Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
10 Szolnok megye múltjából 1982. NOVEMBER 27. Adatok Jászberény XVIII. századi népi építkezéséről A XVIII. századi Jászberény úgynevezett kertes város volt, tehát a gazdák két telket birtokoltak a város területén. Az egyik a „szérős kert”, ahol a jószágtartáshoz szükséges épületek a takarmány és a nagyobb gazdasági eszközök, szerszámok voltak. A másik a „porta” vagy „fundus”, ahol a gazda a házat, disznóólát és a különböző rendelttetésű kamrákat építette föl. A portán álló épületek közül a legjelentősebb a ház. A ház szó az egész épületet jelenti, bár több adat arra mutat, hogy a szobát is nevezik háznak, például 1757-ben „az házban kemence, lóczák. asztalka és fogasok”. A jegyzőkönyvek többfajta házat emlegetnek. Valószínű, hogy jó- néhány földbe ásott, úgynevezett földház is volt. 1758- ban „.. .Koté Ferencnek... Föld háza építése meg engedtetett”. Említettek ezenkívül bogárhátú házakat is. guny- hót meg gulyibát (kalyiba). A legáltalánosabban elterjedt háztípus már a XVIII. században is a fennálló, há- romosztatú ház volt. 1757-ben jegyezték fel: „az építendő házhoz tartozandó apperti- mentiák... szoba egy, konyha egy, kamrácska”. A ház tüzelőberendezése a konyhából fűthető kemence volt. A füst elvezetésére kémény szolgált, sőt a Tanács megkövetelte, hogy az új házakat már „kőkéményre” építsék. Ennek ellenére még később is előfordult, hogy fakéményre építették a házakat. Többféle falépítési technikát ismertek Általánosan elterjedt volt a favázas, vesz- szővel befont, sárral betapasztott „fonott tapasz-fal”. Ugyancsak erre enged következtetni a „Házkötő” családnév is. Ezzel a technikával egyaránt építettek házat, istállót, kamrát. De hasonlóan elterjedt volt a vályog építőanyagként való használata is. Égetett téglából csak a közéoületek falait építették. Van adat arra is, hogy a melléképületet. fészert építévén a tulajdonos „annak oldalait kutzoritza szárakból galyabí- totta. A jegyzőkönyvek gyakran emlegetnek sövényólakat. „fenyőfából rótt ólakat”, egy esetben pedig „sárbúi rakott ólat” is. Nagy Varga Vera Szegedi Kis István raboskodása a szolnoki várban Szegedi Kis István a 16. század legtekintélyesebb és legtermékenyebb református teológiai írója volt. Sokat tett a reformációnak a török hódoltság területén való elterjesztése érdekében. 1563-tól Ráckevén lel készkedett, s itt írta műveinek zömét. 1502—1572 között élt. Szegedi Kis István, a jeles tanító és prédikátor 1561-től 1563-ig Mahmud szolnoki bég foglyaként a szolnoki vár börtönében sínylődött. Ska- ricza Máté (1544—1591) Szegedi Kis tanítványa, hagyatékának gondozója, korának egyik legműveltebb prédikátora írta erről az időszakról: „... a szolnoki magyarok is hírét vették, hogy milyen nagytudású kálvinista prédikátor foglya van a várnak és addig könyörögtek a bégnél, amíg Mahmud megengedte, hogy nehéz bilincsekkel a lábán — hitrokonaihoz kiiár- jon a városba Az engedély kieszközlésében különösen Korio Péter révész buzgólkn- dott. aki egyik révésztársát maga mellé véve, még azt is elérte, hogv Szesedi az ő házában prédikálhasson az egész nanot nála töltse és cs'ak estétől reggelig kelljen a börtönben lennie. .. .1562 eleién Mélius Juhász Péter debreceni, Czeglédi György Szegedi Kis István, a mezőtúri iskola első rektora váradi és Tari Balázs fegy- verneki prédikátorok felkeresték Mahmudot, hogy a szolnoki vár börtönében sínylődő Szegedi szabadon engedésére kér jék...” De hiába adtak Mahmud- nak értékes ajándékot, eredménytelenül kellett hazatérniük. Azután Bakonyi Albert Ceglédről próbált közbenjárni Szegedi Kis István érdekében és Skaricza Máté szerint Bakonyi kérése végre segített valamit. Mahmud bég engedélyével ...... a piszk os és nyomorúságos börtönből kivették Szegedit és egy nagy cellában helyezték el, ahol fogoly magyar katonákat tartottak elzárva. Szegedi itt rabtársainak a szentírást magyarázta és megosztotta velük a neki juttatott élelmet és adományokat. Megengedték neki. hogy olvasson és ír jon... Már másfél esztendőt töltött rabságban, amikor a Magyar Hasz- szán nevű szolnoki török gazda házában összetalálkozott Mező Ferenc marhakereskedővel és annak feleségével Baranyi Ilonával. Mindkettőjüket meglepte az az elhanyagolt külső, megőszült haj, fésületlen szakáll, a tömlöc piszka, amely alatt a híres és tudós teológiai doktor rejtőzött, akiért Gyulán is közös imádságokat tartottak. Különösen az asszonyra tett Szegedi nyomorúsága mély benyomást”. S voltaképpen kiszabadulását az asszonynak köszönhette Szegedi Kis István a szolnoki vár börtönéből. Mező Ferenc felesége ugyanis fia születését követő gyermekágyi láz miatti halála előtt kérve-kérte férjét „ ■ • járjon közbe Szegedi szabadon bocsátása érdekében Mahmud bégnél”. A bég 1200 forint váltságdíj fejében Németországból Mező Ferenccel „széomívű cizellált sisakot és páncélt” hozatott. Ez meg is történt, és így 1563 tavaszán Szegedi Kis István kiszabadult a szolnoki vár tömlöcéből. Kaposvári Gyula összeállította: dr. Selmeczi László A PÁRTALAPÍTÓ Vincxe Lukács (1882-1965) Vincze Lukács éppen 100 esztendővel ezelőtt született Kunszentmártonban. Már egész fiatalon kubikosként dolgozott. Földmunkát keresve eljutott Ausztriába és Németországba is. Külföldön ismerkedett meg a munkás- osztály forradalmi eszméivel. Az I. világháborút végig az olasz fronton töltötte 1918 őszén hazajött, s a polgári demokratikus forradalom győzelmét követően belépett a nemzetőrségbe. Kunszentmártonban a világot járt kubikos szervező munkájának eredményeként a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete előbb alakult meg. mint a szociáldemokrata pártszervezet. A kunszentmártoni kommunista pártszervezet léte már 1919 januártól igazolható, a szociáldemokrata pártszervezet viszont csak 1919. február 9-i számában egv. a közelmúltban lezailott. népgyűlésről tudósítva Vincze Lukácsot a helyi kommunisták fejének nevezi. A Tanácsköztársaság időszakában a település egyik vezetője volt. Tagja volt a direktóriumnak és a forradalmi törvényszéknek is. Amikor a Tanácsköztársaság veszélybe került önként belépett a Vörös Hadseregbe és a 68. gyalogezred katonájaként bátran harcolt a proletárhatalom védelméért. A Tanácsköztársaság leverése után letartóztatták, és Kecskemétre hurcolták. Francia Kiss Mihály és különítményesei kegyetlenül megkínozták. Később a zalaegerszegi internálótáborba vitték. 1920 folyamán betegen tért vissza Kunszentmártonba. Noha a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége kunszentmártoni csoportjának tagja volt. aktív mozgalmi munkát a felszabadulásig nem végezhetett, mert a hatóságok mint „veszedelmes kommunistát” állandó megfigyelés alatt tartották. A felszabadulás után azonnal részt vett a kommunista pártszervezet újbóli létrehozásában. hosszabb időn át annak vezetőségi tagja, később a község főbírája. 1949-ben belépett a kunszentmártoni Zalka Máté Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe. s itt dolgozott 1945-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. S. L. TISZAFÜRED A Közép-Duna medence legnagyobb avar temetője A tiszafüredi avar temetőt a Tisza II. vízlépcső előzetes régészeti feltárásai során ásták ki. ©aram Éva a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa 12,400 m2 területen 1283 sírt tárt fel. Ez a temető a Közép-Dunamedence eddig legnagyobb sírszámú, teljesen feltárt egyetlen olyan temetője, amelynek sírjait újkori bolygatás nem érte, és a korabeli bolygatások száma is elenyésző. A temető értékét növeli a jó megtartású antropológiai anyag. A tiszafüredi avar temető egyrétegű, s a sírok csak ritkán, gondatlan temetkezés miatt fedik egymást. A temetőt körülvevő árok nyomait a Dny-i és ÉK-i oldalon több 10 méteres szakaszon sikerült megtalálni. A temető középső része alatt feküdt egy középső bronzkori csontvázas temető, részben itt. részben az ÉNy-ra nyúló rész alatt egy késő bronzkori urnatemető. Az avar temető szélénél az Árpád-kori házak, tűzhelyek, szabad kemencék állottak, amelyek helyenként fedték, átvágták az avar sírokat. A temető lazán soros, azokon belül elkülöníthető sírcsoportokkal. Egy-egy csoport közepén fegyverével és felszerszámozott lovával együtt eltemetett harcos, az ásató feltételezése szerint a csoport vagy a nagycsalád feje lehetett, körülötte a nők, kevésbé rangos férfiak és gyermekek sírjai. A lovas temetkezések valamennyien önállóak, számuk 70. Ezek közül legkiemelkedőbb a 186. sír, ahol a hitelesen feltárt nyereghez tartozó csontlemezek újabb adatokat adtak az avarkori nyeregforma rekonstruálására. amelyeket László Gyula korábban még csak analógiák alapján oldhatott meg. A lelet a kengyel, zabla és a keresztvas nélküli egyenes kard alapján az i. u VII. század közepére keltezhető. A férfi és női sírok emlékanyagában két nagyobb csoport különíthető el. Az egyik az u. n. Tótipuszta—Duna- mentele—Igar körbe tartozik. A leletanyag túlnyomó része a VIII. sz.-i. avarság jellegzetes griffes-indás hagyatéka. A temető értékét növeli, hogy az eddigi avarkori emlékanyagban ismeretlen, újabb lelettípusokat és leletegyütteseket tartalmazott. Ezek közül is kiemelkednek az avar emlékanyagban csak ritkán előforduló, áttört dí- szű bronzkorongok, amelyekből közel 200 került elő. Díszítésükben geometrikus, stilizált növényi, állat- vagy emberalakos formák jelentkeznek. E korongok a női tarsolyokat díszítették, s párhuzamaikat a Feketg-tenger előtéri külső-alán régészeti anyagban lehet megtalálni A temető sajátossága a sírokból teljesen hiányzó ételés italmelléklet is. A tiszafüred—majorosi temetőben megtalált, korábban nagy lélekszámú, kb. 200— 250 fős. nehéz fegyverzetű népcsoport az itt lévő tiszai átkelőhelyet védhette, s szerepét is ez határozhatta meg. Madaras László Tiszafüredi avar nyereg rekonstrukciója Avar leletek Tiszafüredről Nádtetős, farazatos istálló (Jászágó. Agói rét dűlő)
