Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
1982. NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Török kori emlékek nyomában Kongresszus Isztambulban, ásatások Törökszentmiklósim Az isztambuli egyetem bölcsészettudományi karának turkológiái intézete három- évenként tudományos kongresszust rendez, amelyre a világ minden részéről várja a turkológiával foglalkozó szakembereket. Az idei — szeptemberben megtartott — kongresszusra húsz ország csaknem négyszáz tudósa kapott meghívást Magyarországot tízen képviselték, köztük volt Kovács Gyöngyi, a szolnoki Damjanich János Múzeum fiatal szakembere is. — Még egyetemista koromban 3 hónapos tanulmányúton vehettem részt Törökországban — mondja. — Szerencsém volt, martakkor rendezték meg a harmadik turkológiái kongresz- szust, így alkalmam volt több érdekes előadást meghallgatni, megismerkedni más országokban dolgozó kollégákkal. Idén már. előadóként vehettem részt a kongresszus művészettörténeti szekciójának munkájában. Előadásomban, amelyet Oszmán török iparművészeti alkotások egy magyar városban címmel tartottam' meg, Szolnok török korban betöltött jelentőségéről beszéltem. Az itt fellelt török kori iparművészeti alkotásokat — korsók, fajanszok, fémedények, sgraffito kerámiák — mutattam be a hallgatóságnak török nyelven. A kongresszus egyébként több szekcióban végezte munkáját, a zenéről, az irodalomról, nyelvészetről egyaránt hangzottak el előadások, tájékozódhattam arról, hogy milyen témakörökben születtek új eredmények, s neim mellékes az sem, hogy eredeti nyelvi környezetben gyakorolhattam a törököt. — Itthoni munkája is a török korhoz kapcsolódik. — Szűkebb szakterületem valóban a török kor kutatása. Alig két hete fejeztük be Törökszentmiklóson azt az ásatást, amelyet az egykori török vár, a minaret, a török fürdő, a régi török kori épületek helyén, a mostani Rózsa téri katolikus templom környékén, a plébániákért és az iskola' területén végeztünk. Tudni kell, hogy Törökszentmiklós 1552-ben került török kézre, az első török periódus 1595- ig tartott. A törökök ebben az időszakban alakították ki — a meglévő magyar magból — a várat, az erődítményt. 1595-ben visszafoglalták a települést, de az 1657-ben ismét török kézre került. Ekkor kezdődött el a 15 éves háború alatt elpusztult vár újjáépítése, de az 1685-ben — ez a visszafoglalás éve, s egyben a második török periódus vége is — ismét elpusztult. — Törökszentmiklóson ez volt az első olyan régészeti ásatás, amely a vár maradványai, a török kori emlékek után kutatott. — A várról két metszet maradt ránk, az egyik 1595- ből, a másik a 17. század második feléből.. Ezek a metszetek megkönnyítették a tájékozódást. Három helyen nyitottunk kutatószelvényeket. A fő szelvények a templomtól keletre lévő plébániakertben húzódtak. Egy szelvényben a várfal maradványaira bukkantunk és 9—10 méteres szakaszon meg tudtuk figyelni a falszerkezetet. Jól kivehető volt a földbe vert cölöpök árka, a cölöpök famaradványait is megtaláltuk. Az egymás után sorjázó cölöpök közti részt döngölt agyaggal és téglával töltötték fel. A másik két szelvényben a vár belső sáncárkának maradványai váltak láthatóvá. Néhány gabonatároló veremre is rátaláltunk. A vermek mélysége 2—3 méter volt, oldalfalaikat pedig kitapasztották. Kovács Gyöngyi — Milyen leleteket sikerült a felszínre hozni? — A vermekből és a szelvényekből török talpas tálak, korsók töredékei, díszes magyar kerámiamaradványok, különböző vastárgyak, üvegkarperecek, osztrák kerámia peremtöredéke került felszínre. Sok állatcsontot is találtunk. A templomtól nyugatra húzódó szelvényben körülbelül 120 centiméter vastagságban építési törmeléket figyelhettünk meg. Ugyanitt háromméteres mélységben gazdag szerszámleletre bukkantunk. Kovácsoltvas kasza, patkó, cso- roszlya, feketére égetett sütőtál, szép, díszes mázas tál került elő. A Rózsa téri iskola udvarán egyelőre még ismeretlen rendeltetésű, talán 18. századi épületalapozásra bukkantunk. Az ásatásokat a későbbiekben folytatni szeretnénk, annál is inkább, mert Magyarországon palánkvár feltárása nem nagyon folyik. Törökszentmiklóson talán a legnagyobb eredmény, hogy sikerült megfigyelni a várfal szerkezetét, nem érdektelen a fal, a vermek és a sáncárok viszonyának tanulmányozása sem. Fúrásokkal talán kirajzolódhat előttünk a vár elhelyezkedésének körvonala is. Török Erzsébet Fotó: Hargitai Lajos Törökszentmiklós Hoefnagel 1595-ben készült metszetén Egy parasztember könyvének példázata Szépen emberül, szépen magyarul „Ha mán olyan bolond voltam, hogy beleléptem a vc- szött kutyanyálba, ha mán mögígértem, hogy mögirom, hát nincs más hátra, most mán mög köll írni.” Aki szépen él emberül — szépen szól magyarul; aki nyelvével szépen él — szépen él emberül. Már sokszor leírták: a nyelvhasználat és az élet használata közt etikai párhuzam van. Illyés Gyulánál azt olvashatjuk: „Kifejezéseink... jellemünk tükrei”. A nyelv savát-bor- sát talán, vagyis azt. amire csettinteti szoktunk, amire összefut a nyál a szánkban, amire fölütjük a fejünk, amiért szépnek tartjuk valakinek,a beszédét — a köznapi vélekedés szerint —, éppen kifejezéseinek találékonysága, célba vágó ötletessége. A kifejezés nyelvi fordulat, szókötés. Aki jól köti egymáshoz a szavakat, odaillő fordulattal él, az iránt ösztönös bizalmat táplálunk. A bizalom pedig fontos erkölcsi kategória. A szép beszéd tehát bizalmat ébreszt, azt a vélekedést, hogy jót gondolhatunk a másikról: szépen szól, következésképpen emberül. Ez a gonolatmenet pattintotta ki a „Szépen emberül — szépen magyarul” jelmondatát a Hazafias Népfront Országos Tanácsában s a nyelvészek körében. Egybekapcsolták a beszédkultúrát a magatartáséval, persze, azzal a tudattal, hogy a szép magyarság alján nem biztos, hogy szép ember rejlik. A szép magyarság esetleg nyelvérzék, kifejezőképesség, értelem dolga is lehet. Szoktuk mondani: „Jó svádája van!” De játszanánk csak vissza magnetofonról ügyes, könnyed beszédkészségét, a nyelvi talpraesettséget, többnyire bizony csúfság esne az ékesszólás ókori latin istén- nőjének, Suadának a nevén. A jó svádájú rendszerint csak " biztos fellépő, aki a lelki simulékonyságot agresz- szivitással elegyítve sokszor olyasmire beszél rá bennünket, ami homlokegyenest ellenkezik az érdekeinkkel. Egyszóval nem is olyan sima kötés az élni, beszélni „szépen emberül — szépen magyarul” Csizmadia Imre nemrégiben megjelent könyve, a Pirkadattól delelőig, azonban szinte a népfront, a nyelvészek, a „Szépen emberül — szépen magyarul” ideájának a megtestesülése; akaratlanul is szemléltető példa arra, hogy mégiscsak van minta az emberség—magyarság harmóniájára. A nyolcvanéves parasztember mintha Illyés Gyula szavait is igazolná: „Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rej- tegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre. (.. .) Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul iga- zánból: jellemkérdés”. Más szóval emberség kérdése. Csizmadia Imre könyve azért méltó a nyelvészek s a puszta olvasók figyelmére egyaránt, mert egy „kétkezi emberé”. ötszázhetvennyolc oldalas könyve önéletrajz. Művének ideillőn inkább csak a nyelvezetére akarjuk olvasóink figyelmét fölhívni: egyszerű, világos, célszerű, találékony. Azzal kezdtük: talán a kifejezések adják a nyelv savát-borsát. Nos, akárhol ütjük fel emlékiratait (például azon az oldalon, ahonnét legelső mondatunkat vettük), köz-anyanyelvünkből művészien formált egyéni kifejezésekkel — fordulatokkal, szókötésekkel — teli. Olyan könyv, amely íratott: „Szépen emberül — szépen magyarul”. Győri László Jászberényben Idegennyelv-tudásunkról, nyelvtanítási és tanulási módszereinkről az utóbbi években egyre több szó esik. S nem véletlenül, hisz köztudott, hogy hazánk fiai nem jeleskednek különösebben, ha nyelvtudásukról kell számot adniuk. Szakemberek vitáznak azon, hogy miképpen válhatna hatékonyabbá a nyelvtanítás, alaposabbá a nyelvtudás. Űj tankönyvekkel, oktatási módszerekkel kísérleteznek, de nyelvtudásunk — vagy inkább tudatlanságunk — mind ez idáig vajmi keveset változott. Mindez azonban csak általában igaz, mert egyéni szorgalom, érdeklődés és akarat kérdése is, hogy ki milyen szinten sajátít el egy vagy több idegen nyelvet Magyarán; mindent nem foghatunk a nyelvoktatás elégtelenségére. Oktatási rendszerünk ma már a legkisebb kortól biztosítja a nyelvtanulás lehetőségét. Az általános iskolában egy — esetenként több — idegen nyelvvel is megismerkedhetnek a tanulók. A középiskolákban már kettő a kötelezően oktatott idegen nyelvek száma, az orosz mellett többnyire az angol, a német, a francia és az olasz nyelv között választhatnak a diákok. Az egyetemeken, főiskolákon — noha a hangsúly elsősorban a szakmai képzésen van — ugyancsak oktatnak idegen nyelveket. Az a fiatal szakember tehát, aki friss diplomával első munkahelyére érkezik, elvileg legalább két idegen nyelvet beszél elfogadható szinten. Hogy valóban így van-e, arról először a jászberényi Hűtőgépgyárban érdeklődtünk. — Néhány éve elkészítettünk egy felmérést, hogy milyen munkaterületek ellátása kíván felső-, illetve középfokú nyelvvizsgát az ott dolgozó szakemberektől. — mondja Tóta József, személyzeti és oktatás; főosztályvezető. A felsőfokú nyelvvizsgát a szükséges nyolcvanhétből már nyolcvanötén megszerezték, középfokú nyelvvizsgával pedig a kívánatos hetvenhat helyett ötvenkilenc szakember rendelkezik. — Ez nem rossz arány. — Valóban nem, különösen ha hozzáteszem, hogy a tavaly indított angol középhaladó, német kezdő és kö""Tanuljunk könnyen, gyorsan, nyelveket... zéphaladó tanfolyamainkon negyvenen tanultak. Idén ugyancsak szerveztünk német nyelvtanfolyamokat, amelyeken huszonöt dolgozónk folytatja korábbi tanulmányait, illetve kezdte el most a tanulást. A szükségszerűség is megkívánja ezt. A gyár termelési értékének ötven százalékát exportból biztosítja. Az egy vagy több idegen nyelvet jól, tárgyalóképesen beszélő szakemberek ezért is nélkülözhetetlenek. A jó üzletkötések mögött minden esetben ott áll szakembereink nyelvtudása is. — Ezt a tudást maguk-. kai hozták? — Kár volna ezt gondolni. Többnyire a gyárban munkájuk mellett tettek szert rá. Már a hatvanas évek végén égető szükségként jelentkezett idegen nyelveket beszélő szakemberek alkalmazása. Nyelvtanári diplomával dolgoztak nálunk né- hányan levelezőként, tolmácsként, de szakembereink oktatását is meg kellett oldanunk. A Lehel Vezér Gimnáziumban ekkor alakítottuk ki azt — az akkor legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt — nyelvi laboratóriumot, ahol napközben a gimnazisták, munkaidő után pedig dolgozóink „tanultak. Azok közül, akik a jászberényi német, angol, francia és orosz nyelvtanfolyamaink hallgatói voltak, 1970 óta negyvenketten tették le az állami nyelvvizsgát. Korábban tanulmányi szerződéssel köteleztük őket erre, ma már nincs szükség rá, hisz minden szakember jól felfogott érdeke a nyelvtudás, a nyelvvizsga. Tevékenységi körét, a rábízott feladatok nagyságát is meghatározhatja, hogy beszél-e idegen nyelveket. Sajnos az egyetemeken nem nagyon jeleskednek a fiatalok a nyelvtanulásban, a szakmai képzés mellett talán a felsőfokú intézmények sem fordítanak kellő hangsúlyt erre. Mi azért is szorgalmazzuk, hogy a hozzánk kerülő fiatalok a munkakezdést követő két-három évben, a szakmai gyakorlat megszerzésének idején tanuljanak nyelveket is. Ilyenkor még több idejük, energiájuk van rá. — Ä nyelv akkor él, ha beszélik, gyakorolják. — A nyelvtudással rendelkező szakembereket természetesen olyan munkaterületeken alkalmazzuk, ahol nincsenek olyan sokan, hogy „pazarló gazdálkodást” folytathassunk velük. Itt* tehát a társadalmi, gazdasági érdek, a jó értelemben vett szakmai becsvágy ambicionálja a szakembereket a nyelvtanulásra. A TIT tanfolyamok, a művelődési intézmények idegennyelvi kurzusainak hallgatói általában munkahelyükön jól boldogulnának nyelvtudás nélkül is. de ők mégis tanulni akarnak. Többnyire „csak” azért, hogy egy idegen ország földjére lépve se érezzék magukat teljesen idegennek. Az ember minél több nyelvet beszél, annál otthonosabban mozog a világban — vallják sokan. Jászberényben is élnek ilyen emberek. Idén ők németül tanulhatnak. A művelődési központ ugyanis ennek a nyelvnek elsajátítását tette lehetővé. — Német nyelvtanfolyamot indítottunk kezdőknek — mondja Sass Istvánná, a művelődési központ munkatársa. Tavaly francia, azelőtt angol nyelvtanfolyamunk volt. Franciából két csoport is indult, de a lemorzsolódások miatt csak egy fejezte be munkáját. Abban a kivételes helyzetben voltunk pedig, hogy két francia nyelvtanár is vállalta az oktatást. Ebből is okulva döntöttünk úgy, hogy évente csak egy nyelvtanfolyamot indítunk. — Nem is lenne többre igény? — A munkahelyek többnyire önállóan szerveznek dolgozóiknak tanfolyamokat. A Hűtőgépgyár hosszú évek óta ezt a gyakorlatot követi, de tavaly az ÁFÉSZ-nél két német nyelvtanfolyam is indult. Egyébként a lehetőségeink sem jogosítanak fel bennünket nagyobb reményekre. Még a tankönyvek beszerzése is gondot okoz, mindössze az alapvető oktatástechnikai, audovizuális eszközökkel rendelkezünk, a művelődési központ pedig elég zsúfolt ahhoz, hogy több csoportot fogadjon. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat városi szervezete évek óta nem indít nyelvtanfolyamot Jászberényben. A munkamegosztás úgv hozta, hogy ez a művelődési központ feladata lett. — t. e. — Film jegyzet J BÁRGYÚZSARU Ifjúságvédelmi lilmhét a megyében Gyermek- és ifjúságvédelmi filmhetet rendeznek Szolnok megyében november 16. és 22. között. A rendezvény- sorozat idején vetítések mellett ankétokat, előadásokat, vitákat tartanak. A filmhét megnyitójára kedden délelőtt 9 órakor Szolnokon, a Tisza filmszínházban kerül sor. Az ünnepséget követően fórumot tartanak, melyen az ifjúságvédelem különböző területén dolgozó szakemberek, pedagógusok, gyámügyesek, or- vosokj szociológusok, BM- munkatársak, filmrendezők cserélik iki tapasztalataikat. Másnap. szerdán, délelőtt szekcióülésekkel folytatódik a tanácskozás, melyek témái a társadalom és a család szerepe az ifjúságvédelemben, valamint az ifjúságvédelem és a bűnüldözés. A filmhét idején a megye városaiban, településein a mozik az ifjúságvédelemmel kapcsolatos filmeket tűznek műsorukra. A vetítéseket követően a szülők, pedagógusok, gyermekvédelmi felügyelők részére előadásokat, beszélgetéseket szerveznek. A rendezvénysorozat alkalmából játszott filmeket az érdeklődők ingyen nézhetik meg. Dave, aki igencsak szürke rendőr maradt volna, ha nincs az a bizonyos kísérleti robbantás, amely utón a Sergio Corbucci rendezte film hőse már szuperzsaru. Az égvilágon semmi sem árt neki: leugorhat a 20. emeletről, nem fogja a golyó, a mérgesgáz is levendulaillat számára stb. Szívesen kiáltanánk Cukor György szállóigévé vált jelszavát: „Éljen a komédia”, de csak nyakatokért helyzetek sorát látjuk, nevetni legfeljebb csak a rászedett nézőkön lehetne, akik pénzt adtak ezért a blödliért, akik időt áldoztak Terence Hill újabb kalandjaira. Kár volt. Tulajdonképpen több mondanivalónk nem is lenne a Szuperzsaruról, de elmarasztaló megállapításainkat illik indokolni. A Szuperzsaru nem azért csapnivalóan rossz film, mert blödli, hanem azért mert szégyentelenül az emberi butaságra építi dramaturgiáját. Tegyük hozzá még ebben sem eredeti, számos olyan jól, rosszul sikerült filmtől kölcsönözte alapötletét, ahol a főhős szintén valamilyen emberfeletti erővel rendelkezik. Még ezen sem kell különösebben megbot- ránkozni, — nincs új a nap alatt, — ettől még lehetne szellemes, üdítő szórakozást nyújtó film. De nem az. Gyártói — mert hogy futószalagon gyártották,, akár a Fiat-kocsikat — nem vállaltak annyi' fáradságot sem, hogy tutinból,. mestermunkával a félkész elemekből — ezalatt szakállas filmes trükköket is érthetünk — jól ösz- szeszereljék a Szuperzsarut, ahogy a torinói gyárban mondjuk a sebességváltórendszert. A .jelenetsorok banális közhelygyűjtemények, ahhoz nem elég valószínűek, hogy komolyan vegyük őket, — ahhoz meg hogy egy adott helyzet, vagy figura paródiáiénak érezhessük. nem elég szellemesek. Szórakozni jó, de az úgynevezett könnyű műfajok — esetünkben a kommerszfilm — sem nélkülözhetik a közönséggel való együttgondolkodást. A Szuperzsaru viszont mindenfajta szellemi kapcsolatteremtésre alkalmatlan. — ti —
