Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
1982. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tovább korszerűsítik a tanácsi ingatlankezelést Újra kapósak lesznek a középfokú műszakiak? A technikusképzés új útjai (Folytatás az 1. oldalról) az elvárásoknak — hangzott el a szakmai tanácskozáson. A számszerinti teljesítés látszólag rendben van, de az ezen belüli arányeltolódások elsősorban erősen kifogásolhatók. A kis ingatlankezelő szervezetek teljesítették, mi több, túlteljesítették a tervüket, míg a nagyobbak elmaradása számottevő. A pénzt mindenütt biztosították a felújításokhoz. A szervezettség, a felújítások üteme, előkészítése, a kivitelezők biztosítása, s a következetesség körül voltak súlyos mulasztások, és ez helyenként, a tanácsok számlájára is írható. Ugyanis sokhelyütt nem tervezett, váratlan munkákkal bízták meg az ingatlankezelőket. A felújítandó lakások címjegyzékéről a tanácsi végrehajtó bizottságok döntenek. Túl későn születtek ezek a döntések. Részben ez is oka volt' annak, hogy a felújítások címjegyzéken kívüli — nem tervezett — aránya tavaly és az idén elérte a 60 százalékot. A szervezeti változtatás ha valahol, akkor ezen a területen igazán indokolt. Az irányelv tervezete két Mezőtúron. a Magyar— Mongol Barátság Termelő- szövetkezet bontóüzemében tegnap a szolnoki AGRO- KER gépárverést rendezett a mezőgazdasági nagyüzemeknek, és a kistermelőiknek. A délelőtti órákban a 46-os fő- útról sorra kanyarodtak be a gépjárművek a sárga táblával jelzett árverési helyre, ahol már sokan nézegették, nagy érdeklődéssel, az AGROKER által kiszállított munkagépeket. Az IH ekétől a talajmaróig összesen 33 mezőgazdasági gép várt eladásra. Szabó Mátyástól- az AGROKER műszaki vezetőjétől érdeklődtünk: mi volt a célja a vállalatnak az árveréssel, miért ezeket a gépeket „verték dobra”? — A mai árverést próbaképpen, elsőként a megyében, azért szervezte meg az AGROKER, mert szeretné a kistermelőkkel, szakcsoportokkal és a mezőgazdasági nagyüzemekkel egy olyan hálózatot kiépíteni, amely elsősorban a megyében, de azon túl is csökkentené a hiánycikkek listáját. Itt az árverésen a vásárlók a gépeket megtekinthetik, amire a szolnoki telepünkön nem mindig van lehetőség. A helyi termelőszövetkezet biztosította számunkra a helyet, mi pedig kereskedelmi tapasztalatainkat. Az ide szállított gépek egy részét leértékelt áron kívánjuk értékesíteni. Választhattak az édréklődők kiselejtezett berendezésekből is- a fűkaszát, a talajmarót azonban teljes áron ajánlottuk megvételre. A vállalat elképzelése, hogy a későbbiekben a „lassan megoldást javasol: a felújítási munkák elvégzésére önálló elszámolási egységként építési részleg létrehozását vagy vállalati gazdasági munkaközösségek szervezését. Természetesen a bérlakások számát és a vállalat nagyságát figyelembe véve kell a szervezeti felépítést módosítani. A tervezet elsősorban a szolnoki IKV- nál (amely a megyében levő 10 785 állami lakás 70 százalékának a gazdája), a jászberényi és a karcagi Városgazdálkodási Vállalatnál javasolja az új szervezeti forma kialakításét. A többi településen az átszervezés tapasztalatai alapján kell — a helyi sajátosságoknak megfelelően — a korszerű megoldást megtalálni. Az átszervezés személyi, tárgyi feltételeinek megteremtése az Ingatlankezelő Vállalatok, a felügyeletet gyakorló tanácsok, járási hivatalok vezetőinek közös feladata. Az átszervezésekkel egy- időben zajlik az új lakbérek megállapításának előkészítése. Tervszerű. alapos és összehangolt munka szükséges ahhoz, hogy a tanácsi bérlakások lakói időmozgó”, elfekvő készleteket ide szállítanánk Mezőtúrra, és amennyiben nem kelnek el, úgy szétbontva, alkatrészenként értékesítjük. A mai napon arra számítottunk, hogy a mezőgazdasági üzemek is vásárlóink lesznek, de csak szakcsoportok és kistermelők gépjárművei indultak rakottan haza Debrecentől Hódmezővásárhelyig. A gyomai szakcsoport elnöke, Putnoki Bálint csupán csak egyszer emelte magasra a kezét az árverés alatt. — A mi kertészeti szakcsoportunk, amely 136 tagot ben megtudják, hogy menynyi lakbért kell fizetniük. A vitákat, a konfliktusokat a körültekintő előkészítéssel lehet megelőzni. A megye egész területére érvényes álláspont szerint az adat- felvételi lapokat a helyszínen, a lakásokban kell kitölteni. Nem szabad pusztán az ingatlankezelő nyilvántartására és a tervrajzokra hagyatkozni. Nemcsak azért, mert ezek megbízhatósága megkérdőjelezhető. hanem azért is, mert a lakók élet- körülményeiben a beköltözésük a bérleti szerződés megkötése óta lényeges változás történhetett. Egy ké- zenfelkvő példa, ha azóta a bérlő nyugdíjas lett. A nyugdíjasok többségének —akik kedvezményt élveznek — az igénylő lapot személyesen kell átadni. Az adatfelvételek megkezdődtek. Ez a nagy körültekintést igénylő munka (Szolnokon hónapokig tart. Részleteiről és az új lakbérövezetekről — amelyről tegnap döntött Szolnok város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága — az elkövetkező napokban tájékoztatjuk olvasóinkat. számlál- mindig alkatrész- gondokkal küzd. Igazán jó ötletnek tartottam a mai árverést, mert a mi általunk üzemben tartott régebbi típusú erőgépeinkhez csak így juthatunk alkatrészhez. Ha mi nem is sokat vásároltunk a mai napon, de azt megtudtuk, itt a Magyar— Mongol elnökhelyettesétől Gonda Sándortól, hogy az AGROTEK vállalattal történt előzetes tárgyalások szerint, s következő évtől előreláthatólag Mezőtúron a régi gépekhez is vásárolhatunk alkatrészeket. Kiskunmajsára szállította az árverésen megvásárolt kanalas boronát Mészáros József, aki a vállalat újság- hirdetését olvasva jutott el Mezőtúrra. A boronákhoz darabonként 200 forintért jutott hozzá, és azt mondta, ha valamire szüksége lesz, máskor is eljön hasonló kiárusításra. Az ideiglenes pénztárnál még sokáig álltak sorba a kistermelők. Ekék, boronák és fűkaszák szép számmal keltek el. csak a nagyüzemeknek szánt gépek nem találtak új gazdára. Talán majd egy következő árverésen. F. T. Kevés a középfokú műszaki szakember. Az egyik helyen a középfokú műszaki munkakörben mérnököt, a másik helyen ugyanolyan munkára betanított szellemi munkást alkalmaznak. A visszásságok megszüntetésére a kormány napirendre tűzte a technikusképzés rendezését. A képzés új rendjéről a Művelődési Minisztérium szakoktatási főosztályán Szendrei József osztályvezetővel beszélgettünk. — Mi tette szükségessé a technikusképzés visszaállítását? — A termelésben a szakmunkások és az üzemmérnökök, mérnökök közötti kapcsot a technikusok jelentik. Az utóbbi időben megnövekedett irántuk a kereslet; több és nagyobb tudású technikusra van szükség. A középfokú műszaki munkakört a tapasztalatok szerint leggazdaságosabban velük lehet betölteni. — Jelenleg milyen végzettségűek látják el a technikusi feladatokat? — Rendkívül színes a kép. Az ötmillió aktív keresőből háromszázezer a középfokú műszakiak száma. Az iparban ötven, az építőiparban tizenhat, a mezőgazdaságban tizenhét százalékuk dolgozik. A középiszintű műszaki vezetők (üzemvezetők, építés- vezetők stb.) száma harminc- ötezer, zömmel középfokú, több mint egynegyedük pedig középfok alatti végzettségű. Még rosszabb a helyzet az alsószintű műszaki vezetők (művezetők, műhelyfőnökök stb.) esetében. A számuk hetvenhatezer. Mindössze nyolc százalékuk felsőfokú végzettségű, húsz százalékuk szakmunkás, de többen vannak, akiknek még szakmunkás-végzettségük sincs... Nem különb a százhatvanhat ezer műszaki ügyintéző (szerkesztő, művelettervező, programozó, diszpécser stb.) képzettségi aránya. A többi műszaki munkakörben (anyagvizsgáló, laboráns stb.) dolgozó huszonnégyezer szakember többsége betanított szellemi munkás. Az a legkirívóbb jelenség, hogy a jelenlegi igényekhez képest is sok a szakképzetlen technikus. A középfokú munkakörben foglalkoztatott mérnökök aránya pedig azt mutatja, hogy a mérnöki munka a vállalatok számára relatíve olcsó. A technikusok alacsony száma jórészt abból ered, hogy jobban járnak anyagilag, ha szakmunkásként dolgoznak. A technikumot végzettek egynegyede fizikai munkát, háromnegyede szellemi munkát végez, a végzetteknek csak a fele műszaki foglalkozású. — A statisztika szerint egyrészről a tervezésre, kutatásra kiképzett mérnökökkel pazarlóan bánnak, másrészről szakképzetleneket alkalmaznak. Mi a biztosíték arra, hogy a termelés elfogadja az új rendszerben képzett technikusokat? — Mi abból indulunk ki, hogy a tananyagban a közismereti tantárgyak 50—52, a szakmai tantárgyak 48—50 százalékos arányát mindenképpen megtartjuk. A technikusoknak ugyanis feltétlenül rendelkezniük kell általános műveltséggel. Szakmailag is többet kell tudniuk, mint a szakmunkásoknak, különben nem tudják betölteni a termelésirányító szerepet. A jobb minőséget elfogadja a termelés. Éppen ezért általában ötéves képzési időt tartunk szükségesnek a következő felépítéssel: a tanulók az első két évben főként az általános műveltséget és a tágabb értelemben vett szakmai alapozó tantárgyakat tanulnák. Azok a tanulók, akik gépészeti pályára akarnak menni, a fizikát, akik vegyipari pályára, azok a kémiát tanulnák nagyobb intenzitással. A második osztály végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezt követően a tanulók — tizenhat évesen — dönthetnek érdeklődésük, képességük, tanulmányi eredményük alapján, hogy az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt akarnak-e szerezni. Vagy technikusok akarnak-e lenni. Különbözeti vizsgával gimnáziumba is átmehetnek. A szakmunkások és technikusok képzése ugyanis a harmadik osztálytól különválna. Ha szakmunkások akarnak lenni, akkor az érettségivel együtt szakmunkás-bizonyítványt is kapnak. Ha a technikustagozaton kívánják folytatni tanulmányaikat, akkor a negyedik év végén közismereti tárgyakból érettségi vizsgát kell tenniük, és az ötödik évben már nem tanulnának közismereti tantárgyat, hanem csak a technikusi munkakörhöz szükséges szakmai ismereteket. — Ügy hírlik, a tévében el is hangzott, hogy némelyek szeretnék a húsz évvel ezelőtti technikusképzést egy az egyben visszaállítani. Ez reális elgondolás vagy csak valamiféle nosztalgia? — Ha valaki négy évben képzeli el a képzést, akkor van benne jó adag nosztalgia is. Valóban vannak olyanok is, akik szorgalmazzák a négyéves technikusképzés visszaállítását. Azt mondják. hogy külön technikumokat hozzunk létre, ahová az általános iskolákból toboroznánk a tanulókat, és négy év után, tizennyolc évesen kész technikusokat bocsátana ki az iskola. Ez az elképzelés azért irreális, mert így a tanulók tizennégyéves korban kénytelenek lennének véglegesen dönteni az életpályájukról. Az pedig köztudott, hogy mind az egyénnek, mind a társadalomnak igen költséges a befejezett képzés utáni pályakorrekció. Nem véletlenül népszerűek képzési formák, amelyek magukban hordozzák a pálya- módosítás lehetőségét. Évente csaknem 10 ezer fiatal jelentkezik műszaki szakközépiskolába. Terveink . szerint a második osztály után (az ötéves változatnál) tehát ennyi közül lehet kiválasztani azt a három-négyezer fiatalt, akik a technikusi tanulmányokra évente szükségesek és alkalmasak. A négyéves, az első évfolyamtól elkülönített képzésnél erre az oly fontos válogatásra nem volna lehetőség, mert akit egyszer 14 éves korában alkalmasnak tatáinak technikusnak, az megszerezné a bizonyítványt, még akkor is, ha közben nála alkalmasabbaktól venné el a technikussá válás lehetőségét. — Mi az oka annak, hogy húsz év után többen is „visz- szasírják” a technikusképzést? — Az ötvenes években — az iparosítás erősített ütemű fejlesztésének idején — a növekvő szakemberigény és a mérnökök viszonylag alacsony száma mellett a technikusok szerepe törvényszerűen felértékelődött. Technikusok tölthettek be mérnöki, főmérnöki és más vezetői munkakört is. _Az ifjúság számára meg vonzóerőt jelentett az a technikusképzés, amely egyidejűleg érettségit és az akkori körülmények között jól hasznosítható képzettséget adott. A technikumok számára a beiskolázásnál — mivel akkoriban jóval kevesebben tanultak középiskolában, mint ma — nagy volt a merítési lehetőség, a legjobb, a legrátermettebb tanulókat válogatták ki. Aztán jött az az időszak, amikor már elegendő mérnök, üzemmérnök került ki az egyetemekről, főiskolákról, s megkezdődött — természetesen egyéb tényezők közre- játszásával — a technikusok szerepének leértékelődése. Most olyan képzésre van szükség, amely újra megbecsültté teszi a technikust. — Mikorra tervezik az új mképzés bevezetését? — A levelezőknél 1984-ben, a nappali képzésben 1985- ben szeretnénk megkezdeni az oktatást. Addig a jelenben is működő technikusi minősítés marad érvényben. A kanalasborona Kiskunmajsára utazik. Darabonként 200 forintért talált gazdára R. F. A képen látható kétkerekű halszállitó kocái a Nagykunsági Állami Gazdaság gépműhelyében készült. A fordulékony járműben, amely a vasúti rakodásnál is eredményesen használható, — 800—900 kilogramm hal fuvarozható K. K. Árverés Mezőtúron Kalapács alatt ekék, boronák, fűkaszák Főleg kistermelők és szakcsoportok vásároltak Vajon mennyibe kerülhet ez az ekevas?
