Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 16. Történettudomány és ismeretterjesztés és mind tartalmában, mind pedig szemléletében és módszertanában megújult történelmi művek száma, gyarapodó műfaji sokszínűsége örvendétes jelensége a hazai tudományos közéletnek. Nyomban felvetődik azonban a kérdés: a tudományos kínálat és a szellemi kereslet találkozik-e közéletünkben, megfelelő hatékonysággal formálja-e az embereknek a múltról, a hazáról, a világról alkotott képét? Segít-e megteremteni a nemzeti önismereten alapuló egységes történelemszemléletet. a világban elfoglalt helyünk múltjának és jelenének helyi értelmezését? A tudomány és az ismeretterjesztés kapcsolatáról, a közöttük lévő munkamegosztásról folyó viták reális gondokat tükröznek, de vannak alapkérdések, amelyeket a vita már eldöntött. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy miután tudományos ismeretek terjesztéséről van szó, egyaránt hangsúlyozandó mind a tudományosság, mind pedig annak terjesztése. Az ismeretterjesztés nem tudományos hitelében, hanem oldottabb formájában, pedagógiai és művészi ábrázoló módszereiben, stílusában, pszichológiai megielení- tő készségében különbözik csak a tudományos munkától amelyek az ismeretek elsődleges közrebocsátok Tehát korántsem értékrendbeli, hanem elsősorban műfaji különbségek vannak közöttük. A nagy tömegekhez szóló kommunikálás azonban a műfaji különbözőség folytán nem veszíthet a tényekkel alátámasztott tudományos igazságból, mert ha ezt teszi, attól még nem lesz „népszerűvé” a szó igazi értelmében, csupán tudománytalanná válik. Ezzel az embereknek a történelemről alkotott nézeteit nem formálja, hanem deformálja. Ha az ismeretterjesztés vagy valamely művészi alkotás -az eredetiség vagy az érdekesség ürügyén a tényeket figyelmen kívül hagyva árnyaltságától, igazságtartalmától fosztja meg a történelmet, akkor óhatatlanul történelemhamisításba csúszik át. A teljes szinkron létrehozása a tudomány és a népszerűsítés közötti irreális igény lenne. Itt a kölcsönösségen van a hangsúly, amelyben a prioritás a tudományé, de neki is figyelembe kell venni az ismeretterjesztő fórumok igényeit, az általuk is kutatott területen feltárt új adalékokat. Elég talán a Századunk című televíziós dokumentumf i lm -sorozatra utalni, amely a hivatásos történészek számára is értékes, új tényeket tárt fel Magyar- ország második világháborús történetének számos kérdéséről. A hangsúly tehát a kölcsönösségen, az egymásrautaltságon van, s nem a különbségeken. Nemrégiben a Történelem és közgondolkodás című egri tudományos tanácskozáson elhangzott előadások, hozzászólások is arra utaltak, hogy az elért eredmények ellenére igen sok a tennivaló ezen a térén. Egyrészt a szociológiai felmérések konkrét adatokkal bizonyították, hogy társadalmunk történeti tudatképlete még rendkívül heterogen. sok benne a „félire- hallás”, a múltból ittmaradt retrográd elem, amit konzerválnak bizonyos nemzetközi tényezők is, s amit ki is használ a rendszerünk ellen irányuló imperialista propaganda. Nem menthetjük fel a felelősség alól azt a cikkcakkos utat sem, amelyet a magyar történettudomány végigjárt addig, amíg feltárult előtte a valóság teljes feltárásának társadalmi igénye és lehetősége. Azóta nagy utat tett meg a szaktudomány. de nem mondhatjuk el, hogy minden kérdésben ellensúlyozni — vagy éppen kiiktatni — tudta volna a hibás történelemszemlélet maradványait. Ennek reakciója is tapasztalható ma a nemzeti múlt értékelésében. Az ezt illusztráló tények közül emeljük ki Magyarország második világháborús történetének kérdéskörét, amelyről sok szó esett az egri tanácskozáson is. Jóllehet e témakörben értékes tudományos feldolgozások és forrás- kiadványok láttak már napvilágot nemzetközileg is elismert tudósaink szerzőségében. mégis talán a legtöbb zavar ezen a téren tapasztalható a történeti köztudatban. Az okok összetettek. Az'eg- ri tanácskozáson is szó esett arról, hogy egyesek a szembenézés, az analízis és az ebből takadó katarzis helyett inkább a mentségkeresést részesítik előnyben. Ezeket a nézeteket különböző tényezők táplálják. Az úgynevezett „kényes kérdések” — például a második világháborúban betöltött katasztrofális szerepünk folytán létrejött területi döntések nemzeti sorstragédiát sugalló ténye — mellett erőteljes szerepet játszik ebben a dilettantizmus, a különböző, már tényekkel bizonyított események „újszerű” tálalása. Példa erre a Magyarország hadba lépését igazolandó kassai bombázás ügye. A televízió és egyes sajtóorgánumok „korrigálták” a már bizonyított tényeket, ezzel megkérdőjelezték a magyar és a német katonai vezetés felelősségét a Szovjetunió elleni háborúban. Ilyen nézeteket sugall gróf Teleki Pál, volt miniszterelnök „újabb keletű” meggyilkoltatása, ami szintén dezorien tálja a közvéleményt, annak történet- szemléletét, mert tudományosan már megválaszolt kérdések válnak ezáltal labilisakká. Ezt a tendenciát erősítik a memoárirodalom egyes termékei. amelyekben a horthysta, szélsőségesen reakciós vezető elit. már-már „ellenállóvá” nemesedik. Persze ugyancsak gondot jelentenek a magyar ellenállási mozgalom pozitív szere- “•H eltúlzó tendenciák is. E jelenség összefügg az „ellenállás” mindmáig tisztázatlan fogalmával, s ez terepet nyújt különböző szélsőséges álláspontok, nézetek terjedésének. Pedig ma már túl vagyunk az ellenállás szűkkeblű értelmezésén, de nem tudtuk megakadályozni bizonyos vágválmok. illúziók valóságferdítését. Ezek az „ellenálló nemzet” hamis látszatát élesztve csökkentik a valóságos ellenállási mozgalom. azok kiemelkedő egyéniségei, az itthon és külföldön harcoló magyar partizánok. helytállásának hitelét. A példákat folytatni lehetne, de remélhetően a fentebbiek is jól érzékeltetik a közvélemény formálóinak nagy felelősségét. A már hiteles dokumentumokkal bizonyított tények megmásítása súlyos károkat okoz, amit nem lehet menteni sem tájékozatlansággal, sem pedig „műfaji” indokokkal. A tömegkommunikálás, az ismeretterjesztés nem bagatellizálhatja a tudományt, nem létezik kétféle igazság nem engedhető meg, hogy ténykérdésekben az igazság és a hazugság egyaránt nagy nyilvánosságot kapjon. és az ismeretterjesztés kapcsolatában ma kétségtelenül alapvető tendencia a közvélemény helyes orientálása. Ezt számos példával lehetne illusztrálni. A negatív jelenségek azonban arra figyelmeztetnek, hogy a történettudománynak és az ismeretterjesztésnek egymásra épülve, egymást kölcsönösen támogatva, az eddiginél hatékonyabban kell részt venniök a történeti tudatformálás felelős munkájában. Vass Henrik, a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke A tetemes A tudomány Debrecenben befejeződött a Csokonai Színház felújítása. A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat és alvállalkozói több éves munkával újjávarázsolták az épületet és modern technikai, műszaki berendezésekkel szereljék fel. A kép a felújított színházról készült. A cél a lehetőségek jobb kihasználása Minisztertanácsi határozat az Országos Ösztöndíjtanács munkájáról Szakembereink külföldi ta- tanulimányútjainak és a szocialista, illetve a tőkés országokból hozzánk érkező kutatók fogadásának módját eddig sokféle rendelkezés szabályozta. A Minisztertanács napúkban elfogadott határozata a szabályozás egységesítésével és korszerűsítésével az Országos Ösztöndíjtanács munkájának ésszerűsítését, az ösztöndíj keret jobb kihasználását célozza. Figyelembe veszi az államigazgatás szervezetében bekövetkezett változásokat, s növeli a szakmai-tudományos fórumok szerepét az ösztöndíjak odaítélésében. A minisztertanácsi határozattal kapcsolatban az Országos Ösztöndíjtanács titkára elmondotta: a lehetőségek szűkültek, ezért az ösztöndíjkeret hatékonyabb felhasználására kell törekedni, s finomítani kell az elosztás módszereit. A határozat értelmében a tanács — melynek felügyeletét a jövőben a Tudománypolitikai Bizottság látja el — összetételében jelentősen megváltozott: korábban a meghirdetett pályázatok elosztásáról az érdekelt miniszterek és más, országos hatáskörű szervek vezetői határoztak. Most a tanács tudósokkal, kutatókkal, művészekkel is Befejeződött az amatőrfilmszemle Vasárnap Kaposvárott a Mozimúzeumban a díjnyertes filmek bemutatójával véget ért a tizenkettedik országos néprajzi és a tizennyolcadik dél-dunántúli amatőrfilmszemle. A kétnapos versenybemutatón huszonhat néprajzi tárgyú _és harmincegy szabadon választott — eddig be nem mutatott — filmet vetítettek. Az első díjat, megosztva Szabó Gerzson és Szabó Gerzson- né (Békéscsaba) „Békési viseletdarabok'’ című filmje kapta. A dél-dunántúli tizennyolcadik amatőrfilmszemle legjobbjának Kot- nyek István (Nagykanizsa) ..O Tannenbaum” című filmjét tartotta a zsűri. kiegészül, s így javulhat a döntések szakmai megalapozottsága. Az ösztöndíjkérdésben leginkább érdekelt minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetőin kívül a tanácsban helyet kapott a KISZ Központi Bizottságának képviselője és a SZOT főtitkára is. Az Országos Ösztöndíjtanács munkáját 6 szakmai-tudományos bizottság segíti: ezek munkájában a természet-, az agrár-, az orvos-, a műszaki és a társadalomtudományok nagy tekintélyű, kiváló kutatói, valamint a művészeti élet jeles képviselői vesznek részt, s ajánlásokat készítenek az egyes pályázatok elfogadására. A tanács általános kérdésekkel foglalkozik: összehangolja a minisztériumok ösztöndíjakkal kapcsolatos tevékenységét; meghatározza, hogy egy-egy tudományágat külföldön hányán tanulmányozzanak, foglalkozik a kiküldéseknek és a külföldről érkező szakemberek fogadásának rendjével. Dönt az állami és kormányközi, illetve az azokat helyettesítő megállapodásokban rögzített, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés révén rendelkezésre álló,-továbbá a kizárólagosan magyar fina'nA kultúra olyan kérdéskörét választotta témául a Vélemények, viták sorozat e kötete, amelyről az utóbbi időben egyre több szó esik, és amely az élet szinte minden megnyilvánulásával összefügg. Az építészet által kialakított környezet, a lakáskultúra, az öltözködés, a vizuális művészet megany- nyi ága — képzőművészet, film-, fotó-, tv, a népművészet és az iparművészet — s az ezekhez való viszonyunk nagyban meghatározza életünk minőségét. Nem mindegy, hogy milyen tárgyak vesznek körül bennünket, magunkba fogadjuk-e szírozású ösztöndíjakról. Minden egyéb, tanulmányi célú utazásról a minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetői határoznak. Az utóbbi években átrendeződés tapasztalható az ösztöndíjak szerkezetében, növekszik a külföldi fél által felajánlott személyre szóló — térítésmentes — meghívások száma, jelenleg a kiutazások egyharmada tartozik ebbe a körbe. Arról, hogy ezeket a kiutazásokat munkavállalásnak minősítik-e, a jövőben az illetékes minisztérium dönt. Az Országos Ösztöndíjtanács a továbbiakban is fenntartja és bővíteni kívánja dokumentációs rendszerét. A maga nemében egyedülálló — jelenleg mintegy 25 ezer magyar szakember 40 ezer kiutazását dokumentáló — adatbank a mindennapi gyakorlatban igen sokoldalúan hasznosítható. Ezért a tárcáknak a jövőben is minden egy hónapnál hosszabb tanulmányi célú utazásról adatlapot kell küldeniök. A tanács korábbi gyakorlatának megfelelően tanácskozási joggal továbbra is meghívja üléseire az ügyben érdekelt országos hatáskörű szervek képviselőit. szépségüket, vagy tiltakozunk ellenük, elutasítjuk őket; s egyáltalán mennyiben él társadalmunk például a technika adta lehetőségekkel az esztétikus környezet kialakítása terén. Ezekről a kérdésekről szólnak és vitatkoznak a kötetben szereplő, és jórészt csak a szaksajtóban megjelent írások. A szerzők: Al- mási Miklós, Aradi Nóra, Általai Gábor, Deme Tamás, Granasztói Pál, Hermann István, Horányi özséb, Ja- náky István, Józsa Péter, Miklós Pál, Németh Lajos, Pap Gábor, Pohárnak Mihály, S. Nagy Katalin. A KÖNYVESPOLCRA AJÁNLJUK A vizuális kultúráról A rádió | huHámhosszánl Miért iszik, doktor úr? Jó néhány hosszabb riport- műsort hallhattunk az elmúlt héten, ezek közül a Kopogtatót — szerkesztő Perjés Klára — és a Húszas Stúdió adását — szerkesztő Kovalik Márta — véltük érdemesnek összehasonlítani. A két műsorban fellelhető hasonlóságok és ellentétek teszik talán érdekessé a szerény elemzést. A Kopogtató azt is bizonyítja, hogy a városokban még egyértelműen fellelhetőek a régi falusi jelenségek, s fordítva: a mai falu már nem hasonlítható a tegnapihoz. A Húszas Stúdió az előző Szesztesztjét folytatja, de most nem kétkezi munkások, hanem értelmiségiek próbálják magyarázni iszákosságukat: falun és városban. A műsor egyik megállapítása szerint ugyanis a falusi, kisvárosi ér- telmiség „nagyvilágian” iszik. A kopogtató elhaló mesterségeknek szánta múlt heti műsoridejét, és ez tiszteletre méltó igyekezet, hiszen a felnövekvő városi generációk nemhogy a lópatkoló kovács munkáját nem ismerik, de maholnap lovat is csak a tévében látnak. S ez csak a legkézenfekvőbb megkülönböztetése a műsor hasznosságának. Nem győzzük hangsúlyozni, minél több, a haladó magyar múlt bemutatását célzó műsort szeretnénk hallani, látni. Más kérdés, hogy a vasárnapi Kopogtató inkább csak auditív-fénykép volt, rácsodálkozás a témára, szóval úgy tűnik, a riportok készítőinek — legalábbis többségüknek — is idegen, ismeretlen a régi mesteremberek portája, amelyet a rádió alkotó lehetőségeivel be kellett volna mutatni. A Hogy csinálta dokikám? című műsor szerkesztőjét és riporterét, Hegyi Imrét viszont felsőfokon dicsérhetjük. A téma vállalása már eleve merészségre, ugyanakkor elkötelezettségre vall: miért iszik a magyar értelmiség? Többszörösen kényes és kínos ez a témavilág. Odaállni a hajdan világhírt remélt sebész elé: miért iszik doktor úr? Vagy a volt biokémikus, jelenlegi tetőfedővel az alumíniumgyártásról beszélgetni, hogy megtudja a hallgató; miért iszik, tanár úr? Hegyi Imre sikerrel kerülte el a téma buktatóit. Értően válogatta meg riportalanyait, olyan, még alkoholizmusukban is jó helyzetfelismeréssel rendelkező, tehetséges diplomásokat választott beszélgető partnerül, akik érzik egyéni felelősségüket is, nem próbáltak mindent a környezet „nyakába varrni”. A válasz, hogy miért iszik doktor úr, tanár úr, mérnök úr, viszont — érthetően — általánosíthatatlan, ki ezért, ki azért... Fájdalmas volt hallani a félrecsúszott életek történetét, megrázó és figyelmeztető volt az alapos pszichológiai ismeretekkel készített műsor. — T. L. — Fischer Annie New Yorkban Fischer Annie háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésznő vasárnap este kirobbanó sikerű hangversenyt adott a zsúfolásig megtelt New York-i Carnegie Hallban. Beethoven, Schubert és Schumann, majd ráadásképpen Chopin műveit játszotta. A művésznő október közepétől december 1-ig koncertezik az Egyesült Államokban és Krnadaban.
