljes. Nemes, jó szórakozást nyújtott a Társalgó vasárnap ssti száma is. Ezúttal a Fan­­:asztikum és irodalom cím­nél a témakör legjellegzete­­;ebb ismérveit összegezhet­ők a meghívott írók. szocio­­ógusok pszichológusok. Összességében örömmel ál­­apítjuk meg a rádió ünne- 3i műsorairól, hogy hasonló dőpontban régen sikerült mnyire változatos, sokszínű, nindenkihez szóló, a legkü­­önbözőbb ízlésű emberek izámára műsorfolyamatot izerkeszteniük. —ti— Utcalabirintus Ez a címe Antoniewicz Roland most készülő doku­mentum-játék filmjének». A fővárosban található azonos nevű utcák és terek közötti bolyongás nemegyszer okoz vidám, gyakrabban bosszús, sőt olykor tragikus helyze­teket. Különösen az új la­kótelepek kísértetiesen egy­forma házai között gond az eligazodás, nemcsak a láto­gatóknak, de még az ottla­­kóknak is. A televíziós pro­dukció jó" néhány ..utcalabi­rintusba” elvezeti majd a nézőket. Dudaiskola kezdődött teg­nap Kaposvárott, a Mezőgaz­dasági Főiskola kollégiumá­ban. A Somogy megyei Mű­velődési Központ által rende­zett tanfolyam négyéves múltra tekinthet vissza, s or­szágszerte egyre nagyobb iránta az érdeklődés a népze­nekedvelők körében. Ezúttal rekordlétszámban, több mint százötvenen jöttek el az or­szág minden tájáról, hogy tökéletesítsék tudásukat a né­pi hangszerek megszólaltatá­sában. A december 31-ig tar­tó dudásiskolán a dudások mellett tekerőlantosok, furu­­lyások, tamburások, citerá­­sok is részt vesznek. Oktatá­sukat — kezdő és haladó fo­kon — a népi hangszerek ne­ves szakértői és művelői vál­lalták. Hagyomány és új, városképeinkben kulturáltság álla­potát a műemlék­védelem is jelzi: hogyan ápoljuk városképeink ere­deti karakterét. Bizonyos ese­tekben ezt a divat is befolyá­solja. A divat és a szükség. A századfordulón például Pest sok hangulatos épületét is fel kellett áldozni az indo­kolt korszerűsítésért, de el­lenpélda is akad, amikor in­dokolatlanul esett áldozatul a soproni reneszánsz város­háza a millenium éveinek át­rendezésében. Az urbaniszti­kában is érvényes tehát, amit Kazinczy a nyelvújítással kapcsolatban hangoztatott: „a tüzes orthológus és neoló­­gus” párhuzamosan fontos küldetése. A hagyományok­nak és az újításnak a maga helyén és idejében hasonló erejű szerep jut: nem gátol­hat, nem rombolhat egyik elv sem. Talán ezért is adódnak sokszor hosszúra nyúlt viták. Emlékezetes a budapesti Hilton szálloda elhelyezése körüli sok ellentétes véle­mény, míg végülis arány­rendje ma már a budai pa­noráma új eleme, a várne­gyed eredeti szépségének sértése nélkül. E komplexitás jegyében sikerült őrizni és újdonságokkal növelni Sop­ron, Veszprém, Kőszeg kö­zépkori belvárosát, miköz­ben a mi századunk, a mi társadalmunk települt impo­záns tömbökkel e gótikus, barokk szerkezet mellé. Ke­­rényi József jóvoltából rend­kívül nagyvonalúan alakult Kecskemét arculata. Alkotó munkája tanúsítja, s erre Kecskemét új városképe a bizonyíték, hogy napjaink­ban egy város főépítésze mi­lyen sokat tehet a közboldog­ságért a tér optimális har­monizálásával. Akárcsak Fa­zekas Péter Szombathely for­málásával. Természetesen, ahol a régi építészeti együttes nem kép­visel maradandó értéket, ott nagyobb szerkezeti alakítás­ra van lehetőség. Ez történt igen helyesen Salgótarján esetében, ahol egy harmadla­­gos, szinte falusias központ helyébe lépett Jánossy György, Vass Antal. Szrogh Gvörgy tervei alapján az új centrum. Időnként elkerül­hetetlen a kisebb kompro­misszum, mint Szegeden, ahol a nyári szabadtéri játé­kok miatt ideiglenes jelleg­gel feláldozták a Dóm tér tá­gas hangulatát, ám az árkád­sor szoborcsarnoka ezt némi­képp pótolja. Igen ösztönző e városkép­formáláshoz a Hild-érem, melyet a Magyar Urbaniszti­kai Társulat adományoz a műemlékvédelemben és a városőrző, városszépítő tevé­kenységben kiemelkedő ered­ményt elért városoknak, épí­tészeknek. Méltán kapta Szentendre nemrégen ezt a kitüntetést, annál is inkább, mert nemcsak az eredeti ba­rokk városkép esztétizáló megőrzésében ért el európai rangot, hanem a lakótelepek csökkentett és tagolt ará­nyaival, közbeiktatott kertes házak sorával sikerült külö­nös dombringás segítségével fokozni a város különböző stílusjegyekhez kapcsolódó, mégis egységesnek megmen­tett hangulatát, karakterét, Szépült az ország, s ezt népünk szorgalma mellett az építészet szigorának, kultu­ráltságának is köszönhetjük. Ennek jegyében vívott ko­moly páros versenyt az el múlt évtizedekben Zalaeger­szeg és Szombathely úgy, hogy egyrészt új, fiatal épí­tészgárdát hívott meg és te­lepített le, másrészt fontos szerepet tulajdonított a társ­művészetnek : a szobrászat­nak, a festészetnek. így Za­laegerszegen Vadász György, Szombathelyen Heckenast János Ybl-díjas építészek al­kottak maradandót, Nagyka­nizsa, Pécs vedutájában Er­délyi Zoltán képvisel új el gondolást a zománcburkolnc külső fedésével, melyben partnere Lantos Ferenc fes­tőművész. Egyéni adottságok és a helységek történelmi igényei találkoznak a frissen kitüntetett Sárvár, valamint Vác, Gyula látványában. Az is helyes elv, hogy az anya­gi és esztétikai források pon­tos felmérése révén váro­saink átalakítása más-más mértékű, a régi és új formák arányai nem egysíkúak, azok léptékét Debrecen, Szarvas, Szolnok hagyományai és le­hetőségei határozzák meg. agyon lényeges, hogy mivel Szol­nok vasúti csomó-. pont, ott alakul ki építészeti értelem­ben is a város egyik új köz­pontja. Valóban ezen a ré­szen lebilincselő a fogadta­tás. Mivel Székesfehérvár­nak erősebb a barokk magja, ezért ott szerényebb a pálya ­udvari építészeti üdvözlet. Ott viszont máshol. Pátzay Pál szobra körül éri a láto­gatót a döntő hatás. Jó folyamat indult el, hi­szen a társadalom nagyobb lehetőségeihez méltón zárka­zott fel az új magyar építész­­generáció, mely megfontol­tan szerkeszti a teret az ú./ formák sokaságával a múlt és a jövő tiszteletének jegy 4- ben. Losonczi Miklós I-------------------------------------------------­Újévi szokások falun :___________________ Az újévi' jókívánságnak falun nagyobb a jelentősége, mint a városban, hiszen a kö­vetkező évi munkával, a ter­méssel kapcsolatban kíván­nak egymásnak a falusiak szerencsét. Az általános hie­delem szerint az újévi csele­kedetnek kihatása van az egész évre. Például azért szoktak ezen a napon korán kelni, hogy egész évben ko­ránkelők legyenek, vagy kút­­nál mosdani hogy egész év­ben frissek legyenek. Újév napján a lányok ólomöntéssel tudakozódnak jövendő férjük felől. Igyekez­tek varázscselekedetekkel is elősegíteni a férjhez menete­lüket: például karácsony és újév között azért nem vitték ki a szemetet, hogy sok ké­rő lépje át a küszöböt. Olyan varázslatok is vannak, ame­lyek a kerti, mezei munkával kapcsolatosak. Karácsony és újév között le kellett szedni a kiakasztott ruhát, különben elhullhattak az állatok. A gyümölcsfákat megfenyeget­ték, gondolván, hogy meg­ijednek és nagyobb lesz a termés. A tyúkokat abroncs­ból etették, hogy sokat toj­janak. Az úgynevezett nyáj­­fordító szertartások arra szol­gáltak, hogy a zajra, amely­­lyel jártak, az állatok feléb­redjenek, a másik oldalukra forduljanak és ezzel biztosít­sák egészségüket a követke­ző évre. Bíztak a falusiak a kimon­dott szó varázserejében is. Az újévi köszöntők tele van­nak jókívánságokkal. Egyes helyeken újév napján temet ték az óévet. Például a du­nántúli Somlyó vidékén az újévet jelképező legény az óévet megtestesítő görnyedt hátú öregembert korbáccsal kergette végig a falun. Újév­kor a főétel a malac. Ugyan­is az előre túrja a szeren­csét, míg a szárnyas elkapar­ná. Az újévi malac farkának meghúzása szerencsét hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom