Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
1982. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hamarosan felgördül a függöny •Új arcok a Szigligeti Színház színpadán Szeptember 17-én gördül föl először a függöny az 1982— 83-as évadban a szolnoki Szigligeti Színház színpadán. A társulat William Somerset Maugham: Imádok férjhez menni című vígjátékát Nádas Gábor zenéjével mutatja be. A színház szerelmesei már türelmetlenül várják az új darabokat, kíváncsiskodnak, kik szerződtek ez évadban Szolnokra. Októberben mutatják be Csehov Ványa bácsi című művét Paál István rendezésében; Alan Alexander Milne népszerű Micimackóját if j. Kőmíves Sándor viszi színpadra, de lesz krimi, zenés vígjáték és Schiller dráma. A szobaszínház is érdekes előadásokat ígér: a fiatal cseh író Karel Steigerwald Tatár búcsújá-t, a német drámaíró Carl Sternheim A kazetta című vígjátékát. A Szigligeti Színház társulatának új tagjai közül néhá- nyan: Vallai Péter Jászai- díjas. — „Szolnokot kot különösebben nem ismerem, tavasszal volt egy önálló estem. Azt hiszem nem is az a lényeges, hogy nekem tetszen a város, hanem, hogy a közönség elfogadja, örömét lelje abban amit csinálok, illetve amit a kollektíva produkál. Fontos, hogy a nézők maguk ítéljék meg egy-egy előadás sikerét avagy sikertelenségét ne pedig mások, esetleg elhamarkodott véleményéből általánosítsanak. Nagyon készülünk a Ványa bácsi premierjére. Borzalmas fontosnak tartjuk, hogy jól sikerüljön a bemutatkozás. Sze- rebrjakov szerepében lépek színpadra.” Bán János. „Három éve szereztem meg a diplomám, egy esztendőt Pécsett, kettőt pedig Győrben játszottam. A szolnoki színháznak szakmai körökben rangos neve van, amit műsorpolitikájával, kuriózumoknak számító előadásaival, kitűnő gárdájával vívott ki. örültem, hogy ide szerződhettem. Első kellemes meglepetésem az volt, menynyire tudatosan szervezett a színház munkája. Sajnos nem mindenütt van így. Az az érzésem kitűnő gárda gyűlt ösz- sze. A színész számira is alapvető, hogy olyan közösségben dolgozhassék. amelyben jól érzi magát. Ügy gondolom itt ezzel nem lesz probléma. Október 3-án lesz a Micimackó premierje, Róbert Gidát játszom.” I Zala Márk. | „A Huszonötödik i Színháznál kezdtem a pályát, a Nénszín- házban folytattam. Egy évad Győrben, most podig Szolnokon próbálok szerencsét. Sok régi barátom, kollégám dolgozik itt. -Soha nem voltak nagy sze- reoálmaim. Egyetlen és legfontosabb, hogy a próbákon, előadás közben jól érezzem magam és mások is élvezzék ezeket az órákat. Nagyon bízom benne, hogy Szolnokon így lesz. Gyerekdarabban, Micimackó szerepében mutatkozom . be. Izgalmas fel- - adat, ugyanis a közönség előadás közben formálja a darabot, a színészek játékát. A filmezéssel nem szakítottam, ha időm, munkám engedi, továbbra is szívesen vállalok szere Deket.” Dezsényi Péter. „Üjra Szolnokon. Négy éve »rövidnad- rágos« segédszínészként kerültem a Szigligetiből a főiskolára. Diplomával a zsebemben szívesen jöttem viszsza. A régi falak között új társulat fogadott. Az egykori ismerősök örömmel üdvözöltek. A többiek, a közönség majd munkám alapján dönti el befogad, elfogad-e. Furcsa gondolat, érzés motoszkál a fejemben mióta itt vagyok. Emlékezetemben úgy maradt meg, hogy Szolnokon a közönség a megszokottnál érzékenyebben reagál a színpadon látottakra és ' a véleménynyilvánítás is őszintébb. Egyébként a Milne darabban Bagoly szerepében találkozom újra a közönséggel.” Fekete András. „Kimondani is sok, huszonöt éve játszottam először Szolnokon. Steinbeck Egerek és emberek című művében Carlson szerepében. Két évad után szerződtem Pécsre. Huszonhárom esztendő alatt sok szerepet játszottam, megszerettem a várost, a közönséget és azt hiszem ez kölcsönös volt. És most visszahívtak. Kedvező ajánlatokat kaptam. Karakter- és apaszerepekben számítanak rám. Na és az is nagyon lényeges volt, hogy ci- bakházi vagyok, itt élnek a megyében rokonaim, barátaim, az ismerősök. A visszatérést véglegesnek szánom. Végtelenül tetszik, hogy a színházban mindenki komolyan akarja a jó produkciót, a műszaki dolgozóktól a színészeken át az igazgatóig. Az ilyen szellemben készülő előadásnak meg kell hoznia az eredményt. A második szolnoki debütálásom Tyelegint alakítom a Ványa bácsiban.” Fekete Sándor Kiss Tamás hetvenéves A főnix szárnya alatt Kiss Tamás hetven éves. A kiváló költő Kisújszálláson született 1912. szeptember 5-én. Fölkerestük őt debreceni otthonában, hogy szót ejtsünk erről a szépívű költői pályáról, annál is inkább, mert Kiss Tamás valóságosan is, de verseiben is újra és újra visszatér a_ Nagykunságra. Természetes * tehát, hogy először a szülőföldjéről faggattuk, a szőkébb pátriához való viszonyáról. — A Himnuszból is tudjuk, hogy a Kunság acélos, tiszta búzát termett. De költőt alig. Ide esetleg rövid időre jöttek, mint Arany, Móricz. Aki költő termett, mint a tüneményes' tehetségű Nagy Imre, az is fiatalon < dőlt a sírba. Azt mondják, a költő nem lesz, hanem születik. Szerintem egy kicsit lesz is. Az én családomban nem akadt költő, mezővárosi emberek, kunok voltaik. Egy meleg családi közegből hoztam a költészet szeretetét. Édesapám nagyon sokszor felolvasta a János vitézt, talán nem is annyira nekem, a gyereknek, inkább magának. Édesanyám pedig szépen énekelt. Petrólámpa mellett sokszor énekeltük Szenczj Molnár Albert zsoltárait. Ezzel a nagy költészettel szórakoztattuk magunkat. Amikor hatodikos gimnazista voltam, a némettanárom megkérdezte, hogy ki tudná Lenau Pusztai csárda című versét átírni magyarra? írtam egy parafrázist. A franciatanáromnaik, Csőregh Lászlónak sokszor versben feleltem, ő műfordításokat kért Hugo, Baud- laire, Verlaine és mások verseit fordítgatva tanultam a költészetet. A nagy klasz- szikusokon nőttem. — Akikhez azóta sem lett hűtlen, hiszen egyebek között magyarra fordította a fentieken kívül Villon, Apollinaire, Heine és Rilke verseit. — Igen, de mindez ott kezdődött a kisújszállási gimnáziumban és annak Arany János önképző körében. Az én igazi élményvilágom a Nagykunságból való. Bizonyítéknak talán elég a Kunsági elpsia című versem, amelyet Illyés Gyula közölt a Magyar Csillagban. Sok indítást kaptam ettől a földtől: egy ősi ihlet ez. Sok-sok énekes volt ott, a fiam örökölte tőlük ezt a készséget. Érdekes: egyetlen nagy költőtársamat sem irigylem, de az operaénekeseknek mindig szerettem volna a helyükre állni. Dehát akkoriban éneket tanulni Kisújszálláson ! .. . Aki hegedülni tanított, csak egy leckével járt előttem. Nagyon izgatott a művészet. Festő is szerettem volna lenni, de nem sajná-* lom, hogy nem lettem, rossz piktor vált volna belőlem. Tizenhat évesen találtam rá az utamra, s huszonegy esztendős koromban már Babits bemutatott a Nyugatban. Olyan volt ez, mint egy lovaggá ütés. — A majdani Kiss Tamás- kutatók kedvéért írjuk ide, hogy a legelső verseit a Nyugat mellett a Kelet Népe, a Válasz, valamint a kisújszállási és a karcagi helyi lapok és egy debreceni diáklap közölte ... Ha már Debrecennél tartunk, folytassuk is ezzel a hatalmas alföldi várossal, hiszen először itt tanult, később itt tanított. — A Hajdúság és a Kunság nem távolság. Nemcsak térben — szellemben sem! Tulajdonképpen hazajöttem. Fényes árnyak fogadtak, a legfényesebb: Csokonai, Akkor még élt Oláh Gábor, Gulyás Pál... Működött az Ady Társaság, ahol mindenki megfordult: Móricz, Babits, Karinthy ... Debrecen nem egyszerűen egy város. Debrecen egy szellemiség! Debrecen a történelem maga. Debrecen címerében nekem a főnix madár tetszik. — Ezt versben is megírta, a Debrecen címűben. Idézzük ide: „Címereden őt szeretem: a főnix madarat, ki Napba néz s belőle issza az arany sugarat. Ki fönn a lángokon hévül, s parázson lépeget, de a szárnyai összekötnek földet és eget. Azt szeretem benned ma is: az életet adót, időnként föl-föllángolót, de el nem hamvadót. Pintér István dokumentumriportja (10) 4- fl veréb is akció * Florimond Duke 1968 nyarán, Magyarországon járva egészen jól érezte magát, bár nem találta meg azt a helyet, amelyre ő mint Portourin falucskára emlékezett, és ami nincs a térképeken. Visszatérve az USA-ba, hosszabb beszélgetést folytatott az emigrációban ott élő, azóta elhunyt Kovács Imrével, egykori parasztpárti politikussal. Ezt a beszélgetést Kovács részletesen ismertette a Münchenben megjelenő Üj Látóhatárban. A cikk eljutott Kádár Gyulához, aki könyvében meglehetősen ingerülten szállt szembe ezzel a változattal. Hol voltak a vitapontok? Duke — a cikk szerint — Kovács Imrének úgy mondta el a dolgot, hogy fogadtatásuk előkészítését Kállay Miklós miniszterelnök Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökre bízta. A VKF/2 egykori vezetője határozottan állította továbbra is, hogy ez nem így történt, ő kapott megbízást Szentmiklóssy Andortól, a külügyminiszter állandó helyettesétől, erre. Kifogásolta Kádár Gyula, hogy az amerikai — Kovács Imre szerint — sehol nem említette meg: eleve úgy állapodtak meg velük, hogy előbb átadják őket cselből a németeknek kihallgatásra, és csak aztán látnak majd hozzá a tárgyalásaikhoz. Élesen tiltakozott az ellen, mintha a németek csak a magyar árulás következtében szereztek volna tudomást a Veréb-akcióról, és a három amerikai tiszt ennek következtében került volna a németek kezére. Ezt a feltételezést cáfolandó Kádár Gyulának voltak — ha nem is perdöntő — érvei: „Ha nem lett volna az előzetes megállapodás során a német kihallgatásról megegyezés, akkor nem kellett volna őket formális letartóztatásba helyezni, hanem elrejtettük volna magánlakásban, • vagy máshol, de semmi esetre sem a katonai elhárítás épületében. A külügyminiszter és Kállay naMég mindig „Classified” gyón komolyan számítottak ezekre a tárgyalásokra: az igazán nem feltételezhető, hogy maguktól rendelték el az őrizetbevételt és a németek értesítését. Még kevésbé tehetjük fel, hogy akár a vezérkar főnöke, akár bármilyen katonai szerv önhatalmúlag járt el az ideérke- zettekkel, hiszen ez ellen a külügyminisztérium azonnal élesen tiltakozott volna”. Mindebből az is következik, hogy Kádár Gyula visz- szautasította Duke-nak azt az állítását, amely szerint Ujszászy árulta el a németeknek az érkezésüket. Mert: „Mint már említettem, megérkezésüket — a megbeszélt Tito-mesével — hivatalosan közöltük a németekkel, a valóságot elhallgatva. Elárulni csak azt kellett, hogy miért jöttek. Ezt nem Ujszászy árulta el”. Való igaz. Duke 1968 nyarán úgy emlékezett a Gesta- pónál elébe tárt Ujszászy- féle jegyzőkönyvre, hogy abban ugyan minden benne volt, de az „a Veréb-misszió hivatását csak annyiban szépítette, hogy küldőjének nem az OSS-t jelölte meg, hanem az amerikai vezérkart. Menteni akarta bőrét: nem kémkedni jöttek az amerikai tisztek, katonai megbízatásuk volt”. Az már tulajdonképpen mellékes, hogy Kádár Gyula nem ismeri el, miszerint az amerikai fogadtatását nem megfelelően készítették elő. Azt sem, hogy az amerikaiakat őrizetbe vevő tisztek és katonák a náluk levő nylonharisnyákat, töltőtollakat, karórákat, konzerv-kü- onlegességeket elkapkodták. Amint Kádár Gyula nem értett egyet a Kovács Imre által papírra vetett változattal, úgy meglehetősen éles hangon válaszolt Kovács is, a kifogásokra. A még mindig szigorúan bizalmasnak számító, és valahol az Egyesült Államokban őrzött dokumentumok nélkül termé. — Ez a debreceniség vonzott engem. Sokan ma is provinciának gondolják Debrecent: a Hortobágy széle már nem is Európa! Dehogynem! Hogy mennyire Európa, megláttuk már Csokonaiban is! — Beszéljünk az írói tervekről ! — Az életrajzomat készülök megírni, az Alföld fogja közölni. Ott kezdem, hogy kunnak sem kevesebb lenni, mint hajdúnak. Mint székelynek. 1955-ben jelent meg Hajnal hasad című regényem, amely Csokonairól szólt. Ézt most továbbírom, jövőre elkészülök vele. A Móra Kiadó kérte. Már nyomják a Bagolyvár és lakói című gyermekeknek szóló könyvemet, amely elmondja, hogyan éltek a debreceni kollégium szegény tanulói. Ez is a Móránál jelenik meg. Most állítom össze a Magvetőnek új verses könyvemet: a fele új versekből áll, a másik felében műfordításaim kapnak helyet. Ennek nagyon örülök.—Most kaptam szerződést a Szépirodalmi Kiadótól egy esszékötetre: A főnix szárnya alatt a címe. — Említsen egy könyvet, amely nagy hatással volt emberi, írói kialakulására! — Györffy István: Néphagyomány és nemzeti művelődés. Százezres példányban kellene kiadni. — Mikor ír verset? — Mindig. Belül mindig. Az jön. Azt csak fogadja az ember, mint egy kedves vendéget. Verset fejenállva is lehet írni. Az egy különös állapot. Régen ihletnek nevezték. Én azt mondom, versfokon van az ember. — Megköszönve a beszélgetést, hadd kívánjunk Kiss Tamásnak, a magyar olvasók és szülőföldje lakói örömére még nagyon sokáig égjen versfokon. Aki a főnix szárnya alatt él, biztosak vagyunk benne, maga is képes a megújulásra. Körmendi Lajos Fotó: Dede Géza szetesen nagyon nehéz állást foglalni. Az azonban valóban nehezen elképzelhető, hogy a Veréb-akció résztvevőit olyan megállapodás alapján lettek volna hajlandók útnak indítani, hogy őket a VKF/2 formálisan letartóztatja, átadja a német biztonsági szolgálatnak és csak amikor az illetékes német szervek kihallgatták és visszaadták őket, akkor kezdődhetett volna el az érdemleges tárgyalás. Ha egyszer Duke ezredes Roosevelt elnök, az amerikai vezérkar és Külügyminisztérium tudtával, beleegyezésével és támogatásával érkezett Magyarországra, tehát az Egyesült Államok teljhatalmú megbízottjaként, nem igen képzelhető el, hogy az Egyesült Államok vezetői kitették volna hazájuk képviselőjét ennek a képtelen kalandnak. Az bizonyos, hogy Duke ezredes azzal a megbízatással és abban a hiszemben érkezett, hogy Horthy kormányzóval és Kállay Miklós miniszterelnökkel folytathat megbeszéléseket Magyarország háborúból való kiválásának reális feltételeiről, módozatairól. Vagyis: összekötőként működik a két kormány között. Az akkor már több mint egyéves előtörténettel rendelkező berni titkos tárgyalások visszatérő kérdése éppen egy katonai misszió magyarországi telepítése volt, hogy végre az amerikaiak biztosak lehessenek a dolgukban. S hogy miként fogadták őket, e tekintetben Duke ezredes emlékezete lehet a megbízhatóbb. Hiszen ő át- és túlélte az eseményeket, Kádár Gyulának pedig valamit jelentettek. És ő akkor nem találkozott az amerikaiakkal. Duke ezredessel is csak 24 esztendővel később, egy Gel- lértben elköltött ebédnél. Végül joggal illethették tétovázással, határozatlansággal mindazokat, akik Bernen keresztül tárgyaltak az amerikaiakkal és akiknek ténykedése végül is a Verébakcióhoz, Duke ezredes és társainak kiküldetéséhez vezetett. Hiszen végeredményben Hátszegi-Hatz Ottó útján már régen megkapták a magyar szervek azt az adóvevő készüléket, amellyel a magyar titkosszolgálat tarthatta volna a kapcsolatot az amerikai partnerekkel. Ezt azonban nem használták. Állítólag azért, mert Kállay Miklós miniszterelnök nem egyezett bele, sőt dühös volt, mert szerinte „a katonák megint beleütötték orrukat a politikusok és diplomaták dolgaiba”. Viszont — és ezt Kádár Gyula is elismeri — miközben ez az adó-vevő használatlanul hevert, a magyar hírszerzés főnöke, Hátszegi-Hatz-cal együtt szépen elmondta Canaris tengernagynak, a hitleri kémszolgálat főnökének, hogy milyen kitűnő amerikai kapcsolatai vannak. Ez is jól jellemzi a kormányzói környezet 1943—1944-es tevékenységét. Mindenesetre volt egy Veréb-akció is. Lefolyása, ha a részletek esetleg nem is teljesen pontosan, de mindezek után ismert a magyar közvélemény előtt. Azt azonban jó lenne tudni, hogy valóban küldött-e Roosevelt elnök üzenetet Horthy Miklósnak. És ha igen: mi volt benne? Egyszer talán Washingtonban a kutatók előtt megnyitják azt a levéltárat is, ahol Classified, „szigorúan bizalmas” jelzés alatt őrzik a Duke-féle küldetéssel kapcsolatos aktákat. És akkor magyar történészek hozzáláthatnak az alapos kutatáshoz. Munkájuk eredménye nem lenne érdektelen. Hiszen bármilyen jelentékteleij epizódja is volt a Veréb-akció a II. világháború történetének, azért sok jellemzőt árul el a korról és az akkor hivatalban levők felelősségérzetéről. — vége —
