Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 6. Nagy család a Kucorgóról Szép házak, rangos porták állnak Tószegen, az Attila úton. Többségük nem árulja el korát. Olyanok, mintha az építők ezen a nyáron készültek volna el a vakolással. A vaskerítések mögött látni az udvarokat is. Garázs szeli ketté őket, s nem is üres. Az egykori Kucorgó — ki tudja, mióta hívják így az ártérből kimagasló halmot — a jólét, az eredményes munka példázata is lehet. Ott, az Attila úton két házon is ugyanaz a szám. A tizennégyes két házat jelöl. A falu felöli 14-es vadonatúj, mondhatni, a mai falura jellemző. A Szolnok felöli valamivel régebbinek tűnik. A sárgára meszelt ház nem óriási ikerablakokkal néz a főútra, s nem is kockaalakúra építették, mint a többit. Van gádora és mélyen az udvarba nyújtózik az épület. Az udvaron nem áll garázs, s a novemberi ködszitálásban a láncra kötött kutya is alig vakkant. Bent a legbelső, útra néző szoba ablaka alatt kényelmes karosszékben beteg asszony üldögél. Székéhez két bot is támaszkodik, hogy támasz legyen a mozgásban, ha muszáj. Jó meleg van. olajkályha ontja. A házigazda, Buczkó József is a szobában időz. Nem bajlódik már két éve tehénnel, bikaborjúval, pár malac hízik csak az ólakban hátul. Elég volt. a nyolcvanadik év küszöbén, a nyugdíjaskor tizedik esztendejében va'óban ..visszavonult”. Addig évente harminc bikát jipue’t föl s malacot is hizlalt jócskán. — Aki dolgozni szeret. egvköny- nven nem hagyja abba. Aki hét gyereket nevel, nevelt fel. csak munkaszerető és munkabíró ember lehet! Különben nem megy, nekem elhiheti! Elhiszem. S elmondatom többször. hány éves a gazda. Szálfaegyenes, szikár, inkább kopaszodó, mint őszülő, napszítta arcú egészséges ember idős Buczkó József. Mert idős; éppen most, november negyedikén töltötte be a 81. évét. Nem látszik rajta. Örül neki. — Ide hallgasson; én életemben orvost még magam bajával föl nem kerestem, beteg nem voltam. Pedig 13 éves gyerekfejjel kellett embersorsot vállalnom. Heten voltunk testvérek, s fiatalon, nagyon fiatalon meghalt az édesapánk. Szántottam, vetettem, terménnyel, takarmánnyal kereskedtem, úgy boldogultam. Ezt a sárgafalú házat is ő építette. 1924-ben 80 má^sa búzáért ezer négyszögölnél is nagyobb portát szakajtóit magának a Kucorgóból. Előző évben szerelt je katonáék-' tói. ideie volt. hogy családalapításra, otthonteremtésre gondoljon. m — Hogy legalább a házam saiát földemen álljon, ha már termőföld nem jutott. Nagy volt a család, sok a testvér, sokfelé oszlott a kicsi. No, nem is volt nekem földem, csak 45 tavaszán mértek ki 12 katasztert az osztók. Addig bérelt földeken gazdálkodtam, mert én mást, mint földet művelni, állatot nevelni, sosem tudtam, kitől is tanúihattam volna? Még a nagyapám nagyapja is tószegi földműves volt. Nagy, ébenfakeretes képet hoz elő gyorsan. Szigorúan kontybafésült asszony, magasra gombolt fehéringes férfi néz a messzeségbe róla. — Varga József, az anyám apja, s a felesége, Kancsus Mária. Ötét, — atyámat — úgy ismerték csak; a falu esze! Ha 30 hektó bora lett a termésből, csóválta a fejét: „Gyerek, gyenge lesz az idei bor, meglásd!” Ha csak 20 hektó, örvendezett: „E jó lesz, e’ már bor lesz’” A falu eszének unokái iskolapadot aligha koptattak sokáig. A munkában, a földön tanultak tovább. Az 1848-ban született Varga József leszármazottjai közül a fiatalabbak már nem mind tószegiek. — Szél szétszórta, sorsuk vitte az én gyermekeimet. Hanem, ha együtt vagyunk, mind a nagy család, nem hagyják szó nélkül az emberek. Mondják, ez igen, ez család. összetartás van ám, nem akárhogy neveltem őket. Most újabb fényképek következnek. És sorolás, melyik gyerek merre, hogyan boldogul. — Ez Giziké, Kecskeméten él a férjével. Hallott már a vejemről? Aligha van nála jobb pilóta az országban! — Icáék közel vannak, Szolnokon. Ö az Agrokernél dolgozik, a vejem tűzoltó, egészen a parancsnoki rangig vitte. — József, aki a nevem is juSsolta, az ő háza a másik 14-es. itt mellettünk. Három házhelyt futott a régi nagy. Jóska, még a munkám is örökölte, tehenész a téeszben, azzal lehet keresni, én is ott dolgoztam. Ejnye no, nem mondtam, első voltam, aki osztásikor földet kapott és első voltam, aki aláírta a közöst. Utánunk jött a falu, olyan gazda voltam én. — Imrét nézze meg, itt dolgozik a MEZÖGÉP-nél. Munkás, nagy gépezetnek parancsok Erzsi gépíró a KPM- nél, a férje katonatiszt. István a legnagyobb szandasző- lősi áruház vezetője. Egy még hiányzik. Buczkó József kimegy elébb, a kamrából víztiszta, erős pálinkát hoz, kis poharakkal. — Vegyes gyümölcspálinka, a saját főzésem. Dohánynyal én sose éltem, de napjában elszopogatok ma is egy liter bort, s reggel egy kupica pálinkát. Mértékkel inkább használ, mint árt. — Mondjad már. — sürgeti beteg párja — Mihályt! — A legkisebb, a 39 éves fiam él tőlünk legtávolabb! Tudja, micsoda helikopter- vezető az? Székesfehérváron nagy ember, elhiheti. Megpihen egv kicsit a beszédben. Mondja tovább asz- szonya. Hogy kilenc unoka van. s de szénen boldogulnak az életben. Ki itt. ki ott tanul. fejbe se győzi tartani merre. Az embere csak közbeszól. ^ — Mindnek adtam, minden gyerekem móringolt tőlem. Nemcsak a tisztességes, becsületes munka szeretetét. Az volt az első, nagy szigorúsággal lehetett és kellett jóra nevelni egy ekkora családot. Amint láttam, jó úton. vannak, jött a segítségem is. Jóskának a háza helye, Istvánnak is az, de ő értékesítette, s vett belőle Szolnokon másat. Mindnek gyönyörű otthona van, s öt autón jön haza a családjával! Sűrűn jönnek, most is készülünk már a nagy család összejövetelére. Déltájt találkozom Imrével, a MEZŐGÉP portáján. Apja vonásairól felismerném. Mondja, kazánfűtő, s hosszú tanulások, járműs évek után jött haza. Neki így jó, aligha változtat már a sorsán. Közelít az ötvenedik év. Aztán barátságosan megveregeti a karom, s megy vissza a kazánjaihoz. A szandaszőlősi nagj; ABC kis irodájában István gondosan vasalt köpenyben fogad. — Óh, az apánk nagy szigorúsággal nevelt bennünket. Kiadta ám a munkát, abban a családban a munka volt a legfontosabb. Aztán ha nem volt jó, hamar eljárt a keze! De igaza volt, ha emberek lettünk az ő érdeme először. Érti és érzi a mi világunkat is. Ez nem kicsiség, hisz koros már. Képzelje csak, megértette, milyen nagy dolog, hogy a gimnazista fiamat Finnországba vitték, tanulmányútra egy tehetségkutatás alapján. Idős Buczkó József nagyot nevetve most előhozná az útlevelét. Hiába koros, világot járt ember ő is. Sorolná az országokat, ahová elment már egyik-másik gyerekével. Látni, tanulni, újjal ismerkedni soha se késő. — Járom a falut is, és nem gyalog nehogy azt gondolja. A valamikor gyönyörű lovaimnak csak a szép emlékezet már az őrzője. Kerékpárom van, nem is egy, hanem páros. Elkarikázok én még a falu másik végére is. Most meg, november tizenkilencedikéig ugyancsak lesz dolgom! Nézze; Megtartottuk annak idején, ha szerényen is, az ezüstlakodalmat. Aztán nem is akárhogyan megünnepelte a család az aranylakodalmat is. Erzsébet napkor az 55. házassági évforduló következik. Együtt lesz megint szép nagy családunk. Mulatunk egy nagyot, rászolgáltunk a dolgos életünkkel az ünnepre is. És a szálfaegyenes tartású szikár családfő kikísér. Udvara rendben, tisztán várja a telet. A kis kertben még fehérük pár őszi rózsa, odébb piroslik egy-egy szárán száradó paprika. A sárgára meszelt ház magas teteje, piros cserépfödőjével messzire ellátszik a Kucorgóból. Buczkó József is messzire lát. Nincs előtte se mezsgye, se megyehatár. Sokat megjárt, messzire látó ember! Azt hiszem, elégedett is. Mindenképpen kiváló magvetőnek mondhatja magát. Földön is, családban is. Sóskúti Júlia Kocsi képek Az Alföld képzeletbeli tervezője éppen a Hortobágy kontúrjainak rajzolásához kezdett, amikor Nagyiván és a leendő magyar puszta határa között kicsöppent a tus a tollából. Utálta a radírozást, ezért a pacninak nevet j^dott. Így született Kócsújfa- lu. A fantázia szülte település-jelölés talán nem is áll nagyon messze az igazságtól. Kócsújfalu, az egykori pásztorok tanyája, úgy árválkodik a Hortobágy peremén, mint egy otthagyott tustinta- pacni. Nemcsak az ijedtség Bizonyára sokakban felrémlik még Kócsújfalu nevének hallatán az a négy év előtti országos botrány, amikor az ivóvíztől dizentéria járvány ütötte fel a fejét és a kócsiakat ötvenesével hordták a mentők a karcagi és a tiszafüredi kórházba. Szerencsére csak néhány eset volt súlyos, a pánik hangulat mégis sok családot késztetett az elköltözésre. — Nemcsak az ijedtség vitte el innen az embereket, hanem például az, hogy bezárták az iskolákat — mondja ifjú Járdán Mátyás, akivel az utcán hozott össze a riporteri szerencse. Szerencse, mert ő egyike a kevés, Kócshoz ragaszkodó fiataloknak. — Négy kisiskolás gyermekem van, minden reggel hat órakor viszi őket a busz Tiszafüredre. Most még csak hagyján, de képzelje el; mi van télen! Hóban, fagyban, csúszós úton elengedni őket, bizony idegesítő. — Mégse költöznek el... — vetem közbe. Dühösen legyint : — Itt születtem, itt alapítottam családot. Munkám is van, a füredi Hámán Kató Tsz kocsi sertéstelepén dolgozom. Négyünkre bíztak ezer hízót, százötven anyakocát. A marasztaló erő A kellemes október végi napsütés előcsalogatja özvegy Bodnár Pálnét. aki nem szeretné, ha afféle unatkozó idős asszonynak néznék, ezért magyarázkodik: — Várom az állatorvost, egy eladó tehenet vizsgál meg. Nem az enyém a tehén, hanem a fiaméké, akikkel együtt lakom, de külön kenyéren. Bodnámóból nem kell harapófogóval kihúzni a szavakat. Elmondja, hogy van két anyakocája és hét szerződött malaca a fiának. — Az állattartás miatt maradnak, akik maradnak. Van, aki húsz-huszonöt hízót lead egy évben. Közben egy pörge bajúszú, nagydarab férfival bővül a hirtelen összeverődött társaság. — Bállá István vagyok — mutatkozik be, és gyorsan megtoldja a nevét az életkorával: nyolcvan éves. Mamar belemelegszik a beszélgetésRagaszkodnak Kócshoz be, a panaszkodása inkább dicsekvés: — Négy hízómarhát leadtam idén tavasszal. Adtam volna többet is, ám bikát kért a téesz. Mondtam, hogy nem lehet azt előre betervezni, bika lesz-e vagy tehén! Újdonsült kocsi ismerőseim segítségével kezd kialakulni a település mai képe. A vizet minden házba bevezették, ezért könnyű az állattartás, a vegyes boltban mindent megkapnak, ami napi szükséglet: friss kenyeret, hetenként egyszer — előrendelés alapján — friss húst is. Az életkörülményeket dicsérik, csak a bármelyik apró tanyaközpontban fellelhető dolgokat fájlalják; nincs önálló tanács, nincs iskola... Könyvtár, óvoda és jó ivóvíz Az egyik megszűnt iskolában a kócsújfalui könyvtár rendezkedett be. Tóth Istvánná klubkönyvtárvezető készségesen mutatja be birodalmát: a több mint háromezer kötetes könyvtárat, a klubszobát, a fotószakkör felszerelését. — Harminckét tagú ifjúsági klubunk van, mostanában tizenhat állandó látogatóval. A többiek katonák jelenleg. Az időseket nehéz rávenni, hogy idejöjjenek, leköti őket a jószág,, a háztáji állattenyésztés. Az olvasási kedvük télen támad fel, főleg a romantikus szépirodalmat ked- veük. Tóth Istvánné két esztendeje még a tanácsi kirendeltséget vezette, ez a titulusa azonban a kirendeltséggel együtt megszűnt — legalábbis hivatalosan. — Társadalmi munkában elvállal tanácsi megbízatásokat, ezeket a napokat például környezettanulmánnyal (is) tölti, amely az adókivetés alapja lesz. A könyvtárban és a klubban példás rend mutatja, hogy Tóthné a környezettanulmányok mellett szakít időt a fizetett foglalkozásra is. Hogy fillérekből kénytelen gazdálkodni? Hogv előfordult már: a saját pénztárcájából kellett póto’nia eey meghívott beat zenekar honoráriumát? Erről is beszél, de csak mellékesen, sőt, határozottan megtiltja, hogy ezt is feljegyezzem. Aligha lehetnének meg a Kócsújfalu méretű települések a Tóth Istvánnék lelkesedése nélkül. És persze az anyaközség, Tiszafüred támogatása nélkül sem. Mert igaz, hogy „elvitték” Kócsról az iskolát, megszüntették a tanácsi kirendeltséget, de odafigyelnek és ha kell, költenek rá. Egyelőre az óvodát is meghagyják, pedig mindössze tíz apróság kap napközbeni ellátást a szép környezetbe ágyazott óvodában. És meg ne feledkezzünk az 1979-ben épített vízműről, az új és gyakran ellenőrzött, fertőtlenített kútról! A 345 kócsújfaluinak jóidéig nem lesz oka az i jedtségre. .. Bendó János Fotó: Dede Géza A vízmű garantáltan tiszta vizet ad őszi fényben
