Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
-4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. DECEMBER 15. IA szerkesztőség postájából I Keresünk Polcortolone-t... Az első pillanatban meglepődöm ... és mi tagadás, meghatódom. A lány olyan makacsul bízik a sikerben, hogy beadom a derekam ... Telefon ide, telefon oda . .. Reményteler. :— mondogatják, hisz van már másfél éve is, hogy ebből a gyógyszerből nem érkezik az országba. Érthető ... Van más — nem is egy —, amivel pótolni lehet. Nem, nem adhatnak tanácsot, a betegtől függ, akit kizárólag a kezelőorvosa ismer, ő írhatja ki a gyógyszert is. Biztatom a lányt. Beszélje rá az édesanyját, hogy próbálkozzon más orvossággal, hisz lehetetlen, hogy valami ne használna neki. — De az én szívbeteg. 62 éves édesanyám már vagy négy éve ezt szedi, háromszor egyet naponta, és ez volt jó neki. Azelőtt hiába kapott mást... Megfizetem, csak legyen benne az újságban, hátha van valakinek ... — érvel, és elerednek a könnyei. Most magyarázzam, hogy nálunk csak a hirdetésért kell fizetni? Polcortolone — bűvölöm már vagy ötödször a fiolát, amelyben harminc 4 mg-os tabletta volt. Tartalma tíz napr- volt elegendő az ismeretlen asszonynak. E rovat összeállítója mit tehet? Ideírja ügyfele nevét, címét (Kugler Teréz, 5435 Martfű, Ságvári út 11. I. em. 18.), és drukkol, reménykedik! Hátha? ...és egy „vizes” brigádot A másik ügyfelem 68 éves, nyugdíjas. Havonta 1800 forintot visz neki a postás ... Mutatná a papírjait, hogy 1971-ben 100 százalékos munkaképtelennek bizonyult... Meg ez a baja ... meg az ... Ne mutassa — kérem —, elhiszem az ízületeit meg mindent, csak ránézek. De ezen mi nem tudunk segíteni. Persze, tudja. És szégyelli, hogy az újsághoz jött... Keserűségében jutott neki eszébe a Néplap, amelyben anynyi mindenről olvas.... Ha megírjuk az ö nagy baját, biztosan akad egy segítőkész brigád. Kevéske nyugdijából ugyanis már kétszer csináltatta a vízvezetéket és a szennyvízcsatornát. Nem győzi ... Megint kellene csináltatni, valahol valami szivárog. Kicsiny házrésze pincéjében ismét áll a víz, félti az épületet. Hát ennyi. Olvasónk a megyeszékhely központjában lakik, egy régen épített házban. Nevét, címét a segíteni szándékozó érdeklődővel közli e rovat összeállítója: Farkas Ferencné Levelekből sorokban, képekkel A megye majd minden csücskéből kaptunk beszámolót Télapó-ünnepségről. Nem lesz sértődés, ugye, ha csupán egvet közlünk — mutatóba? A jászberényi Zagyvamenti Tsz-ben december 4—5-én majd négyszáz gyerek örven-É& most „ugorjunk” néhány évtizedet... Szajolban is ugyanennyi — négyszáz — Mikulás-csomagot készítettek a vöröskeresztes aktivisták, akik a vasutasok művelődési dezett a teli puttonnyal érkező Télapónak — adta hírül Kiss Ernőné. Sokat fáradozott a gazdaságvezetőség a kulturális és nőbizottsággal karöltve, de megérte. Ezt talán a beküldött fotó is bizonyítja. házában várták ünnepségre az idős vendégeket. Itt gyülekeztek a műsort adó iskolások is. A jó hangulatot a helyi pávakor biztosította zenével — írta Papp Jánosné. Mezőtúron a nyugdíjas kisiparosok találkoztak egy november végi szombat estén. Néhány kellemes órát töltöttek együtt. Tapsoltak a Kossuth téri általános iskolások műsorának, beszélgettek emlékeikről, terveikről. Sikere volt a tombolának, amelyen maguk készítette tárgyakat sorsoltak ki. ■& egy fotó. Készítette: Uzsoki János. A híradást beküldte: Salánki Anikó, a KIOSZ körzeti csoport titkára. Izgalmas délután — happy enddel Könkey Gyula szolnoki olvasónk nem először „startolt” Trabant Hycomatjával december 4-én. Aznap minden bizonnyal figyelmetlen volt: Addig tett-vett kocsija körül, míg irattáskáját a motorház tetején hagyta — és elindult ... Nem is próbáljuk leírni lelki- és idegállapotát, amikor rájött, hogy oda a táskája. Az iratok ... Mennyi szaladgálásba, járkálásba kerül mind pótolni... És akkor megcsörrent a lakásán a telefon. A Vosztok úti autóbuszirányító jelentkezett. „Mennyei" hírt közölt vele: MEGVAN az irattáskája, s viszi a 13.30-kor induló 3-as autóbusz vezetője, aki megtalálta. Arra kérte, várja a buszt a lakásához legközelebb eső megállóban. Könkey Gyula hiánytalanul megkapta irattáskáját, és