Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

1982. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Beszélgetések a lakásgazdálkodásról 1. A tanácsok új feladatai A lakásprobléma megoldása hazánkban továbbra is kiemelt társadalmi, politikai feladat, amint azt az MSZMP XII. kongresszusának határozata megerősítette. Ennek alapján és szellemében hozta meg a közelmúlt­ban ismertetett döntéseit a Minisztertanács a lakásellá­tás és -gazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos intézkedé­sekről, s hagyta jóvá az ezzel összefüggő miniszteri ren- dcleteket. Ezeket a kérdéseket tárgyaljak a mai nappal kez­dődő interjúsorozatunkban. Elsőként azt kérdeztük meg Buda Gábortól, a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatala el­nökhelyettesétől: mik voltak a most hozott kormányhatá­rozat előzményei? — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a lakáshelyzet hazánk­ban az elmúlt években szá­mottevően javult Nemcsak mennyiségi javulásról be­szélhetünk, hiszen felszerelt­ségben, komfortfokozatban, sőt még a lakások méretei­ben is jelentős a fejlődés, minden létező gondunk elle­nére. A lakásépítés, -elosztás, -használat gyakorlata ózon­ban az utóbbi években már nem felelt meg, az 1970-ben elfogadott elveknek, és ezt sokoldalú, jogos bírálatok ér­ték. Az elosztás és a fenn­tartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a lakosság, illetve a lakosság különféle rétegei között. Ez szükségessé tette, hogy továbblépjünk, mert a változó körülményeknek megfelelő, hatékony lakás­gazdálkodási gyakorlat még nem alakult ki. — A lakásépítés központi irányítását, a településpoliti­kai meggondolások befolyá­solták. Lehetséges, hogy ez is hátráltatta a tanácsoknak a helyi igényekhez és lehe­tőségekhez jobban igazodó, önálló munkáját? — Feltétlertül. Mostanáig a célcsoportos lakásépítkezés pénzeszközei meghatározóak voltak, de a fenntartás cél­jaira adott állami támoga­tás is a települések jellegé­hez igazodott Ez gátlólag hatott, akárcsak az. hogy a csalódok az építési és tu­lajdonforma alapján kapták a szociális juttatást (tehát nem a családi helyzetük alapján), vagy éppen foglalkozásuk, adott társadalmi réteghez tartozásuk szerint. Szüksé­gessé vált, hogy a Központi Bizottság és a Miniszterta­nács az ismert döntéseket meghozza, hiszen a korábban helyes, de a ma már túlhala­dott rendelkezések, jogszabá­lyok változásokat igényeltek. — A tanácsrendeletek el­készítésének melyek a főbb rendező elvei? — Első: helyre kívánkozik az a már korábban is emlí­tett tény, hogy a célcsoportos lakásfejlesztés rugalmatlan­nak bizonyult. Nem mozgósí­totta kellőképpen a lakosság anyagi eszközeit, sőt bizo­nyos mértékig kivárásra ösz­tönzött. Ezek ismeretében te­hát indokolt és szükségszerű a tanácsok lakásgazdálkodási tevékenységének a fejleszté­se; nagyobb önállóságot kell kapniuk a lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában, a la­káscsere feltételeinek megte­remtésében; a mennyiségi­minőségi követelmények ki­elégítésére irányuló erőfeszí­téseikben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ő feladatuk a területi lakáspolitika teendői­nek a megalapozása. Nagy felelősség ez. Hiszen a ren­dező elveket a helyi körülmé­nyekhez és lehetőségekhez igazodóan jól és alaposan kell végiggondolni. Hogy példát mondjak: Ózdon vagy Bácsalmáson, Kőszegen vagy Mezőtúron, más-más a hely­zet, hiszen e települések és lakosságuk körülményei kö­zött lényegesek a különbsé­gek. Tehát a tanácsoknak a maguk illetékességi területén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és cselekedniük. — S néhány konkrétum e ■nehéz „lecke” jellemzésére? — Például az, hogy a kö­zéptávú és ezen belül az éves terveikben is komple­xen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a korsze­rűsítés egyenrangú, s egymás­sal összefüggő céljait. A má­sik fontos tényező, hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismeretében ma­guk határozzák meg, hogyan kívánják a lakásigényeket a legcélravezetőbb módon ki­elégíteni. Tehát eldönthetik, mennyi pénzt használnak fel új lakások építésére, meny­nyit személyi tulajdonú be­építésű területek előkészíté­sére (ami, egyébként. úgy gondolom, a korábbinál he­lyenként több figyelmet ér­demel). mennyit felújításra, mennyit közművesítésre és más támogatásokra. Ismét hangsúlyozom, a differenci­áltság fontosságát. Mert egé­szen mások lehetnek az igé­nyek s a lehetőségek olyan településeken, ahol főként csak bérből, fizetésből élők laknak, és más a helyzet ott, ahol jövedelmüknek nem a bér az egyetlen vagy éppen a meghatározó forrása. Ezt azonban éppen a helyi taná­csok tudhatják a legjobban, tehát mi sem indokoltabb, mint hogy övék legyen a döntés joga és felelőssége. — De ahogy mondani szok­ták, erősen „belejátszik” az építőipar helyzete, állapota is. — Természetesen és még sok egyéb. -Éppen ezért a ta­nácsok megkapják azt a le­hetőséget, hogy a pénzügyi formációk, az építőipari ka­pacitás, a közmű lehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások mi­nőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módo­zatainak alkalmazását. Me­gint csak példával élve: nyil­vánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van ház­gyár, vagy ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott, ahol eset­leg e jellemzőknek, az ellen­kezője érvényes, tehát ahol mondjuk csak hagyományos technológiával, vagy éppen házilagos módszerrel kedve­zőbb a lakásépítés. De még egy településen belül is le­hetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — A lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fej­lesztésének pénzügyi megva­lósítási formáit és leghaté­konyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközök­ből finanszírozták, de mind­inkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egysze­rűbben szólva; a lakossági teherviselés. Ennek a lehető­ségeit és természetesen tű­rési határát is nagy felelős­séggel kell felmérni. — Mi a megoldás? — Az, hogy nem elég dek­larálni a tanácsok abbéli kö­telezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anyagi feltételeket is. Átgon- dolandónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy meg­találjuk a mindenki számára elfogadható formációkat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák majd ki a lakás- gazdálkodás helyi szabályait, ezeken, belül a szociális és egyéb juttatásokat. Az a fel­adat is hárul rájuk, hogy javítsák a csere feltételeit, és az új lakásokon kívül a meg­levő lakásállomány bevoná­sával bővítsék a lakáscsere­alapot. — Milyen intézkedések vár­hatók a lakásfenntartás fej­lesztésére? — A főbb rendező elvek közé tartozik, hogy fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a haszná­lati értékűiket, ki kell alakí­tani a lakbérövezeteket, to­vábbá a lakbérek helyi diffe­renciáltságának elveit és mér­tékét. A lakbérmegállapítá- sok nyomán előfordulhatnak reklamációk, fellebbezések, de ezzel együtt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható és kikerülhetetlen munkát. Meg kell keresni a fenntartás anyagi forrásait és egyeztetni a szükségletekkel. — A közvélemény érdeklő­désének homlokterében álló intézkedésektől milyen ered­ményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdál­kodási rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fo­kozatosan bontakozhat ki és hosszabb távon juthat csak érvényre. A helyi szervek ön­állósága sokirányúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és a fenn­tartás arányai az igazságo­sabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben tá­mogatni kell. hogy a lakás­építés belső aránya mennyi­ségi csökkenés nélkül meg­változzék: több legyen a sa­ját szervezésű, vagy a mun­káltatók támogatásával létre­hozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság így feltehe­tően aktívabban együttműkö­dik majd a helyi tanácsok­kal... — Ez kívánatos is. Alapja az a tény, hogy a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helyi település politika kialakításában, ami segítheti az életkörülmények javulá­sát és visszaszoríthatja azt a szemléletet, mely szerint elég, ha mindent az államtól vá­runk el. E szemléletváltozás nem puszta óhaj, hanem ép­pen a megváltozott helyzet teremthet hozzá feltételeket. Ugyanis a lakosság számára nem lesz mindegy, hogy la­kására, vagy lakóhelyének környékére mennyire vigyáz­nak, hogyan védik, ápolják, hiszen ami létrejön, az egyre nagyobb mértékben saját munkájának és anyagi teher­vállalásának • eredménye, amelyben mindenkor számít­hat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre Bolgár tanácsi küldöttség a megyénkben Tegnap délelőtt Andrej Sza- vovnak, a Kjusztendil me­gyei tanács vb-elnökének a vezetésével háromtagú bolgár tanácsi küldöttség érkezett Szolnokra. A küldöttség tagja Vergil Bangeov tanácselnök helyettes és Margarita Csi- vijszka, a helyi ipari és köz­szolgáltatások igazgatóságá­nak helyettes igazgatója. A vendégeket Barta László, a megyei tanács elnöke fogad­ta. Az ötnapos itt tartózkodás során a küldöttség tanulmá­nyozza az alapvető fogyasz­tási cikkek termelését, a la­kossági ellátás és a szolgál­tatás helyzetét, feladatait. A delegáció a megyeszékhelyen kívül tapasztalatcsere végett ellátogat Jászberénybe, Tisza­füredre, Karcagra és Berek­fürdőbe is. Korszerű magyar öntödei berendezés Magyar tervezésű alúmí- niumolvasztó, öntőkemence és öntőgép kezdte meg a fo­lyamatos termelést tegnap a Székesfehérvári Könnyűfém­műben. Az Aluterv Fejleszté­si és Kutatóintézet, a Mis­kolci Tüzeléstechnikai Ku­tatóintézet, valamint a Köny- nyűfémmű közös tervezésű és gyártású egyedi berende­zése kiváló minőségű ötvö­zött alumínium tuskókat önt, az eddigi kemencéknél más­félszer termékenyebben. A kemencékhez a TÜKI olyan takarékos gázégőket fejlesz­tett ki, amelyek az eddigiek­nél 20 százalékkal kevesebb energiát használnak fel, mi­közben óránként 12,5 tonna alumíniumot olvasztanak meg. Az öntőgép szerszámo­zása is egyedülálló újdonság: tíz érben önthető vele hen- gerlési tuskó, sajtolási tuskó- ból pedig egyszerre hatvan darabot önthetnek. A magyar öntőgép egyenként óránként 40 tonna ötvözött alumínium- tuskót állít elő. A Székesfehérváron üzem­be helyezett hazai öntőbéren- dezés a minőség — az anyag- összetétel és méretpontosság — javítása mellett jelentősén növeli az öntés fajlagos anyagkihozatalát is. Terme­lésbe állításásával a Székes- fehérvári Könnyűfémmű évente 40 ezer tonnával nö­veli tuskógyártását és a több­let. öntvénymennyiség nagy­részt fedezi az új hengermű alapanyag-s zükségletét. A mezőtúri Bútoripari Szövetkezetben évi 30 millió to­rint értékben egyedi bútorkollekciókat gyártanak, me­lyeket a helyszínen be is szerelnek Valóban drága az öntözés? Néhány gondolat egy vízügyi tanácskozásról a vízdíjak emeléséről született rendelet ha­tására, 411 ezerről 311 hektárra csökkent az ország­ban azoknak a területeknek a nagysága, amelyekre a me­zőgazdasági üzemek a víz- hasznosítás engedélyezését kérték. Az öntözés révén több termést adó területek mére­te azonban az előbbi arány­nál kevésbé mérséklődött hi­szen nem ritkán olyan táb­lák vízjogi helyzetének meg­változtatására került sor, ame­lyek különben is ritkán kap­ták meg a termést növelő mesterséges csapadékot — hangzott el az ország vízügyi igazgatóságainak, regionális vízgazdálkodási vállalatainak vízügyi beruházó és kutató intézeteinek a napokban Szol­nokon megtartott tanácskozá­sán. A vízigények csökkentése mellett ennek ellenére sem le­het szó nélkül elmenni. A ta­pasztalatok szerint ugyanis sok mezőgazdasági üzem mond le az öntözésről „taka­rékosságra” hivatkozva. Pe­dig a szakembere'; számításai szerint az öntözés költsége csupán két-három százalék­kát teszi ki annak a pénznek, amit a termelés optimális biztonsága érdekében (példá­ul talajművelésre, vetőmagra, növényvédelemre) elkeli köl­teni. A leginkább elszomorító az, hogy — például az öntözési lehetőségek, kihasználásában élen járónak számító Szolnok megyében is — csupán az adottságok 60 százalékát hasz­nosították tavaly megfelelő módon a mezőgazdasági üze­mek. Ez a szám még a gaz­daságok terveitől is elmarad (keveset számít, hogy orszá­gos összehasonlításban ná­lunk, a Tisza középső folyá­sán nincs mit szégyenkezni). változása óta (szű- kebb pátri­ánkban is) nagyobb az érdeklődés s víznek a jövedelmező halte­nyésztési hasznosítása iránt — a vízszolgáltató vállalatok teendői tehát alig mérséklőd­tek az öntözés „népszerűtlen­né” válása óta. Az azonban mégis elgondolkodtató, hogy az ország közel 10 milliárd forintot érő, a mezőgazdasá­gi üzemek kiszolgálására épült vízügyi létesítményeit képtelenség manapság telje­sen kihasználni. Az állam — bár ma is dotálja a vízszol­gáltatást — a felemelt víz­díjakból még talán pótolja a veszteségeit, a növényter­mesztés hozamai azonban „ta­karékoskodva” az elérhető alatt maradnak. V. Sz. J. flz 1980-ban, fl vízárak Közügyekről a klubban özömbösség, közér­zet, tekintély — ezek voltak a kulcs­szavak hétfőn a szolnoki tanácsta­gok körében. Hivatalosan klubfoglalkozásnak nevezik a Népfront városi bizottsága és a városi tanács által közösen szervezett találkozásokat, ahol a tanácsi testület vá­lasztott tagjait minden, őket érdeklő és érintő, kérdésről a szakemberek tájékoztatják. A tanácstagok többsége örömmel fogadta, és közülük a legaktívabbak ki is hasz­nálták a" klubfoglalkozás nyújtotta lehetőségeket, ahol egymás között a problémáik is terítékre kerülhettek, és fe­leletet kaphattak mindarra, amit nem értettek. A hétfői találkozáson is — amelyre a városi tanács kom­munális üzemében került sor — tulajdonképpen ez történt. De volt ennek a klubfoglal­kozásnak egy kis „szépséghi­bája”. A város hatvankilenc tanácstagja közül tizenket­tőn (!) vettek részt. „Én res­tellem magam a távollévők helyett, és sajnálom, hogy kimaradtak egy nagyon tar­talmas párbeszédből, vitá­ból. Nem tudom mi lehet az oka az érdektelenségnek”. Töprengett az egyik jelenlé­vő tanácstag. Hasznos volt ez a beszélge­tés, mert izgalmas kérdése­ket feszegettek. Többek kö­zött azt, hogy vajon mért ke­vés az interpelláció a ta­nácsüléseken. Nincs olyan kérésük, észrevételük a ta­nácstagoknak. amely a testület nyilvánossága elé tartozna? Vagy úgy vannak vele, hogy miért tegyenek szóvá bármit is, ha úgysem történik semmi? Nem volt egyöntetű a tanácstagok vé­leménye. Egyikük azt mondta, hogy ő csak akkor él az interpellációs jogával, ha a tanács illetékes szakigazga­tási szerve nem tud érdem­ben válaszolni vagy intéz­kedni. Volt, aki bevallotta, hogy biztatásra várt, úgy gondolta, hogy előbb beszél­jenek mások, szólaljanak meg tanácstag társai. És aki interpellált már, őszintén el­mondta, ő úgy véli, hogy a nyilvánosság a garancia arra, hogy a jogos panaszt nem­csak meghallgatják, hanem orvosolják is. Többen szóvá tették, hogy a szakigazgatá­si szervektől gyakran csak ígéretet kapnak, az intézke­désekkel adósak maradnak. Előfordul, hogy éveken át to­logatják a határidőket. A fe­lelőtlen ígérgetés pedig oda vezet, hogy a tanácstag sza­va hitelét veszti a választók körében. Ha gyakran fordul­nak elő ilyen esetek, oda a tanácstag tekintélye. — Én nem a tekintélyemet féltem, — mondotta egyikük, — ha­nem a körzetemben élők köz­érzetét és természetesen ben­ne az enyémet is. Nem százezrekbe, milliók­ba kerülő igények, óhajok teljesítését kér-ték számon a tanácstagok. Ök inkább ap­ró-cseprő dolgokról beszél­tek, amelyek azért bosszan­tóak, mert megoldásuk első­sorban nem a pénzen, hanem az odafigyelésen, a jószándé­kon, a munkaszervezésen múlik. eggyőződésem, hogy a háromórás talál­kozón csak a be­szélgetés ért véget. Mindannak, amit a jelenlévő tanácstagok el­mondtak és amit hallottak, foganatja lesz. Bizonyára szó esik majd a tanácsi appará­tusban a felelőtlen ígérgeté­sekről és káros következmé­nyeiről, és a tanácstagok is megszívlelik mindazt amit a tisztségviselők a felelősségről, a felkészültségről elmondtak, K. K. Vibrációmentes kézifűrész A fakitermelők egészségét védő, munkájukat könnyítő új típusú berendezésekből rendezett tegnap bemutatót a Vértesi 'Erdőgazdaság. Az egyik gépújdonság a vibrá­ciómentesen működő motoros kézifűrész. A fakitermelésnél sokéves gond, hogy a kézifű­rész bizonyos - határértéket meghaladó rezgése úgyneve­zett vibrációs ártalmakat okoz. Ennek következtében túlter­helődik a géppel dolgozó ér­és idegrendszere. A most be­mutatott kézifűrész olajnyo- jtnással működik, így teljesen rezgésmentes, alkalmazásá­val tehát kiküszöbölhetők a \ vibrációs ártalmak. Ugyan­csak nagy érdeklődést vál­tott ki a bemutatón a tűzifa- hasító adapter is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom