Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 23. Antonioni sorozat a tévében II kiáltástól— a Foglalkozása riporterig Bizony, még a filmművészet örökifjainak is van kora. Ki hinné, hogy a hetedik művészetet annyi mindenben forradalmasító, sok-sok modern irányzatot ihlető, serkentő nagy olasz mester, Michelangelo Antonioni immár hetven esztendős?! Pedig ar lexikonok adatai kegyetlenek — hiába a friss szellem, a sablonokat most is fürgén elutasító magatartás korunk egyik legjelentősebb filmes egyénisége — ebben a vonatkozásban nagyon is követi az átlagot — belépett a hetedik X-be... A televízió így aztán igyekezett összekötni a kellemest a hasznossal: új sorozatot állított össze Michelangelo műveiből, méghozzá úgy, hogy csaknem valamennyi filmjét műsorra tűzi A korai A kalandtól egészen a nálunk legutóbb bemutatott Foglalkozása riporterig, lehetőséget teremtve a nagyközönség számára, hogy a maga ívében figyelje a nem mindennapi pálva alakulását, a rendezői világ kibontakozását. A szombat esténként képernyőre kerülő válogatás mellőzi Antonioni indulásának előzményeit, azt az időszakot, amikor a kritikussá- got felváltja a forgatókönyvírás, bár kétségtelen Antonioni sohasem lehetett volna az, aki — ha korábban nem kötelezi el magát írásaiban annyira a neorealizmus mellett, s ha mint a Cinema munkatársa nem kerül össze olyan alkotókkal, mint Visconti, Rossellini, De Santis ... A dokumentumfilmezéssel eltöltött korszak sem múlt el nyomtalanul, olyannyira, hogy amikor az 1955-ben bemutatott A barátnők a nézők elé kerül csaknem teljes fegyverzetében indul egy szemlélet és egy új művészi gyakorlat apostolaként csatába. (A barátnőket korábban már sugározta a magyar tévé.) így aztán nincs benne semmi meglepő, hogy következő amerikai kooprodukcióban forgatott A kiáltás kiforrottsága, pontos lélekrajza, a látszólagos eseménytelenség mögött megbúvó drámákat feltáró biztonsága — a film kereskedelmi bukása ellenére — híveket, sőt rajongókat szerez számára. A nagy áttörés — A kaland cannes-i bemutatójával kezdődött. A szakma mennybe vitte — a közönség jórésze, és nem egy kritikus is — kifütyülte. A botrány mindenképpen jót tett a filmnek — akárcsak Az édes élet körül támadt vihar — ezért, vagy azért mindenki megtanulta az új olasz „csodarendező” nevét. A kaland — Antonjonit idézve visszájára fordított bűnügyi film, amelyben a híres szépségű menyasszony keresése teremt ürügyet arra, hogy a rendező a maga időtlen titokzatosságával ábrázolja egy érzelmileg egyre inkább elsiváruló társadalom vergődését. A válsághangulat, a kiúttalanság érzése határozza meg másik, ugyancsak képernyőre kerülő filmje, Az éjszaka alaphangulatát is. Az éjszaka lényegében korai játékfilmjei (főleg A barátnők és az Egy szerelem története) világát idézi újra- érettebben, korántsem olyan illusztratív, inkább belsösé- ges eszközökkel. Mindkét filmben új sztárt is avat, a fura, szögletes, oroszlánfejű Monica Vitti személyében, aki ideálisan felelt meg annak az új színésztípusnak, ami semmiben sem emlékeztetett immár a korábbi évtizedek csillogó, tökéletes megjelenésű szépségeire, de akinek egyénisége százszázalékosan meghatározza a típusára írt figurát. (Az már megint más kérdés, hogy Vitti tehetsége töretlenül élte túl a rendezővel való szakítást, és kezdett új életet — korántsem olyan dicsőségeset — olcsó vígjátékok hősnőiéként ...) A napfogyatkozás — Alain Delon és ismét Monica Vitti nagy találkozása — példázat az ember elmagányosodásáról éppen a nyüzsgő tőzsdepalota árnyékában. Ebben az eltárgyiasult, elhidegedett atmoszférában — még a szerelmes csók sem közelíti egymáshoz a szeretőket —t láthatatlan üvegfal feszül közéjük, de nincs nagyobb szerencséjük a következő Antonioni produkció, az ugyancsak olasz—francia kooprodukcióban készült Vörös sivatag hőseinek sem. A bonyolult jelképrendszer ezúttal újabb lehetőséget kap: Antonioni megpróbálkozik a színes technika alkalmazásával, és ahogy gyökeresen kiforgatta a korábbi évek dramaturgiai alapszabályait — itt is kegyetlenül hadat üzen a sablonoknak. Átfestett fák és füvek voltak hivatottak figyelmeztetni a civilizáció veszélyeire — amelyek elsősorban bennünk rejtőznek 1967- ben mutatták be Londonban — és csakhamar az egész világon — A nagyítás (Blow up) című filmjét, amely ugyancsak számos nemzetközi díjat szerzett mestere számára — annál is inkább, mert új Antonioni állt elénk. Ezúttal a dokumentumértékű valóság lényegét — éppen objektivitását vonja kétségbe: a bűnügybe keveredő fotóriporter históriájával. A fénykép megfejthetetlensége — izgalmas, feszes film, amely már azokat is levette lábáról,- akik hajlamosak voltak az olasz alkotóban csak a mélylélektan megszállott követőjét látni. Így aztán nem csoda ha az amerikaiak — nem cáfolva üzleti szellemük — rögtön három filmre szóló szerződést írattak alá vele — tetszése szerint kiválasztott témáról. Így születhetett meg a Zabriskie Point — a tengerentúli ifjúsági mozgalmak első megéneklése, az a produkció, — amely oly sok vonatkozásban végzetesen jó látnoknak bizonyult. A modern amerikai film, a Hollywood ellenében születő új amerikai filmművészet talán elképzelhetetlen lenne a Zabriskie Point lázadása, keserű tiltakozása nélkül, mintahogy a Foglalkozása riporter is — már egyetemesebben — ellentmondásos korunk sötét üzleteinek krónikája, a személyiségek felcserélhetőségéről, arról, hogy az erőszak már-már kikerülhetetlen. A most induló sorozat nyolc filmje — amelyet a továbbiakban majd egy Jancsó Miklós válogatás követ — nem felhőtlen, könnyű szórakozást ígér. Figyelem, kellő érdeklődés nélkül Antonioni hősei nem engedik titkukat megfejteni. Idézzük a rendezőt, annál is inkább, mert mint esztéta is kifejtette véleményét munkáiról: „De ha a közönség túlteszi magát az unalom látszatán, és hagyja, hogy a cselekmény magával ragadja, talán felfedezi, hogy a filmnek van egy belső ritmusa, nem kevésbé dinamikus, mint a mai filmeké általában. egy érzelmi ritmusa, mely a történet során változik. Vajon nem ugyanígy van-e az életben? Vajon cselekedeteink, gesztusaink, szavaink nem olyan érzelmi, és lélektani mozgás következményei-e mely bennünk létrejön? ... Kétségtelen, hogy az ílv módon készített film nagyobb figyelmet követel a nézőtől De ugyanezt követeli egy könvv olvasása is. és a könyvekben is bukkanhatunk olvan lapokra, melyek nehezen olvashatók. Olykor ezek a legszebbek”. Nemlaha György Az elmúlt hétvégén, vasárnap délután rendezték meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági 'Központban a citerazenekarok megyei minősítő hangversenyét. Képünkön az „arany” minősítést szerzett mezőtúri Szivárvány citeraegyüttes Harmincnyolc moziban, ötvenegy játékfilm Honvédelmi filmnapok Szolnok megyében TANÁCSKOZÁS, ANKÉTOK November 22. és december 5. között, immár második alkalommal rendezik meg Szolnok megyében a honvédelmi filmnapokat. A rendezvénysorozat megnyitóját, tegnap délelőtt Szolnokon a Helyőrségi Művelődési Otthonban tartották. Ünnepi beszédében Rull Nándor ezredes szólt arról, a filmnapok célja, hogy a hazafias — honvédelmi nevelést szolgáló értékes, haladó mondanivalót közvetítő, művészeti szempontból jelentős játék- és ismeretterjesztő filmeket kiemelt módon célirányos formák, hagyományos filmvetítések és komplex kiegészítő rendezvények Segítségével juttassák el a legszélesebb közönségrétegekhez. Elmondotta, hogy a rendezők szeretnék, ha a közoktatás és közművelődés Oktatástervezési és irányítási továbbképző tanfolyamot szervezett az Országos Oktatástechnikai Központ az UNESCO Nemzetközi Oktatástervezési Intézet — IIEP — felkérésére. A december elsejéig tartó tanfolyamra — melyet Drecin József, műberkeiben, a tanintézetekben, a politikai-honvédelmi nevelésben fokozott szerepet kapna a film. A megnyitót követően tanácskozást tartottak, melynek vendégei pedagógusok, népművelők, KISZ- és szak- szervezeti aktivisták, filmalkotók tapasztalatcserén, vitán vettek részt. A honvédelmi filmnapok keretében a megyében díszbemutatókat tartanak, filmankétokat, filmvitákat szerveznek, tematikus ismeretterjesztő filmsorozatokat indítanak. A programban helyet kapnak az amatőrfilmesek is, a közönség honvédelmi előadásokkal kísért vetítéseken vehet részt. A filmnapok alkalmából a megye harminc- nyolc mozijában ötvenegy játékfilmet, közel százhatvan előadáson mutatnak be. velődési miniszterhelyettes nyitott meg tegnap — elsősorban a fejlődő országokból érkeztek szakembe- berek. Magyarország oktatásirányítási és tervezési rendszerének bemutatására az IIEP többhónapos képzésének részeként kerül sor. Megjelent az Olvasó Nép Az Olvasó Nép — a Hazafias Népfront folyóirata — most megjelent új számát Nagy Jenő Kodály-emléke- zése vezeti be Galántától Nagyszombatig címmel. A Szomszédolás rovat a stószi Fábry-iházba, majd Sidó Zoltánhoz, a CSEMADOK újra megválasztott elnökéhez látogat, végül Fonod Zoltánnak, a Madáoh Kiadó irodalmi vezetőjének cikkét közli. Az olvasás öröme és gondja fejezet egyik cikkében Torday Aliz televíziósokat keres föl könyvek között. Olvasható a lapban Halász Péter cikke a honismereti mozgalomról és Maróti István finn útinaplója. Fölidézi az Olvasó Nép a szlovákiai magyar irodalom első jelentkezését az 1934. évi budapesti könyvnapon. Tóbiás Áron beszámol egy rendhagyó irodalomóráról, Molnár Aurél a tíz esztendeje elhunyt Szabó Gyula alakját és művészetét idézi meg, rajzaival illusztráltan. A hírrovatban Kristó Nagy István a könyvbarátok szövetségére tesz javaslatot, s tallózik a lap 1933 könyvkiadói terveiben. UNESCO tanfolyam hazánkban Főiskolások a pult mögött Leendő szakmájukat gyakorolják A decemberi „csúcsforgalom” idején a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának harmadévesei is a pultok mögé állnak. Az ötvenkét kereskedelmi szakon tanuló hallgatóval december elejétől Szolnokon a Centrum, a Skála és a Metál Áruházban találkozhatnak a vásárlók, és azokban az alkalmi üzletekben, amelyeket a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, a MÁV Csomóponti Művelődési Házában, valamint az abonyi művelődési házban nyitnak. A kezdeményezés teljesen újszerű, s nem csupán arról van szó, — noha ez sem érdektelen — hogy a főiskolások a kereskedelem segítségére sietnek a decemberi nagy bevásárlások idején. Elsősorban leendő szakmájuk gyakorlása, elméleti tudásuk próbatétele lesz ez a húsz nap. — A korábbi években hetente egy napot töltöttek kereskedelmi gyakorlattal a hallgatók, — mondja Kovács Lajosné, a főiskola adjunktusa. Most — a piacszervezési gyakorlat című tantárgy keretében — először próbálkoznak önálló értékesítési feladat megoldásával, egy kereskedelmi akció teljes lebonyolításával. A hallgatók nyolc-kilenc fős csoportokban, egy-egy üzleti kollektívát alkotva — minden reszortra egy-egy embert választva maguk közül — kereslet és kínálat kutatási, reklámtervezési, árubeszerzési és -értékesítési, üzem- és munkaszervezési, valamint ügyviteli feladatokat készítettek elő, oldanak meg és értékelnek. Gyakorlatilag ugyanazt a munkát végzik el, és látják át teljes folyamatában, amelyet majd a főiskoláról kikerülve várnak tőlük. — A kereskedelmi vállalatok hogyan fogadták a kezdeményezést? — Minden segítséget megadtak ahhoz, hogy akciónk végülis sikerüljön. A Centrum és a Skála Áruház, valamint az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat teljes mértékben partnerünk volt törekvéseinkben. Helyet, berendezést, a „piackutatás” eredményeinek megfelelő árukészletet biztosított a hallgatóknak és szakemberei számtalan más segítséget is adtak. A hallgatók 2000 forintos alapfizetést és jutalékot kapnak „üzleteik” forgalma után, természetesen teljes anyagi felelősség terheli őket az átvett árukészletekért, csakúgy, mint az igazi boltokban dolgozó, igazi kereskedőket. A főiskolásokat a decemberi csúcsforgalom idején könnven felismerhetik majd a vásárlók emblémájukról; amelyen a főiskola és a vállalat névjegye láthátó az ünnepeket szimbolizáló karácsonyfaággal. — t. e. — A rádió hullámhosszán Nem mézes madzag Étkezési kultúránk elmaradottsága közismert: Mégis megdöbbentő hallani, hogy a világ egyik legnagyobb méztermelő országának állampolgárai évente csak 50 dekagramm mézet esznek meg, ott viszont, ahová eladjuk a mézet ennek duplája az egy főre eső mézfogyasztás. Az élelmiszermagazin legutóbbi adásának — Gyökér András volt a szerkesztő — a méz volt a témája. Legszívesebben írott szóval ismételnénk a műsort, több okból is. Elsősorban gyakorlati haszna miatt — mit kell tudnunk a mézről — de azért is, mert ez a „mézes műsor” példázata az összefüggések világos, mindenki számára érthető feltárásának. Legnagyobb erőssége: nem csupán regisztrál, hanem megoldásokat keres. Ha az intelligencia az alkalmazkodó képességet is jelenti, — akkor megállapíthatjuk, hogy ez az élelmiszermagazin europer- módon intelligens műsor. A szerkesztő mesterien építkezik. Búzás Andor tömör, de figyelemre méltó „méztörténelme” utón — ősfoglalkozás volt nálunk a méhészet, a mívelőit födémeseknek hívták — a népszerű Buga doktor véleményét hallhattuk a csodálatos anyagról, annak táplálkozási jelességé- ről, orvosságairól. A Beke János méhésszel folytatott beszélgetés arról is meggyőzhette a hallgatókat, hogy a különböző foglalkozások, miképpen alakítják az ember magatartás formáit. A méhész szereti a természetet, — „a kakukk ébreszti a többi énekesmadarat” — a méhészet rendre, önfegyelemre hatott, a méhész nem lehet lusta, iszákos, hanyag, mulasztó stb---- (Bár megjeg yezzük ez minden más szakmabelinek az emberi előnyére válna!) Kitűnően bontotta ki a műsor a tsz-ek és a méhészek közötti látszólagos érdekellentéteket, — egyáltalán a magyar méztermelés teljes problémakörét. — Nem voltak restek a magazin készítői, felkeresték a Hunga- ronektár igazgatóját is, válaszoljon a méhészek panaszaira. Meg is tette, bár in- _ kább a számok voltak meggyőzőek: ebben az évben eddig 17,5 millió dollárért adtunk el mézet, Franciaországnak, Nyugat-Németor- szágnak, Algírnak stb. Megtudtuk, hogy a világ új táplálkozási szokásai sajnos nem mindig kedveznek a magyar mézkivitelnek. Az egész méztermelésünk technológiáját meg kell változtatni ahhoz, hogy a megkívánt mézfajtákat jövedelmezően el tudjuk adni. Az úgynevezett reform élelmezés piaca — tagadja a műtrágya és egyéb kémikáliák felhasználását — natúr mézet kíván, szeretne vásárolni. Differenciált külkereskedelmi tevékenységre van szükség — bizonyítja e műsor is. Jó ötlet volt, az adás csattanójaként, a mézesreceptek közlése. Az USA-ban például Micimackó receptkönyv jelent meg. De próbálkozhatunk a magyar fűszerekkel elkészített sült csirkecombbal, — mézmártással. Téves hiedelem ugyanis, hogy a méz csupán az édes ételek ízesítője lehet. — ti —
