Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-21 / 247. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 21 IA tudomány világa I Rendhagyó természetjárás Október 18—29. között tartják az őszi, megyei csillagászati napokat A modem civilizáció, az ezzel járó városi élet, az egyre gyorsabban fejlődő technika, amellett, hogy az ember mindennapi kényelmét szolgálja, az embert egyre nagyobb mértékben el is szakítja a természettől. Épp ezért a civilizáció rohamos fejlődése egyre erősebben szüli meg az emberekben azt a vágyat, hogy kapcsolatot teremtsenek a természettel, a hétköznapok fáradalmait egészséges természeti környezetben pihenjék ki. A megnőtt szabad idő éppen erre biztosít fokozottabb lehetőséget. A sokszor fárasztó, monoton munkakörülmények között dolgozó ember felüdül a természetben, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. A sokszínű természetben ki-ki vágyai és lehetőségei szerint mást-mást keres, ki ebben, ki abban talál örömet. Van akit a csendes vízparton szorongatott horgászbot és az úszó mozgásának figyelése nyugtat meg, van aki hátizsákot vesz a vállára és a hegyeket járja, van aki a természetes vizeket, réteket, a hangulatos tájakat kedveli. A természet azonban nemcsak a föld felszínét foglalja magába és nem ér véget a magas hegycsúcsokon, a mi szűkebb világunk elválaszthatatlanul hozzátartozik a természeti világhoz. Ma még nagyon kevés embernek adatik meg az a lehetőség, hogy a Földet elhagyva a Földön kívüli világot saját szemével lássa. Az ember azonban tekintetével és képzeletével mindig bejárta a csillagok világát, újabb és újabb ismereteket szerzett. A távcső a szemlélődő, a mindenség titkait kutató és abban gyönyörködő embert sokszorosan közelebb vitte a bolygók és a csillagok világához, lehetővé tett egyfajta természet- járást. A távcső viszonylag egyszerű és nem drága műszer. Mindenki hozzájuthat, aki jobban el akar merülni és mélyebben meg akarja ismerni a csillagok világát. Itt is igaz, ami az élet egyéb területén is, hogy közösségben dolgozva könnyebb a célt elérni, és az egyén számára is nagyobbak a lehetőségek. A csillagászat barátai is szakkörökbe tömörülve és az élményeket így egymással megosztva, a tapasztalatokat kicserélve járják be a csillagok világát. A szakkörben könnyebben és hamarabb lehet mélyebb csillagászati ismereteket szerezni, jobb műszerekkel lehet az égbolt titkait kutatni. A TVM Művelődési Központjának csillagászati szakköre 18 éves múltra tekint vissza. Sok fiatal ismerkedett meg a szakkörben a csillagászat szépségeivel, olyan is volt, aki hivatásának is a csillagászatot választotta, és egyetemen szerzett csillagászati képesítést. A szakkörben most is mintegy 30 idősebb és fiatal, szakmunkás, tanuló, és nyugdíjas ismerkedik az égbolt titkaival, gyönyörködik e rendhagyó természetjárás szépségeivel. A jól felszerelt amatőr távcsövek lehetőséget adnak a Nap, a Hold, a bolygók, csillaghalmazok, ködök, távoli tejútrendszerek megfigyelésére, fényképezésére. A szakköri tagokon keresztül a modern csillagászati ismeretek kisugárzódnak a környezetre, az iskolában, munkahelyen. családban, baráti körben. A szakkör mindenkit szívesen lát, aki érdeklődik a csillagászat iránt, és aki szeretne társunk lenni ebben a rendhagyó természetjárásban, ahol a csillagok útjain barangolunk. Ez a természetjárás is pihentet, gyönyörködtet, lehetőséget ad az alkotókedv fejlesztésére, és nyújtja azt az örömet, amit a közösségben értelmes és nemes célért, kedvtelésért együtt dolgozó emberek közössége nyújt. Örülnénk, ha a kör munkájával minél többen megismerkednének, és lehetőségeikhez képest többé vagy kevésbé a csillagászat barátaivá válnának, osztoznának velünk abban a szép élményben, amit az égbolt útjain való barangolás nyújt. Dr. Dankó Sándor A TVM Müv. Központ csillagvizsgálójának 160/800-as fényképező és 80 1200-as szabadszemes megfigyelésre alkalmas lencsés távcsövei Üstököskutatás Hírhozó üstökösök Világvége —1986 VEGA-program Ürkamikázé Távcsöveink, űrszondáink segítségével viszonylag jól feltérképeztük Naprendszerünk belső területeit, de a peremvidékekről ma még elég kevés információval rendelkezünk. Naprendszerünk mai arculatának, de egész történetének pontos megismeréséhez elengedhetetlen az üstökösök vizsgálata. Ezek a mindösze néhány kilométer átmérőjű fagyott égitestek („piszkos hógolyók”, amelyek magjukban talán még az „Ösnap” anyagát őrzik) a Nap gravitációs terének határán, kö5 rülbelüli 1 fényév (9,5 billió kilométer) távolságra keringenek egy úgynevezett Oort-felhőben. Ebből, a környező csillagok pertubáló (pályaháborgató) hatására kiválva 80—100 millió kilométernyire is megközelíthetik csillagunkat, a Napot. A sugárzás hatására az üstökös felmelegszik, és lassan egy 10 millió kilométerre is kiterjedő hidrogénburokkal veszi magát körül. Az egyre növekvő hőmérséklet következtében szublimáló (elillanó) molekulákat és leváló anyagrészecskéket (por) a kiáramló gáz magával ragadja, és a Nap gravitációs (tömegvonzás) tere, valamint sugárnyomásának hatására széles, görbült, akár a 100—150 millió kilométert is elérő csóva jön létre. Az 1986 májusában ismét napközeibe kerülő Halley- üstökös (nevét a pályaadatait meghatározó angol csillagászról kapta) nem csak az egyik leglátványosabb, de a hozzáfűződő babonák nyomán talán a legfélelmetesebb is. Első megjelenését már időszámításunk előtt 1058-ban észlelték kínai csillagászok, és azóta 76 évenként periodikusan visszatér. Nyomon- követhető 3000 éves történelmében volt már a Halley- üstökös Jézus születését hirdető betlehemi csillag, de volt az emberiség pusztulására figyelmeztető égi jel is. Az 1910. évi megjelenése a világ végét kellett volna, hogy jelentse. Az akkori híradások szerint a Föld az üstökös gázcsóvájába kerül, és az abban található ciánvegyületek pusztítják el a földi életet. Többen eladták vagyonukat, és az utolsó napokat a családjuk körében töltve buzgón imádkoztak, készültek az utolsó ítéletre. Az 1986. évi visszatérés nem lesz olyan látványos, mint ez az előző, de minden bizonnyal annyira rettegett sem, hiszen ismereteink meggyőznek bennünket arról, hogy az üstökös semmiféle veszéllyel sem fenyegeti Földünket (Több mint 10 millió kilométerre halad el mellettünk.) Az 1984 telén indítandó VEGA-űrszondának kettős feladatot kell majd megoldania. Az első részben megközelíti a Vénuszt, és mérőműszerekkel, kamerával felszerelt leszállóegységet továbbit az „Esthajnalcsillag” felszírére. A program második felében kerül sor a Halley-üstökössel való találkozásra. Az űrszonda 300 ezer kilométer óránkénti relatív sebességgel közelít az égitesthez, és attól csupán néhány ezer kilométer távolságra repül el, áthaladva az üstökös hidrogénburkán és kómáján (a Nap sugárzásának hatására elpárolgott anyagrészecskék mag körül kialakult fényes gömbje.) E kettős feladatra utal a „VE- GA” elnevezés is, amely az orosz „Venyera” (Vénusz) és a „Gáliéi” (Halley) szavakból származik. A randevú során nem csak méréseket végeznek az üstökösök körül, hanem fény- képfelvételeket is készítenek majd az üstökös magjáról. A nemzetközi összefogással készülő szonda berendeA TIT Szolnok városi Szervezetének a Jubileum tér 5» st. toronyház tetején üzemelő bemutató távcsöve (30 cm. tükörátmérőjű Cassegrain- Coude rendszerű tükrös t.áv- cső) Bemutatások: derült idő esetén minden hétfőn 18—20 óra között Csillagászati műszerek Tágabb értelemben csillagászati megfigyelésnek nevezzük mindazt a ténykedést, amelynek célja a kozmoszból lérkező információ- áradat felfogása és vizsgálata. Az információkat hordozó anyag makro- és mikro- szerkezetétől függően az alkalmazott technikai eszközöket és vizsgálati módszereket több csoportba lehet osztani. A klasszikus érdelemben vett csillagászati megfigyelések legfontosabb eszköze az optikai távcső. Négyszáz évvel ezelőtt az emberek még csak puszta szemmel vizsgálhatták az égitestek titkait. 1609 májusában Galilei fordította először az ég felé az előző évben Hollandiában feltalált távcsövet. Ez nagyon egyszerű volt — egy fatubusba zárt két üveglencséből állt — mégis csodás világ tárult fel a pa- dovai professzor, Galileo Galilei előtt, amikor elsőként meglátta a Hold hegyeit, a Vénusz sarlóját, a Jupiter holdjait, a napfoltokat, valamint a Tejút milliónyi csillagát. A távcsövek egyik nagy előnye, hogy segítségükkel azokat a halvány égitesteket is érzékelni tudjuk, amelyeket szabad szemmel nem láthatunk meg. Az ötméteres távcső egy csillagról körülzéseinek (pl. a Tünde-ré- szecsketeleszkóp, a PLAZ- MAG-energiasprektum mérőkomplexum) tervezésében előállításában magyar szakemberek is részt vesznek. A VEGA-programban részt vevő két szondán kívül a nyugat-európai országok egy „Giotto” a japánok két „Planet” elnevezésű űrszondát juttatnak a Halley-üstö- kös közelébe. Ez utóbbiak körülbelül 10U ezer kilométerre közelítik meg az üstökös magját, és a kómanapszél kölcsönhatás vizsgálata lesz a feladatuk. A VEGA-űrszondák pályaadatait felhasználva az ESA (Nyugat-Európai Űrhajózási Szervezet) által indított „Giotto” szondát úgy irányítják, hogy az a lehető legjobban megközelítse az üstököst. Ez vakmerő vállalkozás, mivel ekkora sebesség mellett egy szabad szemmel sem látható porszem is megbéníthatja, használhatatlanná teheti az egész berendezést. A terv számol ezzel, de a szakemberek bíznak abban, hogy mielőtt a katasztrófa bekövetkezik, sok értékes adatot tudnak majd meg az üstökösről. Vizsy Ferenc belül egymilliószor több fényt gyűjt össze a gyújtópontban, mint amennyit szemünk pupillája beenged, így tehát egymilliószor halványabb csillagot is megláthatunk vele, mint szabad szemmel. Másik nagy előnye a nagy felbontóképesség, ami elsősorban a távcső objektívjének átmérőjétől függ. A Palamar hegyi ötméteres távcső felbontóképessége 0,02 ívmásodperc, ami azt jelenti, hogy a Hold felszínén azokat a tárgyakat lehet vele észlelni, amelyeknek mérete meghaladja a 40 métert, a Mars felületén pedig a legalább 6 kilométer kiterjedésű alakzatokat. A távcsőépítés története az előbbiek értelmében az egyre nagyobb átmérőjű műszerek létrehozásával azonosítható. Már a XVII. század elején kialakult a távcsövek — objektívje alapján máig is megkülönböztetett — két csoportja; az üveglencsét alkalmazó refraktorok. valamint a paraboloid tükröt alkalmazó reflektorok. Csillagász elődeink hamar rájöttek, hogy a lencsés távcsöveknek vannak olyan belső hibáik, amelyek erősen korlátozzák teljesítő' képességüket. A lencsék görbe felülete például úgy viselkedik, mint egy üvegprizma, azaz jobban megtöri a kék színű fényt, mint a vöröset. Ezt a színihibának nevezett jelenséget úgy lehetett -kiküszöbölni, hogy különböző törésmutatójú üvegekből 2— 3 tagú lencséket készítettek. Az egyre nagyobb átmérőjű és több tagú objektívek előállítása rendkívül megdrágult, mert tökéletes, buborék- és zárványmentes lencsére volt szükség, több felületet kellett nagyon pontosan megcsiszolni és gondosan polírozni. Ráadásul az üveg általában nem feszültségmentes, nem is tökéletesen merev, így aztán saját súlya hatására is deformálódik. Éppen ezért úgy látszik, hogy az 1897-ben elkészült Yerkes-refraktor, melynek lencséje 102 centiméter átmérőjű, örökre a legnagyobb ilyen műszer marad. A refraktorok nagy előállítási költsége miatt egyre nyilvánvalóbb lett, hogy vissza kell térni a már Newton által is használt tükrös távcsövek továbbfejlesztéséhez. Az üvegnek nem kell jó minőségűnek lenni, belsejében akár buborékok, vagy zárványok is előfordulhatnak. A tükör elkészítésekor egyetlen felületet kell gondosan megmunkálni, a csiszolt felületre párologtatott alumínium rétegen történő fényvisszaverődéskor színihiba nem keletkezik. Az első óriásteleszkópok készítője, William Herschel csillagász a tükröket még bronzból: öntötte. Legnagyobb, 122 centiméter átmérőjű tükre csak 54 milliméter vastag volt, de súlya így is meghaladta az 1 tonnát. A hatalmas, 12 méter gyújtótávolságú távcső korának egyik technikai csodája volt, mozgatása és használata azonban életveszélyesnek bizonyult. A XX. század sokáig legnagyobb tükrös távcsöve az 1948-ban felavatott, előzőekben már említett Palomar- hegyi 5 méteres távcső. Készítése még 1926-ban kezdődött, amikor Hale amerikai csillagász a Rockefeller alapítványból 6 millió dol'ávt kapott a távcső létrehozására. A tükröt pyrexüvegDöl készítették, melynek tágu’á- si együtthatója nem nagy, jól csiszolható és önthető. A munka nagyságára jellemző, hogy a tükröt leöntése után a repedések, torzulások elkerülése érdekében 8 hónap alatt hűtötték le szoba- hőmérsékletre. Csiszolásakor, ami 180 ezer munkaórát vett igénybe, 5 tonna súlyú üveg morzsolódott le. A jelenleg használt Legnagyobb távcsövet 1976-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kaukázusi obszervatóriumában helyezték üzembe, melynek tükörátmérője 6 méter. Érzékenységét jellemzi, hogy egy 25 ezer kilométer távolságban elhelyezett gyertyát jól szemügyre lehetne vele venni. Kovács Miklós A Tiszamenti Vegyiművek Művelődési Központjának csillagvizsgálója
