Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

1982. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiállítás Szociofotó —1932. Pillantás a jövőbe Újjáépül a szolnoki Tabán Ékszere lesz a városnak Megőrzik e városrész sajátos hangulatát a szűk kis ut­cácskák padokkal, sétautakkal. A Tabán bensőjében ugyanis nem lesz gépjármű-forgalom. Tegnap délelőtt a «negyei művelődési központban dr. SeLmeczi László, a Művelő­dési Minisztérium osztályve­zetője nyitotta meg a Ma­gyar Fotóművészek Szövetsé­ge, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont rendezésében bemuta­tott Szociofotó 1932—1982 című kiállítást. A kiállítás klasszikus ré­szének anyaga nagyjából azonos az 1932. április 3-án, a szolnoki Óvoda u. 6 a szám alatt rendezett, illetve betiltott tárlattal, majd az 1966-ban Kassák Lajos ál­tal megnyitott emlékezetes kiállítással. A most megnyílt Szocio­fotó 1932-tárlaton Bass Ti­bor. Bergman Teréz, Bruck László, Gönczi (Frühof) Sán­dor, Haár Ferenc, Lengyel Játékos feladványok, szó­rakoztató keresztrejtvények próbatételei teszik a jövő­ben színesebbé a rádió és a televízió nyelvleckéit. Az ds- kolarádió és az iskolatelé- vízió ugyanis újszerű és re­mélhetően hasznos együtt­működést alakított ki a Ma­gyar Eszperantó Szövetség kéthavonta megjelenő Világ és Nyelv című folyóiratával. A lapban ezentúl a rádió és a .televízió nyelvleckéihez kapcsolódó feladványok és Lajos, Kovács Zsuzsa és Tubák Lajos fotói látha­tók. A Szociofotó 1982 címet viselő gyűjtemény tizennégy mai fotós — köztük Féner Tamás. Korniss Péter, Ré­vész Tamás — munkája. A kiállítás megnyitását követően a témával foglal­kozó előadások hangzottak el. Dr. Borsányi György, a történelemtudományok kan- didájtusa, az MSZMP KB Pártörténeti Intézetének munkatársa Társadalom és kultúra Magyarorsztgon a gazdasági világválság évei­ben, Vadas József, a Corvi­na Kiadó főszerkesztője Kassák és a szociofotó, Ta- bák Lajos fotóművész ötven éve történt, Albertini Béla szakíró A szociofotó örök­ség továbbélése címmel tar­tott előadást. rejtvények jelennek meg, amelyek megfejtése segítsé­get nyújt az idegennyelvek elsajátításában, és lehetősé­get ad az önellenőrzésre: mi­ként értik a hallgatók, né­zők az adáfeok anyagát. A folyóirat nemrégiben megjelent ötödik számában már angol, francia és orosz nyelvű feladványok találha­tóik. A rejtvények helyes megfejtői között jutalmul könyveket sorsolnak ki. Egyetem, főiskola Szerv ezetebb felvételi előkészítés Üj szakmai irányelveket adott ki a napokban a Mű­velődési Minisztérium a kö­zépiskolák és a felvételi elő­készítő bizottságok — FEB- ek — együttműködéséről. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgáinak pedagógiai módszerekkel va­ló segítésére 1975-ben ha­zánk valamennyi felsőfokú oktatási intézményében megalakultak a FEB-ek. il­letve ezek szervezőbizottsá­gai. A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatása szerint tevékenységüket azóta fo­lyamatosan és eredményesen végzik, de a továbbfejlődés akadálya, hogy nem alakult ki rendszeres együttműkö­dés, összhang a FEB-ek és a középiskolák között. Az oktatási intézmények tájé­kozottsága a felvételi elő­készítő munka tartalmáról és módszereiről hiányos. Ez­ért a minisztérium szüksé­gesnek tartja, hogy a felső­fokú oktatási intézmények adjanak több tájékoztatást arról, hogy a tanulók hol, hogyan, milyen eredményes­séggel vesznek részt a FEB levelező előkészítésben és az oktatótábor munkájában. A minisztérium illetékesei hangsúlyozták, hogy a 'FEB nem „átmeneti iskolatípus” a középiskolák és az egye­temek, főiskolák között. A középiskoláknak kell meg­adni azokat az ismereteket, kialakítani azokat a képes­ségeket. amelyekre a felvé­teli vizsgákon és a tovább­tanulás során szükség van. Nem is oly rég levelet kap­tam egy — jelenleg Párizs­ban dolgozó — volt osztály­társamtól. „Olvastam, hogy átépítik Szolnokon a Tabánt. — írja. — Kérlek, vigyázza­tok arra a régi városmagra, mentsétek meg az utókornak, ne hagyjátok elveszni. Egy darabka történelem az, amit utódaink számára fenntarta­ni kötelességünk". Talán nincs is olyan ember, aki ne tartaná számon a Tabánt, akit ne érdekelne, milyen sorsot szán a város, a telepü­lés e szép kerületének. Szá­mon tartja még akkor is. ha a sorsa úgy hozta, hogy meszire került a Tisza part­jától. A Tabán a város egyik leg­régibb része. A Zagyva és a Tisza összefolyásánál már a honfoglalás után vár épült. Az államalapítás után újjáé­pült várat a török veszély idején megerősítették, falai alatt a várárok másik olda­lán a katonaváros — a Ta­bán — épületei álltak. A vá­ros 133 évig volt török ké­zen, ennek nyomai ma is megtalálhatók Szolnokon. Idők során a település nyu­gati irányba terjeszkedett. A Tabán a szegények lakhelye lett. A most ott álló házak a múlt század vége felé épül­tek — de olyan is van, ame­lyik 1847-ben készült —, a legtöbb alapozás, szigetelés nélkül. A lakások nedvesek. Vannak ott életveszélyes épületek is. Közmű nincs, a Tabán ma a város szociális szempontoknak meg nem fe­lelő területei közé tartozik, de ugyanakkor mint a hajda­ni városszerkezet és a vá­rostörténet hordozója értéket jelent. A régi katonaváros hangu­lati elemeinek városszerkeze­tének megóvását tartották szem előtt a SZOLNOKTERV mérnökei is — Dúsa István, Nagy István. Pár Nándor, Dobozi Sándor, Bács Zoltán, Gados Gyula. Blahó Ferenc —, amikor elkészítették e vá­rosrész részletes rendezési tervét, amelyet a városi ta­nács végrehajtó bizottsága tavaly jóvá is hagyott. Milyennek szeretnék a Ta­bánt a tervezők, a város ve­zetői évek múlva? A jelenlegi utcavonalakat megtartva, a városrész han­gulatát megőrizve énül át a Tabán. A régi épületekből 9—10 marad meg. de azokat is felújítják a belső rész föld­szintes épületekből áll majd. ezt egy magasabb beépítésű, zártsorú karéj öleli körül, keretet adva a kicsiny lakó­tömböknek, egyben átmene­tet képezve a Zagyva-parti városrészhez. E belső mag­ban kapnak helyet a szűk utcácskák összefutásánál lé­vő terecskére nyílóan a kü­lönböző vendéglátó egységek: ételbár, borozó vagy söröző, étterem, presszó vagy cuk­rászda. Lám a képzelet már szárnyakra kél: milyen jó lenne, ha abban a borozóban vagy sörözőben kifejezetten Szolnok megyei tájjellegű ételeket, italokat árusítaná­nak. Helyet kapnak ott az idegenforgalom nélkülözhe­tetlen létesítményei, például motel, kis vendégház, turista­ház. A tér déli oldalára, a Zagyva-parti sétányról is megközelíthetően kulturális létesítmények — tájház, ha­lászati múzeum, a szolnok környéki mesterségeket, fog­lalkozásokat bemutató ter­mek — kerülnek. Ugyanott olyan szolgáltató jellegű mű­helyek, üzletek is lesznek, amelyek élővé, hangulatossá teszik a Tabánt. A városi tanácsnak szán­dékában áll műtermes laká­sok építésével fiatal művé­szeket — írókat, képző és iparművészeket — letelepíte­ni Szolnokon. A Tabán erre alkalmas terület — állítják a tervezők, — ezért a belső tömbben olyan építészeti környezet kialakítását java­solják, mely integrálja a la­kás-műterem funkcióját. Eh­hez a tömbbön belül kis át­riumszerű kertek kapcsolha­tók, amelyek biztosítják az egyéni és a kollektív alkotás lehetőségét és a nyugodt kör­nyezetet az dlkotói tevékeny­ség kifejtésére. Ezt a magot veszi körül az I. és II. sz. lakóövezet. A Ta­bánban ugyanis összesen mintegy 70—75 lakás építhe­tő, ebből az első ütemben 42 lakás létesítésére nyílna le­hetőség. A városi tanácsnak a VI. ötéves tervben nincs pénze a 'Tabán átépítésére. Ugyanakkor mivel ez a vá­ros egyik legértékesebb terü­lete, szeretné, ha minél előbb megkezdődne a terület ren­dezése, építése. Ezért első lé­pésként vállalati vezetőket hívott meg tanácskozásra, ahol fölajánlotta koordinátor szerepét. Vagyis a tanács közreműködésével, de a vál­lalatok finanszírozásával ke­rülne sor az ott lévő régi épületek szanálására, a terü­let teljes közművesítésére. Az így nyert építési telken a vállalatok építhetnének vál­lalati bérlakást, vagy terüle­tet biztosítanak dolgozóik számára magánerőből lakás­építéshez. Lényeg, hogy csak olyan lakás építhető, amely megfelel az egységes város­képnek, és amelyet a részle­tes rendezési terv készítői, a SZOLNOKTERV tervezői csinálnak. A legutóbb lezajlott meg­beszélésen két vállalat kép­viselői jelentették be: részt vesznek az akcióban. 16 lakás építéséhez igényeltek telket. A városi tanács most más vállalatokkal, szövetkezetek­kel is fölveszi a kapcsolatot, és egyéni építtetőkkel is tár­gyalni kezd. A tanács vezető­it az a cél vezérli, hogy a lakásépítésekkel eg.yidőben megindulhasson, lehetőleg már 1984-ben a terület köz­művesítése. Aztán pedig mi­nél előbb valóban ékszere le­gyen a Tabán Szolnoknak. Nagy érdeklődés mellett nyitották meg Baranya Sándor szolnoki festőművész ki­állítását pénteken Debrecenben, a Hely­Rejtvények nyelvtanulóknak A lepkegyűjtő Ki ne emlékeznék Verne Gyula regényének szórako­zott, mindenütt, mindig va­lamit kutatni, felfedezni vá­gyó tudós szereplőire, akik a szerző szándékolt csíny­tevéseként kerülnek a ne­mes kalandokat vállaló hő­sök csapatába? Amikor Buschmann Fe­renc jászberényi lepkésszel megismerkedtem, óhatatla­nul is ezek egyike, a leg­különbözőbb veszélyek köze­pette is egy-egy ritka madár, lepke nyomába iramodó fe­lejthetetlen Paganel úr ju­tott eszembe. Paganel úr az eltűnt Grand kapitányt ke­reső és saját emberségüket próbára tevő regényhősök között talán csak melléksze­replőnek tűnik, ám a külö­nös válsághelyzetekben gyakran mégis ő talál meg­oldást, esetenként őt ülik körül a társai a tábortűz mellett, hogy a világ dolgai­ról, a természet rejtelmeiről tűnődő kommentárjait meg­hallgassák. Nos, így hallgattam, hall­gattuk — jászberényi nép­művelők — Buschmann Fe­rencet a városi könyvtárban, amikor az intézmény klub­helyiségében kiállított mint­egy 5000 lepkét tartalmazó gyűjteményét bemutatta. Ez a gyűjtemény ugyanis elvá­laszthatatlan létrehozójától, attól, aki 12 esztendős kora óta csendben és magányosan de annál nagyobb lelkesü­léssel és kitartással gyűjti- kutatja Jászberény és kör­nyéke ..lepkefaunáját”. Elő­adása nyomán mitagadás, hamar érdekessé és fontossá vált előttem e különös rova­rok világa. A vegyszerezés, az élőhelyek megváltoztatá­sa nyomán szemmel kísér­hető pusztulásuk, vagy egy- egy új faj képviselőjének megjelenése, felfedezése ugyanolyan aggodalommal vagy örömmel töltött el mint kutatójukat, aki éppen en­nek megörökítésével kíván­ja megőrizni és megtartani mindazt, amj biológiai, de mondhatjuk nyugodtan, em­beri környezetünk teljessé­géhez, világához la, jozik. Buschmann Ferenc részér« ugyanis a lepkegyűjtés nem hobbi. Azt vallja, hogy elő­ször meg kell ismernünk azt, amit védeni, óvni aka­runk. Ennek tanúsága évti­zedes gyűjtőmunkáját ösz- szegző tanulmánya, amelv- lyel első díjat nyert a Ma­gyar Rovartani Társaság ta­valyi pályázatán, amely a közelmúltban megjelent a Fólia entologómia hungari- ca legújabb számában. A szakirodalomban korábban 87 fajt tartottak nyilván Jászberény környékén, ö dolgozatában — saját gyűj­tése alapján 621-et ismerte­tett. Közöttük olyan ritka­ságokat, mint egy ős-mátrai faj képviselőjét, amelyből az elmúlt két évszázad alatt mindössze 3 példányt gyűj­töttek az országban, ám - további kettővel gyarapítot­ta azokat. (Gyűjtési naplója szerint bizonyára bizarr lát­ványt okozva, amint éjjel egy külvárosi villanyoszlo­pot mászott meg értük.) Ezek a példányok Busch­mann Ferenp állal gyűjtött számos lepkével együtt azóta a Természettudományi Mú­zeum Állattárának féltve őr­zött kincsei... Mindemellett sokáig so­rolhatnánk még, hogy mi­lyen tudományos érdekessé­geket kínálnak Buschmann Ferenc gyűjtései, adatai, ám azt hiszem, hogy lepkéi mel­lett legalább annyi közösségi értéket, örömöt kínál az ő személyisége is. Vajon ki le­het valójában e latin kifeje­zésektől hemzsegő dolgozat írója, a Rovartani Társaság tagja, aki egy-egy évben olykor 100 gyűjtési napot is bejegyzett naplójába, azaz majdnem ennyiszer indult kismotorjával és majd 50 kilós világító felszerelésével éjszakai gyűjtésekre, táboro­zásokra? Vajon ki az az em­ber, aki mikroszkóp­jától kezdve, a lep­kéket tároló dobozain át, mindent maga készít el, s egy kölcsön kért írógépen megtanul gépelni, hogy az ország legjelesebb tudósai­val — köztük dr. Gozmány László kandidátussal, dr. Varga Zoltánnal, a Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nárával vagy dr. Uherko- vich Ákossal, a pécsi múze­um természettudományi osz­tályának vezetőjével — ala­kítson ki rendszeres munka- kapcsolatot, meghitt baráti levelezést? — Pedagógus — tippelnék, akinek van meg­felelő szabadideje, tanulmá­nyai során elsajátított szak­mai műveltsége, érdeklődése, kapcsolatai. A válasz termé­szetesen tagadó. Buschmann Ferenc sokkal mélyebbről indult, amíg idáig érkezett. Ennek a 33 éves általános iskolai végzettségű péknek, a jászberényi Sütőipari Vál­lalat dolgozójának tíz év kemény munkájával egy­magának fellett pótolnia mindazt, ami talán a szeren­csésebbeknek megadatott. — Akarat, elhivatottság, szenvedély? — teszem fel neki saját elhanyagolt dol­gaimra is választ kereső kérdéseket. — Hiszen hétvé­geken még a gyöngyösi Mátra Múzeumba is eljár, a múzeumban alszik, társadal­mi munkában újjárendezi és kiegészíti az ottani hatalmas gyűjteményt, újabb tanul­mányban közli az ezzel kap­csolatos felfedezéseit? — Az arra érdemes ember sze­rénységével válaszol. — En­gem ez érdekel. Mások fut­ballmeccsre járnak, televízi­ót néznek, horgásznak. Egy­szer télen — mert a közhi­edelemmel ellentétben, ilyen­kor is lehet, kell gyűjteni — megpattintottam egy fa ki­álló, száraz kérgét. Egy csonttá fagyott áttelelő cit­romlénkét találtam, s ahogy megfogtam, azonnal porrá zúzódott. Később tanultam meg, hogy ezek a lepkék ta­vasszal „íletámadnak”, s ismét repülnek. Talán innen ered az ember túlvilági fel­támadásának gondolata is. Én nem hiszek benne, de nem is szeretnék feltámad­ni. Akkor már nem lesznek lepkék! A bevezetőben említett Paganel úr, (aki egyébként a Francia Földrajzi Társaság titkára) a dzsungel mélyén vándorolva így oktatja fia­tal útitársát; „Az igazi bol­dogság nem az, ha az em­ber nem vágyik semmire, hanem az, ha megszerezheti magának, amire vágyik.” Buschmann Ferencről min­den bizonnyal) elmondhat­juk ezt, méltó tanítványa Paganel úrnak. Nem értel­mezik azt a kifejezést, hogy „társadalmi munka”, ő ön­magában hordozza azt, ter­mészetes egyszerűséggel s akár családja, gyermekei körében — a világgal való összetűzéseink során szá­munkra is igazabb, teljesebb harmóniát teremt. Tiszteljük és irigyeljük őt! Arató Antal őrségi Művelődési Házban. A tárlatot ok­tóber 21-ig (12-től 20 óráig) láthatják az érdeklődök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom