Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 9. Jászapátin, a Vágó Pál Helytörténeti Múzeumban november 4-én nyílt meg a Palócföld népművészete című kiállítás. A közel 100 darabból álló kollekció betekintést nyújt a régi palóc népviseletbe, gyönyörködhetnek a látogatók a háztartásokból nélkülözhetetlen hímzett térítők szépségeiben. Az érdeklődök november 30-ig láthatják a kiállított anyagot Mezőtúron utcát neveztek el Busi Vincéről, dr. Jetinek Károlyról Nomcsak a pénzen múlik TÉESZEK A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT Ismerősöm, egy falusi művelődési ház vezetője mesélte: nemrégiben Faddon jártak — Szolnok megyei kollegáival — szakmai továbbképzésen, s az ottani művelődési intézményben úgymond csodát láttak. A „ház” a helyi tanács és a termelőszövetkezet közös fenntartásában működik. A téesz több mint egymillió forintot bocsát az intézmény rendelkezésére, ezért a rendezvények látogatása ingyenes, legyen az magyarnóta est, vagy filmvetítés. És van közönség! Szinte minden program teltház előtt zajlik. A Tolna megyei példa már nem kísérlet, bár nesn minden termelőszövetkezet engedheti meg magának, hogy ennyit áldozzon a község közművelődéséért. A művelődési intézmény és a szövetkezet között a jó együttműködés azonbary mindenütt elvárható, és ez nem csupán az anyagiaktól függ. A falvakban a lakosság jelentős hányadát teszik ki a téeszben dolgozók, ezért fontos a szövetkezet és a művelődési ház közti jó kapcsolat. Mezőtúri kubikoscsalád gyermeke volt Busi Vince, aki a felszabadulás előtt az illegális kommunista párt kiemelkedő egyéniségeként, majd későbbi munkásmozgalmi tevékenységével érdemessé vált arra, hogy utcát nevezzenek el róla szülővárosában. Munkásságának elismeréséül több magas kormánykitüntetésben részesült, megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet is. Az 1956-os ellenforradalom idején fegyverrel védte a mun- % káshatalmat. 1957-ben a „Jövendőnk” című hetilap fő- szerkesztőjévé nevezték ki. Később a Képes Újságnál, mint főmunkatárs, és a szerkesztőség pártszervezetének titkáraként dolgozott nyugdíjazásáig. 1968-ban < halt meg. Mezőtúron temették el. özvegye ma is a városban él. Az Esze Tamás út északi szakaszát — a Dózsa Tsz székházától az Akác utcáig — nevezték el Busi Vincéről. Dr, Jelinek Károly nem a Az utóbbi időben a szocialista országok televíziósai mind nagyobb érdeklődést mutatnak a zeneművészet izgalmas, kalandokban gazdag életű, romantikus alakjai iránt. A napokban Moszkvában szakmai közönség előtt bemutatták a Paganini életéről szóló filmet, amellyel a szovjet és a bolgár televíziósok adóznak a kétszáz évvel ezelőtt született hegedű-virtuóz emlékének. „A négyrészes koproduk- ciós alkotás nem illusztrációs szöveggyűjtemény — nyilatkozta újságíróknak Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnöke. — Szeretnénk, hogy a néző elgondolkodjon az alkotás természetrajzáról, a művész és a társadalom viszonyáról, arról, hogy az alkotó milyen ellentmondásokba, olykor tragikus kimenetelű konfliktusokba kerülhet a polgári társadalomban fennálló renddel. Nem tekintettük feladatunknak, város szülötte volt, de 42 éven keresztül tevékenykedett Mezőtúron; előbb magánorvosként, majd elvállalta az Alsórész munkásnegyedének orvosi ellátását. Tisztiorvosként a Horthy-rend- szerben is bizonyította hovatartozását, majd tábori kórházban dolgozott sebészként, s amikor hazatért Mezőtúrra, a háború alatt létesített szükségkórház további fennmaradásáért harcolt. A fel- szabadulás utáni tevékenységéért 1970-ben kapta meg elismerésül a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Sok volt betegének — közöttük számtalan nincstelen is akadt, akiket annak idején ellenszolgáltatás nélkül gyógyított, — egyetértésével találkozott a városi tanács vb határozata, miszerint a város megbecsülésének kifejezéseként a Víg utcát, amelyben dr. Jelinek Károly lakott, róla nevezik el. hogy kronologikus sorrendben adjuk vissza Paganini életének minden apró részletét, hanem arra törekedtünk, hogy feltárjuk a nagy hegedű-virtuóz kettős arculatát. Azt, amilyen az igazi Paganini, a változó, állandóan formálódó ember, a művész lehetett, és azt a vélt arcot, amilyennek a környezete látta, helyesebben látni kívánta a nagy művészt.” A filmben nagyon sokan szólnak Paganini életéről: mindenki a maga módján, a maga szemszögéből meséli el, hogyan látta a halhatatlan művészt. Egy közös vonásuk azonban van: megkísérlik megfejteni a Pagani- ni-rejtvényt, megpróbálják megérteni azt a titkot, ahogyan a virtuóz hegedűművész hallgatóságára hatott. A film alkotói nem tettek úgy, mintha ismernék a nagy talányt, ők maguk is kutatják azt, és megpróbálják bevonni a nézőt a nagy kalandba. Rákóczifalván a termelő- szövetkezet közművelődési előadójával beszélgettünk. 1— Az igények felmérése alapján készíti el a közművelődési bizottság az éves munkatervet — magyarázta Bencsik Tamásné. — Tapasztalatból tudjuk, hogy nyárra, őszre nem érdemes sok programot szervezni, mert úgysem lesz közönség. A munka leköti az emberek idejét, energiáját. Viszont azt is alaposan meg kell gondolnunk, hogy mit kínáljunk a kevésbé dolgos hónapokban. Elsődleges szempont, hogy a rendezvény érdekelje a tagságot, a hallottakat, látottakat hasznosítani is tudja. Így igen népszerűek a különböző szakcsoportok foglalkozásai, melyeken a szövetkezet vezető szakemberei adnak tanácsokat a háztáji állattartáshoz. zöldség-gyümölcs termesztéshez. — Milyen a ikapcsolatuk a művelődési házzal? — Azt nem mondhatom, hogy a legjobb. Anyagi támogatást nem kap tőlünk, az intézmény, de ha például autóbuszra van szüksége, ingyen rendelkezésére áll. Társadalmi munkában sokat tudnánk áegíteni, de eddig különösebb kérés még nem érkezett. A közönség toborzásában mi is részt veszünk. Sajnos a rendezvények elsősorban a gyerekeknek, s az idősebbeknek szólnak, a fiatalok, a középkor- osztály így kénytelen máshol keresni a kikapcsolódást, a szórakozást. A közművelődési előadó mondhatni közvetlen kapcsolatban kellene, hogy álljon a művelődési ház vezetőjével. Bencsiknétől érdeklődtünk az intézmény igazgatójának neve iránt. — Még csak egy éve dolgozik Rákóczifalván. Ha jól tudom, valamilyen Ibolyának hívják — hangzott a bizonytalan válasz. Az idegen nehezen tud bejutni a rákóczifalvi művelődési házba. Egyszerűen nem találja a bejáratot. A kaput az épület félreeső részén egy mellékutcában „dugták” el. Pápa Ibolya nem örült különösebben látogatásunknak. — Nem bánom, kérdezzen — legyintett — de azt előre megmondom, sok jót nem mondhatok. Száznegyvenezer forint az éves költségvetésem ebből nyolcvan- ezer lejön bérre, negyvennegyvenötezer pedig a fenntartási költség. Ehhez jön a saját bevétel, úgy hatvanezer körül. Ennyiből gazdálkodom. Régebben az alapösszeg több volt, de az elődeim nem használták fel, ezért csökkentették. — Kért valahonnan támogatást? — Nem. Ügy gondolom először produkálmon kell csak utána kérhetek. Ehhez viszont megítélésem szerint legalább három év szükséges. Sajnos éppen a tartalmi munkára fordítható összeget nem lehet növelni. Olyan szakköröket vagyok kénytelen szervezni melyeknek vezetését társadalmi munkában vállalják. Az ifjúsági programokban sokat segítenek a KISZ-esek, de mindent így nem lehet megoldani. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk művészeti nevelésről márpedig ez egyik alapvető feladatunk lenne. Azt hiszem, egyedül a téesz tudna segíteni, de egyelőre ez még várat magára. — Megbeszélte már problémáját a termelőszövetkezettel? — Említettem a közművelődési előadónak. Mindjárt eszembe jut a .neve... Nem jutott. Tiszaföldváron a termelő- szövetkezet évente 40 ezer forinttal támogatja a művelődési ház munkáját. — Jó pár esztendeje még magunknak szerveztük házon belül a kulturális programokat — tájékoztatott Zsigri György, a Lenin Termelőszövetkezet igazgatási osztályvezetője —, majd együttműködési megállapodást kötöttünk az intézménnyel. A kórustalálkozókat továbbra is a székház nagytermében tartjuk. Négy éve dolgozik nálunk függetlenített kulturális ügyintéző. ő tartja a kapcsolatot a művelődési házzal. — Anyagi támogatásért mit várnak cserébe? — Olyan programokat, amely érdekli a tagságot. Bár sok mindent házon belül valósítunk meg. Dolgozóinknak évente százötven színházbérletet vásárolunk. A szocialista brigádtagok közül hatszázan vesznek részt belföldi kirándulásokon, az általános iskolások részére szervezett mezőgazdasági szakkört is mi irányítjuk. Körülbelül másfél éve volt egy kulturális bizottsági ülésünk, amelyen a művelődési ház igazgatójával kissé összezördültünk, ő megsértődött. Azóta nem hívjuk, ő sem kér különösebbet tőlünk. Élünk egymás mellett békében. A „sértődött” népművelő Csabai Kamilló már közel sem látja ilyen békésnek megnyugtatónak a helyzetet. Bosszúságait ecsetelve érezhető volt, nem először „pörgeti le ezt a lemezt”. — Az intézmény szövetkezeti közös fenntartásban működik. A téesz 1979 óta adja rendszeresen a negyvenezer forintos támogatást. Ez sokat segített a munkánkon, új gyermek- és felnőttcsoportokat hozhattunk létre, nőtt a TIT-előadások, a különböző programok száma. A szövetkezet profiljának megfelelő előadásokat szervezünk, vannak közös munkáink, de ez kevés. Az a baj, hogy együttműködésről nem beszélhetünk, mivel kapcsolatunk esetleges, nem tervszerű. — Miért nem egyeztetik elképzeléseiket? — Jelenlegi kapcsolatunk abban merül ki, hogy telefonon néha szót váltunk. A téesz továbbra is saját köz- művelődési munkatervvel dolgozik, amely nem szerepel a községiben, így nem is tudunk hozzá alkalmazkodni. Ha hangversenyre akarom megszerezni a termet, háromszor kell kérnem mire igent mondanak, s ha az nem gyermek koncert akkor kemény forintokat kérnek a teremhasználatért. Szembenállásról nem beszélhetünk, csupán nehezen találunk közös pontokat, amelyeknél a szövetkezet igényelné a művelődési ház munkáját. Egy biztos, nor- malizálnunk kell a kapcsolatot. A rádió hullámhosszán Kenguru kolbász és Claretta bájai A Harminc perc alatt a föld körül című műsorban a rádió és az MTI külföldi tudósítói rendszerint úgynevezett szenzációkkal kötik le a hallgatók figyelmét. Sajnos nálunk a sajtó-szenzációnak rossz mellékíze van. A jegyzetíró gyanítja azért, mert hosszú ideig a szenzációhajhászás elítélő bélyegével sok mindent száműzni lehetett sajtónkból, rádiónkból. Sokak arra esküdtek, a hétköznapok egyszerűsége az igazi kép a társadalomról. Ez tagadhatatlan igazság, ám az is, hogy a szenzáció nem szükségképpen blöff, s minden váratlan, hihetetlennek tűnő érdekesség nagyon is magán viseli annak a közegnek jellegzetességeit, amelyben megszületett. Egy-egy szenzáció sohasem a véletlen műve, ok nélkül nincs okozat. Az újságíró dolga, hogy a világ szenzáció kínálatából a legjellegzetesebbeket emelje ki. A Harminc perc alatt... műsora az elmúlt vasárnap is jól élt ezzel a lehetőséggel. Szenzációs Kulcsár István tudósítása a tengeren túlról. Az emberszabású majmoknak a washingtoni állatkertben tv-készüléket tettek a ketrecükbe, s nézhették egy ottani politikai vitaműsor-sorozat adásait. A majmok egy idő óta ugyanúgy gesztikulálnak, „érvelnek” kezükkel, fejükkel, testtartásukkal, mint ha ama bizonyos híres-nevezetes műsor politikusai lennének. Kiderült, a majmokat nem a természetfilmek érdeklik, hanem az ottani politikai vitaműsorok. Leülnek a kerékasztal mellé, és „vitatkoznak” utánozzák a tv-beli handa- bandát. Szenzációnak számít, hogy az Egyesült Államok lakói előszeretettel jártak Mexikóba hétvégi bevásárlásokra, oly annyira előnyös volt számukra a dollár átváltása. De miért? Sipos László riportjából megtudjuk, hogy Mexikónak 80 milliárd dollár külső tartozása van, több mint az összes szocialista országoknak együttvéve. Nyugat-németországi botrány; kenguru, fóka és tevehúst „dolgoztak be” készítményeikbe egyes szalámi és kolbászgyárak, sőt a düsseldorfi tartományi parlament képviselőinek is többször feltálalták — az üzemi konyhán — a „húskülönlegességeket”, — őzpecsenye gyanánt. Az igazi, sokatmondó szenzációk sorából kiemelkedik Király Ernő tudósítása Rómából. Az események középpontjában a marcia su Róma, — azaz Mussolini 60 évvel ezelőtti római bevonulása áll. De hát ezt nem illik nyilvánosan ünnepelni, még a jobboldali lapok hasábjain sem — az olvasó is pénz, nemcsak az idő — más módját kerestek tehát bizonyos körök, hogy azért ne múljon nyomtalanul a Duce emléke. Jó üzlet volt könyvet írni Clarettáról, Mussolini szeretőjéről, sőt úgy tűnik további százmilliókat lehet bezsebelni e kapcsolat további kiteregetésével : film készül a hajdani szép lányról, állítólag Claudia Cardinale elvállalta a gyűlölt hősnő szerepét. — ti — Cigányfiatalok kulturális találkozója Regionális klubtalálkozót rendeznek november 13-án, szombaton a Tolna megyei Tamásiban. A helyi, főleg cigánylakosok részére berendezett és nemrégiben bővített rácvölgyi ifjúsági klubban a Baranya, Somogy és Tolna megyei cigányfiatalok találkoznak, s adnak számot kulturális tevékenységükről. Fekete Sándor Az elmúlt hét végén Szolnokon, a Török utcai ének-zene tagozatos Általános Iskola vendégeként a megyeszékhelyen szerepelt a csehszlovák prerovi gyermekkórus. Az együttes a vendéglátó intézmény énekkarával vasárnap este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban közös hangversenyt adott. Felvételünk a szomszéd országból érkezett diákkórus bemutatóján készült (Fotó: Hargitai L.) — r — Négyrészes sorozat Film Paganiniről
