Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
1982. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Éjjel-nappal a földeken Pihen a borotva, míg tart a munka \ kukorica után 30 centiméter melyen sz ánlanak. Halmi József a cigarettaszünetben -ellenőrzi a Kába 180-as erőgép világítását JKeddi jegyzetuntTI _______ M undérok és emberek Este tíz óra, a Szolnoki Állami Gazdaság terepjáró autójával a köröstetétleni táblák felé közeledünk. A Piroskai kerület vezetője, Hellvig Gyula út közben elmondja, milyen munkákkal találkozunk a határban: — Törjük a kukoricát, szántunk, és vetőágyat is készítünk éjjel-nappal. A jó gazdász olyan, amíg a munka nincs elvégezve, addig -fiem nyugszik. Majd ha nem lehet a földekre menni, akkor ráérünk szusszanni egyet. Az idő még most is kedvez a mezőgazdasági munkáknak. A 94 hektáros kukoricatáblánál először a beszállító járművek lámpáit pillantjuk meg. Igazi éjjeli nagyüzem a határban, távolról kombájnok zaját halljuk. Fazekas Árpád, az egyik magszállító IFA gépkocsivezetője érkezik oda elsőnek hozzánk. A vezetőfülke lámpájánál beszélgetünk az éjjeli műszakról. — Egy hete dolgozom csak az éjszakai betakarításban, szabadságon voltam. No, nem pihentem otthon sem, hiszen kislányunk született, ráadásul éppen építkezünk is. Egy kicsit szokatlan az éjjeli műszak, de hamar eltelik, mert megyünk szinte megállás nélkül. A kollégámmal 15 vagon kukoricát is beszállítunk egy éjjel a szárítóba. Odaérkeznek a kombájnok, az IFA eltűnt a kukoricával a sötétségben. Szakállas fiatalember bújik elő a kombájnok erős reflektorfénye mögül, kezet fog a kerület vezetőjével, aki a munkáról érdeklődik. Ezután Mihály Antal kombájnos bozontos szakálla történetét meséli nevetve. A múlt hónap tizenharmadikán borotválkozott utoljára, legközelebb pedig akkor fogja kezébe a pengét, amikor befejeződik az aratás. — Kezdetben csak nappal arattunk, mert a kukorica túl nedves volt, és a szárítón lassan haladt a munka. Szerintem jobb két műszakban dolgozni, biztos vagyok abban is, hogy az éjszakai munka nem megy a minőség rovására. Nálam úgy hajnali két órakor van a mélypont, nagyon elnyomja az embert a monoton motorzúgás. De oda kell figyelni... Muszáj észnél lenni, ösztönöz bennünket az éjszakai pótlék is. Ha van folyamatosan jármű, ami kiviszi a magot, hamar megvirrad. Szerintem november hetedikére befejezzük az aratást — mondta vidáman Mihály Antal. A szomszéd táblán traktorok sürögnek-forognak az IH-tárcsákkal, sietnek, hiszen holnap reggel itt már vetőgépek járnak. Egymás után három gépből szállnak ki az éjszakás traktorosok, ök is két műszakban egyengetik a talajt, vetőágyat készítenek a búzának. Nincsenek éjszaka sem segítség nélkül, hiszen a tábla szélén pótalkatrészekkel, egy hordó gázolajjal a körzeti szerelő biztosítja a zökkenőmentes munkát. Ügy szervezték az éjszakai műszakot,, hogy lehetőleg egy csoportban legyenek a gépek, könnyebb így mindenkinek. A szomszéd táblán erőgép szántja a köröstetétleni földet. A friss szántáson bukdácsolva közelítjük meg az ott dolgozókat. Szép látvány a földből kiemelt eke tükörfényes lemezén megcsillanó holdfény. A magas Rába „nyergéből” Halmi József ereszkedik le a keskeny létrán. — Nappal jobb szántani, de kevés az ember, menni kell egész nap. A család megszokta, hogy mikor ők javában a tévét nézik, én a génen ülök és dolgozom. Mikor hazaérek, ellátom az udvar állatait, a kislány megy az iskolába, a feleségem dolgozni. Csak amikor elindultak, akkor kerülök ágyba ... Ha befejezzük a két műszakot, majd kipihenem magam. Forgács T. Törökszentmiklós Innováció a gabonaiparban Tájértekezlet és kiállítás A Dunától keletre eső megyék gabonaforgalmi és malomipari vállalatainak vezetői és az újítási