Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. DECEMBER 24. Világgazdaság '82 Gondok és remények A tőkés gazdaság második világháború utáni legsúlyosabb válsága már eddig is igen nehéz helyzetet teremtett. A nyugati világ legtöbb országában az 1929—33-as nagy világválság jelenségei kísértenek. A munkanélküliek száma meghaladja a fejlett nyugati országokban a 32 milliót, éa tovább nő, 1983 közepére elérheti a 40 milliót. Az ipar 60—70 százalékos kapacitással működik. Hétről-hétre gyárak tucatját zárják be. Jelentős nagyvállalatok mentek tönkre vagy jutottak a csőd szélére, s csak az állami segítség rántotta vissza őket. Csökken az ipari termelés. Esnek a nyersanyagárak. Érdekkülönbségek — konfliktusok A mai világgazdasági válság súlyossága mindenekelőtt azzal függ össze, hogy olyan hosszú távú változások talaján bontakozott ki, amelyek eleve zavarokat okoztak a világgazdasági fejlődésben. A gazdasági növekedés a világ valamennyi országában lassúbbá és ellentmondásosabbá vált az 1970-es évek közepe óta. Az államok gazdaságpolitikája egyre nehezebben képes a felmerült belső problémákkal megküzdeni. A nemzetközi együttműködés messze nem bizonyult elegendőnek. Nem elég hatékonyak a nemzetközi szervezetek, és nem segítik kellően az egyes államokat problémáik megoldásában. Emellett az országok száma megnőtt és helyzetük is rendkívül egyenlőtlen. A világon ma létező 160 állam döntő többsége nágy mértékben függ a világgazdasági viszonyoktól, gazdaságuk sebezhető, és világgazdasági környezetüket formálni nem képesek. Az országok egy része viszont — amelyek a világgazdasági fejlődés fő tendenciáit meghatározzák — nem, vagy alig vannak tekintettel a többiekre. Túl súlyos belső zavarokkal küzdenek, és fő erőfeszítéseiket ezek megoldására összpontosítják, nem a nemzetközi gazdasági viszonyok javítására, amelyet esetenként figyelembe sem vesznek nemzeti gazdaságpolitikájuk meghatározásában. A világgazdasági érdekkülönbségek — a nehéz gazdasági viszonyok, a stagnáló vagy hanyatló termeié*, a stagnáló világkereskedelem körülményei között — igen súlyos nemzetközi konfliktusok kialakulásához vezetnek. Élesebbé válik a verseny, amelyben a minőség és a technikai szint szerepe különösen nagy a piacon maradás szemszögéből. Az 1979—80. óta tartó válság a nemzetközi pénzügyi viszonyok súlyos próbáméival is párosul. Ezek nemcsak az elmúlt esztendőben kialakult magas amerikai kamatláb következményei. Általánosak a likviditási gondok. Miután a fejlődés lassult, sok ország kényszerült importjának csökkentésére. Az exportot növelni a keresletcsökkenés és a2 éles verseny feltételei mellett nehéz vagy szinte lehetetlen. Azok az országok, amelyek a korábbi időszakokban, főleg a 70-es években jelentős nemzetközi hiteleket vettek fel, számottevő gazdasági fejlődésre és kiviteli lehetőségekre számítva, súlyos fizetési gondokkal küzdenek, és sokan közülük a fizetésképtelenség határaira jutottak. Jelentős államok kényszerültek adósságaik törlesztésének átütemezésére, és újabb hitelek felvételével is nehezen képesek az esedékes kötelezettségeiknek eleget tenni. Üj hitelek felvétele sok ország számára csak igen kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Mindezekhez járulnak a korábbi években kialakult strukturális zavarok. A tartós ipari túltermelés, amely ma bolygónk ipari szektorainak mintegy negyedrészét sújtja, hihetetlenül nehéz feltételeket teremtett sok fontos iparágban és országban. E problémák megoldásában sem a fegyverkezés, sem pedig az egyes területeken folyó gyors műszaki fejlődés nem segít az adott feltételek közepette. Nem egyszerű, hagyományos ciklikus túltermelési válság tehát a jelenlegi, mert sajnos, különböző, egymással szorosan összefonódó tényezők hatására alakult ki. A válság sújtja bolygónk valamennyi országát, és. a köztük intenzívebbé -vált kapcsolatok közvetítésével láncreakciók sorozatát váltja ki a gazdasági élet különböző területein, egyszersmind súlyos társadalmi megrázkódtatásokat idéz elő. Eltérő lehetőségek Mikor változnak meg, válnak kedvezőbbé a világgazdasági fejlődés tendenciái? A fellendülés közvetlen közeledtét az elmúlt hónapok során sokan és sokszor jósolták a nyugati világban. Ez azonban nem következett be. A kormányokra ma növekvő belső és nemzetközi nyomás nehezedik a vezető nyugati országokban azért, hogy a^ gazdaságii életet élénkítő politikát folytassanak. Ehhez lehetőségeik azonban eltérőek és feltételeik esetenként kedvezőtlenek. Valószínű, hogy az Egyesült Államokban különböző tényezők hatására 1983 során a gazdasági tevékenység valamivel élénkebbé válik. Ez 1984 körül szélesebb, a fejlett ipari tőkésországok többségére kiterjedő bizonyos, mérsékelt fellendülés kialakulásával is párosulhat. Ennek hatására a világ többi része azonban csak késéssel érzi majd, s nincs kizárva az sem, hogy az országok többsége előbb fogja érzékelni a fellendülés esetleges kedvezőtlen következményeit, és csak később élvezi majd kedvező hatásait. A szocialista országokban is csak hosszabb távon hatnak azok az intézkedések, amelyeket gazdasági helyzetük javítására, problémáik enyhítésére hoznak. flz együttműködés — létfeltétel Az olyan típusú országok számára, mint Magyarország, mindez nem sok biztatót jelent a következő egy két esztendő során a fejlődés külső feltételeit illetően. Ilyen helyzetben is „talpon kell maradnunk”, s arról sem szabad lemondanunk, hogy hosszabb távú problémáink megoldásában előre lépjünk a lehetőségek szerint. Most különösen arra kell törekedni. hogy a rendkívül nehéz világgazdasági helyezetben az éles nemzetközi verseny feltételei mellett a tűlünk függő minőségi szervezeti és más feltételeket úgy alakítsuk, hogy kedvezően hassanak belső és nemzetközi gazdasági helyzetünkre. Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne zavarják minőségi problémák vagy olyan határidők túllépése, amelyek betartása elsősorban tűlünk függne. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk más szocialista országokkal közösen a KGST keretei közötti együttműködés hatékonyságának növelésére és annak érdekében, hogy az jobban segítse valamennyi szocialista ország belső és nemzetközi problémáinak megoldását. Keresnünk kell az együttműködést mindazokkal az országokkal, amelyek számunkra elfogadható feltételekkel új kapcsolatok kiépítését ajánlják. Rugalmasabban, aktívabban kell kezdeményeznünk a nemzetközi együttműködés formáit tekintve is. A tapasztalatok arra utalnak, hogy még ilyen nehéz világgazdasági viszonyokban sem rell ménytelen az olyan országok helyzete, amelyek képesek ügyesen, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, s ahol a közvélemény megérti a gondok súlyosságát, és a vezetéssel közösen keresi a kiutat. Simaj Mihály akadémikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgató-helyettese A freibergi nem vastartalmú fémek kutatóintézete és az Albert Funk Bányászati és Kohászati Kombinát tudósai és technológusai új eljárást fejlesztettek ki másodlagos alapanyagok előállítására. így a nemesfémtartalmú anyagok újra felhasználhatóvá váltak az ipar számára. Kutatómunkájuk során a tudósok nagyon jó minőségű eszközökkel dolgoznak, mint például ez az elektronsugár mikroanalizátor, amelyet a fémes anyagok felületének vizsgálatára használnak. Fiatal műszakiak körzeti állomása Plovdivban. Az állomás tagjai — gyakorlott tanárok vezetésével — kielégíthetik érdeklődési köreiket a kémiai, fizikai, elektronikai, modellező és régészeti szakkörök foglalkozásain. Az állomás tagjai 4—11. osztályos tanulók. A képen: az elektronikai szakkör lelkes tagjai Kambodzsa: buddhizmus és haladás Amikor nemrég a csodálatos Angkor Watban, a mintegy ezeréves Khmer romvárosiban jártam, a Bayonból, a sokarcú Avalokitesvara templomából kilépve az őserdei út túloldalán több száz emberből álló csoportot pillantottam meg. Nagy sárga hengeralakú ernyők alatt trónoló aranyozott Buddha előtt éppen esőkérő áldozatot mutatták be. Csavarvonálú tömjénrudakból szállt a szent füst az oltáron levő tömérdek gyümölcsre, az ananász, papaya, banánhail-mokira. Éppígy a szabad vallásgyakorlás tanúja lehettem a kambodzsai főváros mellett fekvő halászfaluban, ahol az iszlám váilású cham közösség öregjei Koránt kértek, arról panaszkodván, Pol-poték nemcsak az embereiket pusztították el, de felégették mecsetjeiket, tűzre hánytak arab nyelvű szent könyveket is Kambodzsában, miként a térség más államaiban, a vallásos hitnek mély gyökerei vannak. Itt — miként az indiai kultúra, hit, építészet által áthatott más országokban, így Sri Lankában, Burmában, Thaiföldön, Laoszban s — a buddhizmus szigorúbb követelményeket támasztó ága. a theravada (kis szekér) irányzat terjedt el. Azokban az államokban, ahol a kínai hatás érvényesült (Koreában. Japánban, Vietnamban) a másik iskola, a nagy szekér hívei vannak és voltak túlsúlyban. A mai Kambodzsában szabad a vallásgyakorlás. Amint a tiszteletre méltó Tép Vong, az ország legfőbb buddhista méltósága mondta, új szellemmel töltik meg a korábban inkább passzivitásra, elmélkedésre hajló vallást. Tanaikkal összeegyeztethető módon részt vesznek a közjót, az újjáépítést szolgáló vállalkozásokban, iskoláik, kórházak építésében. Űjjáteremtiik a vörös khmerek által szétrombolt szentélyeket is, noha az új pagodákban már nem lesznek iskolák és kórházak — amelyek régebben hagyományosan a kolostorok részei voltak — hiszen ezt a funkciót a világi hatóságok, az álllam veszi át, A hat és félmillió kambodzsai mintegy hétnyolcada khmerekből áll. a fennmaradó részt a főleg halászatból élő iszlám hitű chamok és a kevés keresztény viet nemzetségű adja. Az, hogy a lakosság nagy része buddhista khmer, még nem vezethet arra a törekvésre, hogy úgymond, államvallássá tegyék a buddhizmust — ez többi között a buddhista vallás tanaival sem egyeztethető össze. Sziltanuk annak idején sikertelenül! próbálkozott azzal, hogy a buddhista papságot beolvassza az államapparátusba. Az Amerika-barát Lón Nol-rez&im, amely Pol Poték győzelméig volt hatalmon kommunistaellenes politikájának támogatására akarta kényszeríteni az egyházi szervezeteket — azok a leghatározottabban nemet mondtak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a buddhista kongregáció, a valamennyi irányzatot egyesítő sangha „apolitikus” lenne. A sangha kezdettől fogva elutasította a gyarmatosítókkal való együttműködést, a legélesebben elítélte az amerikai agressziót. Pekingi levél: AZ ALAGUTAK. A körzeti légóparancsnok, ha hallott is Ali babáról és a negyven rablóról, nem mormogott varázsszavakat. Kis ideig matatott a tréningruhahalam mögött, majd megnyomott egy gombot. Az elárusító pult mögött, az üreget fedő lap lassan félrehúzódott. Lépcső vezetett a mélybe, ahonnan elégedett turisták kaptattak felfelé. A helyszín azonban nem a Közel-Kelet volt. hanem a pekingi Ta Szan-lan utca egyik ruházati boltja, s a lépcsők sem a mesebarlangba, hanem a híres pekingi alagútrendszer egyik ágába vezettek. Három szinten, négy, nyolc és 15 méter mélyben két méter magos, és két méter széles boltíves folyosókon baktattunk, inkább .kedélyes, n^int harcias hangulatban. Az egész várost behálózó alagútrendszert az utazási prospektusok nem hirdetik, ha mutogatják is őket, elsősorban délkelet-ázsiai kínaiaknak, hongkongi, macaói „honfitársaiknak”, hébe-hóba újságíróknak. Idővel talán az alagútrendszer is bekerül a tiltott város mellé a múzeumi látványosságok közé. Már ma is gondolnak a turistákra. „Tudja, a háború nem tört ki, így aztán az óvóhelyek egy részét átalakítottuk üzletraktárrá, föld alatti korcsolyapályává, szállodává vagy mozivá”, közli a légóparancsnok, miközben hellyel kínál a föld alatti szuvenirboltban. ahol a turisták a labirintuslátogatás után megteázhatnak és emléktárgyakat vásárolhatnak. Apropó, mozi, a föld alatti séta a Hszuanvu mozinál (kezdődött. Közönséges pekingi mozinak tűnt. Kínai filmeket hirdető plakátok a homlokzaton, az előcsarnokban cukorkát és frissítőket árusító büfé. A homlokzat azonban nem folytatódott moziépületben. Föld alá kellett bújnunk, állítólag atombiztos vasajtókat hagytunk magunk mögött. Éppen a „Lődd le búcsúzóul” című kínai kailandfilmet vetítették. A közönség zöme, a fiatalok, míg kisiskolás volt 1969- ben, amikor Mao elnök az alagűtépítési programot meghirdette. A nevezetes jelszavak még virítanak az óvóhelyek falán: „Áss mély alagutakat, tárqlj gabonát, és sohase törekedj hegemonizmusra”, vagy „Készülj a háborúra, készülj a katasztrófákra, és tégy meg mindent a nép érdekében”. A kínai útikalauzok mosolyogva mutogatják a feliratokat, de a kínai ember mindig mosolyog, ha kényszeredettséget érez. Eltűnt az alagútpszichózis. Maóék szovjet támadással riogatva mozgósították a kínaiak tízmillióit az óvóhelyrendszer megépítésére. Az ember részben arra is magyarázatot kaphat, hogy a kínai nagyvárosokban miért épült olyan kevés lakás azokban az időkben. A beton a föld alá zúdult, s lakás helyett közel egy méter vastag pincefal lett belőle. S miközben már maguk a kínai vezetők sem hittek igazán egy szovjet támadás lehetőségében, a gigantikus föld alatti rendszerek a kínai nagyvárosok alatt egyre terebélyesedtek. Most a mentőötlet, mint mindent, a pragmatikus politikai vonalat diadalra juttató 1978-as decemberi plénumnak tulajdonítják: az alagutakat a nagy modernizálás részévé kell tenni. A kísérők azt magyarázzák, hogy Pekingben sok gondon enyhítettek a kihasználatlan óvóhelyek. Enyhítettek a szállodahiányon. A termekbe négy-hat vaságyat állítódtak be és mosdókagylókat szereltek fel. A fővárosban ötven föld alatti „szálloda” működik tízezer férőhellyel. A pekingi alagútrendszer' egyötöde használható polgári célokra. S a légóparancsnokságok alkalmazottairól is azt hangsúlyozzák, hogy ők nem katonák. hanem kanpuk, azaz káderek: a turisták kalauzolásán kívül a még használható helyiségek bérbeadásával foglalkoznak.
