Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-24 / 250. szám
1982. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Sárrét, a Hajdúság, a Nagykunság tudósa volt Felavatták Szűcs Sándor domborművét tének gazdag tárházát hagyta ránk. Könyveinek száma tíz felett van, a cikkei pedig ezret közelíti. Kutató érdeklődése elsősorban a tágabb szülőföldnek múltjába vitte, a Sárrétre, a Hajdúságba és a Nagykunságba. Ha földrajzi értelemben nem is járt be nagy tereket, annál messzebb ment a múltba, annál nagyobb értékeket hagyományozott ránk. A puszták életének megismerése mellett hitvilágunk emlékeit is nagy szorgalommal kutatta. Minden kis adatért lehajolt, felvette. megtisztította, úgy tette elénk, hogy magunkra ismerjünk, tanuljunk. Múltunk és jelenünk értékes része Szűcs Sándor munkássága, azé az emberé, aki 1952-től egy évtizeden át nagy hűséggel dolgozott közöttünk a karcagi múzeum igazgatójaként és halála napjáig alkotva minden gondolatával, írásával gazdagabbá tett bennünket. — mondotta ünnepi beszédében a szónok. Az avatóünnepséget a karcagi Pávakör műsora színesítette, Körmendi Lajos az Időért viaskodó című versét mondotta el. A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban tegnap délelőtt felavatták az 1903. október 23-án született és a nyáron elhunyt tudós-múze- umigazgató, Szűcs Sándor domborművét. Az ünnepségen megjelent Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára, ott voltak a városi tanács és a Hazafias Népfront képviselői, a tudós karcagi muzeológus tisztelői, köztük Kántor Sándor Kos- suth-díjas, a Népművészet Mestere. A Győrfi Sándor alkotta igézőén kifejező bronzrelief előtt dr. Bellon Tibor múzeumigazgató mondott beszédet: Már csak szelleme fénylik Szűcs Sándornak, testi valóságában eltávozott tőlünk a pákászok örök rétjeire, de munkáséleMúzeumi, műemléki, honismereti hónap Elismerések a kiváló dolgozóknak Átadták a történelmi, néprajzi pályázatok díjait A múzeumi, műemléki és honismereti hónap hagyományos rendezvényére került sor tegnap délelőtt Szolnokon. A Damjanich János Múzeumban megtartott ünnepségen eredményes munkájukért múzeumi dolgozókat tüntettek ki, valamint értékelték az idei történelmi, néprajzi és nyelvjárási pályázatra érkezett pályaműveket, s átadták a legjobbaknak járó díjakat. Nánási Mihálytól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjétől a „Kiválló munkáért” kitüntetést a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársai, Csányi Marietta régész és Danyi László szakalkalmazott vehette át. Miniszteri 'dicséretet ugyancsak a szolnoki múzeum dolgozója, Venczel József kapott. Ezt követően Tálas László, a megyei múzeumi szervezet igazgatója adta át a pályázati díjakat. Az új és legújabb kori történelmi pályázatra negyvenegy dolgozat érkezett, közülük harminc az ifjúsági korosztály munkáját dicséri. A pályaművek többsége színvonalas, jegyzetekkel ellátott, forrásértékekkel bíró munkának bizonyult, örvendetesen sok fiatal dolgozta fel az ifjúsági mozgalom helyi történetét, nőtt az üzemtörténettel foglalkozó dolgozatok száma is, néhány kiírt témakörben viszont nem született egyetlen munka sem. A felnőtt kategória kiemelt első díját Rus- vay Lajos jászalsószentgyör- gyi kutató „Szülőföldem a Jászság” című munkája kapta meg. A kategória első díját nem adták ki. A csoportos kategóriában sem született első és második helyezés, a harmadik díjat a jászberényi Lehel vezér Gimnázium alkotóközösségének „A Jászberényi tanács története” című dolgozata kapta meg. Az ifjúsági egyéni kategória első díjasa Farkas Zsuzsanna, a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lett. „A szociáldemokrata ifjúsági mozgalom működése az országban és Tiszaszentimrén” című pályamunkájával. A néprajzi és nyelvjárási pályázatra negyvenhárom pályamunka érkezett, közülük huszonöt az ifjúsági kategóriában született. Kiemelkedő dolgozatok inkább a felnőttektől érkeztek az idén, amely azzal is magyarázható, hogy a fiatalok között sok volt az első éves pályázó, a néprajzi kutatómunkával még csak most ismerkedő diák. A felnőtt egyéni kategória kiemelt első díját Faragó Já- nosné „Népi táplálkozás Jász- árokszálláson” című munkája kapta meg. Az első díjat Kiss József „Jászfényszaru község földrajzi nevei” című dolgozatáért vette át. A csoportos kategóriában első díjas a jászkiséri Csete Balázs helytörténeti szakkör lett. Az ifjúsági egyéni kategória első díját Fenyvesi Mária „Életem 'története. Szarvas Lajos bognármester visszaemlékezései” című dolgozata nyerte el. A pályamunkák közül többet jutalmaztak a TESZÖV, a KISZÖV a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottsága külön díjával, többen pénz- és könyvjutalomban részesültek. Világtörténet számokban Kiállítás a Dunántúl régészeti emlékeitől A Dunántúl régészeti emlékeiből: — A Csabdi—Télizöldesben feltárt késő neolitikus telep és temető, valamint a süttői őskori sáncok és halmok leleteiből nyitottak kiállítást tegnap Székes- fehérváron, az István király Múzeumban. A csabdi—téli- zöldesi ásatások során előkerült régészeti emlékek — edények, fegyverek, ékszerek, különböző használati tárgyak — segítségével illusztrálták a késő neolitikum idején, i.e. 2800—2500-ban élt lengyeli kultúra népének életmódját, szokásait, kultúráját. A süttői feltárások anyaga a kora vaskori, halstatti kultúra idején többezer évvel ezelőtt élt népek kultúráját szemlélteti. A kiállítást az év végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A történelem, illetve a történeti művek iránti fokozott érdeklődés, mely a 70-es évek elején indult meg, változatlanul tart. Számos könyvsorozat, mint például a Magyar História, számos monográfia kirobbanó sikere bizonyítja: a múlt szellemi bázis lehet, s a legszélesebb olvasórétegek igénylik az e témájú könyveket. A történeti művek sorában különleges helyet foglal el a kronológia. Tudományos segédkönyvnek is nevezhetnénk; az események nem összefüggéseikben s rendszerben kerülnek egymás mellé, hanem magyarázat, értékelés nélkül, puszta időrendi egymásutánban. Amikor az Akadémiai Kiadó gondozásában a Magyar- ország történeti kronológiája I—IV. kötete megjelent még a legoptimistább könyvkereskedők sem hitték, hogy azonnal utánnyomásnak kell következnie. Most a Gondolat három kötetben hasonlót adott ki, Világtörténet számokban címmel. Terjedelmileg kisebb mű, a szelekció, a válogatás nagyobb; egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés megfontolásból. Míg Magyarország történeti kronológiájában az egyetlen rendező elv az időrend volt — itt ez többrendű. Először az általános politika- és köztörténet jelentős évszámai sorakoznak egymás után, majd ezt külön követi: a tudomány és technika, az irodalom, a képzőművészet, a film. Ez némiképp nehezíti a használatát, viszont az összefüggések jobban nyomon követhetők. A használatot egy közös név-, hely- és tárgymutató egészíti ki. Tanszerek nyomában Még több szemléltetőeszközre és jobb együttműködésre van szükség Aki 15—20 éve vagy még régebben kezdett ismei'ked- ni a betűvetés tudományával, emlékszik, mekkora újdonságnak számított, ha a tanító nem üres kézzel, hanem szemléltetőeszközökkel érkezett az órára. A lemezhallgatás, a diavetítés, a kémiai, fizikai kísérlet „fehér hollónak” számított. A diákok tudtak örülni a szétosztott apró színes korongoknak, pálcikáknak is. Az iskoláik — főleg a tanyai. falusi intézmények, — akkori eszköztárát nem volt nehéz számba venni. Történelmi, földrajzi térképek, a tologatás számológép, néhány kémcső, sportszer, ál- latpreperátum, és „Samu” — a név iskolánként változott — a csontváz. iAz oktatási szemléltető eszközök tára azóta minőségben, mennyiségben jócskán gyarapodott. Alkalmazásukkal az ismeretek elsajátításának ideje lerövidül, a tanulóik élethűbb, pontosabb, élményszerűbb információkat kapnak, az oktatás konkrétabbá válik. Az új nevelési-oktatási tervek bevezetése óta az általános iskolák készlete közel száz alapvető taneszközzel bővült. Az 1982/83-as tanévben a diákok már negyedik osztálytól kezdve tanulják az orosz nyelvet, ötödikben új tanterv szerint oktatják a környezetismeretet, a itecnikát, az ének-zenét, hetedikben a magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet és állampolgári ismereteket valamint a matematikáit, az utolsó években pedig a rajzot. Természetesen az új feladatok, új taneszközöket is igényelnek. Az elmúlt esztendőben Szolnok megye általános iskoláinak taneszköz-ellátottsága 84,3 százalékos volt. Egyes intézményeket összehasonlítva ugyan akadnak eltérések, de az alapvető taneszközök területi megoszlása arányos- A hiányosságok főleg azoknál az intézményeknél érzékelhetők, amelyeknél több, egymástól távol eső épületben folyik a tanítás. A taneszközök szállítása körülményes, így gyakorlatilag két- háromszoros készlettel kellene rendelkezniük. Az audiovizuális eszközök ma már olyannyira nélkülözhetetlenek, mint régen a tábla és a kréta volt. Az írásvetítőt; a lemezjátszót a magyar irodalom-, nyelvtan-. történelem- vagy énekórán egyaránt használhatják, ezért a jelenleginél jóval nagyobb készletre lenne szükség. Nem kértek, de kaptak Tiszai öldvár. Belterületi Általános Iskola. Az új intézményt tanévkezdéskor avatták. Budai József igazgató nincs különösebben derült hangulatban, amikor az új iskola tanszerellátottságáról kérdezzük. — A bútorok kivételével az új jelző a taneszközökre nem vonatkoznak. Ami van, azt központi keretből kaptuk. illetve saját költségvetésünk terhére szereztük be. A területrendezés során nőtt a létszám, új tanulócsoportok léptek be. Feltétlen szükség lenne az eszközpark bővítésére, hiszen a régiek elavultak, tönkrementek. Az előző tanév végén — még a régi iskolaépületben — leltárt készítettünk és selejteztünk. Az igényeknek megfelelően összeállítottuk a megrendelést de kiderült, hogy nincs rá pénz. — Az intézmény fenntartója a helyi tanács, ők nem tudnak segíteni? — Azt a választ kaptuk, hogy az építési költségnövekedések miatt a taneszközökre már nem jutott fedezet, így jelenleg az előírtnak csupán az ötvenhatvan százalékával rendelkezünk- Olyan alapvető dolgok hiányoznak, mintáz írásvetítő, a sötétítő függöny és még sorolhatnám. — Mondanom sem kell, ez a pedagógusoknak sok gondot okoz. Fizikaszakos kollégáink vállalta a tanszerek karbantartását. A jövőben Csépán hangos diáksereg áramlik ki a kapun- A csoport kettéválik, egyik fele a napközibe indul, a másik haza. Nem régi iskola a csépai sem, ez a negyedik tanév. Az épület előtt gondozott, park, a .folyosók; az osztálytermek ízlésesen díszítettek. — Nem panaszkodhatunk — mondja Dósa László az intézmény vezetője — szinte ideális feltételek között dolgozhatunk. Három éve, amikor beköltöztünk, valamennyi tantermi bútort meg tudtuk vásárolni, sőt a szemléltető eszközök nagy részét is. Most már az alap- felszerelés valamennyi osztályunkban megvan, olyan is akad, ami nem kötelező, csupán ajánlott. Részben „saját zsebünkből” gazdálkodtok ki, de rendszeresen kapunk támogatást a községi és a megyei tanácstól is. A megyei tanács költség- vetésében külön öszeget biztosít a taneszközök vásárlására, pótlására. Az idén a szakmai fogyóeszközök, anyagok beszerzésére 2 millió 950 ezer forintot tervezett, amelyet később — pénzmaradványból — 3,6 millióval megtoldott. Az elmúlt években hasonló ösz- szegeket fordítottak taneszközök vásárlására. 1980- ban például 3 millió 200 ezer forintot, tavaly 2 milliót terveztek beszerzésire, de ugyancsak mindkét évben a pénzmaradványból még kiegészítették néhány millióval. Az utóbbi három esztendőben mintegy 15 millió forintot költött a saját költségvetésünkből megpróbáljuk a legszükségesebbeket beszerezni, de az az érzésem, így soha nem érjük utói magunkat„ Egyébként telefonunk sincs, ’84-re ígérték. Az új általános iskola számos gondja közül csupán a tanszerellátottság, pontosabban a hiányzó taneszközök problémájával keressük meg Tálas Attilát, a tiszaföldvári tanács vb-tit- kárát. — Ha jól tudom, ezt minden iskola úgy izzadja ki, ahogy tudja — mondta. — A pénzünk elfogyott, a megyei tanácstól nem kértünk, mert „berendezésre” úgysem kaptunk volna. A feltételezés nem helytálló. A megyei tanács művelődésügyi osztályán megtudtuk, hogy az idén kétszer írtak ki pályázatot a tanácsok részére. A tisza- földváriak egyszer sem jelentkeztek. Mindettől függetlenül a megyei tanácstól 500 ezer forint támogatást kaptak az új iskola üzemeltetésére, 130 ezret pedig tanszerek beszerzésére. Más kérdés: ebből a legszükségesebb eszközöknek csupán egy részére futotta. —Ezek szerint nem voltak nehézségeik a tanév kezdésben. — Az új tan terv alapján a negyedik osztályban már kezdjük tanítani az orosz nyelvet. Ehhez is vannak ugyan segédeszközeink, de még nem teljes a készlet, a TANÉRT folyamatosan szállítja a felszereléseket. A szükséges tanszerek több mint nyolcvan százalékával rendelkezünk. Az óvodában is zökkenő- mentesen megy a munka. Az elhasznált szemléltető eszközöket igyekszünk folyamatosan pótolni. Az igazgató közben büszkén mutat az iskola mögötti területre— Kemény fába vágtuk a fejszét. Egy sportcentrumot szeretnénk kialakítani, már hozzá is fogtunk. Ha kell, jön segíteni a falu apraja, nagyja. megyei tanács tanszervásárlásra. Ez nem csekély összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy közben emelkedtek az árak, új iskolák léptek be. amelyeket fel kell szerelni bútorokkal, oktatástechnikai eszközökkel, ráadásul az új ddku- •mentumok szerint oktatás- nevelés komolyabb, nagyobb felszereltséget igények mint a régi — akkor talán mégsem annyi, amennyire szükség lenne. S ha mindemellett még a fenntartók s az intézményvezetők együttműködésében is hiány ossá- gök tapasztalhatók, ezért is nagy a különbség az iskolák tárgyi felszereltsége között. Fekete Sándor Csépán jobban gazdálkodtak Három év: IS millió Az alattyáni községi könyvtárat gyakran látogatják az általános iskolások. Könyvtár ri órákat tartanak, melyeken ismerkednek a raktári renddel, a katalógusok kezelésével, a kézikönyvek használatával.
