Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. NOVEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ' 1 Értékek, Cicero latinul, ritkaságok Rousseau franciául A mezőtúri középiskolai könyvtár gondjai Száz éve már... Dalosünnep Öcsödön A mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Szakközép- iskola fennállásának 450. év­fordulója alkalmából, két évvel ezelőtt jelent meg A túri Alma Mater című em­lékkönyv, melyet dr. Szilá­gyi Ferenc a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem oktatója, az iskola volt növendéke állított össze. En­nek előszavából idézünk: „A „kis Debrecenének (ahogy hiteles források szerint Túr mezővárosát a régebbi szá­zadokban emlegették) a re­formáció idején alapított kö­zépiskolája egyike az or­szág legrégibb iskoláinak: megelőzi a híres pataki s a debreceni kollégiumot is. A túri Alma Mater azon­ban akkor is megérdemelné az emlékezést, ha nem vol­na egyik legrégibb iskolánk: emlékezetessé teszi nevelési, oktatási szelleme, sok kiváló, országos hírű tanára, s diákja. Ott van a helye a magyar iskolakultúra leg­szebb hagyományai között. Az állítás igazát doku­mentálja többek között a ma már mezőgazdasági gé­pészeti szakközépiskola könyvtárának anyaga is. Az intézményben működő bib­liotéka gazdag, ritkaság- számba menő gyűjteményt - mondhat magáénak. A 30 ezer köitet fele a felszabadu­lás előtti korszakból szár­mazik, köztük sok érdekes­ség akad a XVI.—XVIII. századból. A példa kedvéért említsünk egy párat. Cicero Opera omnia (összes művei), 1546-os kiadás a gyűjtemény legrégibb darabja. Eredeti kódexlapba kötve Arisztote­lész latin—görög munkái, a kiadási év 1597. A könyvtár állandó kiállításának vitrin­jeiben sorakoznak Montes­quieu, Rousseau, eredeti ki­adványok, Széchenyi István A magyar játékszínről írt könyvéből is található egy példány, abból a sorozatból, amelyből összesen 200-at ad­tak ki. És még sokáig so­rolhatnánk a ritkaságokat. A gyűjtemény nagy része a szá­zad negyvenes éveinek ta­nári kara jóvoltából maradt meg, ugyanis a pedagógusok az intézmény közelében zsákokba göngyölték és el­ásták a könyveket, védve a háború pusztításaitól. — A 452 esztendeje alapí­tott könyvtár állományában a felszabadulásig főleg a humán ismereteket nyújtó könyvek, folyóiratok domi­náltak — magyarázta dr. Tolnay Gábor, a könyvtár vezetője — később a profil átalakult, előtérbe kerültek a természettudományok, mivel a gimnáziumból szakközépis­kola lett. Azóta e szakiro­dalmat bővítjük elsősorban. — És a régebbi állomány? — öt éve kerültem az in­tézménybe. akkor történt a kollégium és a könyvtár „helycseréje”. A könyvek rakásba hordva álltak a te­rem közepén. A diákok ren­geteg társadalmi munkát vé­geztek azért, hogy kialakít­sák a helyiségeket, amelyek­ben aztán a polcrendszere­ken a könyvek helyükre ke­rülhettek. Igen ám, csak­hogy utoljára a századfor­dulón készült az iskoláiban szakcsoportonként katalógus. Természetesen az akkori ál­lomány nagy része már nincs meg. Először a felsza­badulás utáni anyag feltárá­sához láttam hozzá. Egye­dül dolgozom, s ahogy szá­moltam, csupán a magyar nyelvű irodalom rendbesze­déséhez körülbelül tizen­négy évre lenne szükségem, a külföldi anyagról nem is beszélve. Speciális szakem­bereket kíván a munka, hi­szen latin, görög, héber, francia és még ki tudja mi­lyen nyelvű írások vannak birtokunkban. — Ki tudna segíteni? — Hálózati központunk az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Több­ször is kértük, hogy jöjje­nek le Mezőtúrra, és nézzék meg az anyagot, segítsenek a feltárás elindításában. Ed­dig még semmi nem történt, „Aggódom a gyűjtemény sorsa miatt” — mondja dr. Tolnay Gábor Fotó: Dede Géza A gyűjtemény legrégibb darabja Cicero Opera omniája A könyvtár olvasóterme pedig ez akkor lenne igazán kulturális érték, ha tud­nánk pontosan, mit rejtenek a könyvek. Az állomány rendszerezésével esetleg egy centrumot lehetne teremteni a Tiszántúlon, amely tör­ténelmi, néprajzi, filológiai kutatások búvárhelyévé vál­hatna. Igen gazdag latin, görög klasszika-filológia gyűjteményt mondhatunk magunkénak, bár ez már nem az eredeti. Nagy fájdal­munkra az elmúlt években 700 kötetünket felettes ha­tóságaink utasítására át kel­lett adnunk az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem könyvtárának, pedig ezeket a könyveket itt gyűjtötték, itt hivatottak az intézmény egykori szellemét bizonyíta­ni. Egy-két olyan kiadvá­nyunk is van, amelyekből az országban nincs több pél­dány. őszintén mondom, na­gyon aggódunk a gyűjte­mény további sorsa miatt. Az iskola vezetése maximálisan támogatja a könyvtár mun­káját, de sajnos ez ebben az esetben édeskevés. A mezőtúri középiskola módszertani útmutatást a szolnoki Pedagógiai Tovább­képző Intézettől kaphat. A megyei iskolai könyvtárak hálózati központjának veze­tője Bertalanná Kovács Pi­roska. — Csupán három-négy hónapja dolgozom ezen a területen, de a túriak gond­ját már ismerem. Annyira speciális feladat könyvállo­mányuk feltárása, hogy az országban csupán öt-tíz szakember képes megoldani. Akik nyelvtudás mellett morfológiai ismeretekkel is rendelkeznek. Az Országos Széchényi Könyvtár mun­katársaitól rendelhető a se­gítség, de tevékenységük nagyon szerteágazó. Azt hi­szem, egyelőre nincs reális esélye annak, hogy valaki öt-hat évre Mezőtúrra köl­tözzék. Az egykori reformá­tus főgimnázium könyvtára műemléki érték, amely a környezet szellemi életében óriási jelentőséggel bírt. Saj­nos, már most is erősen csonkult a hétszáz kötet el­vitelével. Ügy kellene hely­reállítani az állományt, hogy az iskola fénykorának szakrendjében szolgálja a kultúrát. Ez nemcsak a tú­riak, de a megye, az ország érdeke. Fekete Sándor 1882-ben, tehát az alapítás évében készült fölvétel az öcsödi dalkörről. (Róth Béla szarvasi Ma este emlékeznek meg Öcsödön a dalkör megala­kulásának századik évfordu­lójáról. 1882. őszén határoz­ta el néhány mesterember, segéd és kubikos, hogy a magyar dalkultúra felvirá- gaztatásában szerény lehető­ségeihez képest részt kíván venni.” Az első hangversenyt Öcsödön adták, szájhagyo­mány szerint — sajnos írá­sos emlék nem maradt fenn — a Himnusz, a Szózat, megzenésített Petőfi-dalok és helyi népdalok szerepeltek a bemutatkozó műsoron. A dalkör két tekintélyes füzetbe jegyezte be műkö­dése krónikáját. A jegyző­könyv első kötete sajnos el­veszett, a második viszont 1928-tól pontosan tájékoztat a kórus életéről. 1932. de­cemberében tartották fenn­állásuk félévszázadának ün­nepségeit. Erről az ese­ményről még élő kútfőnk is van, Kardos András kőmí­ves, a hajdani kórus tagja. festő és fényképész készítette) Marika néni, Hegedűs János- né, az öcsödi nótafa, aki 65 éves citerán játszik. — férje a köcsögdudás Hegedűs Já­nos, mindketten tsz-nyugdí- jasok Enyedi Antalné: Ha minden jól megy akkor a közeljövő­ben Csehszlovákiában is el­daloljuk az öcsödi „nótákat” — Közadakozásból tartot­ta fönn magát a dalkör, a zászlót is így készítettük, ha jól emlékszem 1150 pengő­ért. Óriási pénz volt ez ak­kor, 5 hold jó földet lehe­tett volna venni az árából. A műsorunk? Azt hiszem, hogy mai mércével mérve is igen változatos volt: Schu­bert, Beethoven s körülbelül mindaz a magyar népdal­kincsből, amely most Bartók és Kodály gyűjtéseként sze­repel a köztudatban. Öcsöd­re ugyanis sokfelől jöttek a telepesek, hozták magukkal a különböző magyar és ide­gen tájak szép dalait. Az előzőeket erősíti meg a jogutód ..Országosan kivá­ló pávakör” vezetője Enyedi Antalné tanítónő. — Felmérhetetlenül gaz­dag a környékbeli népdal­kultúra, és még most is ta­lálunk új dalokat — Hege- dűsné Marika néni a leg­jobb kútfőnk — igaz én is könnyű helyzetben vagyok, mert nekem olyan tanítvá­nyom is van, akinek már a nagyanyját is tanítottam. Mi hagyományőrző pávakör­ként hivatalosan csak 1974. óta dalolgatunk együtt, ám ezt megelőzően is ezt tettük, hol a tanyai iskolákban, hol bent a faluban. Szeretnek énekelni az öcsödiek, s mu­zsikálni is. A pávakör a ci- terásokkal együtt harminc­hat tagú, a múlt hetekben szerepeltünk a budapesti rá­dióban is. Olyanok vagyunk mint egy nagy család: Hege­dűsék aranylakodalmát is együtt ünnepeltük. És ami még külön öröm: tizenéves gyerekekből van egy másik citerazenekarunk, úgy hogy tényleg apáról, fiúra száll itt az élő népdal. — ti — Erzsébet-bái, kataiinág November 1-én, 2-án Ma­rianna és Achilles névnapját mutatja a naptár, ennek el­lenére mindkét nap a ha­lottakra emlékezés ünnepe. Elseje, mindenszentek napja eredetileg azoknak a szen­teknek volt az ünnepe, akik­ről a naptár név szerint nem emlékezett meg. Az el­hunytakra emlékezés népszo­kásai vidékenként változtak, s nagyon sokfélék voltak a múltban. Szeged környékén az ünnepre fehér kalácsot sütöttek, a „Mindönszentök kalácsát”, amit aztán a te­metőkapuban ácsorgó kol­dusoknak osztottak szét az­zal, hogy ők is emlékezze­nek meg a család halottai- ról. Göcsejben a halottért mindenki maga harangozott, méghozzá annyi verset, ahány halottja volt. Márton napja, november 11-e hajdan jelentős gazda­sági határnap volt: g, tiszt­újítás, az adófizetés, a job­bágytartozás kiegyenlítésé­nek napja. A név tulajdo­nosának, szent Mártonnak a kultusza nálunk is virág­zott, emlékét főleg helyne­vek őrzik ma is. A közép­korban a jószág patrónusa­Jeles napok novemberben ként is tisztelték a pászto­rok, a nyugati országrésze­ken ezen a napon számol­tak el szolgálatukkal. November két legismer­tebb névnapján az Erzsé­beteket. Katalinokat kö­szöntjük. Évszázadok óta a legkedveltebb női nevek kö­zé tartoznak. Bár Árpád-há­zi szent Erzsébet a katolikus egyház Európa-szerte egyik legtiszteltebb női szentje volt, népi kultuszáról keve­set tudunk, tisztelete elhal­ványodott az idők során. Annál nagyobb hódolat övez­te a vértanúhalált halt Katalint: kerékgyártók, mol­nárok, fazekasok, bányászok védöszentje volt, Győrben, Veszprémben Katalin oltal­mába ajánlott kórház műkö­dött. Legismertebb népszo­kás a meggyfából vágott, karácsonyra kizöldülő kata­iinág. Egyes helyeken azt tartották, ha kizöldül, férj­hez megy a lány, másutt pedig azt, hogy csak szűz lánynak virágzik ki az ága. Időjárási regula: ha Katalin kopog, a karácsony lötyög. Napjainkra e szokásokból nem sok maradt, országszer­te már csak Erzsébet- és Ka- talin-bálokon, családi ünne­peken köszöntjük az Erzsé­beteket, a Katinkákat. November utolsó dátumá­hoz, András napjához is szá­mos népszokás kapcsolódik, így például a lányok férj- hezmenetelét segítő, jósoló szokások. Szabolcsban pél­dául András estéjén a lá­nyok a kút környékét ken­dermaggal bevetették, s egy férfiruha-darabbal beboro- nálták. Azt tartották, hogy amelyik legény ekkor _ ál­mukban megjelenik, az lesz a vőlegényük. Másutt az Andrásokat úgy köszöntöt­ték, hogy az ablakukra bú­zát szórtak. Ez volt az andráshányás. Csángó szo­kás szerint András estéjén fokhagymával kenték be a kaput, az ajtót a farkasok ellen. András dologtiltó nap is volt sok helyen, a hara­pófogót, söprűt összekötöt­ték, hogy még csak véletle­nül se használják. K. Gy. M. • Kubai filmhét a Filmmúzeumban Kubai filmhetet rendeznek november 15. és 20. között a budapesti Filmmúzeumban. A karib-tengeri ország film- művészete kevéssé ismert Magyarországon. Néhány év­vel ezelőtt egy hasonló ren­dezvényen számos kubai fil­met mutattak be, filmszín­házaink műsorán azonban csak elvétve találunk kubai filmalkotásokat, így a Film­múzeum vetítései jó alkal­mat adnak a tájékozódásra. A Filmmúzeum vetítésein két dokumentumfilmet te­kinthet meg a közönség: Ro­lando Diaz Rodriguez base- ballról szóló alkotását, a Kerek és szögletes kapuba érkezik-et, valamint Hum­berto Solás 1974-ben készült Simparele című munkáját, amely Haitiről szól. A kubai filmhéten hét já­tékfilmet mutatnak be: To- más Gutiérrez Alea: Havan­nában egyedül című mun­káját, Manuel Pérez Pare­des: Idevalósi ember, Sara Gomez Yera: Bizonyos mó­don, Pastor Vega: Teresa portréja, Jesus Diaz Rodri­guez: Vörös por és Humber­to Solás: Cecília illetve Ma­nuela című filmjét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom