Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 4. IA tudomány világa I A génállomány konzerválása a jövő érdekében Földünk élővilágának egyre több faját fenyegeti az a veszély, hogy fejlődésük megrekedésével, zsákutcába tor- kollásával a változékonyságuk beszűkül. Bekövetkezhet leromlásuk és megsemmisülésük is, alkalmazkodóképességük lassúbb, mint amilyen gyors a környezetváltozás. Ehhez járul hozzá az utóbbi időben ugrásszerű fejlődésen keresztülment növénynemesítés is, melynek hatására — amit találóan „zöld forradalom” elnevezéssel is illetnek — örvendetesen megnőtt az egységnyi területre eső terméshozam. Az új nagyhozamú fajták ráadásul egycsapásra bevezetőtök és meghonosíthatok szinte bármely országban, kiszorítva az ott meglevő gyengébb hozamú, ősibb, primitív fajtákat vagy tájfajtákat. Ezzel a fejlődéssel nemcsak a kultúrfajták száma csökken, hanem a természetes növényállomány fajai is ilyen örökletes anyagcsökkenést, pontosabban „géneróziót” szenvednek. Márpedig genetikai anyaguk megőrzése, állományuk konzerválása a gyakorlati ne- mesítői munkában, ami akár a koraiságra, ellenállóképesség javítására, bővebb Itermésképzésre, akár másra irányul, szinte nélkülözhetetlen. De később is, ma még előre nem látható fontos feladatok alapja lehet. A génállomány-konzerválás fontosságának felismerése az utóbbi évtizedekben hathatós intézkedéseket eredményezett. Kevésbé tudatosan és hatékonyan már régebben is folytattak Olyan tevékenységet. amely ezt a célt szolgálta. De természetes feltételek között elsősorban a napjainkban kiteljesedő természetvédelmi intézkedések képesek lassítani, hol kisebb, hol nagyobb mértékben a természetes fajok pusztulását. A veszélyeztetettnek tartott fajok védetté nyilvánítása, és védelmük tényleges, nem egyszer az egyéni és csoportérdekekkel való ütközések miatti körülményes megoldása a legelső tennivaló. A természetvédelmi területek, különösen a nagyobb kiterjedésű nemzeti parkok létesítése és fenntartása — szakszerűen — lényegesen több eredménnyel járhat. Azonban ezek élővilága is állandó változásban van, és az agresszív fajok túlsúlyba kerülése miatt az egyes érzékeny, kevésbé versenyképes fajok hátrányára válhat, megbontja az eredeti életközösséget, parazitáknak nyithat utat, hacsak nem avatkoznak be időben. A génállomány megőrzését mesterséges feltételek mellett már tulajdonképpen évszázadok óta csinálják a botanikus kertek, állatkertek, nem egy esetben kivételes sikerrel. A fajok ilyen módon való és kézben tartása azonban csak korlátozottan felel meg a célkitűzéseknek, mivel az így tartott kevés számú egyed fenntartásával egy faj — populáció — teljes génanyagának megmentése nem lehetséges. A génmegőrzés munkájában továbblépést a génbank alapítás jelentette. A növényi génbank tulajdonképpen olyan tágabb értelemben vett növénygyűjtemény, amely a termesztett és rokonfajok lehetőség szerinti teljes változatosságát, vagyis az ezeket meghatározó gén-allé- lokat magában tartalmazza. A világ első génbankját 1959-ben az USA Kolorádó államában hozták létre Országos Magtároló Laboratórium néven. A világot átfogó génbankhálózat azóta fokozatosan épült ki. Ezek az állomások elsősorban a körzetükben még fellelhető primitív fajták, tájfajták, valamint vad rokonfajtáik begyűjtését és megőrzését oldják meg. Kezdve a hasznos mikroszervezetektől, közülük is főképpen a talajlakók - tól és a terménytartósításban ipari méretekben hasznosítottaktól a legmagasabb rendű termesztett növényekig. Mindegyikük adatait, ahol lehetséges, közvetlenül számítógépbe táplálják, és így tárolják. A génbankokban nemzetközileg egyeztetett, egységes nyilvántartással elhelyezett anyag biztosítja majd, hogy a nemesítők, esetenként más szakemberek, a számukra szükségeseket a világ bármelyik génbankjából megkaphassák. Ez megvalósul többek között a hazai burgonyanemesítés során