Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
1982. DECEMBER 16, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fl Bölcsességek könyvétől a Hollékirályig___ Ügy tűnik a karácsonyfák alól az idén sem hiányzik majd a könyv. A szolnoki Szigligeti Könyvesbolt decemberi forgalma — ezidáig több, mint 800 ezer forint — mindenesetre azt bizonyítja, hogy a téli könyvvásár gazdag kínálatából számosán találnak kedvükre, családtagjaik, barátaik kedvére való olvasmányt. Keresettsége a hónap egyik „slágerkönyvévé’ avatta a Kristó Nagy István szerkesztette Bölcsességek könyvét. A kötet elsősorban aforizmák gyűjteménye, de idézeteket, szállóigéket, epigrammákat s egyéb bölcs mondásokat is talál benne az olvasó. Érdekessége, hogy az egész világirodalomból válogat. bőven meríthetünk belőle tehát szép okos bölcs gondolatokat. Annak, aki múltunk iránt érdeklődik nem hiányozhat a könyvespolcáról Zolnay László: Az elátkozott Buda-Buda aranykora című műve. A szerző a középkori Budát enciklopédikus gazdagsággal, páratlan élet- és emberközelséggel mutatja be az olvasónak. Kifogyhatatlan bőséggel idézi fel a város régmúltjának képeit, színes történeteit és polgárait. Egy darabka történelem Boldizsár Iván — a Tények és tanúk sorozatban megjelent — új kötete, a Don — Buda — Párizs is. A kötet hallatlan népszerűségét jellemzi, hogy néhány nap alatt elfogyott a könyvesboltokból. — Jellemző ez más kiadványokra is? — kérdeztük Hangodi Jánosnét, a Szigligeti Könyvesbolt vezetőjét. — Boldizsár Iván könyvét igen kis példányszámban jelentette meg a kiadó. — mondja. — S a szerzőről készült televíziós műsor után az érdeklődés méginkább megnőtt a könyv iránt. Egyébként pedig azt kell mondjam, hogy az idei. az utóbbi évek egyik leggazdagabb, legválasztékosabb kínálatot nyújtó téli könyvvására. Sok rég hiányolt mű s rengeteg újdonság is megjelent. Említhetjük rögtön a Hajnóczy Péter összegyűjtött írásait tartalmazó kötetet. A RADNÓTI MIKLÓS MÜVT1 Az utóbbi évek egyik leggazdagabb kínálatát nyújtja az idei téli könyvvásár Gazdag választék a téli könyvvásáron könyvben a fiatalon elhunyt író négy megjelent kötetének anyagán túl a folyóiratokban megjelent novellái, színdarabjai, valamint kiadásra szánt egyéb írásai is olvashatók. Létezéstechnika címmel napvilágot látott Csurka István úi novelláskötete. és megjelent a közelmúltban elhunyt Gáli István Kalendárium című novelláskötete is. A novellák helyszíne a nyugati határ, az idő a hidegháború. a személyi kultusz korszaka, a közeg a határőrök világa. A könyvesboltokba került a világhírű, Nobel-díjas német író, Heinrich Böll regénye, az Egy bohóc nézetei amely a hatvanas évek nyugatnémet társadalmáról ad éles látleletet, valamint a hazánkban is népszerű Robert Merle Francia história című új műve — amely egy önálló kötetekből álló családregény-folyam első darabja. A közelmúltban az egész világot megrázta Joy Adamson halála. Az ismert írónő — az Oroszlánhűség, az Elza és kölykei szerzője — gyilkosság áldozata lett. Most önéletrajzi kötetét, A fürkésző szellem címmel veheti kézbe az olvasó. — A gyermek és ifjúsági irodalom így karácsony tájékán a szokottnál is nagyobb népszerűségnek örvend. — Való igaz — mondja az üzletvezető. — Űjra kapható és igen keresett például Herman Melville Moby Dick, a Fehér bálna című regénye, de ugyancsak nagyobb gyerekeknek lehet ajánlani Végvári Lajos Tudod-e mi a művészet? című ismeretterjesztő könyvét. Nagyon szép mesekönyvek jelentek meg kisiskolások és óvodások számára. A Hollókirály és más mesék című a világirodalom legszebb meséit gyűjti egy kötetbe, de kicsiknek ajánlanám dr. Balázs Anna Képzeld kórházban voltam című könyvét is, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek kevesebb szorongással, félelemmel lépjenek át a kórház küszöbén. — te — Fotó; t. k. I. A SZÉPSÉG TÁJAI Fazekas Magdolna bronzdiplomát nyert az ötödik országos táifestészotl blennálén Hatvanhárom magyar festő vall a hazai tájakról a Hatvani Galéria pazar kiállícásán. az ötödik országos tájfestészeti biennálén. Ügy tudjuk, még többen pályáztak, számos jó színvonalú festmény mostani és ottani látásáról le kellett mondani, mert a két jókora bemutatóteremben már — a túhzsúfoltság veszélye nélkül — nem tudtak több művet kiállítani a rendezők. Az előzőekhez gyorsan 'hozztáteszszük: egyetlen tárlat művészi színvonala sincs közvetlen kapcsolatban a kiállított műtárgyak számával, a menynyiségre utaló megjegyzésünket csupán azért tartottuk fontosnak, hogy érzékeltessük, milyen nagy — egyelőre maradjunk az alkotói oldalnál — az érdeklődés a tájképfestészet iránt. Csattanós válasz ez mindazoknak, akik néhány évtizede még a tájfestészetet korszerűtlennek, sőt túlhaladottnak vélték, avagy csak akkor tudták elfogadni létjogosultságát, ha tulajdonképpen nem a táj, a magyar művészek által oly fenségesen, kesergően, féltőén vagy reménykedően megmutatott szülőföld volt a téma középpontjában, hanem egy traktor, egy kombájn, gyár stb. Mindenképpen a szépség devalvációjának veszélyét hordozta magában ez a nézőpont, egyszerűsített, kisebbített, torzított, hiszen hazánk szépséges tájait, a mezőket, a vizeket, a falvakat, a városokat — a megváltozott szemléletű emberek munkaeszközeivel, a gépekkel, gyárakkal stb. együtt valljuk hazánknak. Ügy tűnik — s milyen természetes ez! — hogy minél több a technika, az automatizáció életünkben, annál nagyobb az igény a természet egyszerű szépségeire, az alföldi kertek, vizek csendjére, a hegyek jó levegőjű tisztásaira. Mindez jól érződik a hatvani kiállítás képei összességén. A tárlat nagysága miatt sem bocsátkozhatunk részletes elemzésekbe, inkább csak arra a kérdésre próbálunk felelni, milyennek látja a kiállító félszáznál több festő mai hazánkat. Szépnek — ez természetes, ennél jóval többre vállalkoztak a kiállító művészek. Azt a földet mutatják, amelyen bizakodva élünk, hittel dolgozunk, még akkor is, ha megszaporodtak gondjaink. Érződik a nyugalom és a színpompa, amellyel a hegyek, a rétek fogadják csodálóikat. A legfáradtabb. szőkébb környezetüket meguntnak, szürkének találó embert is felüdíti, felvidítja a tárlaton látható tájak szublimált szépsége, erős sugárzása. Nem tévedünk talán ezúttal, ha úgy gondoljuk, ez a legnagyobb értéke a remek gyűjteménynek. A fenségestől a groteszkül tréfálkozóig minden arcát felénk fordítja a táj, s ha figyelünk üzeneteire, még hívebben szeretünk itt élni, hazánkban. Külön öröm, hogy két szolnoki festő is szerepel a tárlaton. Fazekas Magdolna a Tavaszi táj (60x80 cm olaj) című képével bronzdiplomát is nyert, de Meggyes László Napfényes búzatábláját is (70x80 cm olaj) a kiállítás legmegkapóbb, legkifejezőbb alkotásai között tartja számon a szakkritika és az értő közönség. Fazekas Magdolna képe utánozhatatlan aranysárgáival méltóan reprezentálja művészi kiteljesedéséit, amelynek évek óta örömteli tanúi lehetünk. Meggyes László vidám, erőtől duzzadó búzatáblája pedig azt bizonyítja. hogy a tehetség nemcsak meglátja a cseppben a tengert, de vissza is sugározza a felismert jelenség nagyszerűségét. Tiszai Lajos Száz éve született A zeneszerző Kodály Zoltán Századunk zenéjében. de alkalmasint a zenetörténet múltjában sem találunk — az egy Bartók Béla ki vétőiével — példát arra, hogy alkotó művész oly sokoldalú tevékenységet fejtett volna ki, mint Kodály Zoltán. Temetésén, 1967-ben mondóit megrendítő búcsúztatójában méltán emelte ki Szabolcsi Bence: „Ehhez a ravatalhoz ma odajárul nemcsak a magyar és külföldi zeneélet, nemcsak a magyar zene. hanem az irodalom, a néprajz, a pedagógia, a nyelvtudomány és a történelem is a nemzet szellemi műveltségének minden jelképes hordozója.” E szerteágazó, gazdag életműnek központi tartalma, mintegy rendező elve az alkotás, ^ a zeneszerzés. Kodály munkássága épp abban kivételes, hogy termékeny alkotóművész létére kutatta és rendszerezte népzenénket, ebben a minőségében vállalta a tanítást. a zenei közművelődés serkentését, a kórusmozgalom művészi fokra emelését, s vállalt nem csekély köz-Róla is — miiként a zenetörténet oly sok nagy alakjáról — elmondható, tehetsége már gyermek- és ifjúkorában megnyilvánult. Zenével volt átitatva a szülői ház, a nagyszombati gimnázium diákja pedig már komponált is, amellett, hogy kórusban énekelt, zenekarban, kamaraegyüttesben muzsikált több hangszeren, s megismerkedett a zeneirodalom számtalan nagy alkotásával. 1900-ban Budapestre kerülvén Kodály egyidejűleg lett egyetemi hallgató — bölcsész az Eötvös-kollég tómban — és zeneszerzésnövendék a Zeneakadémián. Tanára a kissé konzervatívnak számító Koessler János volt, Brahms irányzatának híve, kit még Liszit Ferenc hívott meg zeneszerzés tanárnak Bajorországból. „Nem lehet mindig tájszólásban beszélni” — ezzel a gondolattal tolta félre Koessler növendékeinek magyaros hangvételű műveit. Nemcsak ő. az egész magas zenekultúra nemeit hatás jegyében állott; persze, kevesek zenekultúrája volt ez, míg a (tömegek silány zenei termékekhez jutottak csupán. Kodály Zoltán már első nyilvánosságra került műveiben, például vizsgadarabjában, az 1906-ban bemutatott Nyári este című zenekari művében sem „magyaros”, (hanem új magyar hangot üt meg. hisz a népzene, amelyet 1903-tól hangfelvételről tanulmányozott, 1905- től serényen gyűjtött, valósággal vérévé vált. Nem idézi a népdalt, hanem műveinek saját maga teremtette hangzó anyagába asszimilálja. Későbbi években gyakran hangsúlyozta Kodály az ének, az emberi hang tisztelete iránti született hajlamát. 1923-ban lezárult első nagy alkotó korszakának három jellemző művonulata közül kettő mégis hangszeres ihletésű. Műhelyében egy sorozatnyi kamarazenei alkotás született: két vonósnégyes. egy Gordonka-zongora szonáta, egy Duó hegedűre és gordonkára, egy Szólószonáta gordonkára, s a két hegedűre és brácsára írott Szerenád; két füzetnvi pompás zongoradarab (Zongoramuzsika, Hét zongoradarab). Igaz, ebből a korszakból való 36 zongorakíséretes dal is. Dalköltészetében nem kevesebbet vitt véghez Kodály, gyár forradalmak bukásának tragédiáját komponálta varázslatosan szép kantátává, s benne személyes meghurcoltatásának keserű élményét. Kecskeméti Vég Mihály 16. századi magyar zsoltárfordítását zenébe ültetve Kodály Ady Endre szellemi társa, a szegényekért, enyomottakért emel szót. A kórus iránti vonzalma már középiskolás éveitől nyomon követhető. Áttörés következett be azonban 1925-ben, amikor Kodály első gyermekkarai — a Villő és a Túrót eszik a cigány — a Wesselényi utcai polgári iskola