Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 25 Károkozó korrózió A korrózió, vagy ahogy egyszerűbben nevezik, a rozs- dásodás, a fémek, elsősorban a vas hátrányos tulajdonsága. Természetes vagy ipari kör­nyezetben a vastárgyak — és igen sok más fém is — látha­tóan rozsdásodnak, pusztul­nak: előbb-utóbb kialakul a porózus, lyukacsos felszín, amely már inkább az eredeti érchez, mint fémhez hasonlít. E folyamat következtében a tárgy vagv berendezés erede­ti rendeltetését már nem •töltheti be. A korrózió olyan önmagá­ban végbemenő, energiafel­szabadulással járó folyamat, amely a szerkézeti anyag pusztulásához vezet. Ez a ká­rosodás a felületen indul meg, és a környezet kémiai vagy elektrokémiai hatására alkalmatlanná teszi az anya­got a rendeltetés szerinti fel- használásra, A korrózió a megtermelt acélnak és egyéb fémnek kb. az egyharmad részét teszi tönkre évente, ez azt jelenti, hogy igen sok berendezés, szerkezet három év alatt használhatatlanná válik. A korrózió mindenképpen be­következik. nem mindegy azonban, hogy milyen gyor­san megy végbe. A korrózió- védelem feladata éppen az. hogy a korrózió sebességét valamiképpen csökkentse. A korrózióvédelem színvo­nala egy ország műszaki kul­túrájával arányos. Statiszti­kai adatok bizonyítják, hogy a régi, magas műszaki kultú­rával és hagyományokkal rendelkező országok, ezen be­lül egyes üzemek, ha áldoz­nak a korrózióvédelemre, ak­kor a fajlagos, egy főre jutó termelésnövekedéshez tarto­zó korróziós veszteség rela­tive csökken. A korrózióvédelem haté­konyságának feltétele a felü­let megtisztítása. A technoló­gia kiválasztásánál ismerni kell a védendő berendezés, alkatrész tervezett hasznos élettartamát, valamint a fel­újítások, javítások cikluside­jét. A gazdaságosság diktál­ja ugyanis, hogy csak annyit szabad a korrózióvédelemre fordítani, amennyi a beren­dezés rendeltetésszerű hasz­nálatához szükséges. A szervezett korrózióvéde­lem egyik fontos területe az egyre növekvő személygép­kocsi-állomány alváz- és üregvédelme. A mezőgazda­ság, a vízügy és gépjármű­ipar területén elért eredmé­nyek jórészt annak köszönhe­tők. hogy a szervezési prob­lémák megoldása mellett ki­fejlesztették a megfelelő vé­dőanyagokat és kidolgozták azok felviteli technológiáját. Külön gondot kell fordítani a nagyméretű fémberendezé­sek (hidak, távvezetékoszlo­pok stb.) korszerű korrózió- védő felújítására. Képünkön: A szabad tere­pen dolgozó mezőgazdasági és vízügyi gépekben óriási károkat okozhat a korrózió — kellő védelmi munkák, karbantartás nélkül. Mannával riasztanak Tonhalhalászok trükhje A rajban élő, kiváló minő­ségű és jó piaci áru tonhal halászata sok tengerparti ember főfoglalkozását jelen­ti. A Kalifornia partjai men­tén ebből élő halászok évente sok tonna tonhalat fognak, és küldenek piacra. A tonhal­rajok rendszeres kísérői azonban a delfinek, amelyek üldözőbe veszik, nyaktájékon átharapják és elpusztítják a tonhalakat. A halászok háló­jába került delfin nemkívá­natos vendég, mert megron­gálja a halászhálót, és riasz­tásával is csökkenti a hal- zsákmányt. Érdekes, hogy a delfinek — noha megtehet­nék — nem ugrálnak ki a kerítőháló térségéből, nem is menekülnek onnan el. pedig a halászok szívesen megsza­badulnának tőlük. Ennek ér­dekében olyan módszert ke­restek, amely a hálóhúzás előtt a tonhalak körül elri­asztja a delfineket. Ehhez természetes ellenségük. a bálnák hangját próbálták felhasználni úgy. hogy azt magnószalagra vették és a halászat kezdetén visszaiát- szották a delfineknek. A kí­sérlet meglepően hatásos volt: a delfinek pánikszerűen menekültek a bálnahang hallatára. Egv ízben meg is számolták, hogy a kerítőháló nyitva tartott kaouián