Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 13. IA szerkesztőség postájából I Gyémánt- és aranylakodalom Nem mindennapi esemény színhelye volt október 10-én a cibakházi művelődési ház. A hagyományos öregek nap­jára több mint háromszázan érkeztek, önmagában ez nem ritka eset, ám ugyanekkor gyémánt- illetve aranylako­dalmat is ünnepelhettek. Ko­vács Pált és Nagy Máriát hatvanadik, Tóth Jánost és Bartók Rozáliát ötvenedik házassági évfordulója alkal­mából köszöntötték a jelenlé­vők. A két házaspár a nagy­községi tanács anyakkönyv- vezetője előtt újította meg há­zasságkötési fogadalmát. Volt munkahelyük, a Vörös Csil­lag Tsz képviselője ajándék­kal kedveskedett nekik. „A BÉKÖT reklámfüzeté­ben olvastam a Csecsemőott­honok Országos Módszertani Intézetének tájékoztatóját, amelyben a gyár kérésére fel­sorolják, hogy mi az alapja a csecsemő ruhatárának, mit szerezzünk be az újszülött el­ső kelengyéjeként... Pelen­kából 2 —3 tucatot javasol az intézet, ugyanakkor a nem is olcsó „baby pack” alapcso­mag mindössze 5 db, 100 szá­zalékos pamut alapanyagú, és 3 db 71 százalék pamut és 29 százalék polyprop alap­anyagú (vízáteresztő) pelen­kát tartalmaz. Miért?” — kérdezi egy karcagi kismama olvasónk. Itt köszöntötték a nagyköz­ség két legidősebb lakóját, a 96 éves Hegedűs Lajosné született Kis Veronikát, s a nála négy esztendővel fiata­labb Csányi Pált — kaptuk az információt Ráczkevi La- josnétól, a szakigazgatási szerv vezetőjétől. Mindketten kaptak ajándékot, illetve egy- egy tortát, csakúgy, mint a két jubiláló házaspár. Az út­törők műsorral kedvesked­tek. Cigányzenekar húzta a talpalávalót. Mindenki jól érezte magát a kellemes­kedves délutánon. A külterületieknek a bátor­szőlői körben rendezték az öregek napját. Ott mintegy harmincán jöttek össze. A „baby pack”-ot a Békés­csabai Kötöttárugyár termé­keiből állítják össze. Mivel a pelenka a RÁBATEX-nél ké­szül, ezért kerül a csomagba csupán 5 db, hogy mégis le­gyen benne. A jövőben más vállalatokkal kooperálva még komplettebbé kívánja tenni a gyár az összeállítást. Egyébként az egységes, sárga hímzett kenguruval díszített babakelengyével — a BNV előtt — a gyártmány­fejlesztési pályázaton is si­kerrel szerepelt a BÉKÖT. Még egy kérdésre válaszul: a megrendelőlapot akár négy hónap múlva is felhasznál­hatja. Egy napig voltam katona Hetven mezőtúri kisdiák mondhatja ezt el magáról, vi­selheti büszkén e megkülön­böztető címet. Szeptember 28—29-én ugyanis egy lakta­nya lakói lehettek. A 35 fiút és 35 leányt 294 tanulóból vá­lasztották ki, politikai és sportversenyben elért ered­ményeik alapján. A város négy általános iskolájának 7. és 8. osztályosai komolyan vették a feladatokat, és ala­posan felkészülteik a vetél­kedőre. A legjobbak „szabá­lyos” behívóparanccsal vo­nultak be a laktanyába. Más­nap „kóstolgatták” a katona­életet, amely „ébresztővel”, tornával, körletellenőrzéssel kezdődött. „Igazi” kispuská­val lőhettek a gyerekek. Leg­többjük most találkozott elő­ször e fegyverrel. Természe­tesen elméleti foglalkozás is szerepelt a programban, s különleges csemege volt a „Pajzs ’79” című film vetíté­se. A hangulat kifogástalan, felszabadult volt. A szervezők nem titkolt célja az volt — fegyveres erőink méltó és újszerű meg­emlékezésén túl —, hogy a honvédelmi nevelésben új tí­pusú, magasabb színvonalú élményt nyújtsanak, mara­dandóan és hosszú távon kedvezően befolyásolják a gyerekek gondolkodását, fej­lesszék a haza iránt érzett kötelezettségeiket, mert vég­ső soron a közeljövő emberei ők, akik mundérban és anél­kül, a holnapi békéért felel­nek. S. Sz. J. Mezőtúr * * * A fegyveres erők napját természetesen Karcagon is megtartották, amelyről Ko­csis Kálmán, a KlSZ-bizott- ság titkára tájékoztatta szer­kesztőségünket. A KISZ karcagi városi