hálás érte a buszvezetőnek, akit a becsület mintaképének tart. B főtéren végesteien végig Szédelegtünk, kóvályogtunk, idegesek és türelmetlenek voltunk, kapkodtunk. Indokolt vajon a múlt idő (?) használata, és ráfoghatjuk mindezt az időjárásra? Aligha! Akárhogyan is van, a naptár decembert mutat, és elöbb-utóbb csúszkálunk, óvatoskodunk a járdákon, az úttesteken.Meglehet, amikor e sorok megjelennek, az olvasó már nem tudja rekonstruálni a képen látottakat, mert „hóval lepi be a tél...” Legfeljebb aki mindennap elmegy a Kossuth tér páros oldalán (mert ott, igen rövid szakaszon készült az öt felvétel), az mondhatja: — Ja igen, a Múzeum étterem előtt évek óta ott van az a bokaficamító... és a többi ... A csorba, töredezett kőváza meg éppen nem dísze, hanem csúfja a főtérnek. Reméljük, megérjük, hogy tavasszal szebb felvételeket készíthetünk ugyanott. fl fák megmaradnak SOS! Mentse meg valaki az Ady Endre úti fákat! ! ! ! — így, az első mondat végén négy felkiáltójellel kezdte levelét egyik, Kun Béla körút 11-ben lakó olvasónk december 8-án. Aki szerint egyébként nem baj, hogy szélesítik az úttestet. Nem bizony! Szükség van már rá nagyon! SOS! Akkor mentsük a fákat! Kormos Lajosnét, a szolnoki városi tanács műszaki osztályának főelőadóját egy értekezletről hívták ki. Csodálkozott kérdésünkön. Az Ady Endre úti fákat évekkel ezelőtt ő telepíttette. Noha már akkor tudták, hogy az úttestet szélesíteni kell, a fásítással nem várhattak addig. amíg az előbbi munkálatok pénzügyi feltételei megteremtődnek. Nem, szó sincs a fák kivágásáról! Erre engedélyt nem kért, nem kapott az Aszfaltútépítő Vállalat. Kormos Lajosné épn december 8-án járt a helyszínen; egyetlen kivágott fát sem látott. (Mi se láttunk december 11-én. A szerk.) A fák félméternyire lesznek az úttest szélétől. Előfordulhat, hogy egy-egy gyökeret a munkálatok során megsértik (ugyanez megtörténhet közműkezelés során is). Amelyik fa a sérülést nem vészeli át — mert ilyenre már volt példa — másikkal pótolják. Hozzászólás cikkeinkhez Csak jövüre lesz rá pénz A szolnoki Pelikán Szálló és az SZTK-rendelő közötti rendezetlen területet több olvasónk kifogásolta tavaly és az idén is egyaránt. Ezek a levelek majd mindannyiszor helyet is kaptak a lapban, szintúgy a városi tanács műszaki osztályának információja, amely szerint május 31-ig gépkocsiparkoló létesül ott, hetven álláshellyel. Legutóbb november 24-én „Lassan. akadozva" címmel közöltük azt a levelet, amely „számonkérte” az ígért tereprendezést, parkosítást. 1982. december 1-i keltezéssel Mátyás Zoltán osztályvezető főmérnök (Szolnok városi Tanács V. B. műszaki osztálya) ezt írta: „ ... 1982 áprilisában — elkészült kiviteli tervek és a költségvetés alapján — a környező vállalatoktól kíséreltük meg a kivitelezéshez szükséges költségek koordinálását. Mivel ez eredménytelenül zárult, megvalósítás érdekében sem tudtunk lépéseket tenni, saját erőforrásunk nem lévén elegendő. 1983. évi terveink között szerepel a megvalósítás, a pénzügyi terveinkben a fedezetet előirányoztuk ...” Három év után Megszületett az ítélet Még egyszer Mónikáról Lapunk 1980. október 24-i számában terjedelmes cikket közöltünk egy tiszaörsi közúti balesetet szenvedett kislány, B. Mónika ügyéről Egv év után — Amíg az ítélet megszületik címmel. Mivel azóta meglehetősen sok idő telt el. az akkori cikk tényeit, s következményeit felidézzük: „1979. szeptember ötödikén történt. Az iskolából hazatérő, elsőosztályos B. Mónikát Tiszaörsön a helyi Petőfi Tsz AZ 22—05 forgalmi rendszámú GAZ gépkocsija elgázolta. Mint a bírósági tárgyaláson kiderült, a gépkocsi fékhibás volt, s ez is közrejátszott abban, hogy a kislányt eszméletlen állapotban szállították a mentők a karcagi kórházba/., a n>olc napon túl gyógyuló, életveszélyes agyzúzódás, a májlebeny repedése, a kéz és láb sérülése a gyerek jövőjére is kihathat. .. A törvényt tisztelő, de nem ismerő szülők sokáig abban reménykedtek, hogy a közlekedési vétséget tárgyaló bíróság a gyermek állapotában bekövetkezett változások — nehézségek — miatt valamiféle kártérítést vagy járadékot állapít meg. Mivel ez februárig nem történt meg (nem is történhetett!), szerkesztőségünkhöz fordultak jogi tanácsért. Ennek szellemében az anya pártfogó ügyvéd segítségével keresettel fordult az illetékes járásbírósághoz. ..” A közelmúltban levelet kaptunk Tomajmonostoráról. ahová időközben a B. család költözött. A levél szűkszavúan arról tudósított, hogy 1982. szeptember 22 én a megyei bíróság ítélkezett B. Mónika ügyében. Azóta már kétszer jártunk a B. családnál, s betekintettünk a lassan három éves ügy aktáiba is. A per valóban a közelmúltban zárult. Korábban ugyanis a Petőfi Tsz ügyének képviseletét a biztonsági szerződés alapján törvényesen átvett Állami Biztosító — ugyancsak bírósági ítélet nyomán — megfizette a per költségeit, s az anyának a baleset bekövetkezésének napjától hav,j 1000 forintot folyósít. A most 9 éves kislány változatlanul nagyon gondos ápolásra, nevelésre szorul. Az igazságügyi orvosszakértők megállapítása szerint égészségi állapota ugyan javult, de későbbiekben is, mind fizikai, mind szellemi állapotára kihatással lehet a hatéves korban elszenvedett sérülés. A gyermek jelenleg is rendszeres kórházi felügyelet alatt él, s a baleset elszenvedése után újból első osztályba kellett járnia. Most másodikos, osztályt ismétel, lassabban mozog és a tanulásban is sok nehézséggel birkózik. A B- család Tornaj monostorán változatlanul szerény körülmények között él. Az apa, a tiszaörsi Petőfi Tsz állatgondozója. havi keresete 4,5 ezer forint körül van. Az anya felszámolta a háztáji állattartást, mert a beteg gyermekkel több időt káli töltenie. Mire e sorok napvilágot látnak, Mónikának már nem két hanem három testvére lesz. Anyai nagyanyja sokat segít a kis családi házban, amely megnyugtató otthoni környezet. Remélhetőleg az iskola pedagógusai, akik már a balesetet szenvedett gyermeket ismerték meg, (Mónika Tiszaörsön kezdte el tanulmányait) — továbbra is nagy türelemmel és megértéssel lesznek a félénk, mozgáskorlátozott kislány iránt. A megyei bíróság említett ítélete szerint balesetet szenvedett gyermeknek a baleset bekövetkeztétől számított napjától az Állami Biztosító (Az anyának havonta kifizetett 1000 forint mellett) havi 500 forintot folyósít. Ezt a pénzt nagykorúságáig az OTP kunmadarasi fiókjánál helyezik el. A gyámhatóság rendkívüli esetben szükséges nagyobb kiadás térítésére azonban felmentést adhat. Ennyit tehát, három évvel a baleset bekövetkezése után B. Mónika ügyéről. Ahogy az 1980. október 24-i cikkünk címét nézzük, meglehet, hosszúnak tűnik az idő, amíg a per befejeződött. Pon-. tosan nem tudjuk, talán nem , is érdekes, hány tárgyalás, hány vizsgálódás előzte meg az ítéletet, s hány nehéz napja volt Mónikának és családjának. Megnyugtató módon rendeződött a sorsa, gyógyulásához már megfelelő támogatás, jövőjéhez pedig szerény járadék a biztató. örülünk, hogy tanácsaink nyomán a B. családban volt kitartás és erő a hosszú, éveket igénybevevő igazságkereső út végigjárásához. Sóskúti Júlia Agresszív víz, rossz csövek „Nem jól van ez így!” — Molnár Ferenc szolnoki olvasónk levelét közöltük decemben 1-én ezzel a címmel. Szó volt benne arról is, hogy a melegvízcsövek cserélésekor a gyerekjátszótórre, a parkba szivattyúzzák a vizet, amely tönkreteszi a növényzetet. Komáromi György, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója így válaszolt: „ ... Sajnálatos módon az utóbbi években a szolnoki víz agresszivitása és a nem megfelelő csőanyag miatt egyre több melegvíz-csőtörésünk van. Évente többszáz méter térszint alatti, védőcsatornában lévő vezetéket kell kicserélnünk. Csőtörésünk volt a Csanádi krt. 2. sz. előtt, melyet 1982. novemberében csőcserével kijavítottunk. A Csanádi krt. 18. előtt jelenleg is (a levelet december 3-án keltezték — a szerk.) csőtörés van. A vezetékek kilyukadásakor a térszint alatti csatornák és aknák vízzel telnek meg, melyet a csőtörés elhárításáig folyamatosan szivattyúznunk kell. A közelmúltban a kiszivattyúzott vizet valóban — igen helytelenül — a játszótérre vezették. Nyomatékosan felhívtam a területileg illetékes vezető figyelmét arra, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. Intézkedtem, hogy s forró víz által okozott kán mielőbb kijavítsák, továbbá a felbontott területet soron kívül helyreállítsák.”