át a riasztó hang hatására kb. ezer delfin menekült el a tér­ségből. Ferde autószélvédök Fontos felfedezést tettek a közlekedés biztonságának fo kozásán fáradozó nyugatné­met szakemberek! Megállapí­tották, hogy ha az autó elül­ső szélvédő üvege 30 foknál nagyobb dőlésszögű — a kü­lönlegesen áramvonalas, fő­leg sporttípusoknál találunk ilyeneket —, szürkületben vagy sötétben reflektorral csak erősen csökkentett se­bességgel haladhat a vezető, ugyanis a fénytörés folytán a kocsiból való kilátás rend­kívüli mértékben romlik, sok­szor kettős látás következik be. Ilyen körülmények között nem tanácsos túllépni az óránkénti 65—70 kilométeres sebességet. a szemüveges autóvezetők pedig még to­vább csökkentsék a kocsijuk sebességét. Az is zavarólag hat a vezetőre, ha nemcsak az elülső, de még a hátsó szélvédő üvege is túlzottan ferde. A hipnózis titkai nyomában A tudományos világ régen szeretné megérteni a hipnózis lényegét, mindeddig azon­ban nem tudott pontos vá­laszt adni a jelenség miben­létére. Sokáig úgy vélték, hogy a hipnotikus állapot az álom sajátos változata. A legújabb műszeres meg­figyelésekkel azonban már sikerült több részletkérdés­re fényt deríteni. Amikor lehetőség nyílt az agy bio- áramainak kutatására, az álom és a hipnózis elektro- enkefalográfiás (EEG) vizs­gálatára, kiderült, hogy a két jelenség között lényeges különbségek vannak. Az agy bioáramainak frekven­ciája az ébrenléttől az álomig vezető szakaszban egyre csökken. Ha az ember ébren van, és valamivel foglalatoskodik (például ír, olvas), akkor ez a frekvencia másodpercen­ként 13—30; azaz ún. béta­ritmus. Ha viszont nyugod­tan, csukott szemmel fek­szik, akkor a másodpercen­ként 8—13 frekvenciájú rez­gés, az alfa-ritmus kerül túlsúlyba. Elalvás utá» »ég lassúbbak a rezgések, kez­detben másodpercenként 4— 7 frekvenciájúak (théta-rit­mus), később, amikor az al­vás egyre mélyebbé válik, beáll a 0,5—3 frekvenciájú delta-hullám. A hipnózis alatt azonban egészen mást mutat az EEG- kép. Amíg a hipnózis kezde­ti szakaszában az alfa- és béta-hullámok amplitúdója kissé csökken, addig a mély hipnózis állapotában ezt a szakaszt nem lassú ritmusú rezgések váltják fel — »int az álom esetében —, hanem gyorsak, azaz alfa- és béta­hullámok, ilyenkor az éb­renléthez hasonló EEG-kép jön létre. A kívülálló szá­mára úgy tűnik, mintha a hipnozitált személy aludna, hiszen a hipnotizőr utasítá­sain kívül nem reagál a külső ingerekre, az EEG ta­núsága szerint viszont éb­ren van. A hipnózis tehát nem egyszerűen részleges álom, hanem az agynak egy másfajta állapota. Mind­amellett felfedezhető némi hasonlóság a gyors álcán és a hipnózis között. Képün­kön egy EEG-s hipnózis­vizsgálatot láthatunk. A kísérleti személyt lefektetik egv díványra, a hipnotizőr felszólítja, hogy nézzen mereven egy pontra (hogy a szeme elfáradjon), majd azt sugallja neki, hogy rög­tön el fog aludni. Testén lassú melegség árad végig, keze és lába elnehezül, semmire sem akar gondol­ni: hipnotikus állapotba ke­rül. Eközben — az elekró- dák közvetítésével — agyá­nak minden rezdülését érzé­keli és jelzi a kifejezetten ku­tatási célokra készült, 8/10 csatornás, modern EEG- készülék. A szverdlovszki területen lévő Bere- zovszkij városban megtartották az „Ural— 3” szállító-szerelő repülőberendezés piló­tás modelljének próbáit. A kormányozha­tó léghajóra emlékeztető berendezés pu­ha gumírozott szövetből készült és négy­szög formájú. A magassága 18, a széles­sége 20 méter. Az „Ural—3” héliumgáz­zal van megtöltve. 