Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
1982. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kunhegyesi Művelődési Központban hetente három alkalommal tartanak zeneoktatást. Több mint 20 tanuló vesz részt a Borsai László énekzenetanár által tartott órákon. Képünkön Faragó Katalin zongorázik Szuperosztály, egy évtized után Amikor 1972 nyarán az akkori 4. b. leérettségizett a karcagi gimnáziumban, mindenki gratulált Olajos István tanár úrnak, az osztályfőnöknek. Hogyne gratulált volna a 32 tanuló magasan a négyes átlag felett maturáld, erre egy intézmény életében jó ha 40—50 évenként akad példa. Szuperosztály — hallatszott innen is, onnan is —, még sokra viszik az életben. Nos, a hajdani negyedik bések mintegy fele ezen az őszi hétvégén tízéves érettségi italáilkazójáira gyülekezett az allima mater első emeleti, sarki termébe. Ami a végzettségeket illeti, tényleg imponálóak az adatok: tizennégyen diplomás pedagógusok, hárman orvosok, és van közöttük külkereskedő, üzemmérnök, könyvtáros, múzeumi tudományos munkatárs, katonatiszt, néhány irodai alkalmazott, asszisztens és technológus. A hagyományos, délutáni naplóodvasással kezdődött a találkozó. Emelkedett volt a hangulat, amikor az egykori osztályfőnök alfabetikus sorrendben szólította diákjait. Agócs Zsuzsa tanárnő, két fiú édesanyja; Asztalos Mihály az egyetem elvégzése után a Külügyminisztérium protokoll osztályán kapott állást; Bakó Mari külkereskedelmi fordító; BaLáti Anna tanár, csapatvezető, egy kislány édeseanyja; Balázs Laci is pedagógus, illetve másodállásban messze- földön híres diszkós; Herskó Gyuszi, szülészorvosi szakvizsgái előtt áll; Károlyi Ani négy éve Stockholmban él a férjével, óvónőként dolgozik. Aznap telefonált egykori osztályfőnökének: mindenkit puszil, nagyon hiányzik az otthon, az ország, most nem jöhet el, de öt esztendő múlva feltétlenül számíthatnak rá. Kovács Laci ügyvéd lett, és Mikola Éva férje, Éva tanárnő. Az ő szerelmük még valamikor az iskolapadban kezdődött, és a két hajdani 4. bés életútja egymáshoz kapcsolódott. Igaz, Hajdú Sanyi és Agócs Zsuzsa is egy pár lett, ámbár a gimnáziumban hiába jártak egy osztályba, akikor jószerével észre sem vették egymást. Pető Béla orvos, Nagy Mari az OTP- ben dolgozik, Pólyák Ibi tanárnő. Vadász Pista az egyeteiVi befejezése után doktorált. * * • A találkozó második része a kémiai előadóban folytatódott. Herskó Gyuszi levetítette a ballagáskor készült filmlet. Általános csodálkozás mindenfelé. Nézd, de vékony voltam... látod, a szoknyám combközépig ér... az enyém se hosz- szabb, kuncog a másik... az akkori zakóm most- a hasam se takarná be, állapítja meg egy 90 kilós fiú... mennyi hajam vdit még, túr ritkuló tincseibe egy másik. A vetítés után érzékelhetően „más” ilesz a légkör: a nekem mim van, mire vittem mellett már elhatlat- szainak egyéb töltésű megállapítások is. Kudarcokról, sikertelen párválasztásokról, főnökökről, akik kevesebb iskolával rendelkeznek a beosztottjaiknál. 28 évesek, még nem töltenek 'be kulcspozíciókat. de már ott vannak az első számú vezetők mögött, lehetőségre, alkalomra várva. Hajdani KISZ- es aktivitásuk töretlen, ma az osztály fele párttag, közöttük hatan vezetőségi tagok. * * * A harmadik „félidő” este az étteremben folytatódik. Plusz kilók ide, fogyókúra oda, az asztalokról bámulatos gyorsasággal eltűnnek a finomabbnál finomabb étkek. Itóka is kerül a tányérok mellé, és erre a néhány órára megint diákokká válnak az egykori 4. bések. Tréfák, mókák, futószalagon. A szoknyahossz ellenőrzéseiről, a kémia órákról, az építőtáborokról. Az sem rontja a hangulatot, hogy tizegynéhányan nem jöttek el. Ki építkezés, ki betegség, ki gyerekszülés miatt indokoltan, ki valószínű azért, mert a családi élete átmenetileg zátonyra futott. Hiába volt a kiváló bizonyítvány, az irigyelt szakma. a diploma, mindez nem óvta, védte gazdáját a magánélet buktatódtól. Már bekukucskált a terembe a vasárnapi hajnal, amikor a hajdani szuperosztály legkitartóbb tagjai útnak eredtek. Kissé furcsa, billegő járással, dehát ez ilyenkor érthető. Aki eljött, nem bánta meg: találkozunk öt év múlva ugyanitt — ígérték. Egy bizonyos: nem lesz unalmas, érdéktelen összejövetel az sem. . D. Szabó Miklós Szépen magyarul — szépen emberül „Ki kérdezte magát?!” A nyelvtan ezt a címül írt mondatot úgy minősíti, hogy kérdő formájú felkiáltó mondat. Formája szerint valóban kérdés, de abban a helyzetben, amelyben elhangzott, a durva és ellenséges megnyilatkozás eszköze volt. Tanúja voltam annak a jelenetnek, amelyben ez a mondat felcsattant. A helyszín egy húsbolt volt, a szereplők: az eladó és egy háziasszony. A húskészlet Igen szegényes volt ebben az órában, a háziasszony némi fanyailgással tekintett a pultra, a amikor sorra került, megjegyzést tett a szűkös árukínálatra. Az eladó gúnyosan jegyezte meg: „Persze, a karajt ugye megvásárolná?!” Volt ennék a mondatnak a dallamában nénii megvetés, sőt kárör- vendés. Olyan mondat, amelynek formája kérdés volt, tartalma azonban iec- kéztetés. Mintha azt fejezte volna ki, hogy „mit válogat, jó lesz magának a hitványabb minőségű hús is”. Az asszony felfortyant a váratlan hangnemre, s ekkor hangzott el keményen a „Ki kérdezte magát?!!” (A kettős felkiáltójel érzékelteti a mondatba szorított rendreutasítást.) Hatása megdöbbentő volt a kö- rüláilókra, de leginkább az elárusítóra. Szinte megfagyott ereiben a vér, elhallgatott, és szótlanul folytatta iriunikájáf. A jelenet az érintkezés nyelvi formájának kiábrándító példája volt. Azt mondhatnánk ugyan, hogy amilyen volt a kérdés, olyan lett a válasz — ugyancsak kérdő formában, de kíméletlen hangnemben, ráduplázva a szemtelennek is minősíthető megjegyzésre. "Hát ez megkapta a magáét!” — gondolták bizonyára többen a pult előtt. Lehet, hogy volt közöttünk olyan, aki a replikát nagyon is jogosnak tartotta, méltó válasznak a kellemetlen tűszúrásra. A különös párbeszéd bántó sérelmet akozott a társas érintkezés kötelező udvariasságán. A baj azzal kezdődött, hogy az eladó nem értette meg a háziasszony csalódottságát, a háziasszony pedig — aki bosszús volt — túlságosan érzékennyé vált hántásnak minősítette az eladó szavait, s beszédpartnerének torkára forrasztotta a szót. Lélektani szempontból megvan a jelenet magyarázata az indulat hirtelenségében. A háziasszony dühbe gurult, s ekkor már nem volt ura a szavának, aminek az tett a következménye. hogy bizony nem rágta meg a szót, azaz elvesztette uralmát saját -magán, s megtörtént a baj. Pedig a beszéd állandó önellenőrzést kíván mindenkitől mindenkor Biztosra vehetjük, hogy a „szóváltás” mindkettőjükben igencsak kellemetlen utóhatással járt, akár el is ronthatta az eladó délelőttjét, miként az asszonvban is dúlhatott a goromba szóval történt sérelem. Mert mint közmondásaink egyike mondja: néha egy szó egész háború. Hát ha nem is háború, de csata, amelyben mindkét fél csak vesztes lehet. Száz szónak is egy a vége: bizony szó fér a két szereplő viselkedéséhez. Szó ami szó: nem mindent jó kimondani, ami nyelvünk hegyén van, bármilyen hegyes is a nyelvünk, nehogy úgy járjunk, mint sokan azok közül, akiknek gyorsabban jár a nyelvük, mint az eszük. Vigyázzunk hát a nyelvünkre, s inkább harapjuk el, semhogy belemarjunk embertársunkba! Szende Aladár Mit csinálnak a fiatalok? Ködös, hűvös őszi este. Alaposan meggondolja az ember, kimozduljon-e otthonról. A lakás kényelme, melege igencsak csábító. De nem feltétlenül szükséges, hogy az legyen a fiatalok számára is. A mozik, művelődési házak számos olyan programot kínálhatnának, melyeken szívesen vesznek részt a tizen-huszonévesek. Különösen faluhelyen fontos szerepe van a közművelődési intézményeknek, hiszen a fiatalok szórakozási lehetőségének köre igen szűk. A munka, a tanulás után hogyan töltik hétköznap estéiket a községekben? Csütörtök délután félhat, Fegyvernek. A főutcán mindössze öt-hat kerékpárossal találkozunk. A művelődési ház ablakai nem sok jót sejtetnek. A bejárati kapu nyitva, az épület ajtajain viszont hiába nyomjuk a kilincseit. Valamiféle tájékoztató, nyitvatartási keresünk. Mindössze egy plakát árválkodik, amelyről megtudjuk, hétvégén diszkó lesz. Tiszabőre nem sokkal a „munkásbusz” után érkezünk. A kabátot szorosra fogó emberek igyekeznek minél hamarabb hazaérni. A „kultúrt” — ahogy a helybeliek nevezik a művelődési házat, itt is zárva találjuk. Egy „nyitvatartás” címszavas táblára bukkanunk, amelyen a szöveg olvashatatlan. A szomszédos italboltban jópáran iszogatnak. Mindössze egy fiatal van a helyiségben. Süteményt vásárol. — Mit csinálnak ilyenkor a faluban a fiatalok? — érdeklődünk Stefan Palitól, aki Őszi esték falun a szolnoki vegyipari szakközépiskola negyedikes diákja. — Elég kevesen vagyunk itthon. A tanulók általában kollégiumban laknak, hétvégén jönnek haza. A bejárók, a fiatal munkások is csak hat óra után érnek már rá. Ha még volna kedvük, akkor sem tudnának mit kezdeni. A művelődési ház általában zárva. Hova menjünk? Sokan — mivel nincs más — a kocsmát választják. Én a barátaimmal szoktam összejönni otthon, magnózunk, beszélgetünk. Szívesen alakítanánk klubot, de ahhoz támogató, irányító kellene. Tiszaroffon sem találtunk senkit a művelődési házban, a mozi csak a hét elején és végén játszik. A vendéglő ablakai fényesek, csalogatják a vendéget, akik zömmel a presszó pultjánál ácso- rognak. A felszolgálónak nincs sok dolga. A belső teremben ketten vannak, a két zenész. — A négy falnak nem érdemes játszani, így legalább hasznosan telik az idő — mutat az előtte fekvő Zilahy Lajos regényre, Botos Zoltán, az orgonista. — Ilyenkor hiába keresik a fiatalokat. Behúzódnak szobájukba, a tévével, a lemezjátszóval elfoglalják magukat, Lehet, hogy a kultúrházban ma éppen nincs semmi, de egyébként jól működnek a szakkörök, hétvégén diszkót vagy bált rendeznek. A vendéglőbe csak mozi után jönnek be a lányok, a fiúk egy kólára vagy egy sörre. Rof- fon csupán nyáron zajlik igazán az élet. Olyankor itthon vannak a diákok is. Nyolc óra körül lehet, amikor Tiszaburára érünk. A művelődési ház szabadnapos, de vezetőjét még ott találjuk, most lett vége egy községi rendezvénynek. Rendek Sándor átkísér bennünket az általános iskolába. A tornaterem üvegfalán árad a fény, kívülről hallani a pattogó pingponglabda hangját. A község KlSZ-alapszervezeté- nek tagjai játszanak az asztaloknál. A fiatalok örömmel újságolják, hogy két és fél hónap alatt — mióta új vezetője van a művelődési háznak — sokat változott a helyzet Tiszaburán. Újjá alakult az ifjúsági klub, bármikor mennek, az intézmény szívesen fogadja őket. — Régebben a diszkóba azért nem jártunk, mert mindennapos volt a verekedés, a moziba meg azért nem ültünk be, mert a magyarul beszélő filmeket egyszerűen nem lehetett élvezni, hallani a bekiabálások, a zaj miatt — így egy szőke fiú. Ettől kezdve a többiekből is árad a szó. Valamennyien szeretnének valami jobbat a jelenleginél, s úgy érzik, hogy ebben a törekvésükben támogatót találtak Rendek Sándor személyében. A népművelő érzi ezt a felelősséget, mert minden hevesebb, elkapkodott véleményt higgadtan a ..helyére” tesz. Jó érezni a jobbító szándékot, a tenniakarást. Fekete Sándor Film jegyzet I Elvis Presley A karcagi Népművészeti, Agyagipari Háziipari Szövetkezet már a karácsonyi ünnepekre készíti a Miska,-kancsókatv [Folyamatosan naponta mintegy 20 darabot formálnak Felújítják a tihanyi múzeumot Felújítják a tihanyi múzeum épületét, amelynek emeleti részeiben idén már nem fogadtak vendégeket. A műemlékvédelmi igényeknek megfelelő, gondos és aprólékos munkát a jövő nyári szezonra fejezik be. A külsőbelső tatarozással egyidőben megoldják a múzeum fűtését is, teljesítve ezzel a téli üdülővendégek régi kérését. A Veszprém megyei Múzeumigazgatóság a felújítás után négy állandó kiállítás elhelyezését tervezi a múzeumban. Bemutatják a félsziget történetét, ide kerül az Eötvös Loránd munkásságát szemléltető kiállítás, a külön teremben kap helyet a múzeum műemlék könyvtára. A negyedik állandó kiállítás is azoknak az íróknak, művészeknek a munkásságával ismertet meg, akik Tihanyban alkottak. A Nagy Énekes meghalt, több Nagy Énekes filmet forgat az életéről, majd ezekről a Nagy Énekesekről készítenek filmet, újabb Nagy Énekesekkel ... Főleg a háború utáni olasz filmgyártás re- centjei alaDján humorizáltak sokak az előzőekről. Malcolm Leo és Andrew Solt a Pres- ley-film szellemi szülőatyja *— a korábbi olasz „énekesfilmek” alkotóinak mentségére jegyezzük meg — könnvű helyzetben voltak, hiszen hősünk hanglemezei — szolid becslések szerint — körülbelül 400 millió példányban keltek el a világpiacon. Mások meg azzal humorizálnak — hiába —. hogy a Szabadságszobor helyére Marilyn Monroe és Elvis Presley ölelkező figuráját kellene állítani, amikor éppen Coca-Colát isznak, mert „Ez Amerika”. Szó sincs róla: Presley világ- jelenség volt, olyan nemzedékek bálványa, amelyek a rockzenét szerették és gyűlölték a háborút! Presley 1977. augusztus 16- án memphisj otthona fürdőkádjában halt meg. szívroham következtében. A nyugati rádió- és tv-társaságok adásukat megszakítva közölték a hírt. Tisztelet az őszinte kegyeletnek, csakhát a viBékés, Csongrád és Hajdú- Bihar 17 román általános iskolájának háromszáz tanuló- já vett részt a Méhkeréken tegnap megrendezett művészeti seregszemlén, amelyen a legjobb nemzetiségi tánclághírű énekes halála napján azonnal működött a „Presley- tőzsde”. akiknek birtokukban volt a Presley-számok kiadási, sokszorosítási joga, megkétszerezték gazdagságukat. Mellékiparágként jelentek meg a különböző Presleyről szóló visszaemlékezések, könyvek. Nos, filmünk is az emlékezésdömoing jövedelmező mellékterméke. Játék- és dokumentumfilm körülha- tárolatlan keveréke, egy kicsit bizony erőltetett. Mindent el akartak» mondani Presleyről a film alkotói, — nagyot markoltak, és keveset fogtak. Jellemző módon a „bevágott” amatőrfilmek az egész kusza összeállítás legfigyelemreméltóbb részei. Négy színész próbálja a játékfilmes részekben feltámasztani a 10.. 18., 35 és 42 éves énekest, de Presley egyetlen jobb lemeze többet elmond róla. mint ez a filmszerűtlen film. Milyen furcsa fintor: huszonegynéhány nagyszerű Presley-dal hangzik el a filmben, azt hinnénk ez már eleve garancia, . hogy élményt adó mű szülessen. Nem így történt, sajnáljuk. Mindez semmit sem von le Presley nagyságából. együttesek, zenekarok, énekkarok, színjátszó és bábcsoportok szerepeltek. A művelődési házban megtartott egésznapos találkozót és bemutatót a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége rendezte. — ti — Román gyermekegyüttesek seregszemléje
