Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 22­Újvidékiek vendégjátéka Felejthetetlen Csehov-esték A Ványa bácsi egyik jelenetében az előtérben Pásthy Mátyás (Ványa bácsi), háttér­ben Soltis Lajos (Asztrov doktor) Zúgott a taps, szűnni nem akart; a közönség újra és újra színpadra kérte a Ványa bácsi szereplőit, s a színé­szek arcán a fáradtságtól lassan szabadulva elő-előbújt a mosoly is, a „szenvedő” ar­cokon az öröm könnyei je­lentek meg. Szép este volt, meleg búcsú. Négynapos vendégség ért vele véget, s az újvidékiek elmondhatják, s velük együtt mi is: jöttek, játszottak és győztek, meg­hódították a szolnoki publi­kumot. Már azokat, akik előadá­saikra szerencsésen bejutot­tak, mert sajnos több eset­ben is kicsinek bizonyult a nézőtér. Igaz, vendégeink maguk szűkítették le — így kívánta a játék — pusztán a színpadtér szűkös kereteire. Tény viszont, hogy ezúttal válóban sokkal kevesebben jutottak hozzá az élményhez, mint ahogy talán szerettek volna. Mert valamennyi elő­adásuk az volt, élmény, iga­zi, melengető és felemelő: színházi varázslat. Nehéz volna most a négy nan dús eseményeit értékel­ni, részleteiben szólni az előadásokról. így csupán né­hány tanulság, tapasztalat, általánosítható észrevétel megfogalmazására szorítko­zom. A teljesítmény pusz­tán mennyiségi oldalát te­kintve is elismerésre méltó: három Csehov, közben egy Beckett és a Szobaszínház­ban Daróczi Zsuzsa tünemé­nyes éjszakai egyszemélyes színháza; ráadásul két eset­ben. délután és este is játék. Ez bizony a társulat számá­ra nem akármilyen fizikai megterhelést jelentett, külö­nösen ha arra gondolok, hogy egy-egy színészre több produkcióban is szükség volt, mint például a hihetet­len erőbírású Soltis Lajosra vagy az elnyűhetetlennek látszó Pásthy Mátyásra, ők ketten ugyanis valamennyi előadásban jelentős terheket viseltek. Nevüket már csak ezért is illendő külön meg­jegyezni. Kedves vendégek búcsúz­tak el tőlünk szerda este, akik mondhatni „leckét ad­tak”, de legalábbis ízelítőt abból, hogyan lehet korsze­rűen Cáehovot „csehovul” játszani. Harag György ve­zényletével — az ő rendezé­sében került színre és most elénk is a Három nővér, a Cseresznyéskert és a Ványa bácsi — olyan előadásokat teremtettek, amelyekben a pontosan kidolgozott rész­letek finoman összhangzó harmóniát alkotva szólaltak meg; a Három nővér in­kább tragikus felhangjaival, a Cseresznyéskert végtelenül finom lírájával, azért sok­sok iróniával és sok­sok humorral is benne, és végül a Ványa bácsi groteszk bájával, harsányabb humo­rával fogott meg. Mintha csak ugyanazt a témát hal­lottuk volna, csak kicsit más-más hangszerelésben. A tón hasonló volt, de ezen belül minden egyes előadás a disztingvált árnyalatok gazdagságát nyújtotta. Régen láthattunk, láttam ennél humánusabb színházat, amelyben csupán az emberi gyarlóságoktól, de nem ma­gától a gyarló embertől ide- genítenek el bennünket. Eb­ben a színházban úgy ítélte­tik meg egy-egy szereplő magatartása, jelleme, hogy sötét bélyeg nem süttetik rá; külön-külön minden csehovi alak sorsa és drámája ért­hető és megérthető. Ezért érezhettük minden estén, amikor előadás végeztével elhagytuk a színházat: gaz­dagabbak lettünk, gyarapod­tunk emberségben. Persze sokféle jó színház létezik, s Csehov-interpre- táció is. Sokféle elképzelés, amit most láttunk, az az egyik lehetséges mód. Vonzó és rokonszenves, mert — s ez talán a másik összefogla­ló tanulság — mérhetetlenül költői, azaz elragadó és ma­gával ragadó. Lírai at­moszféra, lírai pillanatok, lírai hangulatok, nem külön- külön és elvétve, a dráma át van szőve'az emberi kap­csolatokban rejlő költészet aranyszálaival. Igen. köl­tőien szép előadásban lát­hattuk viszont Csehov mű­veit, mégha olykor a színen a legprózaibb dolgok történ­tek is, vagy nem történt semmi, csak szemlélődtek, sétálgattak, teázgattak a szerző hősei. Észrevétlenül az élet vált itt művészetté, a művészet pedig életté. A harmadik megjegyzé­sem: ritkán tapasztalni azt az egységes játékot, en- semble-szemléletet, amit az újvidékiek nyújtottak Cse- hov-előadásaikban. Itt min­den szerep egyaránt fontos a maga helyén. A Ványa bácsi­ban például a nagymama néhány mondatos szerepe is felerősödik, hangsúlyossá válik: s ha játék közben egy- egy arcéi élesebben van megvilágítva, azért a többi indokolatlanul nem kerül árnyékba. Az ember nem tudja, mit csodáljon és él­vezzen jobban ebben a já­tékban: a részletek kimun­kálásában megmutatkozó fi­nomságot, vagy a nagy egészben megnyilatkozó har­móniát! Harag György szín­padán egyébként minden öt­let természetesen nő ki ma­gából a drámából, a mű gon­dolatvilágából. Lásd a játé­kok elején alkalmazott for­más és hangulatteremtő moz­zanatokat — mily atmoszfé­rikus a Cseresznyéskertben, ahogy az öreg Firsz átcsoszog a színen, anélkül, hogy egyetlen szót is ejtene, vagy a Ványa bácsi elején az át­tetsző függöny mögött sétál­gató szereplők oldott, fátyo­los látványa, de említhetném a befejezések közül ugyan­csak a Cseresznyéskert utol­só pillanatát, amikor a fehér lepedővel letakart bútorok között szinte „felszívódik” az ugyancsak fehér hálóinget viselő, otthagyott öreg szol­ga; a régi idők rekvizítumá- vá válik s magába fogadja az elmúlás. Ezek csak kira­gadott példák, hasonlóan re­mek megoldásokat, számta­lant említhetnék. S mindez mire jó? Egyetlen célt szol­gál: kifejezni a már-már ki­fej ezhetetlent: a legrejtet­tebb emberi titkokat is. Ezért minden önkínzás, ének. És a színészek? Játékukra kivétel nélkül érvényes: csak az' írót óhajtják megszólal­tatni önfeláldozóan. A már említett Soltis Lajos Lopa- hinja a Cseresznyéskertből sokáig megmarad majd em­lékezetünkben; erőteljes ala­kítás, a legjobb, amit lát­tunk a négy napon tőle. De aligha lehet elfelejteni Pás­thy Mátyás jellegzetesen „oroszos” figuráit sem, Jepi- hodovként remekelt, és iga­zán emlékezetes pillanatai vannak a Ványa bácsi cím­szerepében is. Sajátos szín, mozgékony tehetség. És Da­róczi Zsuzsa nevét is feltét­lenül meg kell jegyeznünk: csodálatos jelenség, termete magas, vékony, komoly szép fejét derékig é^ő haj koro­názza, s ahogy Szonyát játsz- sza a Ványa bácsiban, mit játssza, éli, egyszerűen le­nyűgöző. Egy leendő nagy színésznő bontogatja itt szárnyait. (Nem tudom, hogy már most is nem az-e!) És szívesen emlékezhetünk a többiekre is, az izgalmas egyéniségű Ladik Katalinra, a Kuligint megformáló, jó ábrázoló képességű Fejes Györgyre, a dekoratív Rom- hányi Ibire és a társulat va­lamennyi tagjára, hisz egy­formán részesei a sikernek. Amely fényesen bizonyítja: kis társulat is végbe vihet igazán nagy dolgokat. Végül, hogy művészi ta­pasztalásban mit jelenthet, mit hozhat a két színház konyhájára kölcsönösen ez a találkozás, hogy a mű­helymunkában miként kamatozik e jól sikerült ran-' davú, akár szemléleti, stilá- ris, technikai vonatkozásai­ban, az sem mellékes, dehát ez már a szakma belső ügye. Számunkra csak annyiban érdekes, amennyiben a jó és a még jobb színház elő­mozdítója. Ez az alkalmi találkozás, remélhetően, egy rendszeres­sé váló kapcsolat első lépé­se. A fogyasztási javak, a kü­lönböző árucikkek cseréje manapság mind természete­sebb — ha nem is könnyebb — a világpiacokon, a szelle­mi értékek nemzetközi for­galma miért ne volna akkor éppoly értetődő; ha valóban igazi értékek cserélnek gaz­dát. A most születendő kap­csolattól ezt reméljük. Valkó Mihály Nyelvtanfolyamok, továbbképzések, előadások A TIT őszi, téli terveiből Rikoltó kő Észt—magyar irodalmi est Szolnokon Rikoltó kő címmel két­nyelvű irodalmi estet ren- reznek hétfőn este 7 órától Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban. Az irodalmi esten közreműködik Heino Mand- ri' és Milvi Koidu vala­mint Avar István, Császár Angéla, Győry Franciska, Horváth Sándor, Lukács Sándor, Sinkó László, Sze­mes Mari és Vallai Péter színművész, továbbá a szol­noki Kodály Kórus Buday Péter és Rigó Éva ve­zényletével!. A műsort szer­kesztette Vilma Jiirisalu és Simon László, rendezte Bo- zó László. Tanulmány Tiszaigarról A Művelődéskutató Inté­zet fontos feladatának tartja, hogy képet adjon az ország műveltségi helyze­téről. Ennek a törekvésnek a gyakorlati megvalósítá­sát szolgálja — egyebek kö­zött — a napokban megje­lent „Tiszaigar, avagy egy mai magyar falu képe” cí­mű tanulmánykötet. A kö- teit tanulmányai a kisköz­ségben élők helyzetét vil­lantják fel. Meghatározott témákat — munkacsere, egy csalód sorsa, a cigányság helyzetének alakulása, té­vénézés — vizsgáltak, úgy hogy a tapasztalatokból más, hasonló kisközségek­re is vonatkoztatható, álta­lánosabb ismereteket (tár­janak feL Tiszaigar — ez az 1300 lelkes kisközség — Tiszafüredtől 10 kilométer­re a Hortobágy szélén te­rül el. A környék valami­kor a Tisza árterülete volt. Míg 1930-ban a 6 éven felüli igariak 17,2 százalé­ka nem tudott írni-olvas- ni, addig 1980-ban már csak 25 analfabéta volt a faluban. Mint a cseppben a ten­ger, úgy tükröződik egy ti- szaigari család három ge­nerációjának életútjában a magyar történelem 1930- tól 1980-ig terjedő sza­kasza. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulait Szolnok megyei Szervezetének, őszi, téli programajánlatában több tanfoLyam. előadásso­rozat szerepel. Az idegen nyelvek iránt érdeklődő szolnokiak né­met, angol, francia, olasz és spanyol nyelvtanfolya­mokon itanulhatnak. A nyelveket huszonhat ■— kezdő, középhaladó és ha­ladó — csoportban sajátít­hatják el az érdeklődők. A múlt évhez hasonlóan idén is indulnak a szolnoki Csa­nádi körúti általános is­kolában német nyelvtan­folyamok kisdiákoknak. A munkahelyeken is meg- nőltt az érdeklődés az ide­gen nyelvek iránt. A szol­noki gyógyszertári köz­pontban a papírgyárban, a oútorgyárban és az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalatnál német nyelvtanfo­lyam indul kezdőknek, a kórház dolgozói angolul ta­nulhatnak. A MÁV Csomó­ponti Művelődési Házban a német nyelveit sajátíthat­ják el az érdeklődők. Kar­cagon angol, Jászjákóhal- mán és Cserkesz ölön né­met nyelvtanfolyamot in­dít a TIT megyei szerve­zete. Az idegennyelvi tan­folyamok csaknem hatszáz hallgatóval kezdik meg munkájukat a követik ező hetekben­Újdonság, hogy a TIT, a Debreceni Postaigazgatóság­gal közösen idén először indít telexkezelői tanfo­lyamot. Az érdeklődés alap­ján két, — további igé­nyek szerint esetleg három — tanfolyami csoport kép­zése váliik lehetővé Szolno­kon, a közgazdasági szak­A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban hol­nap délelőtt 11 órakor avat­ják fel a múzeum egykori igazgatója, gyűjteményé­nek megalapozója, a közel­múltban elhunyt néprajz­középiskolában. Ugyancsak Szolnokon folytatódik a titkárnőképző és a számí­tástechnikai gépkezelői tan­folyam is. A tiszafüredi járásban a munkahelyek tűzvédelmi oktatóinak szer­vez a TIT továbbképző tan­folyamét. A téli hónapok­ban szervezik meg a hiva­tásos gépkocsivezetők köz­lekedésbiztonsági tovább­képzését is. A DATE me­zőtúri Mezőgazdasági Gé­pészeti Főiskolai Karán és a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán ebben az okta­tási évben is megszerve­zik a végzős hallgatók TIT- előadó képző tanfolyamát. Az IBUSZ-szal közösen ide­genvezető- képző tanfolya­mom is indít a TIT megyei szervezete. Ez utóbbi an­nál is inkább fontos, mi­vel az utóbbi hónapokban — az ötnapos munkahét ál­talánossá válásával — lé­nyegesen megnövekedett az érdeklődés a TIT—IBUSZ országjáró túrák iránt. Ugyanez mondható el azonban a TIT egyéb ren­dezvényeiről is. Az előadá­sok hallgatóinak száma már mosit meghaladja a tavalyi egész évit. Különö­sen a nemzetközi politikai, a haditechnikai, a környe­zetvédelmi, környezetesz­tétikai előadásokat, soroza­tokat igényli a hallgatóság, de — nem utolsósorban a különböző szakmai tudo­mányos egyesületekkel ki­alakított együttműködés­nek köszönhetően — növe­kedett a műszaki, mező­gazdasági, jogi és közgaz­dasági témák iránti érdek­lődés is. Az előadások kö­zül egyre több hangzik el munkahelyeken, üzemekben, gyárakban, vállalatoknál. tudós. Szűcs Sándor dom­borművét, amelyet Györfi Sándor szobrászművész ké­szített és ajándékozott a városnak. Avatóbeszédet dr- Bellán Tibor, a múze­um igazgatója mond. Tisztelgés Szúcs Sándor néprajztudós előtt Domborművet avatnak Karcagon A népviseletéről nevezetes Zsámbokon egy régi gazdaházból tájházat alakítottak ki. A nagyközség lakosainak áldozatos társadalmi munkájával és adakozásával rendezték be a régi paraszti élet tárgyaival, gazdasági eszközeivel az egykori gazdaházat. A Múze­umi és Műemléki Hónap egyik eseményeként adták át rendeltetésének az új kulturá­lis létesítményt. A képen: A tájház belső szobái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom