Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

1982. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kunhegyesi Művelődé­si Központban hetente három alkalommal tar­tanak zeneoktatást. Több mint 20 tanuló vesz részt a Borsai László ének­zenetanár által tartott órákon. Képünkön Fara­gó Katalin zongorázik Szuperosztály, egy évtized után Amikor 1972 nyarán az akkori 4. b. leérettségizett a karcagi gimnáziumban, mindenki gratulált Olajos István tanár úrnak, az osztályfőnöknek. Hogyne gratu­lált volna a 32 tanuló magasan a négyes átlag felett maturáld, erre egy intézmény életében jó ha 40—50 évenként akad példa. Szuperosztály — hallatszott innen is, onnan is —, még sokra viszik az életben. Nos, a hajdani negyedik bések mintegy fele ezen az őszi hétvégén tízéves érett­ségi italáilkazójáira gyüleke­zett az allima mater első emeleti, sarki termébe. Ami a végzettségeket illeti, tény­leg imponálóak az adatok: tizennégyen diplomás pe­dagógusok, hárman orvosok, és van közöttük külkereske­dő, üzemmérnök, könyvtá­ros, múzeumi tudományos munkatárs, katonatiszt, né­hány irodai alkalmazott, asszisztens és technológus. A hagyományos, délutáni naplóodvasással kezdődött a találkozó. Emelkedett volt a hangulat, amikor az egyko­ri osztályfőnök alfabetikus sorrendben szólította diák­jait. Agócs Zsuzsa tanárnő, két fiú édesanyja; Asztalos Mihály az egyetem elvégzé­se után a Külügyminiszté­rium protokoll osztályán ka­pott állást; Bakó Mari kül­kereskedelmi fordító; BaLáti Anna tanár, csapatvezető, egy kislány édeseanyja; Ba­lázs Laci is pedagógus, il­letve másodállásban messze- földön híres diszkós; Herskó Gyuszi, szülészorvosi szak­vizsgái előtt áll; Károlyi Ani négy éve Stockholmban él a férjével, óvónőként dol­gozik. Aznap telefonált egy­kori osztályfőnökének: min­denkit puszil, nagyon hiány­zik az otthon, az ország, most nem jöhet el, de öt esztendő múlva feltétlenül számíthatnak rá. Kovács Laci ügyvéd lett, és Mikola Éva férje, Éva tanárnő. Az ő szerelmük még valamikor az iskolapadban kezdődött, és a két hajdani 4. bés élet­útja egymáshoz kapcsoló­dott. Igaz, Hajdú Sanyi és Agócs Zsuzsa is egy pár lett, ámbár a gimnáziumban hiá­ba jártak egy osztályba, akikor jószerével észre sem vették egymást. Pető Béla orvos, Nagy Mari az OTP- ben dolgozik, Pólyák Ibi tanárnő. Vadász Pista az egyeteiVi befejezése után doktorált. * * • A találkozó második ré­sze a kémiai előadóban folytatódott. Herskó Gyuszi levetítette a ballagáskor ké­szült filmlet. Általános cso­dálkozás mindenfelé. Nézd, de vékony voltam... látod, a szoknyám combkö­zépig ér... az enyém se hosz- szabb, kuncog a másik... az akkori zakóm most- a ha­sam se takarná be, állapít­ja meg egy 90 kilós fiú... mennyi hajam vdit még, túr ritkuló tincseibe egy másik. A vetítés után érzékelhe­tően „más” ilesz a légkör: a nekem mim van, mire vit­tem mellett már elhatlat- szainak egyéb töltésű megál­lapítások is. Kudarcokról, sikertelen párválasztásokról, főnökökről, akik kevesebb iskolával rendelkeznek a beosztottjaiknál. 28 évesek, még nem töltenek 'be kulcs­pozíciókat. de már ott van­nak az első számú vezetők mögött, lehetőségre, alka­lomra várva. Hajdani KISZ- es aktivitásuk töretlen, ma az osztály fele párttag, kö­zöttük hatan vezetőségi ta­gok. * * * A harmadik „félidő” este az étteremben folytatódik. Plusz kilók ide, fogyókúra oda, az asztalokról bámula­tos gyorsasággal eltűnnek a finomabbnál finomabb ét­kek. Itóka is kerül a tá­nyérok mellé, és erre a né­hány órára megint diákokká válnak az egykori 4. bések. Tréfák, mókák, futószalagon. A szoknyahossz ellenőrzé­seiről, a kémia órákról, az építőtáborokról. Az sem rontja a hangulatot, hogy tizegynéhányan nem jöttek el. Ki építkezés, ki beteg­ség, ki gyerekszülés miatt indokoltan, ki valószínű azért, mert a családi élete átmenetileg zátonyra futott. Hiába volt a kiváló bizo­nyítvány, az irigyelt szak­ma. a diploma, mindez nem óvta, védte gazdáját a ma­gánélet buktatódtól. Már bekukucskált a te­rembe a vasárnapi hajnal, amikor a hajdani szuper­osztály legkitartóbb tagjai útnak eredtek. Kissé furcsa, billegő járással, dehát ez ilyenkor érthető. Aki eljött, nem bánta meg: találkozunk öt év múlva ugyanitt — ígérték. Egy bizonyos: nem lesz unalmas, érdéktelen összejövetel az sem. . D. Szabó Miklós Szépen magyarul — szépen emberül „Ki kérdezte magát?!” A nyelvtan ezt a címül írt mondatot úgy minősíti, hogy kérdő formájú felkiáltó mondat. Formája szerint valóban kérdés, de abban a helyzetben, amelyben el­hangzott, a durva és ellen­séges megnyilatkozás esz­köze volt. Tanúja voltam annak a jelenetnek, amelyben ez a mondat felcsattant. A hely­szín egy húsbolt volt, a szereplők: az eladó és egy háziasszony. A húskészlet Igen szegényes volt ebben az órában, a háziasszony némi fanyailgással tekintett a pult­ra, a amikor sorra került, megjegyzést tett a szűkös árukínálatra. Az eladó gú­nyosan jegyezte meg: „Per­sze, a karajt ugye megvá­sárolná?!” Volt ennék a mondatnak a dallamában nénii megvetés, sőt kárör- vendés. Olyan mondat, amelynek formája kérdés volt, tartalma azonban iec- kéztetés. Mintha azt fejezte volna ki, hogy „mit válogat, jó lesz magának a hitvá­nyabb minőségű hús is”. Az asszony felfortyant a váratlan hangnemre, s ek­kor hangzott el keményen a „Ki kérdezte magát?!!” (A kettős felkiáltójel érzé­kelteti a mondatba szorí­tott rendreutasítást.) Hatá­sa megdöbbentő volt a kö- rüláilókra, de leginkább az elárusítóra. Szinte megfa­gyott ereiben a vér, elhall­gatott, és szótlanul folytat­ta iriunikájáf. A jelenet az érintkezés nyelvi formájának kiábrán­dító példája volt. Azt mond­hatnánk ugyan, hogy ami­lyen volt a kérdés, olyan lett a válasz — ugyancsak kérdő formában, de kímé­letlen hangnemben, rádup­lázva a szemtelennek is mi­nősíthető megjegyzésre. "Hát ez megkapta a magáét!” — gondolták bizonyára többen a pult előtt. Lehet, hogy volt közöttünk olyan, aki a replikát nagyon is jo­gosnak tartotta, méltó vá­lasznak a kellemetlen tűszú­rásra. A különös párbeszéd bán­tó sérelmet akozott a tár­sas érintkezés kötelező ud­variasságán. A baj azzal kezdődött, hogy az eladó nem értette meg a házi­asszony csalódottságát, a háziasszony pedig — aki bosszús volt — túlságosan érzékennyé vált hántásnak minősítette az eladó szavait, s beszédpartnerének torká­ra forrasztotta a szót. Lélektani szempontból megvan a jelenet magyará­zata az indulat hirtelensé­gében. A háziasszony dühbe gurult, s ekkor már nem volt ura a szavának, ami­nek az tett a következmé­nye. hogy bizony nem rág­ta meg a szót, azaz elvesz­tette uralmát saját -magán, s megtörtént a baj. Pedig a beszéd állandó önellenőrzést kíván minden­kitől mindenkor Biztosra vehetjük, hogy a „szóváltás” mindkettőjükben igencsak kellemetlen utóhatással járt, akár el is ronthatta az el­adó délelőttjét, miként az asszonvban is dúlhatott a goromba szóval történt sé­relem. Mert mint közmondásaink egyike mondja: néha egy szó egész háború. Hát ha nem is háború, de csata, amelyben mindkét fél csak vesztes lehet. Száz szónak is egy a vége: bizony szó fér a két szereplő viselkedéséhez. Szó ami szó: nem mindent jó kimonda­ni, ami nyelvünk hegyén van, bármilyen hegyes is a nyelvünk, nehogy úgy jár­junk, mint sokan azok kö­zül, akiknek gyorsabban jár a nyelvük, mint az eszük. Vigyázzunk hát a nyel­vünkre, s inkább harapjuk el, semhogy belemarjunk embertársunkba! Szende Aladár Mit csinálnak a fiatalok? Ködös, hűvös őszi este. Alaposan meggondolja az ember, kimozduljon-e ott­honról. A lakás kényelme, melege igencsak csábító. De nem feltétlenül szükséges, hogy az legyen a fiatalok számára is. A mozik, műve­lődési házak számos olyan programot kínálhatnának, me­lyeken szívesen vesznek részt a tizen-huszonévesek. Külö­nösen faluhelyen fontos sze­repe van a közművelődési intézményeknek, hiszen a fiatalok szórakozási lehető­ségének köre igen szűk. A munka, a tanulás után ho­gyan töltik hétköznap estéi­ket a községekben? Csütörtök délután félhat, Fegyvernek. A főutcán mind­össze öt-hat kerékpárossal találkozunk. A művelődési ház ablakai nem sok jót sej­tetnek. A bejárati kapu nyit­va, az épület ajtajain vi­szont hiába nyomjuk a ki­lincseit. Valamiféle tájékoz­tató, nyitvatartási keresünk. Mindössze egy plakát árvál­kodik, amelyről megtudjuk, hétvégén diszkó lesz. Tiszabőre nem sokkal a „munkásbusz” után érke­zünk. A kabátot szorosra fo­gó emberek igyekeznek mi­nél hamarabb hazaérni. A „kultúrt” — ahogy a hely­beliek nevezik a művelődési házat, itt is zárva találjuk. Egy „nyitvatartás” címsza­vas táblára bukkanunk, amelyen a szöveg olvashatat­lan. A szomszédos italbolt­ban jópáran iszogatnak. Mindössze egy fiatal van a helyiségben. Süteményt vá­sárol. — Mit csinálnak ilyenkor a faluban a fiatalok? — ér­deklődünk Stefan Palitól, aki Őszi esték falun a szolnoki vegyipari szakkö­zépiskola negyedikes diákja. — Elég kevesen vagyunk itthon. A tanulók általában kollégiumban laknak, hétvé­gén jönnek haza. A bejárók, a fiatal munkások is csak hat óra után érnek már rá. Ha még volna kedvük, ak­kor sem tudnának mit kez­deni. A művelődési ház álta­lában zárva. Hova menjünk? Sokan — mivel nincs más — a kocsmát választják. Én a barátaimmal szoktam össze­jönni otthon, magnózunk, be­szélgetünk. Szívesen alakíta­nánk klubot, de ahhoz támo­gató, irányító kellene. Tiszaroffon sem találtunk senkit a művelődési házban, a mozi csak a hét elején és végén játszik. A vendéglő ablakai fényesek, csalogat­ják a vendéget, akik zöm­mel a presszó pultjánál ácso- rognak. A felszolgálónak nincs sok dolga. A belső te­remben ketten vannak, a két zenész. — A négy falnak nem ér­demes játszani, így legalább hasznosan telik az idő — mutat az előtte fekvő Zilahy Lajos regényre, Botos Zol­tán, az orgonista. — Ilyen­kor hiába keresik a fiatalo­kat. Behúzódnak szobájuk­ba, a tévével, a lemezjátszó­val elfoglalják magukat, Lehet, hogy a kultúrházban ma éppen nincs semmi, de egyébként jól működnek a szakkörök, hétvégén diszkót vagy bált rendeznek. A ven­déglőbe csak mozi után jön­nek be a lányok, a fiúk egy kólára vagy egy sörre. Rof- fon csupán nyáron zajlik igazán az élet. Olyankor itt­hon vannak a diákok is. Nyolc óra körül lehet, ami­kor Tiszaburára érünk. A művelődési ház szabadnapos, de vezetőjét még ott találjuk, most lett vége egy községi rendezvénynek. Rendek Sán­dor átkísér bennünket az ál­talános iskolába. A tornate­rem üvegfalán árad a fény, kívülről hallani a pattogó pingponglabda hangját. A község KlSZ-alapszervezeté- nek tagjai játszanak az asz­taloknál. A fiatalok örömmel újsá­golják, hogy két és fél hónap alatt — mióta új vezetője van a művelődési háznak — sokat változott a helyzet Tiszaburán. Újjá alakult az ifjúsági klub, bármikor men­nek, az intézmény szívesen fogadja őket. — Régebben a diszkóba azért nem jártunk, mert mindennapos volt a vereke­dés, a moziba meg azért nem ültünk be, mert a magyarul beszélő filmeket egyszerűen nem lehetett élvezni, hallani a bekiabálások, a zaj miatt — így egy szőke fiú. Ettől kezdve a többiekből is árad a szó. Valamennyien szeretnének valami jobbat a jelenleginél, s úgy érzik, hogy ebben a törekvésükben támogatót találtak Rendek Sándor személyében. A nép­művelő érzi ezt a felelőssé­get, mert minden hevesebb, elkapkodott véleményt hig­gadtan a ..helyére” tesz. Jó érezni a jobbító szándékot, a tenniakarást. Fekete Sándor Film jegyzet I Elvis Presley A karcagi Népművészeti, Agyagipari Háziipari Szö­vetkezet már a kará­csonyi ünnepekre készíti a Miska,-kancsókatv [Fo­lyamatosan naponta mint­egy 20 darabot formál­nak Felújítják a tihanyi múzeumot Felújítják a tihanyi mú­zeum épületét, amelynek emeleti részeiben idén már nem fogadtak vendégeket. A műemlékvédelmi igényeknek megfelelő, gondos és aprólé­kos munkát a jövő nyári sze­zonra fejezik be. A külső­belső tatarozással egyidőben megoldják a múzeum fűté­sét is, teljesítve ezzel a téli üdülővendégek régi kérését. A Veszprém megyei Mú­zeumigazgatóság a felújítás után négy állandó kiállí­tás elhelyezését tervezi a múzeumban. Bemutatják a félsziget történetét, ide kerül az Eötvös Loránd munkássá­gát szemléltető kiállítás, a külön teremben kap helyet a múzeum műemlék könyv­tára. A negyedik állandó ki­állítás is azoknak az íróknak, művészeknek a munkásságá­val ismertet meg, akik Ti­hanyban alkottak. A Nagy Énekes meghalt, több Nagy Énekes filmet for­gat az életéről, majd ezekről a Nagy Énekesekről készíte­nek filmet, újabb Nagy Éne­kesekkel ... Főleg a háború utáni olasz filmgyártás re- centjei alaDján humorizáltak sokak az előzőekről. Malcolm Leo és Andrew Solt a Pres- ley-film szellemi szülőatyja *— a korábbi olasz „énekes­filmek” alkotóinak mentségé­re jegyezzük meg — könnvű helyzetben voltak, hiszen hő­sünk hanglemezei — szolid becslések szerint — körülbe­lül 400 millió példányban keltek el a világpiacon. Má­sok meg azzal humorizálnak — hiába —. hogy a Szabad­ságszobor helyére Marilyn Monroe és Elvis Presley ölel­kező figuráját kellene állíta­ni, amikor éppen Coca-Colát isznak, mert „Ez Amerika”. Szó sincs róla: Presley világ- jelenség volt, olyan nemzedé­kek bálványa, amelyek a rockzenét szerették és gyű­lölték a háborút! Presley 1977. augusztus 16- án memphisj otthona fürdő­kádjában halt meg. szívro­ham következtében. A nyu­gati rádió- és tv-társaságok adásukat megszakítva közöl­ték a hírt. Tisztelet az őszin­te kegyeletnek, csakhát a vi­Békés, Csongrád és Hajdú- Bihar 17 román általános is­kolájának háromszáz tanuló- já vett részt a Méhkeréken tegnap megrendezett művé­szeti seregszemlén, amelyen a legjobb nemzetiségi tánc­lághírű énekes halála napján azonnal működött a „Presley- tőzsde”. akiknek birtokukban volt a Presley-számok kiadá­si, sokszorosítási joga, meg­kétszerezték gazdagságukat. Mellékiparágként jelentek meg a különböző Presleyről szóló visszaemlékezések, könyvek. Nos, filmünk is az emlékezésdömoing jövedel­mező mellékterméke. Játék- és dokumentumfilm körülha- tárolatlan keveréke, egy ki­csit bizony erőltetett. Min­dent el akartak» mondani Presleyről a film alkotói, — nagyot markoltak, és keveset fogtak. Jellemző módon a „bevágott” amatőrfilmek az egész kusza összeállítás leg­figyelemreméltóbb részei. Négy színész próbálja a játék­filmes részekben feltámasz­tani a 10.. 18., 35 és 42 éves énekest, de Presley egyetlen jobb lemeze többet elmond róla. mint ez a filmszerűtlen film. Milyen furcsa fintor: huszonegynéhány nagyszerű Presley-dal hangzik el a film­ben, azt hinnénk ez már ele­ve garancia, . hogy élményt adó mű szülessen. Nem így történt, sajnáljuk. Mindez semmit sem von le Presley nagyságából. együttesek, zenekarok, ének­karok, színjátszó és bábcso­portok szerepeltek. A műve­lődési házban megtartott egésznapos találkozót és be­mutatót a Magyarországi Ro­mánok Demokratikus Szö­vetsége rendezte. — ti — Román gyermekegyüttesek seregszemléje

Next

/
Oldalképek
Tartalom