is. Mindezek érdekében egy- egy növény fajainak, fajtáinak magvait gyűjtik össze, és szigorúan ellenőrzött, megfelelően kondicionált körülmények között a magvakat hosszabb ideig — 5—10 évig — életképesen tartják, és időnként újratermesztés- sel felfrissítik, elsősorban az egyéves növényeknél. Máskor ivartalan szaporítóanyagot, sarjat, dugványt, gumót, tárolnak, bár ekkor fennáll a beszűkülés veszélye, mivel túl nagyszámú egyed fenntartására lenne szükség a változatosság maradéktalan megtartására. Lehetséges, hogy a növények csak egy-egy sejtjét, például virágporát, vagy szövettenyészetét — többszöri átoltással — tartják fenn, ami kevés helyet kíván. így például egy négyzetméternyi területen kettőszáz szőlőfajtát is meg tudnak tartani. Mindezeket jól kiegészítik a szabadföldi és a munkagyűjtemények, amelyek a hagyományos fajtagyűjteményeknek felelnek meg. Hazánkban a tápiószelei Agrobota- nikai Intézet — az Erdészeti Tudományos Intézettel és más hazai szak- és mező- gazdasági intézményekkel együttműködve — látja el a hazai növényi génanyag fenntartásának szerteágazó feladatát. A segítségével elért legfőbb eredményeink pedig többek között a gépi betakarításhoz jobban idomuló merev és törpe szárú, egyszerre érő, termésüket egy szintben, csoportosan nevelő, valamint a baktériumos és vírusos betegségekkel szemben ellenállóbb gabonafélék és zöldségfajták előállításában mutatkoznak meg. A már meglevőkön kívül még nagyobb azoknak a jelenleg csak a nemesítők „tarsolyában” rejtőző fajta- jelölteknek a száma, amelyek létrehozásában alapvető szerepet töltöttek be a megőrzött vad, primitív, tájfajtákban meglevő törpésító, ko- raiságot, ellenálilóképesség kialakulását elősegítő örökletes anyagok. M. I„ Változás a gépgyártásban A gépgyártás módszereinek, eljárásainak, berendezéseinek változásaiban óriási jelentőségű volt az elektronikai ipar robbanásszerű fejlődése. A gépgyártás technológiája — ellentétben például a vegyiparral vagy az építőiparral — sok évtizeden keresztül térben és időben elkülönült, egymástól jelentősen különböző műveletek halmozásából állt. A különböző műhelyekben sokfajta differenciált módszerrel gyártott alkatrészek hosz- szabb-rövidebb megmunkálási és várakozási szakaszok után a szereidében találkoztak, és álltak össze piacképes termékké. Az egyes technológiai ágazatok az évtizedek során jelentősen fejlődtek, például a tökéletesedő szerszámgépek és a szerszámok révén rövidült a forgácsolás ideje, és nőtt a megmunkált alkatrészek pontossága. Űj elveken működő megmunkáló eljárásokat vezettek be, vagyis a technológia még jobban alkalmazkodott a fokozódó követelményekhez, a gépgyártás szakaszos jellege azonban megmaradt. Századunk közepéig a gépiparban a fő figyelem a tömeggyártás automatizálására és eszközeinek a tökéletesítésére összpontosult. Az akkori automaták azonban csak előzetesen beállított, meghatározott munkameneteket voltak képesek ismételni, beállításuk igen költséges volt, ezért felhasználásuk csak nagytömegű, egyforma termék gyártásakor volt gazdaságos. A fémfeL- dolgozás jóval nagyobb részét alkotó egyedi vagy kis- és középsorozat gyártásában a kézzel vezérelt berendezések voltak uralkodók. Gyökeresen változott a helyzet, amikor az elektronika fejlődése létrehozta az NC-technika néven ismert eljárásokat. Az automatikus vezérlés eszközeivel a gépek képesek szimbólumokkal kifejezett utasításokat leolvasni, és szakképzett embernél gyorsabban, pontosabban végrehajtani. Ezzel lehetővé vált a kissorozatgyártás gazdaságos automatizálása, és ami ennél is fontosabb, a különböző berendezéseken végzett műveletek egyetlen, központilag irányított, általában számítógépekkel vezérelt folyamattá rendeződtek. Már jónéhány éve a jövőbeli fejlődésre leginkább jellemzőnek azt tartották, hogy a technológiai eljárások összekapcsolódnak számítógép- rendszerrel