tevékenységet koordináló szakemberei tanácskoztak tegnap Török- szentmiklóson abból az alkalomból, hogy a Szolnok megyei GMV központjában megnyitották a gabonaipari innovációs kiállítást. Az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásán elfogadott felhíváshoz csatlakozva a Gabona Tröszt az iparágban kidolgozott vagy alkalmazott újítások, találmányok és kutatási fejlesztési eredmények széles körű népszerűsítésével is igyekszik elősegíteni, hogy a hazai ka- lászosgabona-termés mi ntegy hetven százalékát felvásárló vállalatai színvonalasabban elégíthessék ki a sütő-, az édes- és a szeszipar, valamint a fogyasztók mennyiségi és minőségi igényeit. A kiállítók — tíz megyei GMV, a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat, a Malom- és Sütőipari Kutatóintézet, valamint a Gabona Tröszt — a raktározást, az anyagmozgatást és a szállítást könnyítő-gyorsító ésszerűsítésektől a gyártmány- és gyártásfejlesztéseken keresztül a munka- és környezetvédelemig tizenegy témakörben mutatják be egyéni és kollektív újításaikat. . A tegnapi törökszentmiklósi tanácskozáson az érdekelt megyék gabonaipari vállalatainak legsikeresebb újítói részére elismeréseket adtak át. A MÉM, a SZOT és az Országos Találmányi Hivatal által létesített Kiváló Űjí- tó kitüntetés ezüst fokozatát hárman, bronz fokozatát heten vették át. Hasznosítható kis gázmezők A hazai szénhidrogénkutatások során több olyan földgáz lelőhelyet tártak fel az olajbányászok, amelyek kiaknázását korábban gazdaságtalannak tartották. Ezek elsősorban úgynevezett kis gázmezők, amelyek készlete a 400 millió köbméter alatt van. Ez a mostani energiaínséges időkben nem csekély mennyiség, felhasználása népgazdasági érdek. A kőolajipari szakemberek által kitermelésre alkalmasnak talált tizenöt ilyen gázmező összkészlete három milliárd köbméter. A miinap az egyik középiskolában járva az intézmény tanulói bevallották: a héten az volt a legnagyobb szenzáció náluk, hogy a csinos magyartanárnőjük vajas kenyeret evett a folyosón. Méghozzá afféle átlagember módján, harapva a kenyeret. Az egészben az volt a rendkívüli, mesélték a diákok, hogy látták már a tanárnőt osztályozni, a gyerekeivel, a férjével sétálni, füzetet javítani, magyarázni, haragudni rájuk és velük együtt nevetni, de vajas kenyeret harapni a folyosón — még soha! Sem őt, sem a többi nevelőt. Vagy a másik eset: az egyik .településen a párt- titkár irodája előtti folyosó vitrinjeiben helyi régiségeket csodálhat meg a betérő. Akadnak itt a hajdani, paraszti életformára utáló konyhai emlékek, háztartási eszközök, iskolai tárgyak. Sőt. a több generációval korábbi ősök határban talált cserépedényeit, fennmaradt háztartási eszközeit is szemügyre veheti az érdeklődő. Mondanunk sem kell, a vitrineket kezdetben a helybeliek felemás módon szemlélték. Jó, jó ez a történelemszeretet — mondogatták néhányan — de azért ilyen helyeken valami másfajta dekorációt kellene alkalmazni, ami inkább méltó a forradalmi múlthoz. Mások viszont — és ők voltak jóval többen — elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Érvelésük szerint a ma, a je'en szeretete, szocialista társadalmunk vívmányainak értékelése, megbecsülése, valahol a múlt ismeretében gyökeA KISZ KB honvédelmi és sportosztálya áz elmúlt hét végén Budapesten honvédelmi háromtusa-versenyt rendezett ifjúgárdisták részére. Szolnok megyét hattagú csapat képviselte, köztük szolnoki, tiszaföldvári és jászPéldákat lehetne még sorolni az élet különböző területeiről, mert kimondva, kimondatlanul az embernek az az érzése: nálunk sok olyan foglalkozás, szakma, beosztás van, amelyhez a közvélemény egy részénél bizonyos ismétlődő, állandó jellegű sémák tartoznak. Mintha a vajas kenyér harapása, ügyeletesi minőségben egy tanárnőnek illetlen lenne a folyosón. A pártmunkás portréjához néhányan idegennek érezték a múlt iránti abbéli érdeklődést, amely hely- ismereti gyűjtőmunkával társul. Azt sem érti meg mindenki, hogy a város közismert orvosa jó időben, ha ráér, nem átall félmeztelenre vetkőzni, és a lakótelep meletti bitumenes pályán együtt kergetni a focit a tizen- és huszonévesekkel. Pedig a régészkedő párttitkár, a népszerű, közvetlen tanárnő, a focikedvelő, futkározni szerető főorvos semmit nem vélt a szokásostól eltérő viselkedésével, közvetlenségével, szakmája hivatása etikai normái ellen. Elvégre a felsorolt hobbik, cselekedetek ellenére a munkájukat kiválóan elvégezhetik és bizonyára el is végzik. Egyben (magatartásuk azt is igazolja: az ember egyénisége, személyisége soha nem vizsgálható, értékelhető változatlan normák, sztereotip, minden azonos foglalkozásra jellemző sémák szerint. Nem beszélve arról, hogy a róluk alkotott kép így válik teljesebbé. Azt' is mondhatnánk minden- napdihbá, közvetlenebbé, emberibbé. apáti fiatalok. Lövészetben a csapat első helyen végzett, összetettben a lányok a második helyet szerezték meg. Egyéniben második lett Bó- zsó Erika, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanulója. rezik. D. Szabó Miklós JjI szerepeltek a megye ifjugárdistái Honvédelmi verseny Értelem és érzelem Mozaikok a nőkonferenciáról „Asszonyok, gyenge nők, honnan veszitek az erőt?” Köszöntő volt Tóth Endre csodaszép verse. Szép, egyszerű, őszinte köszöntő Szilágyi Tibor’ színművész tolmácsolásában. A Parlament kongresszusi termében hét- százan hallották, de több mint ötmillió magyar nőnek szólt, akik többségétől naponta meg lehetne kérdezni, hogy honnan veszik az erőt. Ök voltai? az elmúlt hétvége főszereplői. Friss még bennem a két nap élménye. Kuszáltak, rendezetlenek a gondolatok. Csak egyet tudok, hogy szeretnék sok mindenről beszámolni, ami a hivatalos, lényegre törő, sűrített tudósításokból kimaradt. A bőség zavarával küszködöm, de azzal küszködött a kongresz- szus is, hiszen a résztvevők közül hetvenkilencen kértek szót-és harminchét számára jutott idő. Rengeteg mondanivalójuk volt a nőknek. Egymást váltották az értelemhez és az érzelemhez szóló gondolatok, a szenvedélyesen és higgadtan elmondott bírálatok, elismerések és köszönetek. Lángolt az arca és vibrált a tekintete a fiatal cigány óvónőnek, aki elmondta, hogy hogyan kezdte az új telepen, a madzaggal körülkerített kis területen a cigánygyerekek nevelését, hogyan került a főiskolára, és hogyan lett belőle egy szép óvoda vezetőhelyettese. A kongresszusi teremben egy országtól kért több türelmet és nagyobb bizalmat, remélve, hogy holnap már kevesebbszer hangzik el: miért tegyek értük ezt vagy azt, nekik úgyis mindegy, ők úgysem akarnak változni. Szűnni nem akaró taps jelezte a konferencia egyetértését. Biztos vagyok abban, hogy sokáig valamennyi résztvevő számára emlékezetes marad a temperamentumos tsz- elnöknő felszólalása, aki logikusan érvelve kérdőjelezte meg: az ország 1300 termelőszövetkezete közül valóban csak tízben dolgozik olyan nő, aki alkalmas az elnöki teendők ellátására? Reálisan boncolgatta az okait annak, hogy miért kevés a magasabb beosztású nő a termelőszövetkezetekben. A szünetben tovább folytatódott a vita, a tizenkilenc Szolnok megyei küldött között isj akik közül néhányan Szűcs Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával faki meghívottként vett részt a kongresszuson) beszélgettek erről. Naprakész információi voltak a _ Szolnok megyei helyzetről. — Szolnok megye ötven mezőgazdasági termelő- és egy halászati szövetkezetében kétszáztizenhárom diplomás nő dolgozik. 1975-ben összesen száztízen voltak. Sajnos, kevés, mindössze tizenkilenc van köztük magasabb vezető beosztásban. A vezetőknek körülbelül tíz százaléka, holott a szövetkezetekben dolgozó nők aránya huszonhárom százalék fölött van. Miért kevés a női vezető? Sok oka van. A konzervatív szemlélet) a kollektívában és a családban, csak egy a sok közül, A nők tartózkodásának és kishitűségének is döntő a szerepe. Nem régen beszélgettem három diplomás nővel, olyanokkal, akik mindenféle szempontból alkalmasak vezetőnek. A harmonikus házasságukra, a családi életükre, a gyerekekre hivatkozva nem merték vállalni. Nem a statisztika javítása miatt kell vezetőket keresni a nők körében. Igaza volt a felszólaló tsz- elnöknőnek, nem nővezetők, hanem jó vezetők kellenek. S hogy valaki az vagy sem, az nem a nemén, hanem a képzettségén, rátermettségén, emberi jellemvonásain múlik. Tudom, vannak, akik nem így gondolják, férfiak is, nők is, de hiszem, hogy egyre kevesebben lesznek. Ezt szeretnék a nők is. A konferencián sokan és sokféleképpen meg is fogalmazták. Nem panaszkodtam, nagyon is tárgyilagosak voltak. Elismerték, hogy érezhetően egyre igazságosabbá válik a munkamegosztás, a férfi és a nő között. Hovatovább, lassan a háztartásban és a családban is. Család. Természetes, hogy a nők konferenciáján az egyik központi téma a család- és a gyermeknevelés volt. „A nő a család érzelmi központja, és ebben férfi pótolni nem tudja” — mondta Németh Károly — és biztos vagyok abban, hogy az ellenkezőjét a nők ki is kéi^ nék maguknak. De érzékenyek, mondhatnám allergiásak arra 1— mint ahogyan az egyik hozzászóló mondta —, ha azt hallják, hogy a férjek segítenek a házi munkában. Nem segítséget és szívességet várnak, hanem azt, hogy a terhekből igazságosan vállaljanak. Nem siránkoztak a két műszakban fogyasztott életükön, de szóvá tettek minden olyan, még érvényben levő, de régen elavult szokást és rendelkezést, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar nők 81 százaléka dolgozik. Csak egy példa: az üzletek nyitvatartása, általában egybeesik a munkaidővel. Megkérdezték, vajon miért nem lehet rugalmasan a helyi adottságokhoz, a lakossági igényhez igazítva a nyiitvatactás rendjét kialakítani? Valóban, miért nem? Hivatalos válasz még nincsen, de a konferencia egyik szünetében Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkártól jó hírt hallottunk: — Rop- pánt konzervatív, már régen idejét múlta az üzleti nyit- vatartásunk, de nyitott kaput döngetnek. Változtatni kell, és változtatni fogunk is. Hogy mikor és miként, arról még korai lenne beszélni. Egy biztos, az új nyitvatartási rend rugalmas lesz, a települések és az üzletek jellegéhez fog igazodni. Végül a jó hír és a komoly témák után a jókedvről és a kellemes meglepetésről, ami a kongresszusi teremben kezdődött, és egy kollégiumi szobában folytatódott. A konferencia első munkanapjának végén a levezető elnök bejelentette, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa Elnöksége májusi döntése alapján megalapították és ez az első alkalom, amikor a nőmozgalomban kiemelkedő munkát végzőknek átadják a Gárdos Mariska Emlékplakettet. A magyar nőmozgalom alapítójának és szervezőjének emlékét őrző kitüntetést hatan kapták meg, köztük a hetvenéves szolnoki Juhász Imréné dr. — Milyen kellemes meglepetés és szép születésnapi ajándék — mondogatta boldogan. — Azt nem tudta, hogy a szálláshelyén még egy kellemes meglepetés várja. Amikor belépett, a szolnoki küldöttek mindannyian ott szorongtak a kicsi szobában. Az asztalon az ajándék: a (karcagi Népművészeti és Agyagipari Szövetkezetben készített kerámia gyertyamártogató. — Ennél szebben nem is búcsúzhattam volna. Ez a nem tudom hányadik kongresszus és konferencia volt, amin életemben részt vettem, de az biztos, hogy az utolsó. Kovács Katalin
