Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 19 Premier ma este Várj, amíg sötét lesz Krimi a Szigligeti Színházban Susy (Szoboszlai Éva) és Croker felügyelő (Ardelcán László) a krimi egyik jeleneiében (Fotó: Hargitai) A Szigligeti Színház elmúlt 15—20 évadjának programját böngészve összesen négy darabot találni, amely műfaji megjelölésében a krimi valamilyen formában szerepel. Ezek kivétel nélkül zenés bűnügyi vígjátékok voltak, melyekben az izgalmak inkább fűszerként szolgáltak, semmint a néző idegszálait borzoló elemként. Nos. ma este először igazi krimi premierje lesz Szolnokon. Frederick Knott Várj, amíg sötét lesz című, eredetileg is színpadra írt darabját Árkosi Árpád rendezésében mutatja be a társulat. — Más színházak műsorán is elvétve szerepel bűnügyi történet, viszont a televízió, a mozik orkják az effajta filmeket. — Kétségtelen, a film komoly konkurreociát jelent, olyan eszközökkel dolgozik, melyek a színházban nem adatottak meg — mondja Árkosi Árpád. — Éppen ezért létfontosságú számunkra, hogy a korlátozott lehetőségek között a technikai elemek jól, pontosan működjenek. szigorúan kell ragaszkodnunk a forgató- könyvhöz, a koreográfia aprólékosan ki van számítva. Mindezek összhangja szükséges ahhoz, hogy a logikai rend ne bomoljék fel. Csupán akkor lehet a nézők figyelmét tartósan lekötni, elérni, hogy végigizgulják az előadást, ha az összefüggések követhetők, ezért a színészi játék szabadsága bizonyos mértékig korlátozva van. — A mű nyomtatásban nem jelent meg. A történet „véres” avagy a lélektani elemekben bővelkedik? — A darab a cselekményre épül, a konkrét eseményeknek lényegesen nagyobb a szerepük, mint a lélektani elemeknek. Igyekszik mindent láthatóvá lenni képekben megfogalmazni. Az előadásba horrorjelenetek is épülnek. — Kiket láthat n darabban a közönség'.’ — A főszereplőt, Susy-t Szoboszlai Éva alakítja. Az előadáson színpadra lép De- zsényi Péter, Ardeleáti íjászló, Sashalmi József, Bán János, Tiirza Irén, Horváth László és Kiss T. István. A díszlet és a jelmez Molnár Zsuzsa munkája. — fekete — Gyalogszerrel a Jászságban A fakanáltól a reliefig — Restellem, hogy kétszer fáradt, hasztalan tette meg az egyik utat a lakásomig. Háromig az öregek napközi otthonában vagyok. Kilenc éve, hogy eltemettem az asz - szonyt. azóta üres egy hosz- szú napra a faluvégi ház, nincs benne maradásom. Itt meg együtt vagyok a régi és új cimborákkal, velük úgy szalad az idő, hogy mindig elcsodálkozom: már megint hármat üt az óra. Jászjákóhalmán a 80 esztendős Fodor Pétéi' sajnálkozik, hogy hiába kerestem a lakásán. Egy vesztésre álló kártyaparti végén állítottam be a napközi otthon klubszobájába. Megkönnyebbülten adta át a lapokat a háta mögött állónak, és kísért át a másik terembe, egy kis beszélgetésre. — Nem volt ám mindig ilyen gyöngyéletem. hogy reggel besétálok ide, bőséges reggelivel kezdem a napot, ebéd után pedig. ha arra szottyan kedvem, hát kártyázok egyet. Édesanyámat. korán elvesztettem. Apám, aki ács volt, 1910-ben felhagyott régi mesterségével, és áttért a mezőgazda- sági szerszámok — kapa. ásó, kasza meg kalapácsnyél — készítésére. Mellette tanultam meg bánni a fával, már amikor otthon voltam, mert tízéves se múltam, ■ el kellett járni mindenes munkára a gazdákhoz aratáskor, a cséplőgép mellé. Megnősültem, és 22 esztendős lejjel azt hitiem, nyugodalmas életem, lesz. A szegénység azonban elkergetett otthonról. Pesten vállaltam munkát, havonta egyszer jártam haza. Két év után rájöttem, hogy ez nem fiatal házasembernek való élet. Visszajöttem Jákóhalmára, szerencsétlenségemre, mert akkor voltak azok a válságos évek, hogy lejárta a lábát az ember, amíg kapott egykét napos munkát. ... Csodálkozik ugye, hogy az akkoriban is gazdag falunak számító Jákóhalmán ilyen nehéz volt az élet? Pedig így igaz, a módos emberek között a nincstelen a koldusnál is szegényebb. Már ott tartottunk, hogy az asszony nem tudott egy karéj kenyeret szelni a gyerekeknek, amikor a szomszédom, egy patkolókovács rábeszélt: próbáljam meg a fakanálkészítést. Elmentem a főjegyzőhöz, kaptam vásári árus engedélyt, csak éppen faragásra alkalmas fa nem volt a háznál egy kilónyi se. Egy szál tojó.tyúk volt az egész vagyonunk, az asz- szony eladta, az árából 30 kiló lát kaptam a kereskedőtől. Az első portékával a jászapáti vásárra gyalogoltam. mindent eladtam, a pénzből már 50 kiló fára való maradt. így csavarogtam be gyalogszerrel a Jászságot. 10 esztendeig spóroltam, hogy összehozzak egy használt biciklire valót. A felszabadulás után az. én életem is megváltozott, kaptam egv kis földet, aztán az elsők között léptem be a helyi Ivészesébe. Néhány év múlva vásáros hangom miatt áthívtak a tanácshoz kisbi- rónak, kedvemre való munka volt, csak keveset fizettek. Átmentem a postára, tanyai kézbesítőnek. több mint 130 tanya tartozott a körzetemhez. a postától mentem nyugdíjba. Szerény nyugdíj volt. de pléldegéltünk belőle az asszonnyal. Amikor meghalt szegénykém, akkor kaptam rá ismét a fafaragásra. Délután, amikor h: zsmegyek a napköziből, .’lövészem a kést, kikérést : egy fadarabot, olyat. ; ni ben nincs vgörcs és szépe ível az erezése, aztán kiíz agorn valamelyik cimborám képmását, vagy egy niy; í házat udvarostul, amit ('bontanak majd. Volt má kiállításom Mezőtúron. 'ivrit ovén meg Szolnokon, zabac! időmben — mert, az. ’ m bőven —. eljárogatok a pávakörbe, és ha valamely k ismerősöm elpanaszolja, hogy elkopott, vagy eltört a rántást kavaró kanála. faragok neki újat. Örömmel teszem, mert sose szégyelltem, hogy egykoron — az ínséges években — vásáros fakanalai voltam. A felnőttek felelőssége Filmekről, családról, ifjúságról Jegyzetek egy tanácskozás után A napokban gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberek tanácskoztak Szolnokon. Az eszmecserére — vállalkozó kedvét ismét bizonyítva — a megyei moziüzemi vállalat adott alkalmat pedagógusoknak. népművelőknek, bíráknak. ügyészeknek, a rendőrség. a gyámügyi szervek, az egészségügy, a tanácsok, a gyermekotthonok, a gyermek- és ifjúságvédő intézet munkatársainak. A tanácskozás apropóját a gyermek- és ifjúságvédelmi filmhét szolgáltatta, mégsem a film kapott főszerepet ezen a fórumon. A film „csupán” mint a család, a gyermek, az ifjúság védelmét, nevelését segítő eszköz került szóba, s különösen a pedagógusok hangsúlyozták, hogy mekkora' jelentősége lehet azoknak az alkotásoknak, amelyek a fiatalok körében tapasztalható káros jelenségekre, azok társadalmi „gyökereire” hívják fel a figyelmet, többnyire a dokumentum erejével. Ugyanakkor a jelenlévők többsége azt is elmondta, hogy a deviáns magatartás- formák felszínes ábrázolása könnyen vezethet oda, hogy a film — célját tévesztve — éppenhogy példát ad. Többnyire mindenki egyetértett abban, hogy több olyan filmalkotásra lenne szükség, amely a pozitív jelenségeket mutatja be a fiataloknak, hisz a valósághoz tartoznak az élet örömteli pillanatai, a boldog, kiegyensúlyozott családi élet, a munka eredményei is. Mindazonáltal ezen a tanácskozáson sem esett sok szó eme örömteli „pillanatokról”.A szakembere^ elsősorban a gyermek- és ifjúságvédelem szerteágazó, ezernyi gondját, baját vették számba. Érthetően, hisz a gondok valóban léteznek, és egyes előrejelzések szerint ahogy azt dr. Vabrik László, a Legfelsőbb Ügyészség osztályvezetője mondta — a nyolcvanas évek végéig még jobban megszaporodnak. A fiatal korban elkövetett bűn- cselekmények száma csupán az elmúlt esztendőben 4,5 százalékkal emelkedett. A Magyarországon hátrányos helyzetben élő lakosok számát jelenleg 1 millióra teszik a statisztikák. (Noha a hátrányos és veszélyeztetett helyzet megítélésében még mindig tapasztalhatók bizonyos ellentmondások, a különböző felmérések adatai között eltérések mutatkoznak.) Mindenesetre ezek az adatok is jelzik, hogy senki sem ülhet ölbe tett kézzel. aki szívén viseli a gyermekek, a fiatalok, a felnövekvő nemzedék sorsát. A felelősség elsősorban a felnőttekre hárul, mindenekelőtt a szülőkre — hangsúlyozták a tanácskozáson. De miképpen lehetne megállítani a folyamatot, amely a családok felbomlásához, de legalábbis eredeti funkciójuk, a gyermek életében betöltött szerepük elvesztéséhez vezetett, s vezet napjainkban is? A folyamatot, amely a -családot éppen attól fosztja meg, amitől család; az érzelmi kapcsolatok ébren tartásától, ápolásától. Az eszmecserén részt vevő Gayer Gyuláné szociológus szerint a különböző humán szolgáltatások — szervezett gyermekfelügyelet, betegápolás, pszichológiai tanácsadás és még sorolhatnánk a házi kifőzdéktől a beteg, idős nagyszülők számára létrehozott magánpanziókig — átsegíthetnék a családot a krízishelyzeteken, de a társadalom szociális rendszerében!, szolgáltatásaiban fellelhető hézagok pótlása mindenképpen elősegíthetné az egyébként funkciójuk ellátására erkölcsileg, anyagilag alkalmas családok harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb életét. Talán ide kívánkozik az az adat. amelyet a szolnoki Tallinn körzeti iskolából hozott Józsa Károlyné gyermekvédelmi felelős. Az iskolában 22 százalékra tehető azoknak a gyerekeknek az. aránya, akik a családi nevelés elégtelensége, az otthoni érzelmi kapcsolatok. a „szeretetnélküli- ség” miatt soroltattak a hátrányos helyzetű diákok közé. Ezeknek a gyerekeknek a nyolcvan százaléka átlagon felüli anyagi körülmények között él. Az iskola nem pótolhatja a szülőket, mint ahogy a nevelőotthon sem. Az állami gondozottak helyzetéről is sokan szóltak a tanácskozáson. Többen hangot adtak reményüknek, hogy a Minisztertanács májusban hozott határozata — amely többek között a gondozási díj emeléséről is intézkedik — nyomán egyre több család vállalkozik majd állami gondozott gyermekek nevelésére. S mi lesz a gyermekkel, ha állami gondozása megszűnik, vagy ha — súlyosabb helyzetben — fiatalkorúként javítóintézetből, börtönből távozik? Ez utóbbi esetben sajnos többnyire abba a környezetbe kerül vissza, amelyik a bűn elkövetését motiválta. A munkahelyek sem szívesen fogadják ezeket a fiatalokat, a melléjük kijelölt pártfogók — a megyében mindössze két (!) hivatásos pártfogó dolgozik — tapasztalatai alapján. Az ifjúsági szervezetnek, a munkahelyi közösségnek lényegesen több feladatot kellene vállalniuk abban, hogy megkönnyítsék ezeknek a fiataloknak az útját vissza a társadalomba. A tanácskozás valamennyi gondolatát, az észrevételek mindegyikét visszaadni nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy nem volt hiábavaló a közös gondolkodás, a gondok feltárása, hisz ez is egyik biztosítéka lehet annak, hogy az eddiginél nagyobb eredmények születhessenek a gyermek- és ifjúság- védelemben,. Török Erzsébet Tanácsi támogatásból, társadalmi forrásokból Felújítják a madargsi templomot A község első református temploma nádfedésű volt, hétszáz személyt tudott befogadni. Építése a XVI. századba nyúlik vissza, felújítására készülnek 1630-ban. így tudjuk. Szűcs Sándor közöl egy templom képet a Régi magyar vízivilág című könyvében, amelyre az említett adatok ugyancsak rá- illenek. Ez a templom a jelenlegi helyén állt. A következő építése 1757 és 1768 között ment végbe. Előkészítésében, az engedélyek megszerzésében Komáromi Dániel és utóda Sinay Miklós lelkész, valamint Duzs András községi jegyző jeleskedtek. E templom építésének emléktábláját' a jelenlegi templom küszöbje alá helyezték. Egyébként hossza 6 öl, a szélessége 3 öl volt. és 1752 személy tudott benne helyet foglalni. A szép siivegű torony is ebből az időből való, amelynek képe most bukkant elő. A meglevő órát is 1768-ban készítették, felújítása most van folyamatban. A kunmadarast templom további építéstörténetéből: eltekintve a közbeeső építkezési-felújítási m u n ká l a toki.M. a jelenlegi templom- hajó 1860-ban épült. Ha meggondoljuk, hogy a szabadságharc elbukása után egy évtizeddel azzal a határozott kikötéssel építették, hogy olyan legyen, mint a debreceni Nagytemplom, felismerhetjük a 48-as eszmékhez való ragaszkodás gondolatát. amelyet az építészet nyelvén igyekeztek kifejezni. Több 'emlék is erre vall. Ilyen a 'templomban őrzött Kossuth-szék, amelyet az egykori kunkapitány udvarházából kaptak, ahol a szabadságharc vezére megszállt 1849-ben. A kereszthajó építését Vécsey Imre debreceni kőműves végezte és Révész Bálint tiszántúli püs- pökhelyettes Daróczy Mihály heves-nagykunságj esperessel adta át a gyülekezetnek 1860. december 2-án. A torony felújítását 1880ban végezték, évszáma ott van a nyugati homlokzaton. E század húszas éveiben a hajó tetőzetét, a hatvanas években pedig a külsejét javítják. A jelenlegi külső felújítás költsége egymillió forint, ami tanácsi támogatásból, gyülekezeti forrásból és az elszármazott családok adományából tevődik össze. Ö. L. Illés \nUl