irányított integrált anyag- és adatfeldolgozó rendszerrel. luk végzett pusztítás. cal hajtja. A súlyok hatására a jégtörő orra és farrésze ellipszispályán mozgó billegésbe kezd. Ezt hasznosítják a jég rombolásánál, s így döngölőberendezéssel rendelkező hajók 50 százalékkal jobb hatásfokkal dolgoznak, mint a ráfutásos módszerrel tevékenykedők. A hazai jégtörőflotta hajói kétféle módon szállnak szembe a folyók jegével: ráfutásos módszerrel vagy döngölőberendezés segítségével. A jégbe való beszorulás elkerülésére, un. kanál formájúra megépített törzsű, keresztbordás, erős vasszerkezetű hajó mozgási energiáját hasznosítva folyamatosan halad előre mindaddig, amíg a vastagabb jégrétegek megállásra nem késztetik. Ekkor előre-hátra mozgással, A dunai jégtöröflottához tartozó Jégtörő— IX-et láthatjuk „rendcsinálás” közben a zajló folyón Gépesített jégvédelem A régi korok emberének tétlenül kellett tudomásul vennie a jeges árvizek pusztításait, védekezni ugyanis nem tudott ellenük. Korunk néhány technikai vívmányával — jégtörő hajók, robbanóanyagok használatával, repülőgépek, helikopterek igénybevételével — azonban már meg lehet akadályozni a folyók jégtakarójának kedvezőtlen elhelyezkedését, veszélyes méretű feltorlódását. Jeges árvíz olyankor fenyeget, amikor a folyókon levonulni akaró ár az alsó szakaszokon álló jégmezőt talál. Az a veszélyes, ha az árhullám bontja meg a jeget, helyenként torlaszokat emelvén. A jégtörő hajók tervszerű, már a jégzajlások időszakában végzett tevékenységével megelőzhetők a jeges árvizek, illetve jelentősen csökkenthető az áltaa jégmezőre való ráfutással, az úgynevezett vasalással száll szembe a jéggel. Ezt a módszert legyező alakban alkalmazva, folyamatosan növeli a szabad vízfelületet. A döngölőberendezést, ha van, külön motor működteti a hajón. A bal oldalon elhelyezett tengelyrendszer a hajó első és hátsó részén beépített lendítőkerekeket, illetve a rászerelt hattonnás öntöttvastömböt görgős láncRovarok a bioszférában Előrelátó tudósok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a tudományos-technikai forradalom árnyoldalaira: „Vagy az emberek tegyenek valamit, hogy kevesebb füst legyen a levegőben, vagy a füst intézi majd el, hogy kevesebb ember legyen a Földön” — írja például John Bulton „Szennyezett égbolt” című könyvében. Mit tegyen az ember a bioszféra megóvásáért? Mi a rovartan kutatóinak a feladata ezen a téren? Mindenekelőtt az ember és a természet közötti optimális kapcsolatokat kell tisztázni. A rovarok szerepe például a bioszférában igen jelentős. A rovarvilág csaknem egymillió fajfőlesége felülmúlja Földünk összes többi állat- és növényféleségét. De még napjainkban is évente 6—8 ezer új rovarfajt írnak le az entomológu- sok. A rovarok, mint mindenütt megtalálható élőlények, kettős szerepet töltenek be a bioszférában: aktívan részt vesznek az anyag és energia körforgásában; a többi élőlényhez fűződő többirányú kapcsolataik rendkívül nagy jelentőségűek a természet isfcabályozó mechanizmusaiban. Szinte felbecsülhetetlen a jelentőségük pl.: a virágos növények beporzásában, a holt szerves anyagok eltakarításában és abban, hogy táplálékul szolgálnak az emlősök, a madarak, a halak és más élőlények számára. A tévéadások képmagnós rögzítését ma már több napra előre programozhatják. De ha az adás időpontja eltolódik, például programváltozás miatt, a műsor rögzítése nem sikerül. Egy nyugatnémet cég. az ilyen bosz- szúság elkerülésére olyan eljárást fejlesztett ki, amely- lyel a videokészüléket maga a tévéprogram kapcsolja be. Ehhez az kell, hogy az adók minden műsorszámnak a kezdetével egyidejűleg egy egyedi kódjelet sugározzanak. Ha ezután valaki rögzíteni kíván valamely műsort, annak kódját betáplálja a képrögzítőjébe. Egy elektronika összehangolja a befutó jeleket a belétáplált kóddal, s ha ezek egyeznek, a képmagnó elkezd működni.