Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. OKTÓBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A f 6 kérdés: Miből mennyit vállalhatunk? Eredményesebb gazdálkodás az ÉPSZER-nél Napirenden az agitáció és a propagandamunka Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Óvári Miklós is felszólalt a vitában Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára is. A szakszervezeti agitáció és propagandamunka né­hány időszerű kérdéséről Virizlay Gyula, a SZOT tit­kára tartott előadói beszédet. „Az a tapasztalatunk, hogy a vállalat érdekeit nem tudták érvényre juttat­ni a partnerkapcsolatok­ban” — a Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelő­ipari Vállalatánál végzett ÉVM-vizsgálatról szóló je­lentés egyik legsúlyosabb mondata ez. A megállapítás hiteléül elég annyit megem­líteni, hogy az ÉPSZER az 1980-as év után csak pénz­ügyi szanálás segítségével tudott talpon maradni, tar­talékait teljesen felélve 1980-ban 28 millió forintos veszteségét kellett pótolni, ám a korábban elkövetett hibák miatt még 1981-ben és 1982-ben is keletkezett összesen 20 millió forint hi­ány, amire fedezetet kellett találni. II bevételek elmaradtak Az ötödik ötéves terv első évei hiába sikerültek jól, az éppen esedékes mérleg eredményrovatába került forintok összegével akkori­ban hiába voltak elégedet­tek — a kudarc már elke­rülhetetlen volt. Pénzügyi problémák 1977 végén nem jelezték a vár­ható bajt, az ÉPSZER jól megélt, hiszen ebben az időszakban az elvállalt munkák alapozási és szer­kezetépítési feladatait kel­lett megoldani — ezek el­végzésére elegendő ereje volt a vállalatnak. A gon­dok akkor jelentkeztek, amikor az első épületek át­adási határideje közeledett. A befejezési munkálatokhoz értő szakmunkások száma hirtelen kevésnek bizonyult, hiszen mindenhová őket hívták volna. A szerződés­ben foglalt átadási határ­időket ilyen körülmények között képtelenség volt be­tartani, félig kész épületek­ért pedig — az esetek nagy többségében — nem fizettek a megrendelők, a bevételek elmaradtak. A pénzügyi válság a gaz­dálkodás számos hiányossá­gát hozta felszínre. Az utó­lagos elemzés egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy át­gondolt vállalkozási elvek nélkül a vállalat képtelen megélni. Az ÉPSZER — alapítólevél szerint — leg­fontosabb feladata a megye tanácsi beruházásain dol­gozni. Csupán lakásokat, iskolákat és kommunális lé­tesítményeket építeni azon­ban manapság nem éppen jó üzlet: a termelő kollek­tíva csak akkor él meg, ha a társadalmilag létfontossá­gú feladatok megoldása mellett tisztességes jövedel­met hozó tevékenységet is végez. A tavalyi és az idei év bizonyítja, a munkák megfelelő arányait az épí­tők korántsem csak a na­gyobb közösség érdekeinek csorbításával alakíthatják ki. Köztudottan növekszik például a kereslet a felújí­tási munkák iránt, márpe­dig ez a feladat tisztes ha­szonnal oldható meg. Az al­kalmazkodás első lépéseként ezért is végzett el 1981-ben a korábbinál másfélszer több ilyen munkát az ÉP­SZER, és — az új „straté­gia” szerint — ennek a te­vékenységnek a jövőben is fontos szerepet szánnak a termelési lehetőségek hasz­nosításakor. Hogyan lehetett még „gyorsan”, az adottságok gyökeres megváltoztatása nélkül jövedelemhez jutni? Felfedezték az 1980-ban még veszteséges ipari tevé­kenység kínálta lehetősége­ket. „Csupán” piacot, ter­méket kellett találni az ÉPSZER asztalos- és laka­tosüzemeinek, vevőt a vas- szerkezeti szerelésen és a betonkeverőben dolgozók munkájára. A lakatosoknak például a FÜTÖBER-rel és a Dorogi Szénbányákkal kapcsolatot teremtve adtak a vállalatnak tetemes jöve­delmet hozó feadatot. 1981- ben kezdett az ÉPSZER lég­fűtő- és szellőzőrendszerek­hez igen keresett csőidomo­kat készíteni. A többi ipari és előgyártó üzembe nem hoztak új gyártmányt, de — például a szokásosnál lé­nyegesen rövidebb szállítási határidőt garantálva a megrendelőknek — vevőt találtak a nyílászáró szer­kezetekre, ma már a vasbe­tonszerelők is dolgoznak idegen cégek megrendelésé­re. Egyáltalán nem lényegte­len, hogy a termelési lehe­tőségek jobb kihasználásá­val (beruházásra nem volt pénz) az ÉPSZER ipari te­vékenységből származó be­vétele 1981-ben az előző évi tízszeresére, 10 millió fo­rintra növekedett: igen so­kat csökkentek e munkák fajlagos költségei. Ennél is fontosabb azonban, hogy az ipari munkával elérhető haszon legalább ötszöröse a maximált áras építési fel­adatokon szerezhetőnek. Persze csupán a „kiegé­szítő tevékenység” nyeresé­gére számítani nem lehet, már csak azért sem, mert az ipari üzemek bővítésére az ÉPSZER-nek nincs elég pénze. limit a piac kínál Megélni az alaptevékeny­ségből kell, ez pedig csak akkor valósítható meg, ha az építők alkalmazkodnak az építtetők lehetőségeihez. Nem képtelenség ma sem egy-egy, az átlagosnál több hasznot hozó ipari beruhá­zás megvalósítására meg­rendelést kapni (egy éve sincs például, hogy az ÉP­SZER dolgozni kezdett a tiszafüredi MHD új üzem­csarnokán), a „pénzes mun­kák” kínálata azonban ta­gadhatatlanul megcsappant. Azt kell elvállalni, amit a piac kínál! Lakások például szép számmal készülnek a megyében, az ÉPSZER-nél ezért döntöttek úgy, hogy korszerűsítik a vállalat la­kóházkészítő technológiáját. Ez az újdonság, a PEVA alagútzsalus építési mód és a házgyári elemek alkalma­zásának keresztezése több előnyt is kínál. Egyik közü­lük biztosan növeli a válla­lat versenyképességét: a la­kások négyzetméterenkénti ára 20 százalékkal kisebb lesz a házgyáriakénál. A megrendelők megnye­rése érdekében az ÉPSZER a beruházás előkészítésének terhéből is igen sokat Vál­lal magára. Vállalkozik az épület megtervezésére, mi több, például a tervezési díjat és a telek árát is meg­előlegezi a beruházónak. Mi ebből a jövendő lakástulaj­donosok haszna? A gyorsa­ság! A szövetkezeti lakásra vágyóknak például nem kell évekig várni a beköltözés­re, miután pénzüket befi­zették. A tervezést, a telek- vásárlás ügyeinek intézését — az építő vállalat nyújtot­ta „hitelből” — már akkor megkezdhetik, amikor a MÉSZÖV még csak „szerve­zi”, toborozza az új ház tu­lajdonosait, amikor még csak tárgyal a beruházás pénzügyi kérdéseiről az OTP-vel. A jövő eredményes gaz­dálkodását garantáló elve­ket kidolgozni persze igen kevés lett volna, az új „stratégia” sikeréhez biztos alapokat kellett teremteni. Akik kitartottak A cél felé úgy látszik jó úton halad a vállalat: a szanálás óta a termelékeny­ség 52 százalékkal, az egy év alatti anyagmentes ter­melési érték 80 százalékkal növekedett. Az ÉPSZER- nél történt változásokat jó jellemzi az a tény, hogy az ország 67 magasépítő válla­latáról az ÉVM-ben készí­tett gazdálkodási rangsor 1980-as utolsó helyéről ta­valyra a 27. helyre tornáz­ták fel magukat a szolno­kiak. A rangsorok biztosan nem érdeklik a megrendelő­ket, még kevésbé a vállalat dolgozóit. Ök a „tiszteletre méltó mutatvány” mögött rejlő dolgokra kíváncsiak — és ezeken sincs mit szé­gyenkezni. A tanácsi épí­tők tavaly minden korábbi­nál több, összesen 291 la­kást adtak át (az előző csúcs 170 volt), és minden esedékes határidőt betartot­tak. Nem panaszkodhattak azok a dolgozók sem, akik a nehéz időkben is kitartot­tak vállalatuk mellett. (Majdnem száz fizikai munkás hagyta el — ön­szántából, később kénysze­rűségből — a ma 640 tagú munkásgárdát, sok alkal­mazott is eltávozott.) A ter­melését növelő, létszámát viszont csökkentő vállalat az alapbéreket 20 százalék­kal növelve, 1980-ban képes volt a hasonló profilú kör­nyező cégekhez felzárkózni. Sőt: az alapfizetés 40—60 százalékát kitevő prémiu­mot is képes adni azoknak, akik a rájuk bízott felada­tokat jól megoldják. , V. Szász József Mint mondotta, ma, ami­kor az életszínvonal alaku­lása oly nagy mértékben függ a hatékony, fegyelme­zett munkától, különösen nagy a jelentősége a szak- szervezetek felvilágosító te­vékenységének. A dolgozókat arról kell meggyőzni, hogy magasabb bért csak jobb eredményekkel érhetnek el, a gazdasági vezetőket pedig arra kell sarkallniuk, hogy teremtsék meg a jó munká­hoz a feltételeket, s bármi­lyen nehéz is legyen a vál­lalat anyagi helyzete, aki jobban dolgozik, többet is keressen. A dolgozók szüntelenül azt kérik a szakszervezetektől, hogy ügyeikben legyen na­gyobb a nyíltság, az őszin­teség. A* tagságnak ez az igénye jogos, hiszen sze­retnék jobban, megismerni a bizalmi testületek, a szak- szervezeti bizottságok és a felsőbb vezető szervek állás­pontját, döntéseit. Egyben érvényesíteni kell a szakszer­vezeti kongresszusnak azt a határozatát, hogy a vezető testületek a tagság vélemé­nyének , ismerete nélkül ne hozzanak döntést, ne alakít­sanak ki véleményt. A szakszervezeti bizottsá­goknak mindenképpen meg kell teremteniök annak fel­tételeit, hogy a bizalmiak minden fontos kérdésről tájé­A megyében Lakó, munka­képes korú emberek közül 1980-ban 42 ezer negyve­nen dolgoztak távol (lakó­helyüktől. Egy évvel ko­rábbi adat szerint a megye- székhelyre 127 településről összesen 10 900 dolgozó járt be naponta. A szeptemberi menetdíj-változások halla­tán közülük sokan han­goztatták a vonaton, buszon, hogy ha drágább lesz az utazás, abbahagyják a bejá­rást, hiszen ki győzi a na­gyobb költséget. Volt-e rá okuk, hogy valóra váltsák első gondolatukat? Ezt kér­deztük meg néhány válla­latnál. MÁV — Még nem tudok adato­kat mondani a különbség­ről — kezdte Retkes István- né pénztári önök. — A leg­több bérletet vásárló vál­lalatnál egyenlőre nem ta­pasztalunk számottevő csök­kenést. Ez persze így még nem jelent semmit, hiszen sokan egyénileg váltják meg a bérletet, amit aztán ké­sőbb a vállalatnál elszá­molnak. Szolnoki Papírgyár — Nálunk a könyvelés és a pénztár igényli a bérle­teket — mondta Losonczi Andrásné munkaerőgazdál­kodó. — Az áremelkedés után a hozzájárulás rendszerén nem változtattunk. A vonatra ér­vényes bérletek ránk eső összegét továbbra is térít­jük, illetve azoknál, akik műszak kezdetére csak busszal tudnak beérni azt- Ök vannak többségben, 160 dolgozónk jár busszal, ez 72 ezer 400 forint térítési dijat jelent: vonatta! tizen­öten jönnek, nekik összesen koztatva legyenek, s a mun­kájuk közben szerzett ta­pasztalataik a felsőbb szak- szervezeti szervhez eljussa­nak. A SZOT-titkára a további­akban rámutatott, hogy a szocializmus építésének egyik alapvető követelménye a becsületesen végzett munka erkölcsi-anyagi elismerése, ezt azonban még távolról sem sikerült mindenütt meg­valósítani. Virizlay Gyula beszédét széles körű vita követte. A vitában Óvári Miklós is fel­szólalt. A Központi Bizottság tit­kára többek között rámuta­tott, hogy a szakszervezeti munkában mindig központi helyet foglalt el az agitációs és propaganda tevékenység. Ezzel az eszközzel is előse­gítik, hogy a dolgozók felis­merjék valóságos helyzetü­ket, és készek legyenek egy­séges cselekvésre, sorsuk jobbítására. Különösen nagy a jelentősége ennek ma, ami­kor sokasodnak gazdasági gondjaink, s elkerülhetetle­nek olyan intézkedések "Is, mint például az augusztusi áremelések, amelyeket va­lójában azok sem kívántak, akik ezt javasolták, akik hozzájárultak, akik döntöt­tek, elrendelték, de a gaz­dasági élet realitásai ezt mégis megkívánták. Egyebek 6600 forintot fizetünk ki egy hónapban. A bejáró dolgo­zók számának csökkentésé­re dolgozunk ki egy új le­hetőséget. A szolnoki al­bérletibe költözőknek havi 370 forint albérleti hozzá­járulást fizetünk, amennyi­ben egyetlen napot sem hiányoznak igazolatlanul. Sajnos, idáig nem sokan él­tek ezzel a lehetőséggel, csak néhány olyan egyedül­álló dolgozónk, akik foly­tonos üzemben dolgoznak. Ganz Villamossági Művek gyára > — Az 530 dolgozóból 172 ingázó — közli Tóthné Galló Marietta belső el­lenőr. — Épp a napokban fejeztünk be egy felmérést, amely helyzetüket vizsgálta. A leggyakrabban Üjszász, Abony, Törökszentmiklós, Zagyvarékas községek szere­pelnek lakóhelyként. A vo­natbérletet térítjük, Illet­ve azoknak, akik másként nem érik el a műszakot, a buszbérLet minket illető ré­szét is. Ahol lehetett, meg­oldottuk az eltolt műszak­kezdést, hogy az olcsóbb vonattal járhasson be a dolgozó. Mi most egyetlen . emberről sem mondhatunk le, annak ellenére, hogy a bejárás nálunk is költség- növelő tényező. Az első fél­évben 401 ezer 134 forintot fizettünk ki térítési díjként. Még' így is sokan elmennek közülük, mert a tsz mellék­üzemágak ' fellendülésével helyben is találnak mun­kát a lakatosok, szerelők. Kőolajkutató Vállalat — Hozzánk nem csupán Szolnok környéke tartozik — között éppen ezeket az össze­függéseket kell feltárni az agitációs és propaganda munkának, mert a dolgozók csak így értik meg, hogy az adott esetben valamennyi­ünk! számára kellemetlen in­tézkedésekkel lehet csak megelőzni nagyobb problé­mákat. A szocializmus min­den hívének naponta kell vizsgáznia elvhűségből, poli­tikai bátorságból, példamuta­tásból. Ma nagy az agitá­ciós és propaganda munká­nak a jelentősége, és azok­nak a felelőssége, akik ezt a nagyon fontos munkát vég­zik. További napirendi pont­ként a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta a tanácsülést Timmer József, a SZOT titkára Ezután Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese a SZOT legutóbbi ülése óta végzett munkáról terjesztett jelentést a tanácsülés elé. Jakab Sándor előterjeszté­se alapján személyi kérdé­sekben döntött a tanácsülés. Gedeon Pált, a Népszava fő- szerkesztőjét — érdemeinek elismerésével, SZOT-tagsá- gának érintetlenül hagyásá­val — SZOT-titkári tagsá­gából és főszerkesztői beosz­tásából felmentette, mivel nyugállományba vonul. Fo­dor Lászlót, az MSZMP KB agitációs és propaganda osz­tályának volt helyettes ve­zetőjét kooptálta a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa tagjának, majd megválasz­totta a titkárság tagjává és kinevezte a Népszava főszer­kesztőjévé. mondja Bokodi László, a munkaügyi és szociálpoliti­kai főosztályvezető helyet­tese —, hanem az egész Al­föld, Szegeditől Egerig. Eb­ből adódóan sokan járnak haza menettérti jeggyel he­tente vagy havonta- A Vo­lán- és MÁV-járatoklkaiL, "te­hát tömegközlekedési esz­közökkel, 489 dolgozónk utazik, saját járműveinik 442 embert szállítanak. Ta­valy a térítés 442 ezer fo­rint volt, most már milliós összeg 'lesz. Ezzel együtt fel sem merült olyan gondolat, hogy ne térítsünk. Ha arra a dolgozóra szükség van, természetes, hogy a felme­rülő pluszköltséget mi fi­zetjük. Van háromezer dol­gozónk, sokan a szakma szeretete miatt, sokan anya­gi- megfontolásokból vállal­ják a változó munkahelyet. Általában 6—10 ezer forin­tot keresnek, és emellett már nem csinálnak problé­mát abból, hogy a havi ha­zautazáskor 100 forinttal többet vagy kevesebbet fi­zetnek a jegypénztárnál. Annál a vállalatnál, ahol mondjuk 5—10 milliós a termelési érték, nehezebb a költségfelosztás, de nálunk, ahol csak az anyagköltség másfél milliárd, könnyeb­ben kigazdálkodható a plusz. Ha csak egy száza­lékos anyagmegtakarításunk van, ami ugye nem nehéz, máris megvan a többletkölt­ség. összegezve: a vállalat mindent átvállal, amit a rendelet előír. A találomra kiválasztott nagyobb szolnoki vállalatok gyakorlata alapján, azt hi­szem, mi is így összegezhe­tünk. Tehát például a 20 kilométeres MÁV-bérletj'egy, amely átfogja a város von­záskörzetét, a dolgozónak 30 helyett ötven forintba ke­rül. Ennyiért pedig nem ér­demes munkahelyét cse­rélni. F. E. A Tisza Bútor­ipari Vállalat szolnoki gyárá­ban nagy soro­zatban készül a népszerű „Gina” típusú konyhabú­tor. Az évi 225 millió forintos termelési értek­ből 40 milliót a „Gina” típushoz. Többféle Színben készül, és 3—4 fé­le összeállításban kerül forgalomba. Képünkön egyik elemét szerelik össze A rendelet értelmében Mit térít a vállalat az ingázóknak Ezért nem érdemes munkahelyet cserélni

Next

/
Oldalképek
Tartalom