Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-14 / 268. szám

1982. NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vázlat agy új tanácselnökről, aki azt vallja: Nem szeretem a hivatalnok szellemet Egy év munkájáról adnak számot Beszámoló taggyűlések a pártszervezetekben Molnár Ferenc néhány hét­tel ezelőtt lett Karcag vá­rosi tanácselnöke. Barátsá­gosan tessékel szobájába, s rögvest pár perc türelmet kér. Dohogva tér vissza: — Megmondtam nekik, — Karcag az utóbbi évek­ben nagyot ugrott az urba­nizációs lépcsőn, és ez a tény néhány szakterület élénkítését követeli. Itt van például a kereskedelem. Vá­rosunkban az áfész uralja az üzlethálózat kilencven­kilenc százalékát. Az áru- választék bővítése, az ellá­tás színvonalának emelése feltétlenül indokolttá teszi a versengés létét. A nádudvari Vörös Csillag Tsz vállalná is egy üzlet fenntartását. Ar­ról viszont az áfésznek kel­lene lemondania. Érthetőnek tartom vonakodását, hiszen senki sem segíti szívesen a konkuxrenciát, de a város érdeke ezt követeli. Most megint itt vannak a nádud­variak. A szomszéd szobá­ban tárgyalnak az áfésszel. Ezért mondtam nekik, hogy addig ki nem jönnek, míg meg nem egyeznek. Ö is tudja, én is tudom, hogy be nem váltható kije­lentés ez, mégis tetszik ne­kem, mert a hangsúlyból cél­ratörő határozottságot ér­zek. tNézem Molnár Ferencet. Zömök termetű, sűrűvérű ember. Olyan, mint a Nagy­kunság lakóinak jórésze. Akár közülük való is lehet­ne. Amikor erre gondolok, eszembe jut. hogy néhány éve egy régi temetőt tártak fel Karcag határában. Az apró kunok csontvázai kö­zött két hórihprgas, jó két­méteres férfi csontvázra lel­tek. Hetekig találgatták a helybeliek, hogy kik lehet­tek ezek a „colosok”. Abban megegyeztek, hogy bizonyá­ra idegenek, és még az óv­tam a végrehajtó bizottság­nak, . az volt az elsődleges célom, hogy alaposan meg­ismerkedjek az itteni gya­Másfél esztendővel ezelőtt még csak találgattak a „Jö­vő” Asztalos Szövetkezet jászjákóhalmi telepén, hogy mit hoz majd a szövetkezet­nek az épülő új szárítóüzem és a hőenergiái központ. Előkalkulációs és kivitelezé­si tervdokumentációk fölé hajolva számolták: hogyan és mikor térül meg a sok­milliós beruházás? Azóta sok minden válto­zott. Elkészült a 30i millió forint költségű automatizált szárítóüzem és a telep szin­te teljes egészét kiszolgáló, nagy teljesítményű hőener­giái központ. Már nem kell találgatni, hiszen az üzem­behelyezésük óta eltelt egy év tapasztalatai igazolják, hogy a két létesítménynek meghatározó szerepe van a szövetkezet termelésében, gazdálkodásában. A mezőpaneles elemekből több mint 700 négyzetméter alapterületen épült üzem­nek két nagy méretű hőlég- fúvásos szárítókamrája van. Egy kamrába egyszerre 30 köbméter fűrészárut raknak hogy veszekedjenek úgy ahogy akarnak, de addig ki nem jönnek az elnökhelyet­tes szobájából, míg meg nem egyeznek. Kérdő tekintetemre ma­gyarázattal szolgál: századok távlatából is gya­nakodva szemlélték őket. Nos, Molnár Ferenc terme­tében nem találhatnak ki­vetnivalóit a kunok. A kér­dés csak az: belső énjével, terveivel tudnak-e azono­sulni? Igaz, nem új ember Kar­cagon Molnár Ferenc, nem ismeretlenül választották ta­nácselnöknek. Tíz évvel ez­előtt került oda. Akkor, amikor megalakult a SZIM ottani gyára. Amikor ez szó­ba kerül, felderül az arca: — Gépészmérnök vagyok, gépgyártó szakos. Kaposvár­ról jöttem a szerszámgép- gyártás után. Ügy éreztem, itt még közelebb kerülök szerelmetes szakmámhoz. Akkor még bizarr dolog­nak tűnt a szerszámgépgyár­tás meghonosítása a Nagy­kunságban. Sem tradíció, sem szakembergárda nem volt hozzá. — Alapvető célunk az volt, mondja Molnár Ferenc, — hogy ne csak alkatrészeket gyártsunk. Most már soro zatban kerülnek ki az új esztergagépek a karcagi üzemből, és kialakult egy jó konstrukciós gárda is. Ennek a gyárnak volt az igazgatója Molnár Ferenc, amikor tanácselnöknek je­lölték. — őszintén szólva nem nagyon örültem neki, — mondja — hiszen negyven­hét éves fejjel rendkívül nehéz szakmát változtatni, de be kellett látnom, hogy számítanak rám, bíznak bennem. — Milyen elhatározással látott a tanácsi munkához? korlattal. Más városban is voltam már ilyen céllal, hi­szen mindenhol lehet ta­nulni. Azt szeretném, ha az asztal túlsó oldaláról is lát­be. A szárítási idő három hét, és ez alig néhány száza­léka a természetes szárí­táshoz szükséges időnek. A szárítóüzemben évente 2500 köbméter fűrészárut konzerválnak. Ennek 70 szá­zalékát az asztalos szövet­kezet jászjákóhalmi, jász- dózsai és budapesti telepén használják fel bútorgyártás­ra. A többit — mintegy 700 köbmétert — bérmunkában szárítják budapesti, gyulai és hajdúböszörményi faipari szövetkezeteknek. Hasznos az automatizált üzem azért is, mert a helyi, és mindig a szükséges meny- nyiségű, fűrészáruk szárítá­sával kedvezőbb feltétele­ket teremtenek a folyamatos termeléshez. Fuvarköltséget takarítanak meg, és jelen­tősen csökken a sok .pénzt „lekötő” alapanyagkészlet. Erre is vannak már ked­vező tapasztalatok. Az új szárító üzemelése óta elvég­zett számítások szerint több mint 3 millió forint az ér­téke annak az alapanyagnak, — nyers fűrészárunak —, nám a dolgokat, ha a lakos­ság látásmódjához közelít­ve intézném a város ügyeit. Egyébként nagyon kedves, szép város ez. Azt szeretném elérni, hogy a karcagiaknak kellemes otthona legyen, el­látva megfelelő kereskedel­mi és vendéglátó hálózattal, a városkép pedig — jellegét megtartva — lakáj osabbá váljon. — Mi a legfőbb gondja? — Az egyik legnagyobb gond a lakáshiány. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy nehezebbé vált a „já­ték”. Ezért többféle megol­dást kell mérlegelnünk. Ha nem megy célcsoportos épí­téssel, akkor az OTP útján, vagy más módon kell elő­relépnünk. Ilyen többoldalú mérlegelésre van egyébként szükség más vonatkozásban is. — Kellően rugalmas eh­hez a tanácsi apparátus? — Vannak akiknek tet­szik a többféle útkeresés. A többiek meg igazodni fog­nak hozzájuk. — Egy kicsit katonásan hangzik... — Az iparban feszes, fe­gyelmezett munkát szoktam meg. Terveinket csak azzal tudjuk megvalósítani. Az még a nehéz gazdasági hely­zetben is#eredményes. Hiányos felállás — Segítőtársai? — Az az elnökhelyettesi poszt, ahová a városfejlesz­tési és gazdálkodási osztály tartozik, nincs betöltve. Egyéb posztokon is van hiány. így aztán egy kicsit hiányos felállásban dolgo­zunk. Inkább várunk, hogy megfelelő emberek kerülje­nek ezekre a helyekre. — Tanácselnökként mit nem szeret? — A hivatalnok szelle­met. És nehezen szokok a ceremóniákhoz. Nehéz aszó­használat váltása is. Amikor először mondtam, itt. hogy X. Y. vágtasson be hozzám, munkatársaim nagyot néz­tek, Ügy kellett megmagya­rázni nekik, hogy az üzem­ben azt jelentette, hogy rendkívül sürgős ügyről van szó. Hát ez van. És hogy mi lesz pár év múlva, majd meglátjuk. amennyivel évente keve­sebbet kell tárolni a szövet­kezet három telepén. Hasznos és energiatakaré­kos beruházást valósítotak meg az új hőenergiái köz­pont építésével. A tágas ka­zánházat a telep adottságai­hoz igazodó, praktikus ka­zánokkal szerelték fel. Eze­ket a bútorgyártás során keletkezett fűrészporral és faforgáccsal fűtik. A kazá­nok látják el hőenergiával a szárítóüzemet és a telep üzemcsarnokainak és épüle­teinek több mint hetven szá­zalékát. A telepen ezzel teljes egé­szében megszüntették az olajtüzelést. Ez évi 60 ezer liter fűtőolaj megtakarítását jelenti. A kazánok további korszerűsítésével, bővítésé­vel rövidesen kiiktatják a most még használt széntüze­lésű kályhákat, vagyis a te­lep hőenergiáját a jövőben teljes egészében fahulladé­kok felhasználásával bizto­sítják. — illés — Hétvégi munkák a földeken Az utóbbi napokban az év­szakhoz képest enyhére for­dult időt a hét végén is igye­keztek jól kihasználni a ha­tárban. Serény munka folyt a kukoricatáblákon és a cu­korrépaföldeken, s javában tart a tavaszi vetést előkészí­tő őszi mélyszántás. Az utolsó kukoricatáblákon kezdték meg a termés beta­karítását a hét végén a Fe­jér megyei közös gazdaságok. A kiváló tengeri termesztő vi­déken ezen az őszön csaknem 100 ezer hektárnyi terület adott munkát. Végéhez köze­ledik a kukorica betakarítá­sa Zala ,megyében is. Szom­baton Syőr-Sopron. megye legtöbb gazdaságában már pihentek a gépek: csak azo­kon a területeken van még lábon a kukorica, amelyek talaját a sok eső áztatta. A megye legnagyobb állami gazdasága, a Lajtahansági Ál­lami Tangazdaság és a legna­gyobb termelőszövetkezete, a lébémymiklósi Lenin Tsz egy­aránt befejezte a kukorica betakarítását. A két gazda­ságban több mint 4 ezer hek­táron termesztették a fontos takarmánynövényt. Végeztek a munkával Borsodban és Hevesben is. Szintén a finiséhez érke­zett a cukorrépa betakarítá­sa. Zalában már csak mind­össze három-négy százaléka van még a földeken, s ugyan­csak kis terület ad még te­endőt Győr-Sopron megyé­ben: az 1200 hektárból már csak 50 hektárnyi termés fel­szedése maradt a hét végére. Fejér megyében már a táro­lóhelyeken és a gyárban van a termés 85 százaléka. Heves­ben és Borsodban befejezték a cukorrépa szedését. Borsodban a hét végén is dolgoztak a traktorok, hogy mihamarább elkészüljenek a mélyszántással: már csak mintegy 60 ezer hektáron kell megforgatni a földet a tava­sziak alá. Hevesben az elő­irányzott 74 ezer hektárnyi terület háromnegyed részével már végeztek. Fejér megyé­ben nehezen birkóznak a ki­száradt földdel a gépek,, de a rossz talajviszonyok ellenére is a területnek már csak az egyharmada ad feladatot. Százmillió konzervfedél A Nagykőrösi Konzerv­gyárban négyhetes szerelő­munka után megkezdte a próbaüzemet az USA-ból vásárolt gépsor, amelyen csavaros konzervtetőt gyár­tanak. A százhét millió fo­rintos beruházással a ma­gyar konzervipar évi száz­millió fedélhez jut, melyek felhasználásával a tőkés piacokon is jobban értéke­síthető, tetszetős kivitelű konzerveket állíthatnak elő. A Nagykőrösi Konzervgyár évi harmincmilliót használ fel ezekből, a többit más hazai üzemeknek adja át. A speciális tetőkhöz való üve­geket az orosházi, később pedig a saj őszen tpéteri üveggyár is készíti. Ezekben a hetekben moz­galmas az élet a pártszerve­zetekben: ismét elérkezett az az időszak, amikor a párttag­ság számot ad egy esztendő munkájáról, összegzik, hogy mit tettek — ki-ki a maga munkaterületén tudásából, felkészültségéből, kommunis­ta elkötelezettségéből, szorgal­mából, lelkiismeretességéből eredően — a XII. pártkong­resszus határozatainak helyi megvalósításáért; miként váltották valóra az idei esz­tendőre tervezett politikai, ideológiai, társadalmi, gazda­sági feladataikat, e munka során milyen tapasztalatok­ra tettek szert; nem utolsó sorban azt is megvitatják, ho”v az 1981. évi beszámoló taggyűlésen1 mdghaitiározott teendőket .elvégezték-e. A Központi Bizottság Tit­kársága határozatának meg­felelően ezek a kommunisták által végzendő számadások holnap kezdődnek a megyé­ben is, és csupán nálunk az elkövetkezendő egy hónapban 962 alapszervezet több mint harmincötezer tagja az üze­mi. és az alapszervezeti párt­vezetésének beszámolóját megvitatva dönt a további tennivalókról, hogy közössé­gük mindinkább betölthesse feladatát. A beszámoló taggyűlések holnap kezdődnek, de az előkészületekhez lényegében már hetekkel ezelőtt hozzá­fogtak az alapszervezetek, amikor egyénileg vagy ki­sebb csoportokban a kom­munisták véleményt nyilvá­nítottak nemcsak alapszerve­zetük tevékenységéről, de a munkahely feladatairól, gondjairól is, és önkritiku­san értékelték saját tevé­kenységük eredményét vagy eredménytelenségét. A be­számoló taggyűlések élőké-' szítésének nagyon fontos po­litikai eleme a párttagokkal folytatott személyes beszél­getés, a tapasztalatcsere. Be­bizonyosodott ez már több­ször is, hiszen az ilyenfajta előkészítő munka szintén gyakorlat pártunkban. Az Aprítógépgyárban minden bizonnyal szóba került e be­szélgetéseken: hogyan lát­ják a kommunisták az ex- portfejlesztés lehetőségeit, a Hűtőgépgyárban az új ter­mékek gyártásának beveze­tését, amelyekkel lehetősé­gük van ismét nagyobb tért hódítani a bel- és külföldi piacokon. A termelőszövetke­zetekben a termésátlagok növelésének lehetőségeit la­tolgatják, és bizonyára szin­te mindenütt elmondták: he­lyes irányban tart-e saját környezetükben a fiatalok oárttaggá nevelése, valóban mérhető, ellenőrizhető, kö­vetkezésképpen számon is kérhető feladatokat kapnak-e pártmunkaként az alanszer- vezet tagjai, megfelelő-e az a munkamódszer, ahogyan az alapszervezet vezetősége dolgozik, élnek-e káderha­táskörükkel, megfelelően fog­lalkoznak-e a társadalmi és tömegszervezetek irányításá­val. Természetesen a pártcso­portok összegzik a beszélge­tések tapasztalatait. A me­gyében csaknem 3600 kis kommunista közösség tett vagy tesz eleget a feladatá­nak és e tapasztalatokat, ösz- szegzéseket használják fel az alapszervezeti vezetőségek a beszámolók elkészítésénél, így valóban kollektív mun­ka, az egész tagság észrevé­teleit, javaslatait tartalmazó jelentés kerül a beszámoló taggyűlés elé. És erre a kol­lektív munkára nagy szükség van. „A pártszervezeteknek raj­ta kell tartaniuk a kezüket” az élet ütőerén, — mondta tavaly a BVM kunszentmár­toni gyárának egyik párttag-- ja a beszámoló taggyűlésen. És ha ez igaz volt tavaly, ak­kor még inkább igaz most, amikor több a feladat, több a gond, mint korábban volt. A párt gazdaságpolitikájának megvalósítását szolgáló he­lyi tapasztalatokat és tenni­valókat a beszámoló taggyű­lések hivatottak összegezni. Hogy valóban a kitűzött cé­loknak megfelelően került-e sor a termékszerkezet kor­szerűsítésére, az export fej­lesztésére, az adott gazdál­kodó egység belső irányítá­sának, ösztönzési rendszeré­nek modernizálására, hogy megfelelően javult-e a mun­kafegyelem, teljesülnek-e a településpolitikai célkitűzé­sek. Csak ilyen összegzések, értékelések után tud valóban egy pártszervezet további irányt meghatározni, politi­kai segítséget nyújtani a gaz­dasági kötelezettségek végre­hajtásához. Mint ahogyan a pártalapszervezet csak akkor tudja eredményesen végezni ideológiai, propaganda- és tömegpolitikai munkáját, ha időközönként megméri ön­magát. Egy pártszervezet belső életének továbbfejlesz­téséhez is nélkülözhetetlen, hogy a párttagság értékelje saját és a közösség vezetősé­gének tevékenységét, hogy minősítse: saját területén hoevan érvényesül a párt eszmei, politikai szervezeti és cselekvési egysége, vezető szerepe, miiven a pártszer­vezet tömegkapcsolata, ho­gyan tudja mozgósítani, ma­gával ragadni a oártonkívü- líeket az országépítő felada­tok végrehajtására. Mindezek mutatják: miért kiemelt jelentőségű a párt­életben a beszámoló taggyű­lések időszaka, miért készül­nek erre a kommunisták megkülönböztetett figyelem­mel. V. V. Naponta közel ezer darab szabolcsi almásládát gyárt a tisza­füredi Hámán Kató Tsz asztalos részlege. Termékeik nagyrészét a Zöldért-nek szállítják. Célra törő határozottság Többféle útkeresés — Bár előzőleg tagja vol­Simon Béla Sokmilliós beruházás Olaj helyett hulladék fűt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom