Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
1982. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Debrecenben Szolnok megye bemutatkozik Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban október 25 és november 9. között Szolnok megyei napokat rendeznek. A „Bemutatkozik Szolnok megye” rendezvénysorozatát hétfőn este 7 órakor Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg, majd a Tisza táncegyüttes műsorát nézheti meg a debreceni közönség. A rendezvénysorozat idején a Mezőtúri kerámia és a kunsági hímzés című kiállítás várja a látogatókat. A kiállításon Busi Lajos, Gonda István, Kósa Klára és Kőműves Lajos népi iparművész, Tóth Géza, a népművészet ifjú mestere és a túrkevei művelődési ház díszítőművészeti szakköre mutatja be munkáit. Ugyancsak a rendezvény- sorozat idején láthatják az érdeklődők a Jászkun fotóklub tárlatát. A Kossuth út 1. szám alatti ifjúságpolitikai klub ad otthont a Szolnok megyei fiatal alkotók köre kiállításának október 25-től, és irodalmi estjének október 30-án délután 6 órától. Másnap délelőtt 10 órától gyermekprogramokat tartanak a Kölcsey Művelődési Központban. A Tisza táncegyüttes közreműködésével táncház várja a legkisebbeket, akik ugyanezen a napon a törökszent- miklósi Tarkaforgó, a szolnoki Piros és a mezőtúri Napraforgó bábegyüttes műsorát is megtekinthetik. Sigmund Géza üvegtervező iparművész alkotásai október 28-ig tekinthető meg a szolnoki Aba Novák teremben. — n. zs. — TÍ7PVPC a Killián-Verseghy madrigálkórus KÖZÖSSÉGET FORMÁLT A DAL Megkapták a Szocialista Kultúráért kitüntetést Mához egy hétre Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthoniban hangversennyel ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját a Kill,ián György Repülő Műszaki Főiskola és a Verseghy Ferenc Gimnázium vegyeskara. A találkozóra a régi dalosokat is várják, akik hívás nélkül gyakran bekukkantanak egy-egy próbára, vagy koncerten a nézőtéren ülve „szurkolnak”, az együttesnek. A kamarakórus vezetője kezdettől fogva Rigó Éva, a gimnázium tanára. — Honnan jött az ötlet, hogy a két intézmény közös kórust alakítson? — A főiskola akkori KlSZ-títkára megkeresett azzal a kéréssel, hogy szervezzek egy kórust, vállaljam el vezetését — mondja Rigó Éva. — Bevallom őszintén, először nem nagyon akartam ráállni, ugyanis akadt elég munkám, a tanítás melleit három énekkarom volt. Végül is amiatt mondtam igent, mert nagyon szeretek repülni, s csodálom azokat az embereket, akik a repülésit hivatásuknak választják. — Gondolom nem bánta meg, hogy végül is igent Rigó Éva a karmester Szereplésed,nik nagy része, minősítésünk is a néphadsereg különböző rendezvényein, kórustalálkozóin történik. Szerencsénkre a munkához minden feltétel biztosított. Mind a Verseghy gimnázium, mind pedig a főiskola vezetése maximálisan támogatja az együttest. A főiskolai hallgatók szolgálatait, a tanulást úgy ütemezik, hogy a próbára el tudjanak jönni. Az intézmények a kottákat meg- váisárolják, az utazáshoz autóbuszt biztosítanak, sőt, évente egyszer jutalomként ingyenes kiránduláson veszünk részt. Úgy érzem, hogy a kórus révén a gimnázium és a főiskola kapcsolata is jobb ileltt. Jószerével csupán arról esett szó, hogy a madrigálkórus kitűnő közösség, amely szeret énekelni. Ne feledkezzünk meg arról sem. hogy énekelni sokféleképp lehet. A főiskolásak, gimnazisták kamaraegyüttese igen színvonalasan teszi mindezt. Eddigi eredményeik, szakmai síik,ereik ezt bizonyítják. Az országos minősítéseken- „arany- koszorús” diplomát kaptak, elnyerték a „kiváló együttes” címet. Az énekkar nemrégiben Budapesten vehette át a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A rangos elismerések mellett számos oklevelet, emlókpla- kelttet mondhat magáénak a csoport— Sok amatőr együttes megirigyelné eredményeiket. — Elégedettek lennénk a jövővel, ha olyan sikereket hozna, melyek az elmúlt tíz évben voltak. Büszke vagyok az együttesemre, soha nem vallottunk még szégyent. — fs — A számadatok nemcsak biztatók, hanem lelkesítők: az évek során megkétszereződött a múzeumok és kiállítótermek közönsége. Csaknem 16 millió állampolgár tekintette meg 1981-ben hazai tárlatainkat. Ez mindenképpen általános társadalmi eredmény, igazolja képző- művészetünk minőségi fejlődését, az intenzívebb kapcsolatot mű és ember között. Megnövekedett a szabad idő, ezzel a kultúra iránti fogékonyság, de izgalmasabb a kiállítási program is. Az is közrejátszik a mennyiséggel is mérhető haladásban, hogy több új kiállítóterem nyílt az országban, s a régieket javarészt felújították. A számadatok növekedéséhez az is hozzájárul, hogy egyre többen gyakorolják újra a népművészet különböző ága'zatait és igen sok a nemzetközi képzőművészeti esemény hazánkban. Elég, ha a kisplasztikái biennálé- ra, a szombathelyi tértextil biennáléra, a nagyatádi, hajdúböszörményi nemzetközi művésztelepekre, a kecskeméti kerámiaszimpozio- nokra utalok. Bekapcsolták a képzőművészet vérkeringésébe az üzemeket, gyáraikat is, az idei képzőművészeti világhét megnyitóját például Csepelen rendezték, abban a munkásotthonban, ahol a munkás képzőművészeti nevelés immár több mint harminc esztendeje elkezdődött, A budapesti, váci, salgótarjáni és a Szolnok megyei üzemek egész sorában — az új országos gyakorlatnak megfelelően — rendre nyílnak a tárlatok, olykor múzeumi feladatot látnak el a gyárak, részt vállalnak a közművelődésből, „házhoz” szállítják a kultúrát. Ez is százezres közönséget toboroz, új műbarátok seregét. örvendetes, hogy több helyen megalakultak az is- kolagalériák, más-más működési megoldással. Van, ahol új kiállításokat rendeznek és gyűjteményt is elhelyeznek az iskolákban. Másutt az iskola nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtt lakosságnak is kulturális programot nyújt a folyamatos tárlatokkal. Rengeteg lelemény gyűjti, sokszorozza a közönséget. Ma már a kórházakban is nyílnak kiállítások. Ebben vállalt úttörő szerepet a váci Szőnyi Tibor kórház, de ily módon a köz- művelődés helye a kórház Cegléden, Kecskeméten, Sal- gótalrjániban, Kerepestarcsán és a megyeszékhelyünkön is. Él a tévhit, hogy sok a művész, s az állam nem képes eltartani ezt a megnövekedett létszámú művésztá- bort. Ha az állam nem is, de a társadalom igen. A művek sokszorozódásával párhuzamos lehet a közönség sokasodása, miközben egyre többen válnak műbarátokká, műgyűjtőkké. A kölcsönhatás lényege, hogy a képzőművészek alkotásaikkal a környezetkultúra részesei, szerept vállalnak az ízlés, a tudat esztétikai fejlesztésében, s ennek jegyében részesülnek a társadalom anyagi javaiból. Nem a művészek és a művek számát kell csökkenteni, hanem az alkotók és a társadalom kapcsolatát indokolt elmélyíteni. Mindez akaratlanul is megtörténik akkor, amikor a népművelők ügyszeretete megszervezi a művek és a közönség találkozását, akár kiállítóteremnek kinevezett vasúti állomásokon, üzemi ebédlőkben, szállodákban, művelődési házakban, könyvtárakban, éttermekben, tsz-központokban, laktanyákban, tanácsházak dísztermében és más helyeken a fegkülönjfélébb alkalmakkor. Tovább fokozza a hatást, ha valami kedves figyelmesség a tárlatmegnyitó indító eleme. Több helyen az iskolások énekműsora, másutt a művésznek átnyújtott virágcsokor sugározza azt az atmoszférát, amely nézőt és alkotót egyaránt élményben részesíti. Egy-egy tárlatnyitás sokhelyütt ma már valóságos népünnepély, s éleszti a reményt, hogy minél több helyen így lesz. Ixtsonczi Miklós Iskola tár la tok ’82 Csehov Ványa bácsi Kiállítás jelmezekből* díszletekből, fotókból Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban szerdán délelőtt kiállítás nyílt a Szigligeti Színház közelmúltban bemutatott előadásának Csehov Ványa bácsi című darabjának díszleteiből, jelmezeiből, az előadáson készült fotókból. Vágó Nelli, Antal Csaba és Dede Géza munkáit Paál István a darab rendezője és Kovács Lajos színművész, az előadás főszereplője ajánlotta a diákok figyelmébe. A kiállítást a közeljövődben, az „iskolatárlatok” sorozat keretében a megye több oktatási intézményében is bemutatják. Felvételünkön a kiállítás egyik részlete. írta Szabó László, kiadta a Gondolat A Jászság monográfiája mondott. — Egy általán inem- Az' együttes tagjai ugyan állandóan változnak i— hiszen évente a végzősök búcsút mondanak a kórusnak — de mindig nagyszerű a (társaság. A gimnazistáik közül elsősorban azoik kapnak helyet az együttesben, akik emberi értékekben bővelkednek, különösebb nehézség nélkül képesek beilleszkedni. az új közösségbe, no és -természetesen jó hangjuk van. Rettentően boldog voltam, amikor volt tanítványaim közül többen kérték, -hadd énekeljenek továbbra is a csoportban. Természetesen igent mondtam. — Szószerint családias lehet a légkör, ugyanis ha jól tudjuk, már házasság-is köttetett a kórustagok között. — Nem is egy. Ha jól számolom tízen mondták ki eddig az igent. Nagyon lényeges ezek a házasságok eddig -nem rontották a válási statisztikáit. — Milyen művek sorakoznak az együttes -repertoárjában? — Sokmi-ndent éneik lünk. Főként — mint nevünk is mutatja — madrigálokat, mozgalmi és -kato-nadalokalt, spirituálét, -klasszikus és mai -kórusműveket. Jelenleg -egy teljesen modern kompozíción dolgozunk, amelyben nincs ének. -hanglejtésekre épül-. Első' -kísérletünk ebben a műfajbanA Gondolat Könyvkiadó több-kevesebb rendszerességgel megjelentetett néprajzi kismonográfia sorozatának két évtizedes története van. A sorozat érdeme elvitathatatlan: megkísérel feleletet adni népi kultúránk alapkérdéseire. Elsősorban arra a kardinális kérdésre, hogy egységesnek tűnő nemzeti kultúránkon belül milyen sajátosságokat mutatnak a kis tájak, egy-egy néprajzi csoport mássága milyen formában fejeződik ki, és ennek a kialakulása milyen úton . ment végbe. Már az eddig megjelent kötetek címeiben is ez fejeződik ki: Őrség, Ormánság Sárköz, Hajdúság, Nyírség, Nagykunság stb., vállalva a tájhoz kötődést, a táj kifejezését. Megyénk néprajzi tájai közül a sorozatban a Nagykunság után immár a Jászság is megjelent. Szabó László nagyszerű gondolat- és adatgazdag könyveként. A szerző idestova két évtizede dolgozik a megyénkben néprajzosként. Sokirányú érdeklődését, energikus gyűjtő és rendszerező képességét a szaktudomány is nagyra becsüli. Megyénk szakembereinek legnagyobb vállalkozásában, a Szolnok megye néprajzi atlasza megvalósításában a motor szerepét vállalta, s már a kezdeti időkben érdeklődése a Jászság kultúrája felé fordult. Cikkeinek, tanulmányainak egész sora bizonyítja, hogy ez az érdeklődés, a rendszeres gyűjtő- és feldolgozómunka milyen úton érlelődött szintézissé. Így születhetett meg a kandidátusi disszertációja, amelyik a jász etnikai (néprajzi) csoport körülhatárolását tűzte ki célul. Ezután fogott hozzá a szóban forgó könyv megírásához. Első, ami szembetűniK a sorozatban is vaskosnak számító könyvben, az a logikusan felépített rendszer, amelyet a szerző következetesen megvalósít. Először a társadalmi műveltség kérdéseit veszi sorra, majd az anyagi és szellemi műveltség kérdései következnek. Mivel kulturális jelenségek rendszerét vizsgálja, ez a módszere teljesen meggyőző és célravezető. A társadalmi kérdések felvázolását a kiváltságos helyzetből következő önigazgatás oldaláról mutatja be, amelyik az alföldi mezővárosok rendszerének a sajátja volt és a török korban alakult ki. A kultúra felől közelít mondandójához, melyről megállapítja és bizonyítja is, hogy „magas fokon integrált”, gazdasági, társadalmi háttere nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelte át a nehéz évszázadokat. Mindezek alapján az integráció biztosítéka a „külön jogállás és az önkormányzat”. Ezek olyan általános keretek, melyeknek a kitöltése az itt élők dolga és feladata. Elsősorban a családi, vérségi alapon szerveződő, abból kibontakozó rendszer az, amelyik segítette és segíti ennek a sajátos karakternek az érvényesülését. Ezért is tekintheti át a szerző az első fejezetben ezt a kultúra- szervező területet. Fontos megállapítása Szabó Lászlónak, hogy jásznak csak azt tekintették, aki több generáción át valamely jász családba tartozott. Ez a tény az egységesülés, a hasonulás igen magas fokát tette lehetővé. Ezt fejezi ki az integráció fogalma. Századokon keresztül a Jászságnak volt ereje mindig megújulva az idegen elemeket átlényegíte- ni, saját magához idomítani, és ennek az intézményes kereteit, a vérségi, csa’ádi köteléket is fenntartani és működtetni. A következő részben természetesen bővebben olvashatunk a vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmi intézményekről, a nem- és korcsoportok működéséről, a vagyoni rétegzettségről, valamint a munkaszervezetekről, melynek a szerző a legjobb hazai szaktudósa. Az anyagi műveltség tárgyalása során számba veszi a munkaeszközöket, melyek a paraszti termelés egyik döntő tényezőjeként vannak jelen. Majd a munkaeszközökkel végzett termelő tevékenység munkaszervezeti, üzemszervezeti módjait tárgyalja. Hangsúlyozza a városon kívül elhelyezkedő kerteknek és tanyáknak a szerepét a gazdálkodásban, melyek mind az állattartás mind a földművelés jellegét meghatározták. Külön fejezetet szentel a táplálkozási szokásoknak, a táji sajátosságok bemutatásának. A szellemi műveltség tárgyalása során elsősorban a jászsági emberek világképét alakító tényezőkről szól. Tanulságos megállapítása, hogy a sámánhit emlékei, tehát a honfoglalás előtti magyarság világképe — mennyire hiányzik a Jászságban. Annál gazdagabb viszont a kereszténységhez kapcsolódó hiedelemkor, a boszorkányhit, a lidérc, a babonás cselekedetek, valamint a vallási rítusok egész sora. A Jászságot elsősorban a katolikusság határozza meg. Szellemi kultúrája döntően ebben az eszmerendszerben fejeződik ki. Nyilvánvaló hát, hogy Szabó László az esztendő ünnepeire vagy az emberi élet fordulóinak szokásaira nagy súlyt helyez. Szép része ez a könyvnek. Külön fejezetet szentel a szerző a jász terjeszkedésnek, a népesség kiköltözésének a kiskunsági pusztákra. Kutatásai és a történeti tények ismeretében két sajátosságot külön is elemez a szerző: a jász öntudat alakulását és a mindenkori hatalomhoz való alkalmazkodást, az aulikusságot. Az előbbi fejlődését jól érzékelteti az etnikai tudattól a polgári tudatig, az utóbbit pedig a mindenkori hatalommal való jó viszony megnyilvánulási formáiban mutatja be. Ezt mint a megmaradás eszközét tárgyalja. Tanulságosan vizsgálja a munkának, mint a Központi erkölcsi kérdések szerepét. A munka és a munkával s-zerzett javak tisztelete egy sor magatartásbeli sajátosságot, szokást és szimbólum- rendszert eredményezett. A könyv élvezetes olvasmány, arról árulkodik, hogy a szerzője kitűnően ismeri a Jászságot, az itt élő emberekkel bensőséges kapcsolatot alakított ki. Fodor Ferenc monográfiája után most ezzel a könyvvel gazdagodik a jászok önismerete és a mi tudásunk is erről a tájról. Mindenkinek ajánljuk szerető figyelmébe Szabó László tartalmas, szép munkáját. Dr. Bellon Tibor Képzőművészetünk közönsége
