Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
1982. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Egy-egy műsor hiányára igazán akkor döbben rá az ember, amikor az már nincs; értékeit akkor képes valójában felismerni, ha más, hasonló televíziós programokhoz hozzá méri. így vagyunk most a Kórház a város szélén csehszlovák sorozattal, amely, sajnos, kedd estéken, megszokott idejében nem jelentkezik már többé. Értékeit igazán akkor becsülhetjük, ha például a most futó, magyar illetőségű és péntekenként látható szegény Dánielhez hasonlítjuk. Igaz, ez utóbbi szándéka szerint szatíra, az élet negatív tulajdonságainak elrajzolata, míg a csehszlovákok filmje egy mai kisváros kórházának társadalomrajza volt, mégis - egy szempontból tanulságos az összevetés: kiderül, hogy míg a Dániel komolytalan vállalkozás — kabaréba illő tréfák felduzzasztása folytatásossá —, addig a Kórház a város szélén humora ellenére is komoly művészi munka. Volt egyszer egy kórház Volt egyszer egy kórház, valahol egy kisváros szélén; egy kórház, amely úgy a szívünkhöz nőtt, hogy nemlétét, távozását nem akarjuk tudomásul venni. Nem is könnyű, mert az utóbbi idők legnépszerűbb televíziós sorozatától kellett búcsút vennünk; Sovától, Es- betától, Strosmajertől, Karéitól és a többi kedves ismerősünktől. Ha általában nem is fogadjuk készpénznek, amit a Tömegkommunikációs Kutatóközpont közöl esetenként egy-egy műsor látogatottságáról, illetve ahogy ők mondják szaknyelven, „nézettségi indexéről”, ezúttal hihetünk a közvéleménykutatóknak, hogy kedd esténként több mint hatmillió néző ült a képernyők előtt. És ez bizony alighanem rekord! Pedig nem volt ebben a sorozatban valójában semmi különös, semmi úgynevezett művészi; maga volt a hétköznapok, egyszerűen az élet, csak az élet, amelyben az emberek teszik-veszik a dolgukat, ki-ki feladata, magatartása, vérmérséklete szerint. S azt hiszem, itt a nyitja a sorozat sikerének: olyan emberek mozogtak benne és úgy, amilyenek mi is vagyunk, s ahogy mi is szoktunk. Vagy pedig ha arra gondotok, hogy az idős főorvos milyen, már-már mesébe illően tiszta és nemes férfiú, akkor azt mondhatom: amilyenek mi is szeretnénk lenni az életben, megértőek, jók, kedvesek, mert. ez ugyebár egyre kevesebb (csakhát ez nem olyan egyszerű az életben, mint ahogy láttuk a filmben). Egyébként nem lenne meglepő, ha a film hatására a magyar leánynevek sorába bekerülne a szépen hangzó Esbeta is. (Már hallottam, hogy szülők ezzel a kéréssel álltak elő a tisztelt anyakönyvi hivatalban, vajon adhatnák-e gyermeküknek az Esbeta nevet.) És ez érthető, a kedves, kellemes orvosnő olyan volt, mint egy vonzó regényalak, kedvessége oly megható, hogy valósággal szurkoltunk neki, hogy a kórházi szerelmi kaland után igazi, méltó társra leljen életében. S a film készítői erről is gondoskodtak, amit mi kívántunk az egyes szereplőknek, a sorozat utolsó, jeleneteiben — végszóra szinte — meg is érkezik Karel, s nem kétséges, Esbetának nem kell sokáig várni az igazi boldogságra, és ez oly megnyugtató. És Strosma- jer, akit szegényt egy rakoncátlan lánnyal vert meg az isten — sorozatosan gyűlik meg vele a baja, de- hát mindenkinek megvan a maga keresztje, mért is lenne ő kivétel —, ez a bajszos, mindig poénra kész sebész, egyszerűen tüneményes ember. (Olyan szöveget írtak neki, amely szinte irigylésre méltó, minden mondatába a humor egy- egy patronját helyezték el.) Ezt a doktort: „meg kellene zabálni”. Szóval az utóbbi idők egyik legszórakozta- tóbb sorozatát köszönhetjük északi szomszédainknak, és rögtön egy örömhír: a nagy sikerre való tekintettel televíziónk már meg is vette az újabb folytatásokat, és elkezdődtek a szinkronmunkálatok. Remélhetőleg nem kell sokáig várni Esbetáék újabb jelentkezésére. Röviden Szép volt a kifejezés esztétikai értelmében a Székely János drámájának Szi- netár Miklós rendezte tévéváltozata, amelyet szerda este sugárzott a televízió. Formai puritánság jellemezte, s jó érzéssel nyugtázhattuk, hogy ezúttal a rendezés mennyire bízott a költőien nemes szöveg erejében. Bízhatott is, manapság ritkán hallani ilyen nemes veretű prózát a képernyőn, amikor a kifejezések pompája és a nyelv zenéje maga is élmény forrása lehet. A feszes ívű drámában tisztán csendültek meg az egyén szabadság utáni vágyai, annak igénye, hogy az ember miként szabadulhat meg a rossz hatalom nyomasztó kísértéseitől. Eszmék, ideológiák ütköztek meg, a gondolatok pátosza színezte a konfliktusokat, a jó színészi munka viszont ellensúlyozni tudta az eszmék elvontságát, azaz húsvér alakok éltek és mozogtak a tévéjátékban. A Protestánsok elé méLtán került a bemutató alkalmával a Budapesti Művészeti Hetek stilizált pávaemblémája • — rangos produkció. S ha már a művészeti hetek került szóba, a hét egy másik kiemelkedő eseményéről se feledkezzünk meg: Kocsis Zoltán zongorajátéka a képernyőn. Chopint játszott, és mindig csak tíz percig, azaz az sem „unhatta” meg, aki csak barátkozik a klasszikus zenével. Jó ötlet volt a chopeni muzsikának ez a finom adagolása, kóstolgatása, mert szinte mozgást hozott, amikor jelentkezett, a hosszú, elterpeszkedő műsorok folyamatába. Persze az igazi értéke: az elbűvölően megszólaló Chopin-keringők. Nem túlzás, Kocsis Zoltán mindent tud és mindent érez, amit a megszólaltatott zenérőli tudni kell, s amit belőle meg kell éreznie az előadóművésznek, hogy hallgatóit a muzsika bűvkörébe vonja, elvarázsolja. Azt mondják, akik látták, hogy a kaposváriak előadásában színházban sokkal élőbb és elevenebb volt a Feydeau-bohózat, mint képernyőre víve, televíziós változatában. Pedig itt is ugyanaz a színészgárda játszotta A tökfilkót. Hinnünk kell az állításnak, annál is inkább, mert a tévéjátékban lelassultak a drámai események, korántsem volt olyan mozgalmas a vigasság, mint amilyen lehetett volna. Persze szombat esti mulatságnak még így is jócskán megtette. A színészek közül legemlékezetesebb Básti Juli „kemény- öklű”, férfias Maggie-je. Vasárnap este René Kollo és vendégei — másfél óra, többnyire zene a pesti Vigadóból. Sok jó zene, semmi több. Magas színvonalon tolmácsolva és kedvesen felvezetve. A műsor vonzereje, hogy élőben kaptuk, azaz úgy érezhettük magunkat, mintha ott ültünk volna a Vigadó nézőterén. Efféle élményben mostanában egyre ritkábban van részünk, ezért is érdemes megjegyeznünk a Magyar Televízió és a nyugatnémet ZDF együttműködésével megrendezett kellemes estét. V. M. Galambdúcok (olaj, 1982.) A színek és fények dinamikája Baranyó Sándor debreceni kiállításáról Debrecenben a Helyőrségi Művelődési 'Otthon I. emeleti termeiben október 8-án nyílt meg Baranyó Sándor 33 olaj- festményéből rendezett tárlata, amely a szolnoki mester oeüvréjéből adott méltó áttekintést a város műbarátainak. Művészete jól ismert, nemcsak Holló Lászlóval, Félegyházi Lászlóval s más neves festőkkel rendezett hazai és külföldi közös tárlatairól, hanfem egyéni kiállításairól is. Mostani bemutatkozása közvetlenül münsteri s kölni sikeres szereplése után történt. A tárlat összképe újból arról győzött meg bennünket, hogy hangvétele, a magyar tájhoz s emberekhez való viszonya a gyakori külföldi tanulmányutak s az ecset európai mestereivel való kapcsolatai ellenére sem változott, szín- és formakultúrája elmélyült. Expresszív koloritja s képeinek felépítése egykori mesterének Szőnyi Istvánnak az instrukcióit követi. Ugyanazon téma variánsai is egyéniek. Festészete változatlanul magyar gyökerű, s az alföldi piktúra hagyományaiból indul ki. A színek visszaadásában gyakran ragadtatja magát a fortisszimóig, de azt is bizonyítja, hogy expresszivitása mindig a szép szolgálatában áll. Érzékenységéből eredően olyan mozzanatokra is reagál, amit mások bizonyára figyelmen kívül hagynának, viszont ezekre az ő „szeizmográf érzékenységű jelző- rendszere” azonnal működésbe lép. Nemes értelmű virtuozitással kezeli a kékeket, s a kiegészítő színek polifóniájában megtalálja mindegyiknek a maga helyét, alá- vagy fölérendeltségét. Ezért is olyan meggyőző alföldi tájainak atmoszférája. Esti Tisza, Nyári Tisza-part, s ezért oly megrendítő az Asszonyok hófúvásban vagy a Hortobágyi híd alkonyi fénye, s a közelgő vihar felhőinek dinamikus kavargása. Virágzó fái, kardvirágai, orgonás csendéletei a természet szépségeinek hordozói. „Minden festő kialakít magában egy tézist, hogy miért fest úgy, ahogyan fest” — mondotta egy beszélgetésünk alkalmával. Nyilván minden festő tartozik valamilyen irányzathoz, egyéni értékét azonban az dönti el, hogy tud-e valami vitathatatlanul egyénit hozzáadni, olyat ami őt mindenkitől megkülönbözteti. A műkritika joggal értékeli Baranyóban »azt a képességet, hogy az alföldi piktúra már kijegecesedett doktrínáihoz tudott újat és egyénit hozizáadni. mégpedig egyénieskedés nélkül. Debrecen városa megértéssel és szeretettel fogadta Baranyó Sándor harmóniákra épített piktúráját, melyet már korábban fémjeleztek Kelet és Nyugat metropolisai, melyet legközelebb majd a „festők Mekkájában” Münchenben bizonyít a következő év tavaszán. Dr. Tóth Ervin Csillagászati napok ’82 Távcsöves bemutatók, előadások A tudományág iránt érdeklődő felnőtteket és gyerekeket hétfőtől október 29- ig várják a megyei csillagászati napok programjai. Tegnap Szolnokon, a 605-ös számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben „Az űrkutatás technikai háttere” címmel Végh Pál, az Élelmiszeripari Kiskereskedelí- - mi Vállalatnál „Merre jártunk, mit láttunk a bolygók között?” címmel a MÁV csomóponti művelődési házában pedig „A nagybolygók közelről” címmel dr. Horváth András csillagász tartott előadást. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma délután 6 órától Paál György „Világ- egyetem 1982” című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A szolnoki Mátyás király úti Általános Iskolában október 25-én tartja alakuló ülését a kis csillagászok köre, az iskola diákjai ugyanezen a napon az ókori csillagászatról hallgathatnak előadást. Ugyancsak októher 25-én este 7 órától a TIT városi szervezetének Jubileum téri csillagdájában távcsöves bemutatóra várják az érdeklődőket. Másnap a Széchenyi lakótelepi általános iskolában és a gyermekváros» ban kerül sor csillagászati előadásokra, a lakótelepen távcsöves bemutatót is tartanak délelőtt 10 és este 8 óra között. A GANZ Villamossági Művek dolgozói október 27-én, a Varga Katalin Gimnázium diákjai október 28-án, a Tallinn Körzeti Általános Iskola tanulói pedig október 29-én hallgathatnak csillagászati előadásokat. Október 28-án és 29-én távcsöves bemutató is várja a város lakóit a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtti téren, valamint a Tallinn körzeti iskolában. Estragon és Vladimir, Soltis Lajos és Bicskei István Az újvidék! magyar színház előadása Szombaton Tiszaföldváron Szónokok, kórusok tapasztala t- cseréje Tiszaföldváron . rendezik meg szombaton a megyében működő, társadalmi ünnepségeket, szertartásokat rendező irodák szónokainak, kórusainak továbbképzését, tapasztalatcseréjét. A szónokok délelőtt tíz órakor a nagyközségi tanács házasságkötő termében találkoznak, az énekkarok pedig délután háromkor a Lenin Termelőszövetkezet székházának nagytermében mutatják be műsorukat. A polgári gyászszertartásokon közreműködő kilenc megyei kórus mellett a szegedi és az egri, társadalmi ünnepségeket szervező irodák együttesei is szerepelnek. Helyreállították a nagylőzsl temetőkápolnát Befejeződtek- a nagylózsi temetőkápolna helyreállítási munkái. A rekonstrukciót megelőző műemléki feltárás igazolta a régészeknek azt a feltételezését, hogy az egykori plébániatemplomot, a kápolna elődjét a XI. században emelték. Falait szabálytalan kőlapokból, úgynevezett halszálkás technikával építették. Ritkán adatik ilyen alkalom a nézőknek hogy három pompás” Csehov-mű között egy Beckettet is láthat. Szembesítés ez, hiszen az abszurd levegője már a szolnoki Vá- nya bácsi és az újvidéki Három nővér után megteremtette a várakozás hangulati elemeit. Ügy is mondhatnánk az abszurd „atyjának” két műve megnézése után beültünk a Szigligeti színpadára ©odot-ra várni. És nekünk megjött Godot, egy vitatható, de mindenképp érdekes előadásban. Beckett zseniális színpadi író, öntörvényű világát félelmetes meggyőzőerővel, magabiztosan építi fel, s tárja a néző elé. Más kérdés: mentsen meg mindenkit jó sora, hogy magáévá tegye az abszurd nagy mesterének világképét. Persze Beckett könyörtelen szemlélete netán írói szándék is lehet egy kinyilatkoztatáshoz: jobb sorsotokban bízzatok emberek! Nemcsak sokféle Godot-t lehet várni, sokféleképpen is. Az újvidéki előadás rendezője ifj. Szabó István derűvel1 várakoztatja hőseit. A két csavargó csetlik-botlik, harsányan komódi ázik, ezért talán olykor még súlyosabbá válnak a drámai sugallat mélyebb rétegei. A szereplők közül1 a kitűnő clown-páros Soltis Lajos és Bicskei István játékát kell elsősorban kiemelnünk, éretten formálták a különös helyzetű emberpárt. Az újvidéki társulat tegnap délután és este újabb Cse- hov-drámát mutatott be, a Cseresznyéskertet, ma este pedig a Ványa bácsi kerül színre, szintén Harag György rendezésében. Szerebrjakov az újvidéki előadásban Pataki László, aki régi ismerőse a szolnoki nézőknek — Rom- hányi Ibivel és Fejes György- gyel együtt — a szabadkai népszínházzal már vendégszerepeitek a Tisza partján. —ti— GODOT-RA VÁRVA