Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
1982. OKTÓBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet I Agónia In médiás rés — a dolgok közepébe vágva — kezdődik az Agónia, az Elem Klimov rendezte szovjet történelmi filmtabló. Abból az alapállásból indul a film, hogy ami megtörtént, az tudott is — mármint a nézők számára. Ügy tűnhet, ez a film alkotóinak elmarasztalása, pedig sokkal inkább a magyar változat bábái a ludasok abban, hogy az eredeti kópián lévő orosznyelvű magyarázatokat nem fordították le. Sőt, továbbmegyünk: abban is elmarasztalhatok, hogy nem bővítették tovább az eredeti magyarázatokat — néhány perccel biztosan hosszabb lett volna az amúgy is terjedelmes film — a magyar átlagközönség történelmi tudásszintjéhez igazodva. A kérdést sajnos így kell feltennünk: a mai húsz—negyvenéves mozilátogatók zöme mennyit tud, mennyit tudhat egyáltalán a híres, hírhedt Raszputyinról? Próféta vagy egyszerű szélhámos? Hipnotizőr, vagy a népi gyógyászat tudora? Kalandor volt, vagy zseniális politikus lehetett volna? Az 1924-ben kiadott Révai Nagy Lexikon kétszer olyan terjedelemben ír alakjáról, mint az Új Magyar Lexikon. De milyen ritka az a tudatos mozinéző, aki mielőtt beül ,a nézőtérre, kezébe veszi a lexikont, a szakkönyvet. Elvárja a filmtől — joggal — hogy teljes ismeretet adjon. Az Agónia rendezője nem félt a cseppet sem zavaró, didaktikus megoldástól, a film művelődéspolitikai hasznosságát tekintette elsődlegesnek. Sajnos, a magyar változat nem ilyen körültekintő, Raszputyinhoz nincs szerencséje közönségünknek, mert az 1938-ban, Harry Baur címszereplésével készült film — a háború után játszották mozijaink — bármennyire is döbbenetes hatású volt, inkább csak a figura miszticizmusát nagyította fel. Az Agónia sokkal lényeg- látóbb film korábbi francia elődjénél, alapos társadalomrajz, dokumentatív játékfilm, amelyben a rendelkezésre álló korabeli archív anyagokat a valós történések művészi rekonstrukciójával tették teüessé a mű alkotói. Klimov filmje ezáltal a forradalom érlelődése egyik tényezőjének nagyhatású történelmi tablójává vált. Kétségtelen, hogy a Romanovok bukása a muzsik-szerzetes, a „szent ember”, Raszputyin nélkül is bekövetkezett volna, a „fekete cár” történeti szempontból nem kulcsfigura tehát, de a cári Oroszország uralkodó rétegének minden lényeges ismérvét magán hordozta, így olyan része az egésznek, amelynek bemutatása révén teljességében tárul fel éltető közege. Ez pedig a cári udvar, amely minden ocsmányságával együtt az egekig emelte a kapzsi, szemforgató kalandort, majd tulajdonképpen ugyanez a környezet lőtte le 1916. december 30-ra virradóra, s dobatta holttestét a Névába. De a folytatás is onnan ered, ahol Raszputyint istenítették, majd elveszejtették, a cári udvarból: II. Miklós felesége ezüstkoporsóban temettette Raszputyint Carszkoje Sze- lóba. Választóvíz volt az azonos érdekű népnyúzók között. A cári udvar minden egyes tagjának a hatalom megtartása volt a legfőbb célja, ám klikkekre züllve különböző elgondolásokkal, eszközökkel, módszerekkel keresték a kiutat, igyekeztek elodázni a kikerülhetetlen agóniát. A szerepjátszás teljes skáláját kimerítik: lám, a jóságos „cár-atyuska” menynyire népbarát, egy pokrovo- jei muzsik-szerzetest tart az udvarában, a fia mellett. Ez az egyik véglet, a másik pedig a bűnbakság szerepköre, amikor a kegyencről azt mondják, hogy minden rossz, minden baj egyedüli okozója, s megölésével visszaállították a rendet, az igazságosságot, az udvar, a cár féltett tekintélyét. A Raszputyinhoz így, vagy úgy viszonyuló személyek kétségkívül változnak, testileg nem ugyanazok, de Klimovnak sikerült nyilvánvalóan bemutatni, hogy ugyanaz a torz hatalom műve a ..fekete cár” tündöklése és bukása. Raszoutvin mindegyik arca az őt körülvevő közeg tükre. Az Agónia tehát a cári Oroszország pusztulásának történelmi freskója, a legjelentősebb film. amely erről a korról készült. Alek- szei Petrenko alakítása minden bizonnyal a viták keresz- tüzébe kerül —. ahogy Rasz- putyin személyiségének pontosításával is adós még a tudomány —, megítélésünk szerint az a sokarcúság, amely a Petrenko teremtette figura sajátossága, hű arca a mai Raszputyin-képnek. — ti — Négy kérdés Válaszol: Ránki György Ki ne látta volna a Körhinta című filmet moziban vagy a televízióban? Ki ne hallotta volna a Pomádé király új ruhájáról, ki ne ismerné a Két bors ökröcs- ke meséjét? Ezeknek, kamaramuzsikának, dalnak népszerű alkotója, Ránki György, október 30-án tegnap ünnepelte hetvenölödik születésnapját. Hogy került kapcsolatba a filmzenével? — Szabó Ferencnek köszönhetem, bár korábban Londonban rajzfilmmuzsikát is komponáltam. 1935- től kezdve jóval több mint félszáz filmhez az én kísérőzenémet használták fel! Köztük volt Az aranyember, az Édes Anna, a Pár lépés a határ, a Hattyúdal. — Melyik opuszát tartja élete főművének? — Erre nem nehéz felelnem. Madách drámai költeménye alapján készült Az ember tragédiája című misztikus operámat, amely sajnos bemutatójának évadja óta nincs műsoron. De szívesen gondolok az Egy szerelem három éjszakája című darabomra (Hubay Miklós, Vas István szövegével), a Holdbéli csónakosra, a Karinthy-novellából született Cirkusz-balettemre, a Brecht-, Shaw-, Tennessee Williams- és főleg a Sha- kespeare-darabok színpadi kísérőzenéjére, a vegyeskarra és zenekarra komponált A város peremén kantátámra, meg a sok-sok kottámra, amiket leírtam. — Az utóbbi időben született szerzeményei? — Indiai utazásom élményeit dolgoztam fel Éjszakai Rága című művemben. Bemutatták egyik balett- komédiáimat a wiesbadeni operaházban. Üjabb műveim között van egy kamarakantáta is Thomas Mann szövegére, ezenkívül harmadik zongoraszonátám, valamint egy zenei tréfa A hétfejű sárkány szerenádja címmel. — Minek örül most a legjobban? — Annak, hogy megjelenik egy szerzői nagylemezem, amelyről első szimfóniám, brácsaversenyem és cimbalomversenyem hallható. Kristóf Károly Szépen magyarul — szépen emberül Egyszerűbben! Tömörítés és részletezés a hivatal nyelvén Mondanivalónkat akár szóban, akár írásban akarjuk közölni, a megfogalmazásban két tendencia küzd egymással, a tömörítésre és a részletezésre* való törekvés. Hogyan fest a tömörítés és a részletezés a hivatali nyelvben? Sajátságosán. Nézzünk csak néhány példát! A Reklámújság egyik különkiadásában olvastam a következő mondatot: „A jövő feladatai: a kalászos gabona rendszerben termelése, a hozamok növelése, a piacképesség fokozása, a tenyésztői munka javítása, az olcsó tömegtakarmány nagyobb arányú hasznosítása, egyszóval az iparszerű termelés kulturált, magasabb szintű eredményesebb megvalósítása jól képzett vezetőket és sokrétű ismeretekkel bíró dolgozókat követel”. Egyik megyénket mutatja be a különkiadás, s a cikk, amelyből a mondatot idéztem, egy termelőszövetkezet munkáját elemzi. Bemutatja a termelést, a kedvezőtlen adottságok között is milyen jó eredményeket tudtak elérni. Csak a cikk utolsó részében van szó arról, hogy a jó szakembereknek köszönhető ez az eredmény. Magának a cikknek a felépítése megköveteli azt-, hogy a szerzője az általam idézett befejező mondatot két mondattá bontsa. Az elsőbe kerülhettek volna a jövő feladatai közül azok, amelyek a termelés eredményesebbé tételét szolgálják, a másodikba pedig a vezetőkre és a szakemberekre vonatkozó követelmények. Így a szerző is beleesett a hivatali stílusnak egyik jellemző hibájába, a mondatszerkesztése igen szövevényes és bonyolult lett, s arra kényszeríti az olvasót, hogy még egyszer elolvassa a mondatot. Két mondat egy mondattá szerkesztésével tömörít, és ezzel nehezen érthetővé vált a mondat. A különkiadásnak szinte minden oldaláról idézhetnék néhány példát a tömörítésnek erre a típusára. A részletezés is sajátságos a hivatali nyelvben. Amire egy szó is elég volna, azt több ^szóval, szószerkezettel fejezi ki. A hivatalos szövegben nem beszélgetnek, tárgyalnak egymással az emberek, hanem beszélgetést, tárgyalást folytatnak, nem mérlegelnek, tanulmányoznak valamit, hanem a mérlegelés vagy tanulmányozás tárgyává teszik, nem beruháznak, felelősségre vonnak, hanem beruházást, illetve felelősségre vonást eszközölnek. A régi jó rágós formák és a régebben kialakult névutók helyett egy sor hosszú, terjedelmes szót használnak névutói szerepben. „Elhatározásunk következtében a társaságunk élete megváltozott” vagy beavatkozása folytán elvetették a javaslatot” vagy „A mezőgazdaság vonatkozásában is jó eredményeket értünk el” mondatokban az elhatározásunkra, beavatkozására, a mezőgazdaságban szavak pontosan azt fejezik ki. mint a névutós formák. Tanulság: bonyolult, zsúfolt mondatainkat részletezéssel tegyük érthetőbbé, a körülményeskedő, terpeszkedő kifejezéseinket tömörebbé s ezzel egyszerűbbé. Bachát László Segédtanítóként oktatta a város kisdiákjait Arany János emlékezete Koszorúzás, irodalmi műsor Kisújszálláson Arany János tizenhét éves volt, amikor 1834-ben debreceni tanulmányait megszakítva segédtanítónak Kisújszállásra érkezett. Az idős szülei gondjain ezzel is enyhíteni igyekvő diáik egy évet töltött a városban, segédtanítósága alatt jónéhány akkori kisdiákot tanított meg az írás, az olvasás, a számolás tudományára, vezetett be a grammatika rejtelmeibe. A műveltségre, tudásra szomjas fiatalember órákat töltött Török Pál református püspök könyvtárában, itt kezdett ismerkedni a német és az angol nyelvvel, a modern német irodalommal, s a szülőfaluról, Nagyszalontáról hozott emlékképek itt egészültek ki olyan élettapasztalatokkal, amelyek később, a már Nagykőrösre visszavonult költőben is tovább munkáltak. Arany János Kisújszálláson hallatlan érdeklődéssel fordult az ott élő nép felé, érdekelte a település néprajza, történelme. Tanúskodik erről a Dévaványai juhbehajtás című verse is, amely egy, a kisújszállási emberek ajkán élő történetet dolgoz fel. Hite, meggyőződése, népe, hazája melletti elkötelezettsége már itit érlelődött, hogy később emberi és költői nagyságban a legkülönbek közé emelje. A napokban, halálának 100. évfordulóján tisztelgett Kisújszállás nemzett költészetünk egyik legnagyobb alakja előtt. Az Arany János nevét viselő könyvtár csütörtökön könyv,tártörténe- ti emlékülést és kiállítást rendezett, munkásságának tisztelői megkoszorúzták a költő gimnázium előtt álló szobrát, este pedig irodalmi emlékműsorra került sor a művelődési házban. A műsor bevezető előadását Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tartotta. >— Kisújszállás két olyan óriásinak adott otthont, mint Arany János és Móricz Zsig- mond — mondta többek között. — A jelentős költőt és az írót azonban nem csupán arcuk karaktere teszi egymáshoz hasonlatossá, munkásságuk között is fellelhető a hasonlóság. Amikor Móricz Kisújszállásra érkezett, a gimnázium Arany János szellemében dolgozott. S igaz, a fiatal Móricz — az ifjúi hévtől vezérelve — vitába került Arany János örökségével, az Elveszett al- koíflmány című művét különös éllel támadta, a bátorságot, harcosságot hiányolta benne, d e az őszi kéket rrtár ő is szerette. S Arany János valóban, nemcsak pótolta a múlt mulasztásait — a Toldi, a Buda halála megírásával szándéka szerint a nemzeti eposz hiányát, balladáival a magyar történelem irodalmi feldolgozását de a jövő elé is lépett. A Tengerihántásban már ott élnek Móricz paraszthősei- nék ősei, a Hídavatásban a polgári világ jövőképe van jelen. Arany a modern magyar líra első megfogalmazója, késői verseit a „Nyugat” lírájának előzményeként) tekinthetjük. .A legjobbak régen is és ma is értő figyelemmel fordultak, fordulnak Arany felé, tiszta embersége, erkölcsi ereje — amely a legnehezebb időkArany János szobra Kisújszálláson ben is végig kísérte igaz utján — nyelvezete, amely minden magyar ember élő öröksége a jövendő számára is példaként állítható. Czine Mihály előadása után Létay Klára (vers) Arany János balladáit, Bé- keffy Sarolta (ének) Mo- sóczi Miklós (gitár) és Vá- gi László (fuvola) a költő népdalgyűjtésének néhány dalát, korabeli táncdallamokat szólaltatott meg. — Török — fotó — Katona — Az új szerzeményeknek az egykori Szelei úti iskola, a múzeum külső raktára biztosít helyet JÁSZ MÚZEUM Gazdagodik, gyarapodik A közelmúltban kapott tárgyak közé tartozik egy harang is, amelynek kedvéért fazsindelyes kettős hanglábat emeltek az egykori iskola udvarán T. K. L. Értékes néprajzi anyaggal gyarapodott az idén is a jászberényi Jász Múzeum gyűjteménye. Jászfény szaruból közel kétezer különböző használati tárgy, Jászárokszállásról pedig két kovácsműhely teljes eszközanyaga került a múzeum tulajdonába. Ezenkívül gondozásba vették a jánoshidai helytörténeti gyűjtemény egyes darabjait is. Egyik szobájában jászsági festett bútorokat és régi könyveket tárolnak
