Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
« 1982. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bányásznapi ünnepség (Folytatás az 1. oldalról) szélyességét enyhítsük, továbbra is ez az egyik legnehezebb, legveszélyesebb, emberpróbáló és kiváló tulajdonságokat megkövetelő termelő tevékenység. Ezért lehetünk különösen büszkék arra, hogy a magyar szénbányászat a nemzetközi átlagnál mostohább természeti és geológiai feltételek között is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Bányászaink szakértelme, felkészültsége, tapasztalata, ereje-ügyessége kiáll minden nemzetközi összehasonlítást. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a bányászok kezemunkáján múlik az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság energiaellátása, sok tekintetben a fogyasztási igények kielégítése. A bányászok a nemzeti vagyont gyarapítják Munkásosztályunk és az egész nemzet figyelmének középpontjában állnak bányászaink. Együtt örülünk sikereiknek, ha új nyersanyag-mezőt találnak és tárnak fel. Gyarapítva ezzel a nemzeti vagyont. Velük és családjukkal együtt szorongunk az elemek elleni hősies küzdelmük során, s közösen gyászoljuk azokat, akik életüket adták hivatásukért, s együtt dolgozunk azért, hogy a bánya ne követeljen további emberéleteket. A természet erőinek együttes megfékezéséért folytatott küzdelemnek nagyszerű példája volt az utóbbi időszakban a füzesgyarmati gázkitörés sikeres elfojtása. Ilyen és hasonló okok miatt a bányásznap nem csupán egy a szokásos szakmai ünnepek között, több annál: országos, az egész társadalom nagyjelentőségű eseménye! Részletesen szólt a Minisztertanács elnökhelyettese arról a bányászságot közvetlenül is érintő folyamatról, amelynek során bizonyos jelentős veszteségeket okozó késések és megtorpanások után folyamatosan olyan energia- és nyersanyag-politikát alakítottunk ki, amely fokozottabb mértékben támaszkodik a hazai erőforrásokra. Ennek jegyében arra törekszünk, hogy az ezredfordulóig energia- és nyersanyagszükségletünket — a mostam mintegy ötven százalék helyett — legalább kétharmadrészben hazai forrásokból tudjuk fedezni. Az ország előtt álló fel-, adatokról szólva a Minisztertanács elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy gondjaink közösek: a kormányé csakúgy, mint az építőmunkában részt vevő vállalatoké, ezért a megoldást is közösen kell keresnünk. Fejlődésünknek olyan ' nehéz, igényes, nagy követelményeket támasztó szakaszába értünk — mondta — amelyen más országok sem jutottak túl gondok nélkül. S ebben a minőségileg új korszakban nekünk a megnehezült külső feltételekkel is meg kellett és meg kell birkóznunk. Nálunk viszont nem érvényesülnek, nem érvényesülhetnek a tőkés világbeli súlyos válság olyan következményei, mint a munkanélküliség, az infláció, a termelés jelentős csökkenése, a szociális vívmányok lemor- zsolása és visszavonása; amelyek következtében a világ számos országában kiéleződtek a konfliktusok, növekszik az országok eladósodása, vállalatóriások, nem egyszer egész iparágak mennek tönkre. Elsősorban a magunk erejére kell támaszkodnunk, hiszen szocialista partnereinknek nincsenek rendelkezésünkre bocsátható feleslegeik. Többlet-erőforrásainknak többletmunkánkból és a jobb minőségből, tartalékaink még hathatósabb feltárásából kell származniuk. Már kivívott és elismert nemzetközi tekintélyünk, politikánk súlya és rangja is csak ilyen alapon növekedhet. Különös jelentősége van a tartalékok jobb kiaknázásának: reális számítások szerint csak a vállalati szférában — különösebb beruházások, befektetések nélkül is — 20—30 százalékkal növelhetjük gazdaságunk teljesítőképességét. Tisztességgel, becsülettel végzett munkára van szükség Az előadó kitért arra is, hogy gazdaságpolitikánk alapelemei a megváltozott viszonyok között sem változtak meg, köztük az a tétel sem, hogy a többletértéket előállítók részesüljenek nagyobb elismerésben anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Változatlan törekvés az elért életszínvonal megőrzése is. Ehhez azonban mindenütt a tisztességgel, becsülettel végzett munkára és többletteljesítményre van szükség. Életkörülményeink is így javulhatnak. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, végezzen kétkezi munkát, vagy álljon irányító poszton. Mindenkinek éreznie kell a felelősséget a kisebb és nagyobb közösség, az egész ország boldogulásáért. Közös munkánknak — hangsúlyozta a kormány elnökhelyettese — eddig is megvolt, ezután is meglesz a közös gyümölcse. Ezek közé tartozik a rendkívül sok erőfeszítéssel elért javulás országunk külgazdasági egyensúlyában: elegendő csupán arra utalni, hogy a nehezedő külgazdasági körülmények közepette is például az 1978. évi júliusi, több mint 800 millió dollár tőkés külkereskedelmi passzívumunkkal szemben 1982 első hét hónapiában jóval több. mint 200 millió dollár feletti aktívumot sikerült elérni. Az év végéig ennél jóval nagyobb aktívumra van szükségünk. További eredmények rejlenek még népünk tehetségében, tudásában, eszében és szívében, amely fontos tőkénket, jobban kiaknázandó tártaié-, kunkat jelenti. Ezzel mind-' jobban élve, ezt kiaknázva, tovább növelhetjük tekintélyünket a világ színe előtt, erősíthetjük bizakodásunkat és azt a biztonságunkat, amelyre az utóbbi negyedszázadban szert tettünk. Befejezésül a kormány, az ország vezetése és a bányász- ság közötti kölcsönös, hosz- szú-hosszú évek óta megnyilvánuló bizalomról és tiszteletről szólt, hangsúlyozva, hogy ennek a mindig szilárd kapcsolatnak a politika tisztessége jelenti ezután is az .alapját. A bányászok tisztessége, hősies munkája, embersége. segítőkészsége továbbra is biztos támasza előrehaladásunknak. Végezetül Marjai József az ünnep alkalmából tolmácsolta a bányászoknak — a 200. évfordulót ünneplő mecseki szénbányászokat külön is kiemelve — az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány köszönetét, további sikereket kívánva a munkában, jó egészséget a további helytálláshoz, boldogságot az életben minden bányásznak és családjának. A bányásznapi megnyitó ünnepség kitüntetések átadásával folytatódott. Marjai József a Bányász Szolgálati Érdemérem aranyfokozatát nyújtotta át huszonöt éves földalatti, illetve három évtizedes felszíni munkájáért a hazai bányavállalatok harmincegy dolgozójának. A bányásznap országos megnyitó ünnepsége a Bányászhimnusz' hangjaival zárult.' Új OTP-fiAkok A kulturált ügyfélforgalom érdekében több új OTP-fiók épült a megyében, a meglévők fele már korszerű, az elmúlt 10 évben épült helyiségekben üzemel. Többek között a megyeszékhely lakóinak jobb kiszolgálását oldotta meg a Csanádi körúti körzeti fiók. Jelenleg két újabb fiók építése van folyamatban: Mezőtúron a jövő év május végéig, Jászladányban jövő novemberre elkészül. A harmadik, a jászapáti építkezés meg sem kezdődött még, kivitelező hiányában. Ami a kulturált ügyfél- szolgálat személyi feltételeit illeti, azok kedvezőek: a takarékpénztár dolgozói megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek, hiszen a törzs- gárdatagok aránya megközelíti a létszám 50 százalékát. Konyhabútor mozgáskorlátozottaknak Különleges konyhabútort terveztek rokkantak, mozgáskorlátozottak részére a Tisza Bútoripari Vállalatnál. Az úgynevezett rehabilitációs konyhabútort már bemutatták a kereskedelemnek, díjat nyertek vele a Szegedi Ipari Vásáron, s ezek után megkapták az első negyven garnitúrára szóló megrendelést a Budapesti Rokkantak Lakásszövetkezetétől. A garnitúrák mindegyikét személyre szólóan, a testifogyatékosság jellegének megfelelően alakítják ki. A bútorok közös jeliemzője, hogy a munkaasztalok, a szekrények, a munkalapok, a beépített főző- és sütőlapok olyan alacsonyan vannak, hogy tolókocsiról is elérhetők, tehát tulajdonosaik azon ülve is dolgozhatnak a konyhában. Elektromos vezérlésű zsilip Elektromos vezérlésűvé alakították át a Balaton és a Duna közötti hajózást biztosító Sió-csatorna siófoki zsilipjének nyitásszerkezetét. A több, mint egy éve tartó munka a befejezéséhez közeledik, s a berendezés készenléti állapota lehetővé tette, hogy kipróbálják, „megmozgassák” a zsilipkapukat. A művelet igen jól sikerült, az automatizált berendezés az eddiginél sokkal rövidebb idő alatt teszi szabaddá a víz útját. Édesapja Besenyszö- gön volt kézbesítő, vele járta a falu sáros útjait már nyolcéves korában. Sőt, pénzt is keresett: volt egy uradalom a határban, oda hordta ki a napi postát, kapott érte havonta - egy pengőt. — Hivatalosan 1940- ben. tizenhárom évesen kerültem a postához. A nagybátyámat, aki külterületen kézbesített, behívták katonának. őt helyettesítettem. Berczely Gyula, a postamester, már akkor kommunista volt, sokat tanultam tőle, hiszen kezdett nyiladozni az eszem. Azt is megértettem, hogy a háború nem a miénk... A felszabadulás után juttatott földön gazdálkodtak, akkor végezte el — munka mellett — a nyolc általánost. Édesapja belépett a téeszbe, a fiú meg a földművesszövetkezetnél * lett központi pénztáros egy évig, mígnem 1951. március 15- én végérvényesen a postánál kötött iki. Pereg a történet, mint film a vásznon, a postaház kis szolgálati szobájában, amíg nincs forgalom. A hi— Most, amikor a konfekcióipar világszerte értékesítési gondokkal küzd, minden számít. Kevés, ha valaki csak elfogadható árat kínál. A külföldi vevő a legnagyobb biztonságra törekszik, kíváncsi rá, milyen körülmények között készül a megvett portéka, a kifogástalan minőség megőrzésének vannak-e garanciái? Azt mondhatnám, a szolnoki szövetkezet új üzemháza az utolsó pillanatban készült el, a kiváló minőségű férfi öltönyök gyártásának minden feltételét megtalálja a kereskedő. Decker Vera, a HUNGA- ROCOOP külkereskedője így foglalta össze a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet új, a szolnoki besenyszögi úti üzemének hasznát. Csupán látszólag apróság ugyanis, hogy a termelésének zömét már évek óta külföldön eladó szövetkezet vezetői régebben az üzleti szerződésekről legszívesebben a külkereskedelmi vállalat irodáiban tárgyaltak a jövendő partnerekkel. A tetszetős termékekkel volt mit dicsekedni, a. jó minőségű munka becsületet is szerzett külföldön, azonban a félelem is jogos volt: — Nem kellett túlságosan gyanakvónak lennie a határokon túlról érkezett kereskedőnek, hogy eszébe jusson: a rettenetesen zsúfolt régi üzemben szinte képtelenség állandóan hiba nélkül dolgozni — mondta el Garamvölgyi Mihály elnök. — Még régi, zakóinkkal, nadrágjainkkal évek óta teljesen elégedett partnereinkAz új vasalópréseken már a végleges összeállítás előtt tetszetős formát nyernek a zakók részei nek sem szívesen mutattuk volna meg, hol tároljuk az egyetlen ráncot sem tűrő ruhák alapanyagát, miként visszük nem ritkán kézzel összenyalábolva esőben is az udvaron át a félig kész kabátokat az egyik varrodából a másikba. Ki hitte volna el, hogy az öltönyök mindig ugyanolyan gyüretlenek lesznek, mint a tárgyaláson bemutatottak? A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezetben jól képzett szabók és varrónők dolgoznak, a konfekcióipari gépek is korszerűek, kifogástalanul dolgozni a régi helyen mégis csak nehezen lehetett. Az új üzem varrodájában viszont — S. Papp Jenő szalagvezető ezt tartotta a legfontosabbnak — megteremthették a szalagszerű terme- „ lés minden feltételét. A varrónők a nadrág- és zakókészítés logikájának sorrendjében ülnek á szalag mellett, és ez — ha nem is világrengető újdonság — nagy vívmány. — A régi helyen — emlékezett vissza Buczkó Lász- lóné — a gép mellett ugyanezt csináltuk, mégis menynyivel másabb most. Nem kell az anyagért járkálni! Persze van más újdonság is, szerintem jobb a világítás, remélhetőleg a légkondicionáló berendezést is sikerült végleg beállítani és nem kell 40 fokos hőségben dolgozni. A szövetkezet vezetői egyelőre „csupán” azt várják az új üzemtől, hogy hagyományosan jó minőségű termékeik kevesebb áldozat árán készülnek el. Ezért is vásároltak olyan korszerű gépeket, amelyekkel a félig kész zakókat is vasalni tudják: tetszetősebb lesz így a kész ruhadarab. A költözködésnek persze vannak más előnyei is. A zakókat például — mert az új helyen már elegendő gőzt termel a kazánház — helyben vasalhatják, elkészültük után nem kell Kun- szentmártonba és visszaszállítani azokat. Az „előírásszerűén” szervezett varrodai szalag talán (egy hónap tapasztalatai után még korai lenne dönteni a termelés növekedésére is kínál lehetőséget. Az egyéni teljesítmények is javulhatnak az ergonómiailag kifogástalan munkahelyen. V. Sz. 3. Harminc év a kisabiak mögött vatalvezető, Csaj bók Ernő ugyanis elengedte szabadságra egyik munkatársát, a másik meg bent van a megyeszékhelyen. tanfolyamon. Ma — akár régen, — ő a mindenes. Idős asszony lép a kis- ablaikhoz, kérdi: melyik ládába dobhatja a levelet. — Mindegy.. . ide a szerelmeseket szdkiták — tréfálkozik a postafőnök. — Ugyan már, hogy lenne szerelmes egy özvegy- asszony! — legyint, s elköszön az ügyfél. Másik érik ezii'k. — Csajbók bácsi, anyám nem itiud bejönni a nyugdíjáért, mert kórházi beutalót kapott. Úgyis a feleségem szokta aláírni, mert ő nem lát... — Jöjjön akkor a felesége a pénzónt... Cseng a telefon. — Várkony vagyok — szól a kagylóba, aztán a vékony drótok között matat. összekapcsolja a két vonalait, és folytatja a történetet. A szolnoki 1-es postára került először, pár hónap múlva Besenyszögre ismét, onnan vonullt be katonának, oda is tért vissza. 1956 február 19-ig dolgozott a falujában — közben elvégezte a segédtiszti tan- folyamot, meg is nősült —. akkor helyezték át Tisza- várkonyba, hivatalvezetőnek. — Még az a jó, hogy a feleségem hivatali besegítőként közreműködhetett! Sokat segített, nélküle nem ment volna. Neki köszönhetem, hogy le is érettségiztem a munka mellett. Közben kétszer gyomorvérzésem is volt, műtéten estem át. .. Felneveltünk három gyereket. .. már egy unokám is van! — A fizetésünk olyan kevés volt akkor — emlékezik —, hogy szégyelljük megmondani, el se bütlték volna... Azóta lényegesen javult, ha nem is magas, de most már elfogadható. És a körülmények is emberieb- befc: hárman vagyunk a hivataliban és két kézbesítőnk is van. Mindannyian nagyon rendesek. Szívesen vállalnak társadalmi munkált a falubeliek, mondja. A postán is sokat hali-iát, de a Hazafias Népfront elnökségi tagjaként mindenről tájékozott, ami Várkonyban történik. Azt is tudja- hiszen a takarékszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, hogy egyre többen korszerűsítik, tata- i ózzák házukat, kell a fürdőszoba, a kazánfűtés. A falu bankja 21 korszerűsítésihez adott kölcsönt. Ekörül lehet az új építkezések száma is. — Hamarjában egyéb nem jut eszembe — szabadkozik Csajbók Ernő. — Kívülállóknak talán érdekes, nekünk természetes, hogy Győré Imréné, Boris- ka néni, mi csak így emlegetjük, még mosit is révész- kedik a férje helyeit, átla- dikáz tatja a túlpartra az utasokat, pedig már jócskán benne van a korban... Rónai Erzsébet Fotó: H. L. » Mindenki jól jár Költözködés után a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezetnél
