Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-10 / 212. szám

1982. SZEPTEMBER 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Nem csak látványosság

Még egyszer az Agroshow ’82-ről

Megszokott kép Martfűről. Az üzemorvosi rendelő várakozójában

Ritka alkalom, hogy egy kiállításról már egy hét elteltével megállapíthassuk: kézzel fogható, konkrét haszna volt. Augusztus 27 és 29 között nagyon sokan elutaztak Tiszakürtre megnézni az agroshow-f. Kellemes időt tölthettek a festői arborétumban és a mellette levő sportpályán, a kiállításon. Akit esetleg nem kötött le a mezőgazdasági gépek arzenálja, az is megállt, hogy megnézze az ALCSIRED által készített villogó, kattogó fejőberendezés makettjét vagy a kiskertek gépeinek bemutatóját. Az agroshow-t nagyon sok szakember is megtekintette. A bemutatón lehetőség nyílt arra, hogy gyártó és termelő, valamint forgalmazó és felhasználó közelebb kerüljön egymáshoz. Nem egy termelőszövetkezet szakemberei kötöttek ismeretséget, a gazdaságok pedig nem utolsósorban szerződést,^ talán éppen a mellettük 'kiállító „pavilonszomszéddal”. A kooperációs lehetőségek felmérésére, valamint a szakemberek tapasztalatcseréjére is sor került a három nap alatt.

Az Alkotó Ifjúság Egyesülés megyei képviseletének pavilonjában mutatták be például azt a lúdtépőgépet,

Hajagos László, a Rákóczi Termelőszövetkezet anyaggazdálkodási osztályának vezetője igen alapos ember lehet. Amikor úgy döntött, hogy az idén hagymában kéri a háztáji földet, kiszámolta, az egyholdas terület megművelésére, a termés betakarítására húsz 10 órás munkanapot kell rászánnia egy embernek. Mérelegelésé- ből azt sem felejtette ki, hogy kukoricát választva jó esetben 20 ezer forint jövedelemre számíthat, a hagyma viszont legalább 30 ezer forintot hók.

Üdülés helyett

A szüret utolsó napján sem kellett szégyenkeznie becslési tudománya miatt. Amikor az egyholdas parcellán már csak néhány hagymafej Volt a földben, a pontos mérések szerint összesen 198 órai munkát végzett a család, a rendekbe szedett termésért járó pénz összegét latolgatva pedig inkább 40 ezer, mint 30 ezer forintról beszéltek a szüretelők.

— Az idén üdülés helyett inkább a határt választotta »a rokonság egy része. Hol hárman, hol hatan dolgozva két holdról szüreteltünk, a fiam háztájija az én parcellám mellett van, azzal már végeztünk. Harminc-negyven ezer forint nem kevés pénz, van - is hová tenni. Mi központi fűtésűvé alakítjuk családi házunkat, a fiam pedig most épített — szakított időt felállásra, rövid beszélgetésre Hajagos László.

Aki

elszámította

magát

A tízezrek persze nem ingyen vándorolnak a családi kasszába. A szüret előtti hétvégeken, és munkaidő után tíznaponként a határba szólított a háztáji, különösen júniusban és júliusban kellett „megfogni a hagymaföldet”, nehogy elgyomosodjék. A hagymaszedés pedig elvitte a szabadság nagy részét, pihenés helyett maradt a fárasztó és rettentően unalmas munka. De Hajagosék tudamely iránt például Sárvárról érdeklődtek. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet több darabot rendelt meg a tolltépő masinából, amelynek jövő évtől kezdődik a sorozatgyártása. Szintén nagy .sikere volt az előbb említett Alkotó Ifjúság Egyesülés által bemutatott, diagnosztikai műszernek. Az E—516-os betakarítógéphez készített vizsgálóberendezés az A®- ROKER-nél talált gazdára. E műszerből jl983-ra négyszázat jegyeztetett elő az - AG- ROKER nyolcmillió forintért. Ami még igen sok érdeklődőt vonzott, az import anyag felhasználása nélkül készített napelemes fűtőberendezés, amit a Tiszaföld- vári Építő- Vaspiari és Szolgáltató Szövetkezet gyártott. Említhetnénk még az ALCSIRED fejőházi berendezését, a Mezőgép és Zöldért kiállított gépeit. De s a kiállítás jó alkalmat adott a mezőgazdasági szakmák megismertetéséhez, és segítséget nyújtott a nályaválasz- táshoz is.

A konkrét tények bizonyítják, hogy sikeres volt ez a Szolnok megyei mezőgazda- sági bemutató. Annyi bizonyos, több volt mint show.

Forgács Tibor

Kubai vendég Szolnokon

Tegnap Szolnokra látogatott Hugo Maximiliano Pons Duarte, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa, a „Gazdaság és Fejlődés” című folyóirat főszerkesztője, egyetemi tanár, aki az MSZMP KB vendégeként tartózkodik hazánkban.

A délelőtti órákban .Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a vendéget a megye gazdasági, politikai, társadalmi életéről.

A kétnapos program keretében Hugo Maximiliano Pons Duarte az MSZMP KB oktatási igazgatóságának munkájával ismerkedik, és Jászberénybe látogat.

Gazdaságos kályhák

Nagy teljesítményű, vegyes tüzelésű kályhák gyártását kezdték meg Veszprém megyében, a Kúp községbeli Egyenlőség Termelőszövetkezetben. A vállalkozás sajátossága, hogy régi kályhák korszerűsített mását készítik el, főleg falusi művelődési házak, nem folyamatosan működő mozik részére, ahol a drága olajfűtést kívánják így felváltani.

Szolnok üzemelnek egészségügyi helyzetét, ellátottságát 1980-:ban minisztériumi szintű, főfelügyeleti vizsgálat tette górcső alá. Ebből a vizsgálati anyagból való a következő idézet: „Az üzemegészségügyi hálózat a megyében jelentősen fejlődött, mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatókat figyelembe véve. Az ellátás az ipari üzemek esetében megoldottnak tekinthető ...” Az utóbbi mondat, bár a benne foglalt elismerés figyelemreméltó, némi „elvi bővítésre” szorulhat. Arra tudniillik, hogy egy-egy üzem egészségügye voltaképpen sohasem tekinthető véglegesen megoldottnak, hiszen az ellátásban, megelőzésiben nap mint nap új feladatokkal, problémákkal találják szemben magukat a terület felelősei.

Egy nagyüzem esetében mindez fokozottan igaz, mint ahogy az is vitathatatlan, hogy a- dolgozók egészségének védelme korántsem csak orvosi feladat, és a munka nem tekinthető befejezettnek a szociálpolitikai programok, -tervék végrehajtásával sem.

A martfűi Tisza Cipőgyár egészségügyi rendszerét a jó példák között szokták emlegetni, sőt e tekintetben modellként is szolgálhat a gyár. Ha valaiki legalább egy „üzemiátogatásnyii” séta erejéig körülnézett az üzemben, fölmérhette, hogy mennyi egészségre ártalmas munkahely van itt. Jut a dolgozóknak zajból, porból, gőzből, vibrációból, nem szólva a szalagrendszer sokat emlegetett (ám gyakorta nem különöseb,bein méltányolt) monotóniájáról, amely szintén sóik károsodás forrása lehet. A martfűi gyárat végigjárva tulajdoniképpen cseppet sem tűnik túlzónak az egészségügyiek, a munka védelmiseik szájából ,nem egyszer elhangzó „költői” kérdés: „és tessék mondani,

. melyik munka az, amelyik nem árt az egészségnek?”

Tény, hogy Martfűn jó „összjátókkal” alaposan

megszervezték a dolgozók egészségvédelmét, ami természetesen nem egyenlő az üzemorvosi ellátással. A struktúrában döntő szerep jut a három főfoglalkozású üzemorvosnak, akik munkájukat az átlagosnál jobban fölszerelt rendelőkben végezhetik, a da tiny 11 ván t a p t á - suk alapos, gyakorlatilag az üzemorvosak évekre visszamenőleg ismerik pácienseiket. Az üzemorvosok közül egy mindig ügyeletet lát el: a gyár így soha nem marad orvos nélkül. Az üzemorvosok munkáját szakrendelések egészítik ki — például nőgyógyászati, gyermekgyógyászati — s további szakrendelésekre is van — volna — lehetőség (például fogászatra és reumatológiára), am egyelőre ezekre a „posztokra” nem sikerűt szakorvost itailálini.

A munkavédelmi osztály tevékenysége — a közvetlen egészségvédelem szempontjából — szorosan összefügg az

Lakókonténer, hétvégi ház

Megkezdte a lakókonténer exportálását a mosonmagyaróvári Flexum Kommunális Vállalat. Az elmés konstrukciót egy osztrák mérnöki iroda közreműködésével fejlesztette ki a vállalat műszaki gárdája. A munkásszállóként, felvonulási épületként, melegedőként, vagy akár hétvégi házként használható terméket ez év tavasza óta gyártják a vállalatnál. A hőszigetelt acéllemezből készülő panelházikót először a tavaszi BNV-n mutatták be, s ennek nyomán a szeles körű hazai érdeklődés mellett egy osztrák cégtől is kaptak megrendelést.

orvos óikéval. A különböző munkahelyi árltólmaik, panaszok elsősorban az üzemorvosoknál „csapódnak” 'le, s ezék közül nem egy munkavédelmi intézkedéseket is kíván. Nem mellékes megjegyezni, hogy a munkavédelmi osztály szintén jól el van látva különböző mérőműszerekkel: zaj-, fény-, ilie- vegőszennyezettségi méréseket rendszeresen vagy egy- egy bejelentés után házilag Is tudnak mérni, s előfordul, hogy etek után kerül sor hivatalos KÖJÁL-mérések- re, -vizsgálatokra is. A KÖJÁL természetesen nagy gyakorisággal, „hivatalból” is végez méréseket, az utóbbi időben például összehasonlító vizsgálat keretében mérték a toluol- és benzolmentességet az egyik munkahelyen.

A komplex megelőzés, — amelyben benne foglaltatik a 3—6 havonkénti, illetve évenkénti kötelező orvosi vizsgálaton való megjelenéstől a munkahelyi tornáig,

tömegisportrendezvényekig sok minden — természetszerűleg nem működik, nem működhet tökéletesen. Martfűn sem fehér holló a dolgozók munkaképességének idő előtti csökkenése.

Az ötvenszázalékos — vagy annál nagyobb — mun- ka'Kópeség-csökjKenést szenvedő dolgozók körülményeinek felülvizsgálatát minden évben elvégzik, s ennek alapján munkakör-módosításokra kerül sor. 1982 januárjában 113 ötvenszázalékos munkaképességű dolgozot tartottak nyilván, köztük: 72 nőt. A kisebb foucu egészségkárosodást szenvedők száma — az úgynevezett „belső rehabiiátáltaké” — 280—300. A hevenyészett fel- tételezéssel szemben, a rehabilitációs eseteik többsége nem poros, gőzös, gázos munkahelyekről származik, hanem a „körön”, a futószalag melett dolgozók közül kerül ki. Igaz, nagyon gyakran olyan, 20—22 éve váltott műszakban dolgozók állnak a rehabilitációs bizottság elé, akik naponta több- ezerszer végrehajtják

ugyanazt a mozdulatot, végMegkezdődött az almaexport. a HUNGAROFRUCT szervezésében az első 40 ezer vagon friss gyümölcsöt már el is szállították a legnagyobb megrendelőnek, a szovjet partnereknek. Jelenleg naponta 200—2f0 vagont töltenek meg, főleg jonatánnal, goldennal Szabolcs, Bács-Kiskun, Zala és más megyék almáskertjeiben, s indítanak a határ felé. A legforgalmasabb átrakóhely a tuzséri „almapályaudvar”, ahol az idén újabb rámpát építettek ki a rakodás meggyorsítására. Szükség van az ütemtervek betartására, hiszen a 30 fokos őszi kánikulában a termés kevésbé

zik el ugyanazt a műveletét. A rehabilitációs bizottságban képviselteti magát — Itjöbbek között — a szak- szervezeti bizottság, az üzemorvos, a mumkaerő- koordiinátor, s tulajdonképpen az)t kell mérlegre tenniük, hogy a dolgozó egészsége érdekében könnyebb munkahelyet találjanak, ugyanakkor a „rehabilitá- lanidót” iné érje anyagi veszteség. Hogy ez a munka milyen felelősséggel jár, és milyen türelmet igényel, elég Legyen megemlíteni, hogy akadnak, akik az ajánlott, felsorolt lehetőségek mindegyikét visszautasítják,

gyakran egészen meghökkentő Indok alapján. A belső rehabilitációt iiiletőleg egyébként nagyon nagy a megértés, olyannyira, hogy néha úgy jut egy-egy dolgozó könnyebb, számára egészségesebb munkahelyre, hogy ő maga eredetileg nem is kéri a könnyítést.

Létezik a rehaibiütációnak egy tulajdonképpen nagyon egyszerű, emberi belátáson nyugvó fajtája is. Ebben a közvetlen termelésirányítók szerepe rendkívül nagy. Arról van szó, hogy például Z. főművezetőhöz odamegy X. szakmunkás, aki tíz— húsz éve folyamatosan dolgozó, megbízható tagja a kollektíváinak, s azt mondja: kaphatna-e valami más munkát — legalább átmenetileg — mert ő bizony jó ideje nagyon hamar elfárad, fáj a feje stb. A válasz ilyenkor: magától értetődő „igen”. Innen nézve bízvást kijelenthetjük: az üzemegészségügy ma már korántsem csák örvösök, s még kevésbé intézmények, testületek munkájában válik mindennapi módon kézzelfoghatóvá. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mindennek hátterében alaposan szervezett. intézményesen működő ellátás-megelőzés (sőt: felvilágosítás, ismeretterjesztés van. De: mindez együtt hatékony igazam, a martfűi üzemegészségügy hétköznapjai legalább is e2t igazolják.

bírja a szállítás megpróbáltatásait. Mindenesetre a szovjet átvevők elégedettek a minőséggel.

A szovjet export mellett a napokban indul az NDK-ba és Csehszlovákiába is almakivitel. A csehszlovák partnerek tartályládákat küldtek a szállítás menetének megkönnyítésére. A HUNGAROFRUCT a tőkés országokba is eladta az első tétel almát: eddig a Német Szövetségi Köztársaság vásárolt, októberben Finnországba küldenek szállítmányt, s Szaúd- Arábia is rendelt a starking fajtából — a déli népek ugyanis az édes almákat kedvelik.

A tízezreket nem ingyen adták

Hagymasziiret Rákóczifalván

Ilajagos László, aki semmit nem bízott a véletlenre

ták, mit vállalnak, tíz év óta mindig van valamennyi hagymájuk, ismerik mit kíván a növény, nem csoda, hogy szinte program szerint dolgoztak.

A kezdő „hagymázók” között azonban volt, aki alaposan meglepődött. Hercz Győző földjén dél tájban már igen elkeseredett volt a reggel kilenckor dolgozni kezdő rokonokból és ismerősökből verbuválódó szüretelő csapat. Nem volt vidáElég egyszer megpróbálni?

Estig Hercz Győzőéknél az egy hold telén szedték fel a termést. A hagymafejek ci- bálása közben görcsbe rán- dult ujjaikat, a görnyedéstől sajgó derekukat fájlalok alaposan megtanultak egy paraszti mondást önkritikusan hajtogatták is elégszer: „Nem szokta a cigány a szántást”. Mást is tanultak, valamicskét a hagymaművelés titkaiból is megsejthettek délutánra, mert a tiszta szomszéd parcellákra pillantva szaporán dohogtak 8 „gazdára”, hogy a gyomlá- láskor jóval gondosabb lehetett volna, amíg mások kényelmes tempóban dolgoznak, nekik a szúrós gaz között kell keresgélni a fejeket. önmaguk megnyugtatására azt is hozzátették, ezért haladunk mi ennyire lassan”.

A kezdő hagymaszedőket a máskor annyira félt eső semabb a „gazda” sem, amikör felmérte, hogy négy órai munkával is csak 800 méteres parcella 50 méteres sza- kaszán gyűjtötték egybe a hagymafejeket.

— Egy nap alatt akartunk végezni, de alaposan kifogott rajtunk ez a munka. Nem is tudom, mit csinálok, holnap a pestiek hazautaznak, a szolnokiakat sem igen tudom rávenni még egy kis segítségre. A helyükben persze én sem nagyon ajánlkoznék ...

gítette ki. Másnap a sártól nem lehetett a táblára menni, a gazdaság kénytelen volt néhány nap haladékot adni a munka befejezésére. Végül Herczék is felszedték a termést, az elsőnapi segítők közül a jobbérzésűek még szabadságot is kivettek a „véghajrára”. A fiatal házaspár nem esett el 30 ezer forinttól, a nem alaptalan izgalom és a napokig tartó izomlázon kívül később már mindenki csak azon bánkódott, hogy az első nap estéjén rendezett birkavacsora nem sikerült elég vidáman. Mindenki a fél hold földben maradt hagymára gondolt, a gazda pedig azon fogadko- zott, hogy jövőre másképp lesz.

— Reméljük, mi azt már nem látjuk meg — morogták maguk elé erre jó néhányan.

V. Sz. J.

Fotó: N. ZS.

Sz. J.----------------^--------------------------------------------------------A

LMAEXPORT

Naponta több mint 200 vagonnal

Martfűi példák hétköznapjai j