Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

10 Kulturális kilátó 1982. NOVEMBER 20. Idegenvezetés — itthon és külföldön Sokan azt hiszik, hogy az idegenvezetői foglalkozásnak csak előnyös oldalai vannak. Bizonyítja, hogy évente több ezren jelentkeznek idegenve­zetőnek. Többségük azonban már akkor visszalép, amikor megismerj az ehhez szüksé­ges tanfolyam felvételi felté­teleit: a büntetlen előéleten és az érettségi bizonyítvá­nyon kívül szükséges hozzá egy idegen nyelv társalgási szintű ismerete is. Szigorú a felvételi vizsga, sokéves átlagban a jelentke zők mintegy 40 százaléka nem felel meg. Lemorzsoló­dás is van minden tanfolya­mon, hiszen a tananyag nem könnyű: ideológiai, politikai, idegenforgalmi, vendéglátó- és szállodai ismereteket, mű­velődéstörténetet és országis­meretet tanulnak, ezen kívül szerepel a tantárgyak között idegenvezetési és vállalati gyakorlat, a városismertetés módszerei. Mindezt nyolc hó- nanon át hetente kétszer 4— 5 órában tartják. Két évig érvényes Ha mindebből sikeresen vizsgáznak, két évig végez- henek idegenvezetői munkát, vezethetnek külföldi csopor­tot itthon és magyar turistá­kat külföldön. Természetesen aszerint, hogy milyen nyel­ven beszélnek. E téren még ma is eléggé felemás a hely­zet. Előfordul például, hogy magyar csoportot Jugoszlávi­ába és Olaszországba — fran­ciául tudó idegenvezető kisér. Ott ugyan vajmi kevésre megy nyelvtudással, ugyan­akkor itthon esetleg francia csoporthoz a nyelvet kevés­bé jól beszélő idegenvezetőt kénytelen adni az idegenfor­galmi« vállalat. 1975-ben született a kor­mányhatározat. amely az ide­genvezetők képzését és to- vábbkéozését az Országos Idegenforgalmi Hivatal ha­táskörébe utalta, azóta — az OIH megbízásából — a Bel­kereskedelmi • Továbhkénző Intézetben folvik az oktatási Hét év alatt 9300 idegenveze­tő vizsgázott sikeresen, ami korántsem iel^nt' azt. hogv ma ennyi aktó« idegenvezető volna az orszáehan. A vizs­gázott idoeenvezetők közli! uevanis kevesen jelentkeznek inensí'tvánvuk meghosszab­bításáért, úiabb vizsgára. Talán hihetetlen, de ma összesen 360 főfoglalkozású idegenvezető dolgozik a vál­lalatoknál (IBUSZ, Express, Cooptourist, Volán-Tourist, MALÉV Air Tours, Buda­pest Tourist és a megyei ide­genforgalmi irodákban). Elő- és utóidényben szinte kizáró­Kétségtelen, hogy nagyon szép, változatos munka ez, de könnyűnek igazán nem mondható. Ami pedig a ke­reseteket illeti: iskolai vég­zettség és munkában töltött évek alapján 4500 és 7000 fo­rint között mozog egy főfog­lalkozású idegenvezető havi fizetése, természetesen nyelv­pótlékkal együtt, de van olyan idegenvezető — érett­ségivel és egy nyelvvizsgával —, akinek a fizetése a 4000 forintot sem éri cl. S hogy a ..külsők” közül kevesen igyekeznek meghqsz- szabbítani az idegen vezetői vizsga érvényességét, annak is — jórészt — anyagi okai vannak. Ha a vezetés 5 órá­nál több időt nem vesz igény­be, 60 forintnál kezdődik a vezetési díi, s az egésznaoos idegenvezetésért sem lehet 240 forintnál többet kifizetni. A különbségek látszatra ugyan elcg nagyok, de ezen Ezért indul most már olyan idegenvezetői tanfo­lyam is, ahol nem kötelező idegen nyelv tudása — an nál fontosabb a magyar anya nyelv és a „szűkebb haza” tö­kéletes ismerete. Ezeken a tanfolyamokon ugyanis olyan idegenvezetőket képeznek, akik belföldi turistáknak mu­tatják majd be lakóhelyüket vagy az ország egy-egy vidé­két. Egyébként is időszerű az idegenvezető és a csoport kí­sérő munkakörének és fogal­mának különválasztása. An nál is inkább, mert a legtöbb országban a magyar irodák partnerei adnak helyi idegen­vezetőt a csoporthoz, s a ma­gyar csoportkisérönek mel­lette csak tolmácsolnia kell. Ahhoz sem kell képzett ide genvezetőnek lenni, hogy a csoport szállás-elosztását, ét­keztetését intézze külföldön. Elég, ha az úgynevezett kony­hanyelvet beszéli, a lényeg az, hogy a fogadó országban meg tudja értetni magát. Ide­genvezetőkre pedig elsősor­ban itthon van szükség, ahol hivatását szó szerinti érte­lemben kell gyakorolnia: ide­geneket vezessen Magyaror­szágon. lag ők vezetnek csoportokat, főidényben további 2500— 2700 külső, tehát nem főfog­lalkozású idegenvezető csat­lakozik hozzájuk. belül az szabja meg a díja­kat, hogy helyben vagy más városban, hazai vagy külföldi csoporttal dolgozik az idegen- vezető. Mindez még az idegenfor­galom ős- és hőskorának, a hatvanas éveknek maradvá­nya. Mint ahogyan az is, hogy akkor „univerzális” ide­genvezetőket szerettek volna képezni és munkába állítani, vagyis olyanokat, akik egy­formán tudnak kül- és bel­földi csoportokat vezetni és kísérni itthon és a határo­kon túl. Ilyen azonban nincs és nem is lehet, hiszen — mindenki tudja, aki valaha bárhol csoportos utazásban vett részt — egészen másfé­le teendői vannak például a valamelyik várost, tájegysé­get bemutató idegenvezető­nek külföldiekből álló cso­portoknál és mások annak, aki magyarokkal utazik tá­volabbi tájakra. Vita van még arról is, hogy jó-e a kétévenkénti vizsgák rendszere? Az egyik állás­pont szerint négyévenként is elegendő megismételni a vizs­gát, más szakemberek vi­szont úgy vélik: évenként kellene egy-két napos inten­zív tanfolyamokat tartani az ’idegenvezetők számára, s ez után, az jdegenforgalmj idény kezdete előtt tennének vizs­gát. S ami még ugyancsak dön­tő fontosságú; a színvonal. Ma kevés ugyan az idegenve­zető, de legtöbbjük — leg­alábbis a főállásúak — jól beszél két idegen nyelven. Magas színvonalúak a tanfo­lyamok, a legjobb szakembe­rek közül kerülnek ki az elő­adók. A külföldi turistáknak jó a véleménye a magyar idegen- vezetőkről: felkészülteknek, udvariasaknak, segítőkészek­nek tartják őket. A külföld­re utazó magyar csoportok­nál viszont előfordul, hogy elégedetlenek az idegenveze­tővel szemben. Vajon, igé­nyesebbek vagyunk a hoz­zánk látogató idegeneknél? V. E. Nem kötelező az idegen nyelv Nehéz pálya Kortársak Galambost Edit Mező­túron született festőmű­vész tavalyi, a Fényes Adolf teremben rende­zett kiállításán spanyol­országi élményei alap­ján készült festményei­vel késztette csodálatra a látogatókat. A művész azóta több­ször visszatért szülővá­rosába. s a túri táj szépségein kívül nagy szeretettel örökítette meg kortársait, a helyi faze­kas népművészek leg­jobbjait, népi iparmű­vészeket. A kitűnő port­rék tovább szélesítették Galambost Edit festésze­tének művészi skáláját. Képünkön Kupay Sán­dor fafaragó népművész portréja. (Mezőtúr, 1982. tojástempera. 84,6x60,9 cm). Kecskeméten nyomták a Tőke negyedik füzetét A csak magyarul olvasók számára a Tőke csaknem hét évtizedig hozzáférhetetlen volt. 1933-ban határozták el marxista értelmiségiek, hogy lefordítják és folyamatosan kiadják ezt a nagyfontosságú művet. Az első füzet a Viktó­ria Nyomdában készült. Fele­lős kiadóként Bíró Istvánt nevezték meg. 1934 szeptem­berében dr. Molnár Erik írt előszót e nagy vállalkozás­hoz A következő füzetet a Mentor Kiadó gondozta, a harmadiknál nem tüntették fel a nyomdát, csak azt: Printed in Hungary. Már- már az elakadás veszélye fe­nyegette a fontos ügyet. Nem volt pénz, egy nyomda sem vállalta a politikai kockáza­tot. Arról nem is szólva, hogy a budapesti ügyészségtől sem nagyon remélhettek a továb­bi füzetek engedélyezését. Szenes Lajos, a Népszava Kiadó egyik vezetője — aki Gergő Zoltántól, az illegális kommunista párt összekötő­jétől kapta a kéziratot —, Tóth Lászlóhoz, a kecskemé­ti részvény nyomda vezetőjé­hez fordult segítségért. Fel­tehetően Molnár Erik is köz­reműködött abban, hogy 1936/37 telén az Első Kecs­keméti Hírlapkiadó és Nyom­da Rt. kéttemplomközí üze­mében elkészülhetett a ne­gyedik füzet. A napokban Bálint Béláné Mikes Katalin levéltárostól megkaptuk betekintésre a négy füzetet. A kecskeméti felső-kereskedelmiben 1922- ben érettségizett édesapja könyvtárából került elő. A fővárosban dolgozó bank- tisztviselő, az egyik baloldali tömörülés tisztségviselője gondosan megőrizte az általa vásárolt vagy hozzákerült marxista kiadványokat. Lá­nya ezekből néhányat a kecs­keméti levéltárnak adomá­nyozott. Ma is rendkívül elgondol­koztató Jeszenszky Erik, azaz Molnár Erik előszava; „A fordítónak és a kiadónak az a szándéka, hogy a teljes „Tőké”-t, tehát annak mind­három kötetét megjelentes­sék. Az egyes kötetek folyta­tólagos megjelentetése azon­ban csak akkor tekinthető biztosítottnak, ha a fordítás iránt megfelelő érdeklődés mutatkozik. Ebben az érte­lemben a teljes fordítás meg­jelenése a magyar munkás- osztály haladott rétegeinek kollektív műve lesz.” Záró­szavaiban kifejezte remé­nyét: az anyag, a társadalom törvényszerűségeit megismert ember „uralma alá hajthatja szabad cselekvésével az anyagot, a kapitalizmusban a társadalom vak erőit.” Okkal kérdezhetik olvasó­ink: a részvény nyomda pol­gári igazgatósága miért in­tézte el, hogy az igazgató minden tekintetben bizony­talan kimenetelű üzleteket vállaljon? Kisebb veszteség­gel zárták az 1937-es évet is, noha a ráfizetés jóval kisebb volt az előző évinél. A Nyom­daadósok névjegyzéke Áprily Lajossal kezdődött és a vá­lasszal végződött. Selléri An­dor Endrétől Kassák Lajos­ig a két világháború közötti magyar irodalom számos je­lese szerepelt a kimutatás­ban. Németh László összesen 75 pengővel, Illyés három­szor annyival tartozott. Az adósság természetesen nem behajthatatlanságot, vagy fi­zetésképtelenséget jelzett, hanem hosszabb kintlevősé­get. A Népszavától 400 pengő járt még a Marx-kiadványért. Noha soha senki nem ma­rasztalta el a nyomda üzleti forgalmát megsokszorozó, jó hírét megalapozó Tóth Lász­lót, a mérlegbeszámoló köz­gyűlésen mégis szükségesnek tartotta kijelenteni; „Ez a vállalat nem nyerészkedésre alapult. Célja volt a sajtó útján szolgálatot tenni a ma­gyarságnak, Kecskemét ügyé­nek. Célja volt a magyar szellemi élet reprezentánsai munkáinak megjelentetését könnyíteni és ezáltal a ma­gyar kultúrának tenni szol­gálatot.” Ilyen, az utókor elismeré­sére méltó szolgálat volt a Tőke egyik füzetének ki­nyomtatása is. Heltaí Nándor Csupa ragyogás Az „új” Csokonai Színház A múlt héten átadták ren­deltetésének a felújított deb­receni Csokonai Színházat. Négy évig tartó szünet után újra felgördülhetett a füg­göny, — Pándi András, a Művelődési Minisztérium művészeti osztályának veze­tője az első, 1865-ös színház avatóhoz hasonlította e pilla­natokat. A nagy esemény alkalmá­ból Gáli László a Csokonai Színház igazgatója a követke­zőket mondotta: — Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, mit je­lentett a nagy színpad hiá­nya. De szólnom kell arról, hogy rendkívüli nehézséget jelentett számunkra az is, hogy a díszletezőink szállító- munkásokká váltak. Hiányoz­tak az igazi játszási körülmé­nyek. Azt a színpadi teret, azokat a szcenikai lehetősé­geket, amelyek a nagyszín­házban adottak voltak, sem a Kölcsey Művelődési Központ­ban. sem a Hungária Kama­raszínházban nem találhat­tuk meg. Volt hol játszani, és ez az elmúlt években na­gyon fontos dolog volt. De át­menetinek tekinthető körül mények között játszhattunk, és átmeneti megoldásokon kellett gondolkodnunk. Attól kezdve, mióta én a színház igazgatója lettem, azt tartót A Kossuth utca ékessége a Csokonai Színház tam a legfontosabb felada­tomnak, hogy amíg a rekonst­rukció tart, épüljön, formá­lódjon a társulat is. Ügy ér­zem. hogy most jutottunk hozzá azokhoz a lehetőségek­hez, hogy a Csokonai Színház olyan formában működjön, ahogy elképzeltem. A színház technikai mechanizmusa — gondolok itt a színpadvilágí- tásra és hangtechnikára — lényegesen többet tud, mint korábban. Valamennyi rész­legünk sokkal iobb körülmé­nyek közé kerül. Mindezek­ből következik, hogy a mű­sortervünk gerincét jelentő produkciók a Kossuth utcai nagyszínházban kerülnek színre Mi mast úgy érezzük, haev nem csuoán visszaté­rünk a régi épületbe, hanem úi színházat nyitunk Debre­cenben 1 A közönség is na­gyon varia már a színház­nyitást. A debreceniek kíván­csiak arra, milyen lesz a színházuk. Felelősséget ér­zünk a közönség iránt, és'azt reméljük, hogy a nézők nem­csak azért jönnek majd el előadásainkra, hogy megnéz­zék. milyen gyönyörű lett az épület, hanem azért, mert produkcióink megtalálják az utat hozzájuk. A nagyszínház megnyitása a társulat számá­ra azt jelenti, hogy rendelke­zésre állnak azok a színpadi körülmények, amelyek között színházat lehet csinálni. Mégpedig közönséghez, széles tömegekhez szóló népszínhá­zát. ■ Valahogyan úgy aho­gyan azt egv neves francia színházi szakember megfogal­mazta- járjunk' egy lépéssel a magunk ízlése mögött és egy lé oéssel a közönség ízlése előtt. Az ünnepélyes; megnyitót követően Verdi Nubucco cí­mű operája került színre. A megújult nézőtér Jöhetnek a nézők. A színház előcsarnoka

Next

/
Oldalképek
Tartalom