400 kg-ig terjedő súlyt képes, felemelni. Mindkét csavarlapátja 360 fokos teljes szögben elfordítható, ami nagy manőverezőképességet és stabilitást biztosít a berendezés számára repülés közben. Az „Ural—3” egy tervezés alatt álló lé­gi daru modellje A daru 15 tonna hasz- nosterhet lesz képes felemelni. A nehe­zen megközelíthető nyugat-szibériai és távoli északi körzetek áram-, gáz- és olajvezetékeinek építésénél, valamint más építő- szerelőmunkákra fogják fel­használni. Képönkön az „Ural—3” légi da­ru a kipróbálás idején. Q minaret győzött a múló századokon Tengernyi munkát ' írtak össze a világhódításra szom- juhozó törökökről. Abban minden forrásmunka meg­egyezik. hogy az építkezés nem tartozott szenvedélyeik közé. Fürdőket emeltek ugyan, mert a testápolás, a tisztaságkultusz egyike volt ritka erényeiknek. Ezzel bizony nem kis meglepetést okoztak az állítólag kultu­rált Európában, ahol még az uralkodók sem kedvelték a rendszeres mosdást. Állati­nak minaretjeik karcsú tor­nyaival s a hozzájuk csatla­kozó dzsámikkal tiszteleg­tek. Egerben — a vár elfogla­lása után — hamar otthon­ra leltek. Itt is karcsú tor­nyokkal ékeskedő imaházat emeltettek még a XVII. szá­zad elején. Először — 1664-ben — az országról országra kalando­zó éles szemű, bár kissé túl­zó kifejezéseket használó utazó, Evlia Cselebi szól ró­la: ... híres a Széles utcai mecset, a Kethuda mecset...” Neki köszönhető, hogy a mecset nevét és az egykori utca nevét is ismerjük. 1687. december 17-én is­mét — s ezúttal véglegesen — a magyaroké lett Dobó híres erőssége. A megvertek zöme messzire futott. A visszafoglalok új ren­det diktáltak, ez magyar ál­dozat nyomán született, de önző, lélektelen Habsburg- érdekek formálták. Az épít­ményt a katolikusok kap­ták meg. akik káptalani templomként használták. A cél tehát maradt a régi, csak a fohászokat címezték — legalább olyan feleslege­sen mint Allah katonái — »ásnak. Erdődy püspök 1727-ben az izgalmasoknak adta, kórházi kápolnának szánva. Az új tulajdonosok hozzá is fogtak a teljes re­nováláshoz, valószínűleg za­varta őket a másik isten emléke. 1730-ban új tetőzet­tel látták el. A kupolát fel­váltotta a sátortető. 1744- ben ismét torzítják eredeti jellegét, hiszen sekrestyét toldanak hozzá. Pyrker érseket valószínű­leg zavarta az átépített dzsámi nem éppen szemgyö­nyörködtető képe, ezért le­bontását engedélyezte, és anyagilag támogatta a kö­zelében emelendő templom építését. A minaretet azon­ban nem hagyta veszni. Cso­dálhatta eget ostromló kar­csú eleganciáját, a vöröses, a gonddal faragott homok­kőbe álmodott kecsességet. Talán jelképnek vélte, me- mentónak is szánta. 1829- ben bádogkupolával fedette, s megmentette a pusztulás­tól. A fenn tündöklő fél­holdat nem szereltette le, hanem keresztet állíttatott fölé. Később nálunk is társa­sággá szerveződött a múlt hagyatékáért aggódók tábora. Az sem véletlen, hogy a tiszteletreméltó gondolat Egerben bontott zászlót. A stafétaváltók mindenesetre nem feledkeztek meg erről. Többek között ezzel ma­gyarázható az, hogy 1897- ben Möllner István tervei­nek megfelelően restaurál- tatta a minaretet a Műem­lékek Országos Bizottsága. Nagyjából érvényesül a kor­hűség követelménye. An­nál is inkább, mert az ere­deti formáról számos rajzos vagy festett ábrázolás ma­radt fenn; s ez mindenkép­pen megkönnyítette az el­igazodást. .. A torony pél­dául akkor kapott új kősü­veget. Aztán hosszú csend — úgy is mondhatnánk: nem­törődömség — következett. Igaz, 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség meg­oldotta a kisebb mérvű ál­lagmegőrzési feladatokat, ez azonban nem jelenthetett gyógyírt a régóta sokasodó bajokra. A hetvenes évek akciói azonban sikerrel jár­tak, s ma már ismét dacol­hat az idővel a török világ e ritka szép szimbóluma. Pécsi István Készül a légi daru Az egri minaret

Next

/
Oldalképek
Tartalom