fiúkarának előadásában elhangoztak. Majd másfél száz kórusművével forradalmasította az addig csekély értékű művecskéket — elsősorban német Liedertafel-darabokat — terjesztő énekkari mozgalmat. Kamarazenéjében a bécsi kiaszszikus mesterek formavilágát telítette új tartalommal, a kórusok monumentális vonulatában a reneszánsz virágzó énekkari stílusát teremtette újjá, Palestrina ellenpontművészetét ötvözte népi-nemzeti hangvétellel. Kórusai nem a „dallam és kíséret” elvére épülnek, örömét .leli bennük minden szólam. Legapróbb énekkari darabja is mérhetetlen gonddal megkomponált teljes zalcmmal és reménykedéssé!. De a Budavári Te Deum is, amely Budavár töröktől való felszabadításának 250. évfordulójára született, a nép szabadságának, a nemzet függetlenségének 1936- ban nagyon is időszerű s a zene sajátos eszközeivel szuggesztíven kifejezett szószólója. A hatalmas zeneszerzői életmű rengeteg titkát egyetlen írás meg nem fejtheti. Az alkotó jelentőségét a legteljesebben Bartók Béla foglalta össze. „Ha azt kérdezik .tőlem, mely művekben ölt testet a legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett. Külső magyarázata ennek az, hogy Kodály zeneszerzői .tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik. Belső oka pedig Kodály rendíthetetlen hite és bizalma népének építő erejében és jövőjében.” Breuer János mint a magyar vers, a költői szó lejtéséhez pontosan illő dallamiejtés megteremtését. Jóllehet jellegzetes, később klasszicizálónak tartott stílusa korán (kialakult, s hangvételét döntően a magyar népzene és az új francia zene (Debussy) hatása határozta meg, mintegy az uralkodó németes zenei ízlés elleni lázadásként, ezek a kompozíciók a maguk idején az avantgarde szerves részét alkották, a magyar művészet század eleji forradalmának fő áramába tartoztak. Nem véletlen, hogy Kodály hangszeres muzsikáját a 20-as évek végéig elsősorban az avantgarde zene köreiben-egyesületeiben játszották világszerte. Kodály életművének fordulópontja a Psalmus Hungaricus (1923), ez hozta meg számára hazájában az első nagy sikert, s ezzel hódította meg 1926-tól a világ nagy hangversenytermeit. A maműalkotás, a Kodály teremtette kórusrepertoár gazdagsága példátlan századunk zenetörténetében. 1926-ban, a Háry János bemutatásával, a szegény, elnyomott parasztság dalai bevonultak az Operaház fényes palotájába. A zenekari tételekből összeállított szvit pedig 1927-től kezdve futótűzként terjedt el a világon. Zenekari kompozícióit, a népzenéből újraalkotott Marosszéki táncokat, a verbunkoshagyományt feltámasztó Galántai táncokat, a Fölszállott a páva zenekari variációkat, a Concertót a korszak legnagyobb karmesterei tűzték műsorukra. Toscanini és Furtwängler, Aoser.met és Fritz Busch, Mengelberg és Vittorio de Sabata — hogy csupán néhány nagy nevet ragadjak ki Kodály előadóművészeinek impozáns listájából. S amit a prózát népdallal elegyítő Háry János daljátékkal megkezdett, a kísérletet 1932-ben a Székelyfonóval folytatta, ebben beszélt szó már nem hangzik el. anyaga csupa népdal, a legszebbekből való. A Psalmus Hungaricus ilázadó-forradalmi hangja nem enyészik el Kodály művészetében. A Háry „szegény magyar nép”-himnusza, a Lengyel László „koldus magyar nép”-ről éneklő gyermekhangjai, a Jézus és a kufárok bibliai szövegű motetta döbbenetes látomása a Felszállóit a páva férfikarának. Ady-népdal párosításé szabadsághangja. A magyarokhoz című Berzsenyikánon („szabad nép tesz csuda dolgokat”) — mindezek ugyanarról szólnak bi-
