Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
1982. NOVEMBER 20 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Lelkes kórustagok, hozzáértő irányítás Hatvanéves a szolnoki Áfész Kodály kórusa Buday Péter Fancsali Klára Nagy Ferenc Rigó Éva karnagy irányításával próbál'az együttes Nemrégiben rendezték meg a megyeszékhelyen a Kodályról elnevezett énekkarok országos találkozóját, melynek házigazdája az idén 60 éves szolnoki Áfész Kodály kórusa volt. Sokáig lehetne sorolni azokat a hangversenyeket, dalostalálkozókat, melyeknek szervezője, kezdeményezője a jubiláló együttes volt. Az énekkarnak meghatározó szerepe van a megye kórusmozgalmában- aktivitásával, színvonalas szakmai munkájával ismertté vált, országos hírnevet szerzett magának, az elismerő oklevelek, díjak tucatjaival rendelkezik. Elnyerte a „Végleges kiváló együttes”, valamint a Hangversenykórus címet. A_ jelenleg nyolcvannégy tagú vegyeskar 60 esztendeje Iparos dalkör néven férfi kórusként indult. Zömmel a zenét, az éneklést szerető szövetkezeti tagok, mesteremberek alakították meg. Rendszeresen szerepeltek az ország különböző városaiban rendezett találkozókon, hangversenyeken. A szolnoki FMSZ támogatásával szervezték újjá az együttest 25 évvel ezelőtt. Az akkor már vegyeskar vezetését 1960-ban Buday Péter vette át. — Több lelkes tanítványomat hoztam magammal a kórusba — mondja Buday Péter — akik közül sokan azóta is tagjai az együttesnek. A fiatalokat mindig szívesen, örömmel fogadjuk. Egyébként a fiatalos lelkesedés, munkabírás az idősebb dalosokból sem hiányzik. Hetente kétszer-három- szor próbálunk, de egy-egy szereplés előtt ha szükséges, a hét minden napján összejövünk. Ez komoly megterhelés a napi munka után, mégis mindenki ott van időben, fáradhatatlanul dolgozik. A város legnagyobb kórusa vagyunk, ezért fel kell készülnünk, hogy bármilyen ünnepségen, rendezvényen megfelelő műsort tudjunk adni. Vagyis a „tarsolyunkban” vannak madrigál művek, mozgalmi dalok, klasz- szikusnaik számító darabök, kortárs zeneszerzők alkotásai egyaránt. A Kodály-cen- tenúriumtól függetlenül a zeneköltő igen sok műve szerepel műsorunkban. — Többször adtak hangversenyt külföldön sikerrel■ öregbítve a magyar kórusmuzsika hírnevét. Hat éve nemzetközi fesztiválokra, versenyekre is kap meghívást az együttes. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondom, még egyszer sem vallottunk szégyent. Sosem térítünk ha- ' za díj nélkül. A szereplések, a sikerek, a próbák a közös munka nagyon jó kollektívát kovácsoltak. A régi tagok is szívesen járnak vissza. A 60. születésnapon december 23-án egy családias ünnepet tartunk, amelyre mindenkit várunk, aki énekelt az együttesben. A kórus szervezőtitkára Nagy Ferenc. Negyedszázada énekel az együttesben. — Jászapáti« a gimnáziumban volt egy kis kamarakórusunk. ot kedveltem meg a közös éneklést. Szolnokra kerültem dolgozni, kaptam az alkalmon, amikor meghallottam, hogy szervezik az FMSZ-kórust. Azóta tagja vagyok. A feleségem is énekel- egyébként a kórusban ismerkedtünk meg. — iTalán hevesen tudják, hogy mi a iszerepe egy énekkarnál, a szervezőtitkárnak. — Elég sok lótás-futással jár. Elő kell készíteni a hangversenyeket, szervezni a cserelátogatásokat, azok programját, egészen olyan apró dolgokig, hogy a koncertteremben legyen virág, ízléses dekoráció várja a közönséget, az együtteseket. Kíváncsiságból összeszámoltam. hogy 25 év alatt menynyi időm ment a próbákra, szereplésekre, a szervezésre. Igencsak meglepődtem. Körülbelül tizenkétezer óra, ami 'majd másfél év. No- ezt nem panasznak szántam. Szívből, örömmel csinálom mindezt. A napi munka után jólesik beülni a próbákra, találkozni a többiekkel. Tulajdonképpen ez a kollektíva olyan, mint egy nagy család. Ebben nagy része van a két karnagy Rigó Éva és Buday Péter emberi, szakmai tekintélyének. ' A régi kór us tag ok közé tartozik Fancsali Klára. Ezelőtt 22 évvél a karnagy hívta az együttesbe. — Nagy lekötöttséget jelent kórustagnak lenni, de egy fárasztó nap után nincs jobb felüdülés, mint a zene. El sem tudnám képzelni az életemet a kórus nélkül. Nem unalmasak a próbák sem, mindegyik más. Sokfajta stílus kórusműveit tanuljuk. mindegyik új izgalmakat rejt magában. — Huszonkét éve kötődik élete a kórushoz. Mire emlékszik vissza legszívesebben? ) \ i — Millió élmény volt, amit sohasem felejt el az ember. A hazai szereplések éppoly kedvesek, mint a külföldi utak. A legnagyobb hatással rám a tallinni dal ünnepe fesztivál volt. A tengerparton 'félmillió néző előtt harmincnégyezer tagú kórus énekelt. Ezt az élményt nehéz szavakban megfogalmazni. Felemelő érzés volt, ott lenni- dalolni. A kórus sikereihez jelentős mértékben hozzájárul a támogató, a fenntartó, a szolnoki Áfész. A színvonalas munka nagyrészben a szövetkezet és az együttes jó kapcsolatának eredménye. Fekete Sándor Szelencedivatok Kiállítás Nagytétényben Szelencedivatok címmel kiállítás nyílik holnap délelőtt a nagytétényi kastély- múzeumban. Az apró, zsebben hordható, bonbont, bur- nótot, krémet, vagy szépítőszereket tartalmazó dobozkák a XVÍIL—-XIX. századi arisztokrácia öltözékének szinte elengedhetetlen kiegészítő kellékeinek számítoltak. Divatjuk XIV. Lajos, a napkirály udvarából indúlt el, s a krónikák szerint a korabeli francia udvarban kitüntetés helyett gyakran az uralkodó képmásával díszített szelencét kaptak ajándékba az odaérkező követek, diplomaták. A nagytétényi kastélymúzeum kiállításán az Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum szelencegyűjteményének legszebb darabjai láthatók. Magánantikvárium Magánantikvárium nyílt Pécsett. Tulajdonosa Szűkíts Zoltánné, aki a megfeLelő szaktanfolyam elvégzése után kapta meg a működési engedélyt a Művelődési Minisztériumtól és a Belkereskedelmi . Minisztériumtól. Ezer kötetnyi könyvvel nyitotta meg hangulatos kis üzletét a város fő útvonalán, a Rákóczi úton, a Pécsi Tudományegyetem közelében. ~~A KAZETTA Magyarországi bemutató a Szobaszínházban — Expresszi onizmus! — kiáltja átszellemülten Seidenschnur úr. — Kazetta! — kiáltja nem kevésbé átszellemülten valamennyi szereplő. Ezek a kulcsszavak Carl Sternheim darabjában, melyet először láthatunk Magyarországon. Minden Treu kisasszony kazettája körül forog. Száznegyvenezer márka lapul benne. És mivel a néni már féllábbal a sírban van, a kis doboz a megszerezhető örökséget rejti. Csakhogy a néni másik lába még nagyon is eleven: élvezni akarja az életet. Ennyi pénzzel, ebben a világban teheti is. Igényei szerények; másokat akar kínozni, ebben leli örömét. Felmutatja hát a kazettát a rokonoknak, megcsóválja előttük a bajor kölcsönkötvénye- ket — és minden megváltozik.. A mézeshetekről boldogságban visszatérő Krull úr fejében — és szívében — pillanatok alatt megváltozik az értékrend. Ifjú felesége formás keblei helyett a remekbe készült intarziás dobozka után kapkod Elsbeth néni mézesmadzagként húzza előtte az értékparnrokat, Krull pedig önmagából kivetkezve, őrjöngve lohol utánuk. Felborul a családi idill, semmit nem érnek már Fanny asszony bájai. Krull maga dugja feleségét Seidenschnur ágyába. Végre legalább vele alhat, a kazettával. De Siedenschnur is kikel az ágyból, és Pheidias, Michelangelo 20. századi örököse, a „művész” is megjelenik az íróasztalnál. Megköttetik az üzlet, a fényképész beháza- sodík a családba, elveszi az együgyű Lydiácskát, aki migrénnel együtt is megér egy majdani örökséget. Mert „az ember száznegyvenezer márkáért tesz némi engedményt” — mondja Krull. Igaz, közben a néni nem csekély gyönyörrel, titokban megváltoztatja a végrendeletet, és a pénzt az egyházra hagyja. De már mindegy. A kazetta az úr. Emberek helyett szörnyek ülnek az íróasztalnál és kéjes élvezettel ismételgetik: tartós haszon... amortizáció... meliorizáció... Seidenschnur és Krull a bajor erdőségekről, részvényekről tárgyalnak, elfelejtve már a húszéves korban írt harcias színdarab és a megváltást ígérő szó is: „Ex- presszionizmus”! Természetesen csak a szereplők feledkeztek meg róla, nem pedig a szerző. Stern- heim ugyanis a tizes évek német expresszionistái közé tartozott, vígjátékai támadják kora nyárspolgári világát. Ez az irányzat erősen befolyásolta a modern színjátszást — igaz, nem Magyarországon —, hatása a kései Brechttől Mrozekig, Becket• tői Weskerig fellelhető. Az expresszionista drámában Almási Miklós kifejezését kölcsönözve a „rákiáltás” aktusa a lényeg. Mellékesnek tekinti a szereplők psziholo- gizáló jellemzését és a valóság dramaturgiáját naturális másolását. Ebből lesz az a bizonyos társadalmat felrázó rákiáltás Szándék szerint. Megvalósulásában még legjelentősebb képviselőinél — Brecht, Wedekind, Kaiser — is ritkán érj el azonban ezt a célt. Sternheim pedig nem tartozott a legjelentősebbek közé. Nála a rákiáltásból ej- nye-ejnye lesz. A rendező — Csizmadia Tibor — választását bizonyára nem a meglehetősen középszerű. érdektelen darab, hanem az égetően aktuális „üzenet” indokolja. Világunk el- anyagiasod:k. az értékek eltorzulnak. kompromisszumnak nevezett folyamatos szá- mitgatá.s Szesényíti és értékteleníti az egyéniséget... a sor folytatható. Az első pillanattól tudom, fontosnak tartom, amit Stern- heim mondani akar. De üzenetből még nem lesz színházi élmény. A maradéktalan élvezetet tehát, kizárják a mű eredendő gyengeségei, a tehetséges és tisztességes rendezői és színészi munka viszont nagyon érdekes előadást és fontos tanulságokat eredményez. Először is: tehetséges fiatal rendező szerződött Szolnokra, örüljünk neki. Nem Csizmadia Tiboron múlik, hogy Sternheimet, nem fogjuk „újrafelfedezni” A rendező (és a panoptikumot sikerrel felidéző Kálmán László díszlete és jelmezen az expresszív, elidegenítő hatás erősítésére törekszik. A „darabellenál- lás” erejétől függően ezt meg is tudja valósítani. A külsődleges eszközökön túl (panoptikum zene, fotók), a felerősített színészi gesztusok segítik, hogy az erős, lendületes kezdés ne törjön meg a szöveg üresjáratain. Töretlen ívű Krull és Seidenschnur fej lödése. Nagyszerűen kigondolt — és megvalósított — Krull „szerelembe esése”, amint, szobájába zárkózva boldog révületben szorongatja a kazettát. Az unalmas monológból nompás kis jelenet kerekedik. Hasonlóan megoldott Seidenschnur egyenesvonalú Dálváia Lydia kisasszony lefényképezésétől az elcsábításig, majd a házasságig. A tanár és a fényképész nagy találkozásával, azaz a befejezéssel Csizmadia sem tudott mit kezdeni. Az írói következetesség Sehidensch- nurból művészt teremt, maid kiszolgáltatja a kazettának. A forradalmi művészetről ágáló kisvárosi fényképész hasra esik saját művében és a dobozka áldozataként Krull lábainál hever. Ha egy pozitív, erkölcsös figura adja be a derekát, akkor súlya van a történésnek. Ezzel a romlott, pitiáner nőcsábásszal viszont csak nevetségesen jelentéktelen dolgok történhetnek. Ezért súlytalan — észrevétlen! — a befejezés. (Talán bátrabban kellett volna a szöveg „ellen dolgozni). A másik fontos tanulság a színészi játékkal kapcsolatos. Megnyugtató lehet a színház számára, ha a kevésbé vagy kisebb szerepekben foglalkoztatott színészei ilyen egyenletesen jó színvonalon oldanak meg ilyen nehéz feladatokat. Takács Gyula az általam látott — legjobb alakítását nyújtja. Nem egyszerűen mulatságos — mint volt a Ham- letben vagy a Romulusban — hanem súlyos egyéniség. Nevetséges és félelmetes egyszerre. Takács erőssége a gyors váltás; szükség szerint bújik egyik bőréből a másikba. így foszlikLifi lassan a szenvedélyes nás^ui.ás és a kisszerű hivatalnok1 boáza és előbújik a kötvényekkel dobálózó szörnyeteg. 9 Felfedezésszámba megy Hullán Zsuzsa ostobácska Ly- diája. Ez a leglényegesebb szerepformálás: Lydia egy a gyerekszobában kiaggatott bábuk közül. Varga Károlyt az dicséri leginkább, hogy nem válik az írói következetlenség áldozatává. Egysze- mélyben ő a kisvárosi Don Juan, a dilettáns fényképész, a forradalmár festő és a művészetét pénzért áruló „el- kurvult” művész. Varga zavaró disszonancia nélkül ösz- szetartia ezt a lehetetlen figurát, igazán jó pillanatai ellenállhatatlan csábítóként vannak. Egri Kati jól érzi magát a testére szabott szerepben. Nem így a nem túl praktikus ruhában, melynek „kezelése” lefoglalja energiái nagy részét. Győri Franciska Treu nénije Übü mamát idézi: mozgása tökéletesen visszataszító, ravasz, alattomos vénasszony, de hangja olykor túlságosan kedves, szeretnivaló figurát jelez. Kevés Krull ellen. Hiába végrendelkezik másként, Krull a győztes. Igaz, e polgári jólét torz értékrendjében bárki lehet győztes: Treu’ kisasszony. Krull vagy éppen, Dettmichel közjegyző. Mindegy. A világ így is úgy is veszít vele. Bérezés László Kamarakiállitás Szolnokon a megyei kórházban. Régi hagyomány ebben az intézményben, hogy egy-egy művész munkáiból kamaraklál lítást rendeznek. Jelenleg a volt Tüdökórház épületében Szabó Béla szolnoki tanár piákét tjaiban gyönyörködhetnek a látogatók Fotó: nzs
