Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-09 / 211. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 9, IA tudomány világa Dohányosok reménye Sokszor találkoztunk a már közismertté vált statisztikai adatltail: a dohányosoknál jóval többször fordul elő a tüdőrák, mint az azonos körülmények között élő. nemdohányzók körében. Kézenfekvőnek látszott a kettő között a kapcsolat: a dohányfüstből kicsapódó kátrány acetonban oldva, egereik bőrébe ecsetelve, rákkeltőnek bizonyult. További bizonyíték, hogy megtalálták a kátrányban a 3,4-banzpimen nevű vegyüle- tet is, amelyről immár ötven éve ismert, hogy rákkeltő hatású. Az, hogy a dohányosok gyakrabban kapnak tüdőrá-' kot — az egyéb kártevésről most ne is essék szó — tény. A legkézenfekvőbb védekezés ellene az lenne, ha a dohányosok egyszerűen leszoknának a dohányzásról, erre azonban a tapasztalatok szerint kevés a remény. Más utat kelil tehát keresni. Mivel bizonyosra vehető, hogy a dohányfüstből kicsapódó kátrány tartalmazza a rákkeltő anyagokat,' ennek mennyiségét csökkentve a veszély kisebbíthető. A filterek használata A régóta használatos különféle 'füstszűrös szipkák részben megkötik az egészségre káros anyagokat, ám elterjedésüket gátolja használatuk nehézkessége. Akik ilyen szipkát használnak, jó ha tudják: ha a szipkában összegyűlik a .kátrány, az többet árt, mintha egyáltalán nem használnánk szipkát. A kátrány megkötésére hatásosabb a cigarettákon levő füstszűrő: a cigaretta szívóvégén levő, a levegőt áteresztő, de a kát- - rányt visszatartó anyagot (krepp-papírt, vagy műszálat tartalmazó rész, amelyen a füstiből a kátrány és a nikotin egy része megkötődik. A hatékonyságot a szűrő anyaga és a hossza befolyásolja. Az egyszerűbb, a leggyakrabban használt méretű füstszűrők a káros anyagok 25—35 százalékát tartják vissza. A többféle szűrőrétegből álló filterek a legha- tásosabbak. Ezért is készítenek ún. „multifilteres” cigarettáikat, amelyeknek a füstszűrője a műszálon vagy papíron kívül valamilyen különlegesen nagy felületi megkötőképességű anyagot, például aktív szenet is tartalmaz. Az ilyen cigaretták „gyenge” dohánynyal töltve (ezek füstjében kevesebb a kátrány) csak negyedannyi kátránnyal terhelik a dohányosok tüdejét, mint a hagyományos füstszűrő nélküli cigaretták. Dohány helyett — más Amikor felismerték a dohányzás és a tüdőrák közötti összefüggést, felvetődött, hogy mem lehetne-e magát a dohányt — legalább részben— olyan anyagokkal helyettesíteni, amelyeknek a füstje az egészségre kevesebb veszélyes anyagot tartalmaz, de a dohányosok mégis megtalálják élvezetüket. Az alapötlet nem új, hiszen régebben is előfordult, hogy ínséges időkben amilkolr nem leheteti;, dohányt kapni, a dohányosok ráfanyalodtak különféle .növények szárított leveleiből készült „cigarettáikra”. Normális körülményeik között persze ez nem jöhet számításba. Egy nagy amerikai cég foglalkozni kezdett a dohányt részben helyettesítő mesterséges termékeik kutatásával. Hamarosan hasonló munkába kezdett némely európai vegyiüzem is, nagy cigarettagyárakkal együttműködve. A feladat nem egyszerű, hiszen az új anyagoknak egészségkárosító hatása is liehet. Ezért füstjüket ugyanolyan hosszadalmas és költséges vizsgálatnak kell alávetni, mint például egy új gyógyszert használatbavétele előtt. Egyelőre csak állatkísérletekben elsőként azt ellenőrizték, hogy a dohányt helyettesítő új anyagnak, illetve a dohánnyal való keverékének füstje belégzés- kor nem Okoz-e heveny mérgezést, illetve huzamos ideig való belégzése nem vezet-e krónikus mérgezéshez, nem károsítja-e a légzőszerveket. Megvizsgálták azt is — ugyancsak állatokon —, hogy a füstiből kivont kátránynak nincs-e daganatkeltő, fejlődési' rendellenességet Okozó vagy más káros hatása. Ha a vizsgálatok -tanúsága szerint az anyag veszélytelen, és ezért kereskedelmi forgalomba hozható, előtte még egy utolsó próbának vetik alá. Az új anyaggal töltött cigarettákat nagyszámú .önként jelentkező dohányossal pró- báM^tjálk .ki, akiket közben huzamosabb ideig orvosi megfigyelés alatt tartanak. A kutatások, a vizsgálatiak már több mint egy évtizede folynak, s ha hosz- szan is, de úgy tűnik, beérik a tudósak munkájának gyümölcse, közel állnak ahhoz, hogy néhány ilyen tudományosan kikísérlete- zett, és az egészségre kevésbé ártalmas cigarettafajta kereskedelmi forgalomba kerülhet. Hígító töltőanyagok Az új cigaretták egyelőre 50—90 százalék dohányt és csupán 10—15 százalék dohánypótló anyagot fognak tartalmazni. A dohánypótlók egy része szervetlen vegyü- lét, a szervezetre közömbös, a dohányt „hígító” töltőanyag, amelynek elégésekor csekély mennyiségű és jelentéktelen biológiai hatású kátrány keletkezik. Más részük — ezek is töltelékül szolgáltnak — olyan éghető szerves anyag, amelynek a füstjében van ugyan kátrány, de kevesebb, mint a dohányéban, más kémiai összetételű, és természetesen nikotint sem tartalmaz, és ezért a. dohányosok egészségét kevésbé károsítja. A szerves anyagból készült dohánypótló anyagok általában különlegesen tisztított cellulózszármazékok. Magát a dohányt azért kell a cigarettáknak ilyen — viszonylag, magas — arányban tartalmazniuk, hogy a dohányosok az új cigarettafajtákat elfogadják, hiszen ízlésük és szervezetük megszokásból bizonyos zamatot és nikotintartalmat megkövetel. A kutatók szerint idővel, ha ezek a keverékek széles körben elterjednek és megszokottá váltak, ■« dohány arányát addig lehat csökkenteni, 'amíg a tovább tökéletesített füstszűrőkkel a dohányzás egészségi ártalmai gyakorlatilag jelentéktelenné válnak. Az itudja csak ennek a látszólagos kerülőútnak a fontosságát • értékelni, aki maga is dohányos, hiszen minden „bagós’ ’tudja: az egyenes út — ebben az esetben — igen nehezen járható. H. Zs. Útra kelő fák A lehetőségek ma már adottak rá, hogy városaink mind gyakrabban szükségessé váló kisebb-nagyobb méretű újraformálásakor, a közművek felújításakor, nagy lakótelepek és ipartelepek létesítése esetén stb. óhatatlanul útba kerülő, de egyébként teljes értékű, még so- ,káig életképes fákat megőrizzük a városlakóknak. Ennek érdekében, mivel a tápanyagképzésükhöz nélkülözhetetlen vizet és ásványi anyagokat a gyökereik végződésén levő rendkívül finom, de nagy számuk miatt hatalmas felületet jelentő gyökérszőreikkel veszik fel, ezek minél nagyobb részét magában foglaló földlabdával kell kiemelni és át- helyezni őket. A vizsgálatok szerint, ha 4—5 éves fákat 40—80 cm átmérőjű vagy valamivel kisebb földlabdával együtt ültetnek át (ami a törzsátmérőjük 6—10-szere- se), a gyökérzetüknek legfeljebb negyedrészét vesztik el. A 10—15 éves fák gyökérzetének nagyobb része is még 60—100 cm távolságon belül található, ami a törzsátmérőjük 10—20-szorosa. Számításba véve, hogy a gyökerek igyekeznek pótolni az elveszett részeket új gyökérágak kifejlesztésével még 50 százalékos gyökérveszteséggel is eredményesen átültethetök a fák. Különösen akkor, ha átültetésüket követően egész felületüket párologtatásgátló hatású, de a lombosodásukat, hajtásfejlesztésüket nem hátráltató vegyületekkel permetezik . be, amely előbb- utóbb maradéktalanul lepe-' reg róluk. Ezen kívül az is fontos, hogy az áttelepített fák gondos vízellátásban részesüljenek, olyannyira, hogy nyáron még az ágaik közé is vízszórókat kell felszerelni. Esetenként a koronaágak kurtítása, csonkolása is szükséges lehet, és még árnyékoló háló is kerülhet a megkurtított koronarészekre a vízveszteség csökkentése érdekében. Hogyan fűtött az ősember? „Napkályha” a lakásban Nem árt tudni: hogyan fűtött az ősember? Egy sötét színű követ kitett a napra, majd este begörgette a barlangjába, ahol a kő visz- szaadta a magába fogadott hőt. A napenergia-hasznosítás modern változata: az üvegházhatás. A magas frekvenciájú napsugarak csaknem száz százaléka áthatol az üvegen és felmelegíti a belső teret. A vissza- sugárzott alacsony frekvenciájú hullámok nagy részét viszont levágja — nem engedi át — az üveg. A napenergia passzív hasznosításával — az épület megfelelő tájolásával, telepítésével és az üvegházhatás fel- használásával — a fűtési energia akár felére is csökkenthető. Számottevően nem nő az építési költség sem, amennyiben a terveket már e szellemben készítik. Az utólagos megoldások ugyanis költségesek és kevéssé hatékonyak, sőt leggyakrabban megvalósíthatatlanok. Japánban — Magyarországgal azonos szélességi körön —■ már O-energiás házakat is építettek. Ezekben minden fogyasztót napenergia táplál. Ilyen például a MITCHU- BICHI kísérleti épület. Az angolszász szakiroda- lomban green house-nak (zöldháznak, azaz szoláriumnak) nevezett megoldás az üvegház elven alapul. Lényege, hogy megnyitják és üveggel fedik a lakás válaszfalait és a födémet. Annál több energia kerül a belső térbe, minél hosszabb ideig süti az üvegfelületeket a Nap. (Ezért jut fontos szerep a telepítésnek.) Ráadásul tetőablakon át az északi fekvésű szoba is kaphat napfényt, vagy a helyiségek egy- benyitásával átengedhető egyikből a másikba az ott képződött hő. A szollárium másik változatában a sugárzást magába szívó sötét színű padló alá hőtároló anyagot — például követ — helyeznek. Napnyugta után a felmelegedett kő visszasugározza a hőt, akár egy napenergiával működő hőtárolós kályha. Hasonló elven működik a Trombe-fal. Az épület falát — vagy annak egy részét — feketére festik, majd némi távolságot hagyva, üveglappal burkolják. Az üveg felső és alsó élénél nyílásokat hagynak a falban. A napfény felmelegíti az üveg mögötti falat, az pedig az üveg és a fal közti levegőt. A felfelé szálló meleg levegő a felső nyíláson bejut a házba, ahol átadja hőjét a bent levő hidegebb levegőrészecskéknek, majd le- szállva, az alsó nyíláson visz- szajut az üveglap mögé. A tervezésnél persze ügyelni kell arra, hogy a cirkuláció ne járjon huzattal. A nyílások csappantyúval szabályozhatók, szükség esetén lezárhatók. A napenergia aktív hasznosításának leggyakoribb módja a vízmelegítés, szakzsargonban : a melegvízkészítés. Ez legegyszerűbben és legolcsóbban az úgynevezett thermoszifonos eljárással valósítható meg. A rendszer egy felfelé tekeredő csőkígyóból és a fölé szerelt tartályból áll. A csőkígyóban felmelegedő víz az elnyelt hő hatására felfelé áramolva jut a hőszigetelt tartályba. A keringés nyomán átlag 60 C-fokra melegszik a víz. Borús napokra éjszakai árammal működő fűtőpatront építenek a tartályba. Egy ilyen melegvízkészítő berendezés költsége 5—6 év alatt megterül. Fejezzük be ott, ahol elkezdtük : az ősembernél. Bár nem volt hőmérője, mégis tudta, hogy a barlang melegebb a föld felszínénél. Ma viszont megmérhetjük, hogy a földbe süllyesztett épület fala állandóan 15 C-fokos. így télen csak néhány fokot kell „rásegíteni” fűtéssel, nyáron viszont szollárium- mal melegíthető a ház. Az ellenzők azzal érveltek, hogy a lakó, ablakán kitekintve csak lábakat és kerekeket lát, ez pedig rossz közérzettel jár. Az építészek igazat adtak nekik, ezért az ablakokat — a felülvilágítóhoz hasonlóan — ferde síkba helyezték, a járdát, utcát pedig kissé távolabb vezetik. A kettő közé növényeket telepítenek, ezek néznek be a földalatti —i underground — ház ablakán. Németh K. Géza Mini tengeralattjáró A franciaországi óceánkutatás nagyon régi bázisa a monacói Oceanográfiai Kutató Intézet. A képünkön látható Perona nevű kétszemélyes kutató tengeralattjáróról a maga nemében talán a legrégibb ilyen francia kutatójármű, amelyet ez az intézet adott kölcsön egy párizsi kiállításra. A francia kutató tengeralattjárók kifejlesztése a második világháború után gyorsult meg, részben Cousteau kapitány jóvoltából. A világszerte elismert óceánkutató nevéhez több kis kutató tengeralattjáró kifejlesztése fűződik. 1959-ben bocsátot- •ták vízre az SP—300 Denise nevű merülő-csészealjat* ezt* a diszkosz alakú járművet, amelynek mindössze 2,9 méter az átmérője, 1,5 kW-os elektromotor segítségével halad a víz alatt a kétszemélyes jármű. Ennek továbbfejlesztett változatát az SP— 500-at 1967-ben bocsátották vízre. Egyszemélyes ez a típus, és a vízalatti filmezésre alkalmasabb, mint az SP— 300. A vízalatti csészealj-sorozat következő típusát, az SP—3000 Cyana nevűt 1971- ben indították első útjára. Háromévi próbamerülés-so- rozat után 1974-ben kezdték alkalmazni óceánkutatási célokra, elsősorban biológiai és geológiai vizsgálatokra. Ez a típus 3000 méter mélységig merülhet, míg az előző két típus merülési mélysége szerényebb. A felsorolt típusok a világtengereken az elmúlt évtizedekben számos sikeres kutatási expedíciót hajtottak végre. Az SP—500 például csak mintegy 200 vízalatti filmező utat végzett Madagaszkár, Mexikó és a Karib- tenger vizein. (KS) Sugárzás és sárgarépa Szovjet tudósok megálla- pítása szerint a sárgarépa ellenáll a besugárzásnak. A sárgarépában ■ besugárzás esetén jelentékenyen megnö- vekszilk a béta íkarotin, s a szakemberek megfigyelése szerint ez a növekedés 30 százalékot is elérhet. A béta karotin termelése védekezés a sugárzás káros hatása ellen, mert megakadályozza a molekuláknak a sugárzás következtében történő bomlását. Ügy látszik, hogy a paradicsom és bizonyos gombaspórák is önerejükkel tudnak védekezni a sugárzás káros hatása elten. A szem hőmérséklete Az új koagulációs műtéti eljárások során tudományos és italán gyakorlati segítséget is jelent, hogy miként alakult a műtét során a szem belsejének a hőmérséklete, mennyire melegszik fel a szem belseje. Egy ausztráliai laboratóriumban a szem belsejének a 'hőmérséklet mérésére Eyetherm néven készüléket szerkesztettek. A műszer legfontosabb része egy igen finom, tű alakú termisztor. amelyet a szem belsejébe szúrnák. A műszer plusz-mínusz 0,1 Celsius-fok pontossággal mér.
