Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

1982. NOVEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A férfidalárdától a szövetkezeti vegyeskarig Százhúsz éve volt az első próba Ha Szolnok megye nagy­múltú, a dalszeretetét to­vábbadó, a zenei kultúrát hí­ven terjesztő együtteseit kel­lene összegyűjtenünk, az el­sők között szerepelne a- jász­berényi Palotásy János Szö­vetkezeti Vegyeskar. A kó­rust 1862-ben alakították meg a város muzsikusai. A férfidalárda vezetője, elnö­ke a dalköltő, a majdani név­adó lett. A helyi szereplések mel­lett a kórus az ország külön­böző városaiban rendezett bemutatókon szerzett nevet magának, szerepelt Kolozs­váron, Nagyváradon és Fiu- mében is. Az első világhábo­rú után nem volt könnyű fel­adat talpra állítani az együt­test. Szerencsébe Jászberény­ben mindig akadtak olyan zenésnek, akik szívügyüknek érezték a kórushagyománvok ánolását. 1920-ban Berzátzy László, a tanítóképző fiatal tanára vállalta a toborzást, a kórus vezetését. Kik éne­keltek az együttesben? Az ioartestület tagjaiból, a hi­vatali dolgozókból, pedagó­gusokból, baráti közösség született. A lelkes dalosok saiát költségükre utaztak a találkozókra, hangversenyek­re. öt» a közös éneklés öröme, a sikerek mindent kárpótol­tak. Az együttes irányítását 1940-ben Bakki József vette Művészeti dijat kapott a jászberényi Palotásy kórus át. Értő, tudatos munkája a szakmai elismerést is kivív­ta a csoportnak. Színvonalas bemutatóikról mindenütt el­ismeréssel szóltak. Az együt­tes egykori tagjai még ma is meghatottan emlékeznek arra az 1949-ben Kecskeméten adott hangversenyre, amelyet követően Kodály Zoltán me­leg szavakkal gratulált az énekkarnak A karmesteri pálcát az édesapától if j. Bak­ki József vette át, őt húga Bendőné Bakki Katalin kö­vette, aki már hét éve veze­ti az együttest. A város ipari szövetkeze­teinek támogatásával műkö­dő vegyeskar megyeszerte népszerűséget vívott ki ma­gának. gyakran szerepel tár­sadalmi, politikai ünnepeken, fesztiválokon. dalostalálko- zókom. Rendszeres résztvevői a szövetkezeti kórusok bemu­tatójának. a Vándor Sándor szemlének, a szombathelyi dalostalálkozóknak, de a rá­dió műsoraiban is gyakran hallhatjuk őket. Az ország­határokon túl is öregbítették a magyar kóruskultúra hír­nevét. Sikerrel szerepeltek Tallinnban, az NDK-ban, Lengyelországban. Évente adnak önálló hangversenyt, amely az idén tavasszal, a százhúsz éves jubileum, vala­mint a Kodály-centenárium jegyében zajlott. A Palotásy kórus reperto­árja igen gazdag. Énekelnek reneszánsz műveket, madri­gálokat, de szívesen mutat­ják be mai szerző alkotása­it is. A hatvantagú együttes­ben fiatalok és nyugdíjasok egyaránt találhatók, a pró­bák, a munka, közösséget ko­vácsolt a dalosokból. Három esztendővel ezelőtt „fesztiválkórus” diplomával minősítették az énekkart, ezt a színvonalat azóta is tart­ják. Nemrégiben megkapták a Szocialista Kultúráért, ki­tüntetést, elnyerték a Kiváló együttes címet. A vegyeskar Jászberény zenei életében betöltött sze­repéért, a kóruskultúra fej­lesztéséért, példamutató munkájáért megkapta a Szol­nok megyei tanács Művésze­ti díja plakettet és oklevelet, melyet, a karnagy Bedőné Bakki Katalin vett át. —f s — Film jegyzet 1 A történet színhelye vala­hol a Krím-félsziget cikkcak­kos partjainak 'egyik üdülő­je, ahová hajó hozza a be­utaltakat, ugyanaz viszi el őket, ha letelt a három hét üdülés. Valami végétért, jel­zik a Careszínyéskertből köl­tőien átérzett képek: — „Firsz (a kijárat ajtajához tipeg, lenyomja a kilincset): Bezárták, elmentek. Engem ittfelejtettek ... nem baji... én majd csak elüldögélek itt... Az életem úgy elmúlt valahogy...” — csak annyi a különbség, hogy Nyikolaj Gubenko filmjében az üdülő önmagát átlátszó vidámságba kényszerítő kultúrfelelőse, mókamestere a mólón inte­get a ködbevesző hajó uta­sainak. Nem mondható tehát eredetinek ez a befejezés. Et­től függetlenül szép. elégikus hangvételű film lehetne az ősszel a tengernél, csiszol­tabb dramaturgiai munká­val. Mert ahogyan felső fo­kon kell szólnunk a film mesteri színdramaturgiájá­ról, annyira kifogásolni va­gyunk kénytelenek a jelenet­füzérek közötti erőszakolt át­kötéseket, amelyek többsége unott világsláger, vagy azok parafrázisa. Az alapötlet kitűnő: kelle­mesen zárt közegben — üdü­lő! — vizsgálni a különböző foglalkozású, nemű. életkorú stb. emberek viselkedését. Köztudott, hogy az üdülés mindig lehetőség is új isme­retségek, barátságok, alkal­mi partnerek szerzésére. Gu­benko mindezzel tisztában is volt filmje készítésekor, remek karaktereket „utalt be” az üdülőbe, vagyis a filmfelvevőgép elé. Kezdőd­hetne a - lombik-dráma — nem a mesterkéltségre cél­zunk, hanem a helyzetre —, de csak ritmustalan képso­rok peregnek. Bár ez is pon­tatlan, mert bizony nagyon vontatottan bontakozik ki az alkotók szándéka. S éppen az a bosszantó a felemás meg­oldásokkal operáló filmben, hogy az egész atmoszférája szinte kínálja egy mély lí- raiságú, nagyszerű mozi le­hetőségét. Megértjük. hogy az őszi tengerpart bolyongó hősei egytől egyig a magány­tól probamatt menekülni, a hajdani arisztokrata idős asszony ki is mondja: szeret­ni kell az életet, az embere­ket, mindhalálunkig keres­nünk kell a szerelmet, a ka­tarzist. Gyönyörű megfogal­mazása — a filmen — az emberi élet szépségének. Tu­lajdonképpen ezeket a gon­dolatokat igyekszik „körül­járni” az Ősszel a tenger­nél. Izgalmas kérdéssor: ki mit gondol önmagáról és ugyanarról, ha azt más csi­nálja, ki hogyan ítéli meg saját és mások ballépéseit, ki mennyire tud örülni em­bertársa örömének?! A jellemrajzok alapján sajnos nem kapunk teljes ér­tékű válaszokat. Pedig Gu­benko kitűnő rendező, a szí­nészei • — Zsana Bolotova, Regimantasz Adomajtisz, Ro­lan Bikov, Ligyija Fedoszeje- va Suksina — kiváló művé­szi erők — de hiába... A dramaturgiai elégtelenségre már céloztunk, de túl kell ezen is mennünk, hogy meg­értsük, miért maradt az Ősz­szel a tengernél csupán kel­lemes filmelégia, miért nem vált jelentős alkotássá, amelyhez — ismételjük — csak nagyon kevés hiányzott. A forgatókönyv hiányaiban kell keresnünk a legfőbb okot. Most nem tűnik igaz­nak az a színházi mondás, hogy a jó színész a telefon­könyvet is eljátssza. Kiváló színészeket láttunk, de a forgatókönyv nem teremtett elegendő alkalmat, kifejező párbeszédeket arra, — talán csak a diplomata jelleme teljes —, hogy mindenki, aki ott van az üdülőben, sokré­tűen feltárja önmagát. Ha az okkal, ok nélkül pergetett ze­nei betétek műsoridejét a jellemek, szándékok, óhajok kitárulkozására használta volna fel a film, akkor sok­kal maradandóbb élmény lenne számunkra a színgaz­dag Ősszel a tengernél. — ti — „ Taníts engem szeretni otthonod... ” Ez volt a címe annak a műsornak, amely tegnap dél­előtt megelőzte a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóságon a szocialista brigádok közötti versenyt. Gábor Ila és együt­tese a szovjet irodalomból válogatott szemelvényekkel versekkel, zenével teremtett hangulatot az igazgatóság brigádjai közötti „Távoli vá­rosok — közeli barátok" cí­mű vetélkedőhöz. Több mint száz csapatból került ki az első forduló eredménye alap­ján az a huszonegy, amely összemérte tudását a Szov jet­unióról, annak politikai, gaz­dasági életéről, történelmé­ről. Gátőrök, kubikosok, víz­ügyi szakmunkások jöttek el Mezőtúr. Kisköre. Jászkisér, Karcag térségéből. Közülük_a Killián és a Vásárhelyi Pál brigád bizonyult a legjobb­nak. Az első három helyezett csapat pénzjutalmat kaoott. n többiek pedig kisebb értékű vásárlási utalványt vehettek át a rendezőktől. fl múzeumi húnap mérlege Az átlagosnál másfélszer többen váltottak múzeumi belépőt októberben, az orszá­gos múzeumi és műemléki hónap idején. Az alkalomhoz időzítve ok­tóberben négy új múzeumi létesítményt avattak; Tatán. Zsámbokon, Karcagon és Szakályban. Új állandó kiállítást hét helyen nyitot­tak, negyvennél több külön­féle gyűjteményt időszakosan mutatnak be. A múzeumi hónapok rendez­vénysorozatai immár két év­tizede ismétlődnek, az idén a múzeumok többségében — eredeti funkciójukat szol­gálva — a tudatformálás szándékával fogadták októ­berben a látogatókat. Ennek alapján magas színvonalú múzeumi hónapot sikerült rendezni. Jól időzítve, nemzetközileg is számontartott kiállításokat nyitottak Budapesten; Vasa­rely és Schöffer alkotásaiból. A hazai évfordulók is szeren­csésen szolgálták a múzeumi ügyet. A moldovai folklórkinos ápolói Beszélgetés Alekszandr Osztrovszkij művészeti vezetővel A Moldovai Szovjet Szo­cialista Köztársaságból érke­zett Ljana néptáncegyüttes nagy sikerrel szerepelt pén­teken este Szolnokon, a Szigligeti Színházban. A kö­zönség elsősorban moldovai táncokat, népdalokat látott, hallott előadásukban, de íze­lítőt kapott a Szovjetunió más népeinek folklórjából is. Az együttes művészeti ve­zetője, Alekszandr Oszt- rovszikij kérdésünkre el­mondta,' hogy a csoport im­már 35 éves múltra tekint vissza. Tagjai szűkebb ha­zájuk, Kisinyov textilgyárá­nak dolgozói. mérnökök, munkások, olyan fiatalok, akik szeretik a táncot, a népdalt, a népzenét. — Elsődleges célunk — folytatta a művészeti veze­tő — a moldovai néptánc és népzenei .kultúra hagyomá­nyainak ápolása, gazdag, szí­nes folklórjának feltárása, bemutatása. Az együttes ze­nekara, ének- és tánccso­portja azonban örömmel is­merkedik más népek folk­lórjával is, repertoárjában a Szovjetunió szinte vala­mennyi köztársaságának tán­cai, dalai megtalálhatók, de a közelmúltban — éppen vendégszereplésükre készül­ve — magyar népdalokat, táncokat is felvettünk mű­sorunkba. — Az együttes nevéhez töb hazai és külföldi siker fűződik. — Bemutatkoztunk már a lengyel, a bolgár, a csehszlo­vák nézők és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zönsége előtt is. Az 1976-os drezdai nemzetközi folklór­fesztiválon a díjnyertes együttesek között voltunk. Magyarországon először já­Alekszandr Osztrovszkij runk, a szolnoki szereplés után Kecskeméten lépünk fel, de ellátogatunk Szeged­re, Szegvárra és Budapest­re is. A külföldi szereplé­sek mellett emlékezetesek a hazai fellépések is. A közel­múltban .például a BAM vasútvonalnál építkező kom- szomolistáknak adtunk mű­sort. — Az együttes igen nagy múltra tekint vissza. Hogyan biztosítják az „utánpótlás” nevelését? — A gyerekeket már 6 éves koruk­tól tanítjuk tán­colni. A legtehet­ségesebbek alkot­ják az együttes pótcsoportjait, ezekből a csopor­tokból kerülnek aztán a nagy együttesbe — megfelelő alap- képzettséggel — az új táncosok. * Jómagam is már gyerekkoromban elkezdtem táncol­ni, később a mér­nöki hivatást vá­lasztottam, de a táncról sem mondtam le. Mint említettem, az együttes műkedve­lő, zenekarunk tagjai is többnyi­re iskolai, zenetá­rán hivatásuk mellett vesznek részt munkánk­ba*. — te — Politikai kiadványok Világtörténelmi enciklopédia Nagy hiányt pótol a Kos­suth Könyvkiadó, hogy a politikai könyvnapokra meg­jelentette a Világtörténelmi enciklopédiát két kötetben. A szép kivitelű, vászonköté­sű, térképpel illusztrált mű nem hiányozhat a könyvtá­rak polcairól, a magángyűj­teményekből. Nemcsak azért, mert nélkülözhetetlen az ilyen jellegű lexikon, hanem azért is, mert így válik tel­jessé könyvtárunk. Körülbe­lül tíz évvel ezelőtt ugyan megjelent már egy kötetben magyar nyelvű világtörté­nelmi kisenciklopédia, amely nem nyújtott telies képet. A kiadó valóban szép és hasznos munkát végzett, amikor a két kötetet lefor­dította német nyelvről ma­gyarra. Ugyanis a kétkötetes enciklopédia az NDK-ban készült, s annak magyar nyelvű teljes fordítása, sőt, bővített kiadása, mert az új kötetekben van egy német és cgv magyar fejezet is, mint ahogyan az a korábbi, a kis­lexikonban nem volt ma­gvar, a német nyelvűben pe­dig nem volt német fejezet. Tehát teljes a mű. Miért örülünk ennek a ki­adványnak? Azért, mert az egész világot áttekinthetjük belőle. Az őskortól napjain­kig megismerhetjük az or­szágok történelmét, fejlődé­sét. mai helyzetét. Az orszá­gok ABC-rendjében halad­nak a szerzők, azon belül természetesen időrendben ír­iák meg az eseményeket. A leírói történeti rész után a legjelentősebb országoknál időrendi táblázat következik, majd kislexikon, amely a legfontosabb neveket, esemé­nyeket sorolja fel. A második kötet végén található egy át­fogó névmutató, s vastag be­tűkkel szedették a szerkesz­tők azok nevét, akik már va­lamelyik kislexikonban is szerepeltek. Az egész tartal­mat térképek egészítik ki. A belső oldalakon — fekete­fehér — térképek egy-egy adott ország eseményeinek követését segítik, míg a má­sodik kötet végén egész olda­las, nagy, szép színes térké­pek teszik értékessé a gyűj­teményt. A tartalomról szólva el­mondhatjuk: igényes, szép munka, jól tájékoztat és el­igazít. Nemcsak a ma léte­ző, hanem a volt országokat is megismerheti az olvasó. Vegyük például az A betűt. Argentína. Mennyit hallot­tunk erről az országról az elmúlt fél esztendőben éppen a falklandi (Malvin-szigete- ki) konfliktus miatt. Szeret­tünk volna jobban megis­merkedni vele, de nem na­gyon volt miből. Most teljes képet kaphatunk az encik­lopédiából. Megtudjuk, hogy majdnem jhárommillió négy­zetkilométer területű, csak­nem harmincmillió lakosú állam, szövetségi köztársa­ság, ipari-agrár ország, há­rom évszázadon át a spanyol hódítók uralma alatt síny­lődött, s 1810 óta független állam. A vezetésben a kato­nai diktatúrák sűrűn váltják egymást, többször történt kí­sérlet arra is, hogy a polgári­parlamentáris rendszert visszaállítsák, de nem nagy sikerrel, ilyen volt Peron visszatérése, de halála után özvegye, Maria Estele Izabel nem tudott úrrá lenni az éle­ződő ellentéteken, s hamaro­san újra katonai diktatúra következett, amely tekinté­lyét a Falkland-szigetek visszafoglalásával akarta megerősíteni, de a kaland nem sikerült, s megbukott a vezetés, a tábornokokat tá­bornokok váltották a vezető posztokon, de a bajok ma­radtak. Magyarország történelmét is tartalmazza a kötet. Az őshazától a honfoglalásig, az államalapítástól Mohácsig, majd az ország területi meg­osztottságának századait tárgyalja, de sokat megtu­dunk a reformkorról, a ma­gyar szabadságharcról, a ki­egyezés koráról, az 1918—19- es forradalmakról s a Hor- thy-korszakról. Végül egy fejezet röviden összefoglalja hazánk felszabadulás utáni helyzetét is. A két kötet száz, íven, mintegy hatvanezer pédány- ban jelent meg. A szerkesz­tésben közreműködött — a széles fordítói gárda mellett — Bassa Endre és Szuhay- Havas Ervin. A kollektív munka meghozta az ered­ményt, mert az olvasó na­gyon tartalmas könyvet ve­het kezébe. Gáli Sándor Ősszel a tengernél Egy moldovai táncjelenet Fotó: D. G. Kisinyovi táncosok Szolnokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom