Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Riportnak vagy még inkább beszélgetésnek régen volt akkora visszhangja, a televízió kulturális hetilapja régen kavarta fel oly módon a közvéleményt, mint legutóbb Szegvári Katalin egyik riportjával. Hajdan azzal borzolta fel a Stúdió ’80 a nézők idegeit, hogy merészen formát bontott, most pedig azzal, hogy szokatlan módon állította, azazhogy ültette mikrofon elé beszélgető társát a műsorvezető. Egy szemüveges fiatalember volt az „áldozat”, aki olyásmit mert elkövetni, amiért tetemre kellett hívni őt. Szegény Bíró Dávid, mert róla van szó, amikor cikkét közzétette a Valóság szeptemberi számában, aligha gondolta. hogy szelet vet és végül vihart arat. De hát mi is az ő bűne, amiért a televízióban a vádlottak padjára ültették, s nemének bősz képviselőjeként vont kardot ellene Szegvári Katalin? Tények ismereté- ' ben állítani merészelte, hogy a férfiak körében nagyobb a halandóság, mint a nők körében, s ennek okait fürkészvén olyan feltételezésekhez jutott el, amelyek a nők szempontjából, vagy legalábbis egyes nők szemében nem épp a legrokonszenve- sebb. (Akit érdekel bővebben, olvassa el a szóban forgó írást a Valóság szeptemberi számában.) Bíró Dávid gondolkodni merészelt, s mert nem egészen úgy hordott az esze, ahogy egyesek szerint illett volna — bár ő magát tévedhetetlennek egyáltalán nem vallotta —, ezért meg kell leckéztetni őt Nyilvánosan, a képernyőn milliók, vagy legalábbis százezrek szeme láttára és füle hallatára. És itt a lec- kézíetésen a hangsúly, mert Szegvári azzal „bontott formát”, hogy a stúdióbeli beszélgetést ..vakmerőén'’ vallatásig váltotta át: kiragadva a szerző tanulmányának egy-egy őt bosszantó vagy sértő részletét, s szinte „nekiment” a cikk meglehetősen ártatlan külsejű szerzőjének. Ezt így. ilyen formában szerencsétlen volt megcsinálni. Nemcsak azért, mert végülis a szembesítésen túl semmi eredménnyel nem járt, hanem mert rossz mintát adott ellentétes vélemények. állásfoglalások ütköztetésére: olyan „eszmecserét” produkált, amelyben az indulatok hangosan dohogtak, de ugyanakkor hallgattak a beszélő érvek. Az életben, bárhol, épp ez ellen küzdünk nap mint nap: hogy az indulatoktól vakvágányra ne terelődjék egy-egy vita. vagy egy-egy döntést megelőző véleménycsere. S akkor a televízióban pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ezért tartom én károsnak a Stúdió ’82 pillanatnyi eltévelyedését. amiben benne van kétségtelenül a műsorvezetőnő egyébként máskor is tapasztalható feltűnő szubjektivizmusra való hajlama. Legyen vita a ' televízió kulturális hetilapjában, de az az ellenfelek egymás nézeteit tiszteletben tartó, elvi alapon történjék, legven méltó a gondolkodó ember szellemi rangjához. Ilyen stúdióbeli vitára, ha sor kerülne rá. akár ennek az ominózus témájú írásnak a kaDCsán is, ismételten, ilyen vitára szívesen befizetek bármikor. Nemeskürthy tanár urat mutatta be vasárnap este televíziónk: nem ismeretlen ő a nézők előtt, legalábbis sokak előtt nem. Hisz többféle tudomány vallja magáénak, illetve a tudomány legkülönbözőbb ágaival jegyezte el magát egy életre — a leginkább filmes szakembernek ismert Nemeskürthy István. A róla készült portréfilm is ezt a címet viselte: A filmtudományok doktora. Ahogy őt látjuk mosolyogva, kedélyesen válaszolgatni a feltett kérdésekre, egyáltalán nem a tudós ember konvencionális képét nyújtotta, sokkal inkább olyan kortársunkat ismerhettük meg benne, aki szeret gondolkodni, és akkor érzi igazán jól magát otthon e világban, ha gondolatait minél több ember között tudja szétosztani. Ezért keresi a formát, az újat például írásaiban, s talál rá az esszé regény műfajára, talán egy kicsit maga is teremti meg, hogv a tudomány értékes, de egyébként száraz igazságait, felfedezéseit olvasmányosan milliókhoz juttassa el. Talán ezért is ragadt rá a „csevegő doktor” jelző, mert egyesek így titulálják némi rosszmájúsággal. Pedig Nemeskürthy épp azzal aratott diadalt — könyveinek mekkora sikere van — és azzal pótol hi- ányt, hogy könnyedén, olvasmányosan beszél távoli, akár múltbéli dolgokról, nemzeti múltunk tragikus és olykor félreérthető vagy félremagyarázott eseményeiről. Olvasóit így segíti hozzá nemzeti önmagunk jobb megismeréséhez. Igazi tanárember; egyik „legsúlyosabb” irodalomtörténeti munkájáról azért nem ejt több szót. mert úgymond „nem sokat használt vele”. Hogy kiknek? A közönségnek, a közvéleménynek. Megnyugvást csak az ad számára ugyanis, ha át is adhatja másoknak mindazt, amit tudásban, ismeretben megszerzett magának. Egy rokonszenves tanárember arcképe bontakozott ki Liptay Katalin kissé elfogó- dott kérdéseire adott válaszokból Horváth Ádám rendező türelmes és nyugodt kamerái előtt. Megszólaltak munkatársak. pályatársak, tanítván vök is, de nem dicshimnuszt zengtek kórusban, hanem egy-egy sajátos színnel gazdagították Nemeskürthy portréját. Jancsó Miklós például vele kapcsolatban a kemény fejet emlegette, s ebben a metaforában Ne- meskürth.v hajthatatlansá- gát jellemezte. Következetes keménységét, ami nélkül aligha érte volna el eddigi eredményeit — és kudarcait. A professzor úr beszélt, „csevegett” több mint egy órán át, s mi hallgattuk őt, s olykor jó lett volna közbeszólni, egy-egy mondatára újra rákérdezni, dehát ez a televízióban ma még nem megy, vagy legalábbis túlságosan körülményes volna. Mindenesetre így is azzal az érzéssel állhattunk fel a képernyő elől, mintha valamennyien mi kérdezgettük volna Nemeskürthy tanár urat. Horváth Ádám rendezői munkájáról pedig — túl művészi türelmén — meg kell jegyezni, hogy ő a beszélgetést formailag is kitünően érzékeltette képileg is igazi dialógust teremtett a képernyőn, ezzel a portré drámaiságát nagymértékben tudta növelni. Hányszor tapasztalhattuk már, hogy a kérdező, a beszélgető társ egv riportban kívül marad a képen; csak halljuk, de nem látjuk őt, pedig ez a mostani portréfilm is bizonyság ró: jó érzés látni azt, aki bennünket, nézőket képvisel a képernyőn. S ez nemcsak logika kérdése, ez már stílus is egyben. VM. Egyetemi, főiskolai nyílt napok Ma 8 órától mutatkozik be az érdeklődő középiskolás fiataloknak a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. November 18-án 10 órától rendezi meg nyílt napját a sárospataki Comenius Tanárképző Főiskola. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola pedig november 30-ig várja az itt folyó képzéssel megismerkedni kívánó fiatalokat. Remekművek méltó tolmácsolásban A Szolnoki szimfonikus zenekar hangversenye a debreceni Kodály kórus és Szabó Csilla közreműködésével Nagy hatású koncert részesei lehettek a filharmóniai bérlettulajdonosok hétfő este Szolnokon. Weber Bűvös vadász cimű nyitánya, Chopin e-moll zongoraversenye és Kodály Psalmus Hungari- cus-a hangzott el a szolnoki zenekar előadásában Báli József vezényletével. Mindhárom szerzőt nemzetük népzenéje inspirálta, s nemcsak a honi, hanem az egyetemes zenetörténet nagyjai is. Az előadók az ismert és kedvelt remekművek mélyebb rétegeit igyekeztek feltárni, a művek zenetörténeti jelentőségéhez méltó felelősséggel. Túl azon az élményen, melyet q művek meghallgatása nyújt, előadói szempontból is szívesen emlékszünk vissza a Chopin- és Kodály- opuszokra. Az alapos műhelymunkáról tanúskodó koncertet a végig megnyilvánuló intenzitástöbblet ünnepivé avatta. Szabó Csilla játéka az első hangtól az utolsóig hatása alatt tartotta a közönséget, zongorázása minden pillanatának tartalma és feszültsége volt. Előadásának lírai szakaszai elbűvölőek, a szenvedélyes kitárulkozás a hősi fényes szakaszok felé jól felépítettek. Fortéját intenzívnek, de nem túl messzesugár- zónak éreztük, piano hangszíne viszont elbűvölő. Játékának akcentuskilengései, az apró. rebbenő figu- ráció, s az érzelmes kötések révén beszélt hozzánk. Előadásában egyetlen motívum hangjai között is nagy különbségek voltak hangerős- ség, hanghosszúság, és hang- szín tekintetében, így minden hang a funkciójának és jelentőségének megfelelően kapott helyet a zenei folyamatban. Bármilyen sok díszítőfigura szólalt is meg közben, a dallamgerinc hangjai világosan kirajzolódtak. Az élő, lélegző 'chopini rubato — a metrikus lüktetésen belüli tempóhajlékonyság — a művésznő felszabadult előadásmódjával párosulva a zene akkor és ott újrateremtésének élményével ajándékozta meg a hallgatót. Ez a fajta spontaneitás nem jellemezte viszont a zenekar játékát a zongoraverseny kíséretében. A salto mortálét is könnyedén ugró artista mosolya hiányzott korrekt játékukból. Az ilyen mosolytalan pillanatokban a zongorista mint az előadás spiritusz rektora állította vissza az éppen hangzó zene karakterének megfelelő tempót. Karmester és zongorista mintha nem ismerték volna eléggé egymás szándékait, - elképzelését. A zenekari játékosok pontos szólamtudása, virtuóz készsége és — majd mindenütt — tiszta intonációja, valamint a kiváló fúvós- és hegedűszólók ellenére, sok helyütt merevnek, szögletesnek tűnt a zenekari játék. Mindezt feledtette a szilaj ritmusú táncos fináléban a zongoraszólam és a zenekar szellemes összjátéka. Az est nagy hatású interpretációja a kiérlelt előadásban felhangzó Psalmus Hun- garicus. A Kecskeméti Vég Mihály 16. századi költő szövegére írt monumentális kórusmű sikerét a zenei megoldások szépségének, tömörségének és eredetiségének, nemkülönben drámai mondanivalónak köszönhette. Hatása azonban távolról sem szorítkozik magyar földre. A budapesti bemutatót (1923.) követően valóságos világkörüli útra indult a mű, megalapozva szerzője és az új magyar zene nemzetközi hírnevét. Az előadó-apparátus teljes pompájában és erejében juttatta érvényre a zsoltár monumentalitását. Báli József leginkább a jó tempóválasztásokkal és határozott irányítással járult hozzá az előadás színvonalához. Felfogását a lendületesség és a klasszikus mértéktartás közötti egyensúlyteremtés szándéka jellemezte. A zenekar és énekkar kifejező erővel idézte fel a szenvedély, a fájdalom, a lázadás hangját, a halk imát rebegő vagy vad kétségbeesésre felzúduló és végül a győzelem diadalát harsogó népnek nagyszabású zeneköltői látomását. Szép fénnyel, zengőn szólt a hangszeres együttes a forte tuttik- ban, nagy hangon de harsogás nélkül. Imponálóan szóltak a különböző részlegek (fúvós és vonós) a színvonalas együttes játékon belül. Az előadás fénypontja volt, ahogyan a kórus fokozta zsoltá- ros átokkiáltásának feszültségét, vagy ahogyan visszhangozta a tenorszólam es- deklését. Milyen hajlékony íveket, s hanggal-érzelem- mel kitöltött kantilénát tudnak énekelni! S mindezt tömör, fényes hangzással, kevés vibrátóval. Ritkán hallott szép színnel és egyöntetűséggel szólnak a férfiszólamok is. Ez elsősorban a kórus kiváló igazgatójának Gulyás Györgynek az érdeme. Köröndi György ihletetten énekelte a tenor szólamot. Túlzások nélkül tudott a szenvedély, érzelgősség nélküli fájdalom, harag és megbékélés kifejező eszközeivel élni. Előadásában a parlando tökéletesen természetes, s a költői szöveg és dallam egysége ma- . gátol értetődő. Az évfordulóhoz méltó előadás volt. Labáth Valéria A DAB rendezésében Tudományos ülés Debrecenben A Debreceni Akadémiai Bizottság „Tudomány és gyakorlat” címmel tudományos ülést rendez holnap délelőtt 10 órától Debrecenben, a DAB székházában. Az ülésen Bognár Rezső akadémikus, a DAB elnöke mond megnyitót, bevezető előadást, „Tudományos kutatás és gazdasági hatékonyság címmel” Tétényi Pál akadémikus, a tudománypolitikai bizottság titkára tart. Az ülés hozzászólásokkal, vitával fejeződik be. Nemzetközi nevelésügyi tanácskozás A munka és nevelés kölcsönhatásáról kezdődött tegnap háromnapos nemzetközi tanácskozás az Országos Pedagógiai Intézetben. Az UNESCO délkelet-európai Nevelésügyi Együttműködés Szakértői Tanácsának harmadik ülésén Bulgária,- Jugoszlávia, Magyarország és Románia nevelésügyi szakértői vesznek részt. Az UNESCO 1974-es párizsi, és az 1976-os Nairobiban megtartott közgyűlése fogadta el a délkelet-európai nevelésügyi együttműködés létrehozását. A programban részt vevő pedagógiai intézetek kutatási céljául a nevelési struktúrák, reformok; az általános iskolai nevelés, különös tekintettel a személyiségformálásra; az oktatástechnológia-oktatástechnikai; az általános iskola utáni nevelés, valamint a munka és a nevelés kölcsönhatása kérdéseit jelölte ki. Az érettségi és egyetemi felvétel új rendjéről A szolnoki Mini klub szervezte Amatőrfilmes tanfolyam a TÍQ72llÍnofhan A kamerakezeléstő! I lO^dliycLUtM I a hangosításig A Szolnokról forgatott filmet nézik a fiatalok Az érettségi és az egyetemi felvételi vizsga új rendje az idén a szakközépiskolák 7 szakán és a bányaipari aknászképző technikumban lépett életbe. A szakközépiskolák többi nappali szakán és a gimnáziumokban 1983. január 1-től érvényes az új szabályozás, amelyet a házi jogtanácsadó ismét kapható kü- iönkiadványa részletesen ismertet. A kiadvány felsorolja az érettségi vizsga tárgyait és formáit, tudnivalókat közöl érettségi felvételi vizsgákról, tájékoztat arról, hogy milyen ismeretekre van szükség magyar nyelvből és irodalomból, mit kérdezhetnek történelemből, milyen feladatokat kell megoldani a matematika írásbelin, mi a vizs- ga anyaga idegen nyelvből, és lehet-e használni a vizsgákon zsebszámolót. A felvételi vizsgákkal kapcsolatosan a kiadvány választ ad arra, hogyan befolyásolják a középiskolai tanulmányi eredmények a pontszámot, hány pontot hozhat össze egy tanuló, miből tevődik össze a felvételi össz- poritszám. A füzet melléklete tartalmazza a szakközépiskolák tanulóinak hozott pontszámút adó tárgyak, az érettségi vizsgatárgyak és a szakirányú felsőoktatási intézmények jegyzékét. A különíti ad vány a házi jogtanácsadó olvasószolgálatánál (Budapest VII. Thököly út 21. sz.) naponta 10—18 óra között vásárolható meg. Három hétvégén találkoztak. Először 35 és 16 milliméteres filmeket, néztek, beszélgettek róluk, majd következett az ismerkedés a kamerával, a saját ötletek rögzítése, vágás és hangosítás. Az eredmény: kész, illetve majdnem kész produkciók születtek, .több fiatal megkedvelte az amatőrfilmezést, ezután — vallották — másképp nézik a mozit, figyelnek olyan érdekességekre, mint a képkivágás, kamerakezelés. De kezdjük az elején! A szolnoki Mini ifjúsági klub az elmúlt évben elnyerte az Országos Klubta- nács pályázatát, 120 ezer forintot kapott. Az összeget arra fordították, hogy közelebb kerülhessenek a film- művészethez, jobban megismerjék azt, bepillantsanak a A vágást mutatja be Zérczi István Fotó: Nagy Zsolt kulisszák mögé. Archív filmeket néztek, filmtörténeti előadássorozatot hallgattak meg. találkoztak rendezővel, ellátogattak a filmgyárba, bekukkantottak a forgatás rejtelmeibe. És végül a tartalmas programsorozat zárásaként amatőrfilmes tanfolyamot szerveztek, melyre meghívták a megye ifjúsági klubjaiból az érdeklődőket. A három hétvégére szervezett kurzus vezetésére a szolnoki. MÁV Jármüjavitó amatőrök között már profinak számító filmeseit kérték meg. — A találkozásoknak kettős célja volt — mondta Zérczi Imre, a képzés egyik vezetője — egyrészt olyan ismereteket nyújtani a fiataloknak, amelyek birtokában értőbben nézhetik a moziban a filmeket, másrészt elsajátítsák az amatőr- film-készítés alapjait. Az elmúlt hét végén a ti- szaligeti KISZ-táborban a csoportok már vágással, hangosítással foglalatoskodtak. A kész filmek a Mini klub házi archívumába kerülnek. Az egyik készüléknél a mustert, a nyers, vágatlan anyagot nézegette Banta István, aki Szolnokon, a MÁV Fenntartási Főnökségen dolgozik, lakatos. — Az egyik barátomtól hallottami, hogy a „minisek” szerveznek egy amatőrfilmes tábort. Régóta fotózom, ki*' váncsi voltam, hogyan készül a mozgókép. A fényképezés sok mindenre megtanított, de a közös vonások mellett akad számos eltérő is. Oj volt a kamerakezelés, s az a módszer, ahogyan a világítást, a felvétel beállítását végeztük. Érdekes volt az animáció készítése. Fekete Sándor