Bi­zottsága, a városi úttörőel­nökség az idén is megszerve­zi az „Ifjúmunkás és honvé­delmi napok” rendezvényso­rozatát. Szeptember 29-én a város főterén haditechnikai bemutatóra került sor. — Ugyanakkor több mint há­romezer kisdobos és úttörő vett részt a csapatzászló­ünnepségeken. * * * Beszámolt a szeptember 29-i rendezvényről a szolno­ki Költői Anna úti iskola Ri­porter őrse is. A József At­tila raj tartott megemléke­zést, melyet csapatzászló­ünnepség és munkaértekezlet követett. Ezután a kisdobo­sok a tiszaligeti akadályver­senyen vettek részt: az úttö­rők egy laktanyában vendé­geskedtek. Ugyancsak Kocsis Kálmán leveléből tudunk egy másik karcagi, említésre méltó ese­ményről. A városi KISZ-bizottság koordinálásában, a Magyar— Bolgár Barátság Tsz, a Május 1. Tsz, valamint az áfész KISZ-bizottságok közremű­ködésével szüreti felvonulás és bál volt október 2-án. A városi KISZ-bizottság a las­san 20 évvel ezelőtti hagyo­mányt elevenítette fel. Több mint ötezren tekintették meg a felvonulást, amelyet mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály érdeklődéssel szemlélt. A beküldött fotók a szüre­ti felvonulást örökítették meg. Az időskorúakért . Jó kezdeményezésről be­szélhetünk, amikor a tisza­füredi Egyesített Szociális Intézmény és a kényelme­sen felszerelt fegyverneki öregek napközi otthona test­vérkapcsolatáról szólunk. A két intézmény gondozottjai a program szerint megláto­gatják egymást. Most a fegy- vernekiek voltak a házigaz­dák, huszonegy füredi vendé­get fogadtak. Megható volt, amint ismerősök egymásra találtak, a tavalyi, de „még­is új” híreket közölték egy­mással. Szeptember 22-e em­lékezetes marad, tovább szö­vődött az öregek barátsága, s fiatalos hévvel fogadták a kultúrműsort, az előadómű­vész programját, a kölcsönö­sen elkészített és átadott ajándékokat, emléktárgyakat. A szervezők és a támogató, patronáló szervek a rendez­vénnyel jelesre vizsgáztak — írta B. M. Tiszafüredről. * * * Hernád Máityás szolnoki olvasónk nyugdíjastalálko- zóról írt, amely szeptember 30-án volt a Járműjavító kultúrtermében. Szórakoz­tatásukra „felvonult” a MÁV szimfonikus zenekar is. A mezőtúri Dózsa Tsz a DATE tanüzem ebédlőjében látta vendégül nyugdíjasait. A találkozó csupán egy al­kalom a sok közül, hiszen a tsz vezetősége, köztük Si­pos Lajos elnök a tapasztalt, idős emberek véleményére is alapoz. Eszmecserét foly­tat velük, figyelemmel kí­séri még az egészségi álla­potukat is — irta Nagy Erzsébet. Rendhagyó cigányszülő-értekezlet Szeptember 29-én délután száznál is több cigányfel­nőtt gyülekezett Törökszent- miklóson, a Kossuth úti napközis óvoda kultúrtermé­ben, hogy meghallgassanak, ki tudja már hányadszor. Gyakran hívnak a város állami, vöröskeresztes, nép­frontvezetői. Ilyenkor a cigányszülőkkel megbeszél­jük az óvodai, az iskolai feladatokat, tennivalókat. Különös öröm nekem itt mindig megjelenni, mert érdeklődőben soha nincs hiány. A tanácskozás most is élénk, hangulatos volt, hozzászóló is akadt. Ezután a városi Vöröskereszt első titkára több mint tíz „Tiszta udvar, rendes ház” táblát adott át olyanoknak, akik arra rászolgáltak, hár­man társadalmi munká­jukért jelvényeket kaptak. Nagy Kálmán, a Bethlen Gábor úti iskola igazgatója arra kérte a cigány szülőket: szorgalmazzák gyerekeik is­kolába járását, figyeljék ta­nulmányi eredményeiket, lá­togassák rendszeresen az is­kola fogadónapjait — írta szerkesztőségünknek Czuczu Tibor szakfelügyelő. Hozzászólás cikkeinkhez Nem a vevőnek kell csomagolnia! Gyerekzsúr Kunmadarason „Október 5-én, a szövetke­zeti napok keretében a Kar­cag és Vidéke Áfész Kunma­darason az óvodásoknak gyermekzsúrt rendezett a cukrászdában. Megvendégel­ték a kicsiket, akik ajándé­kot is kaptak. Minden arcon sugárzott az öröm. Nekünk, felnőtteknek igazán jó volt látni őket. Mindent köszön az ő nevükben a kunmadarast II. sz. óvoda nevelőtestülete és a szülői munkaközösség.” — Aki pedig a levelet küld­te: Becs Jánosné vezető óvó­nő. Szüret: szüret! Simon Jánosné szolnoki olvasónk levele szeptember 15-én jelent meg, „Ki cso­magoljon?” címmel. Kevés híján 500 forintot fizetett a Szolnok ABC- ben aján­dékért, amelyet végül is — jobb híján — „sk” csoma­golt be. Biztos nem olyan szépen, mint szakképzett ke­reskedő tette volna... A Szolnok és Vidéke Afésztól érkezett válasz. Az áruház illetékes dolgozóját, valamint az üzlet vezető­jét írásban figyelmeztették. Valószínű, hogy hasonló hiányosság a jövőben nem fordul elő. A vásárlótól el­nézést kérnek, amiért a bolt­ban nem tettek eleget kö­telezettségüknek. Az üzlet­nek meghatározott költség- kerete van az ajándékok szakszerű, esztétikus csoma­golására. „Pallójárda” Október 3-i lapunkban egy fénykép jelent meg a 8. oldalon „Törött palló” cím­mel. A képszövegből kide­rült: Szolnokon, a Kossuth Lajos ütj 3-as sz. ház előtti beszakadt „pallójárdán” — mint várható volt — egy járókelő kificamította a bo­káját. Az Ingatlankezelő Válla­lat levélben köszönte meg az észrevételt;. Természete­sen kijavították a hibás pallószakaszt, a gyalogos­átjárót teljes hosszában felülvizsgálták; folyamatos karbantartásáról és vizsgá­latáról gondoskodnak. A kellemetlenül járt olvasó­tól elnézést kérnek. A gyalogosátjáró fokozott vizsgálatára, karban tartásá - ra egyre inkább szükség lesz, különösen az esős, ké­sőbb havas időben... Ez a legelemibb, amit a ház fel­újítása idején az építők a ház előtt közlekedő — nem kisszámú gyalogos érdeké­ben megtehetnek. Jogi kérdések Felbontható-e az örökbefogadás? Akinek valamilyen okból nem születik gyereke, gyak­ran arra az elhatározásra jut, hogy örökbe fogad egy kislányt vagy kisfiút. Azzal többnyire minden örökbe fogadó szülő számol, hogy a pici gyerek sok gonddal, bajjal jár. Az iga­zi nehézségek akkor kezdőd­nek, amikor a gyerek sze­mélyiségéből eredő fogya­tékosságok kezdenek kiüt­közni. A vér szerinti szülő könnyen talál magyarázatot: az én vérem, mit tegyek? A tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy az örökbe fo­gadott gyerekekkel gyak­rabban türelmetlen ilyen­kor a szülő. A gyermek- és ifjúságvé­dő intézetek igazgatóitól sok konkrét esetről; lelkileg-tes- tileg összetört, visszaadott gyermekről hallottam már. Ha az örökbefogadott még kiskorú, a törvény elvileg nem, illetve kivételes eset­ben engedélyezi az örökbe­fogadás felbontását. Akkor van mód erre, ha a fel­bontás a kiskorú érdekében áll. Találkoztam olyan szü­lőkkel, akik a „kezelhetet­lenné” vált kamaszt inté­zetbe adták. Majd amikor a gondozási díjat kirótták rájuk, egyik szervtől a má­sikig jártak, hogy csökkent­sék az összegét Ügy érez­ték, méltánytalan őket költ­ségekbe verni, hiszen a gyermek végül is nem az övék. A gondozási díj csök­kentése nem történt meg, de a gyámhatóság úgy lát­ta, fel kell bontani az örök- befogadást. Az intézet igaz­gatója — ahol a gyereket elhelyezték — javasolta, hogy inkább hagyják a gye­reket végleg az intézeti kö­zösségben, mintsem olyan „szülőkhöz” kössék, akik fe­lesleges nyűgnek érzik a családban, amióta kislá­nyuk született. Az esetek többségében az örökbe fogadó szülők gon­dosan, sajátjukként felneve­lik a gyerekeket. Sokszor ők sem kapnak cserébe kö­szönetét, törődést idős nap­jaikban, éppúgy, mint a vér szerinti szülők. Minden gyermeknek, vér­szerintinek és örökbefoga­dottnak kötelessége, hogy a tartásra, gondozásra szoruló idős szülővel törődjön. És ez a kötelesség a törvény erejével ki is kényszeríthe­tő. Tehát az örökbe fogadó szülő is bírósághoz fordul­hat, iha gyerekétől másként nem kap segítséget. Ilyen esetben azonban tö­te nem várható el, hogy továbbra is rokoni kötelék­ben kívánjon maradni a korábban örökbe fogadott fiával, lányával. Ha az magatartásával őt súlyosan megsértette (természetesen itt nem elsősorban a tiszte­letlen viselkedésre gondo­lunk, illetve nemcsak arra), kérheti a bíróságtól az örökbefogadás felbontását. „Az örökbefogadás bíró­sági felbontását bármelyik fél kérheti” — írja elő a családjogi törvény. Tehát az örökbefogadottat sem le­het kötelezni felnőtt korá­ban arra, hogy egy garázda, erkölcstelen ember gyereké­nek legyen kénytelen valla­ni magát. Ha a két felnőtt fél az örökbefogadást kölcsönösen fel akarja bontani, elég el­mennie a gyámhatóságra, kívánságuk ott' teljesül. Akár a gyámhatóság, akár a bíróság bontotta fel az örökbefogadást, a felek kö­zött (és azok rokonaival) a kapcsolat megszűnik. Jogaik és kötelezettségeik egymás iránt megszűnnek. Például a gyerek nem örökök Elő­fordul olyan eset is, hogy az örökbe fogadó házas­párnak csak az egyik tagja kéri a bontást. Ilyenkor csak a vele létesített kötelék szűnik meg. A másik fél rokon marad. Az örökbefogadás felbon­tásakor nem feltétlenül ve­szíti el az örökbefogadott a szerzett családi nevét. Er­ről a bíróság dönt. Dr. Kertész Éva Szemfényvesztés?? Egy szolnoki olvasónk le­velét közöltük augusztus 11- én. Amiért tollat fogott: a Jászi Ferenc úti tízemele­tesben sokan forgolódnak fekhelyükön éjszakánként álmatlanul; kialvatlanul ér­keznek munkahelyükre, mert a betonkeverő zaja za­varja őket. „Este kezdődik a zaj” címmel jelent meg az észrevétel, mert — a levél szerint — mintha csak éj­szaka dolgoznának ... Szeptember 1-én már meg­jelent a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalat au­gusztus 18-án keltezett meg­nyugtató válasza: odébb köl­tözteti a betonkeverőt üze­meltetője, a Földmunkát Gépesítő Vállalat. (Ezt már korábban is kezdeményez­ték.) Ettől kezdve számolgatták a napokat a Jászi Ferenc útiak, akik szenvednek az éjszakai dübörgéstől, hangos beszédtől: már csak eny- nyit.,. már csak annyit al­szunk (aludnánk) . .. Mint a kisgyerekek. Várták, mikor telik le az a bizonyos, ígért „... 30 napon be­lül ..Várhatták! Ugyan­is nem költözött a hivatal... azaz a betonkeverő. Októ­ber 7-én egy olvasónk sze­mélyesen mondta el szer­kesztőségünkben tapasztala­tait. Szeptember 22-én este fél hét tájban lement a be­tonkeverőhöz, s megkérdezte az ott éppen békésen vacso- rázóktól: mégsem költöz­nek odébb? Hisz azt írta az újság Igaz, nem felelős vezető „tájékoztatta” az érdeklő­dőt. .........Az az újságcikk c sak SZEMFÉNYVESZTÉS volt, nem akarom elkeserí­teni, de ez a betonkeverő legalább öt évig itt lesz ...” Mégis elkeserítőnek tartja a hallottakat panaszosunk, mert jelenleg úgy tűnik - — egy illetékes állami vállalat tájékoztatása ellenére! —, hogy a „nyilatkozó” mun­kásnak van igaza! Valóban? ,.. Álljon itt egy levél is, amely október 11-én név­vel, címmel érkezett: „Többszöri kérésünkre, panaszunkra sem történt ér­demleges intézkedés a Szé­chenyi lakótelepi építkezé­sen. Mi a Jászi Ferenc utca Zagyvarékasi útra néző fe­lében lakunk. A szemünk láttára folyik itt az építke­zés, ami elviselhető lenne, ha a betonkeverő üzem dol­gozói, és az innen anyagot szállító gépkocsivezetők fi­gyelembe vennék, hogy itt emberek laknak. Sajnos, a 16—18 és 20—22-es lépcső­ház erre néző lakásaiban alig lehet aludni. Nem szó­lok most a pici gyerekekről, akik nehezen értik meg, hogy este 10 órakor miért dallamkürtöznek egymásnak a bácsik ... Tudom, hogy építkezési kultúránk jelenlegi állása szerint túl sok jót nem vár­hatunk, mégis azt reméltük, ha emberségesebb magatar­tásra kérjük az érintett dol­gozókat, talán belátással lesznek. Nem ez történt! Ha lehet, még nagyobb a lárma. Élvezik?..,” Még egyszer a „baby pack”-ról

Next

/
Oldalképek
Tartalom