Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

1982. SZEPTEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ifjúsági emlékművet avattak Havasi Ferenc oliiaiiáca A legjobbak elmennek... Miért ez a riadalom? Tegnap Kelenföldön, a Feneketlen-tó partján felavatták a magyar ifjúság antifasiszta harcának és mártírjainak emlék­művét. Képünkön: az avató ünnepségen Tegnap Budapesten a XI. kerületi Kosztolányi Dezső téren felavatták a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja har­cainak és hősi halottainak emléket állító műalkotását. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem kez­deményezésére hat budapesti egyetem szervező bizottságot hozott létre egy történelmi tanulmány elkészítésére. A tudományos munkában fel­tárják az egyetemisták és a hozzájuk csatlakozott ipari tanulók ellenállási tevékeny­ségét. Az eddigi kutatások 29 hősi halott nevét derítették fel. Az ő emlékük előtt kí­vánt tisztelegni az utókor Il­lés Gyula szobrászművész, és Gulyás Zoltán építész a környezetbe harmonikusan illeszkedő antifasiszta ifjúsá­gi emlékművével. Az avatóünnepségen Mádi Szabó Gábor színművésznek, a Görgey Zászlóalj volt tag­jának szavalatát követően Zimányi Tibor, a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja volt vezetője a bajtársak nevében emlékezett meg a magyar antifasiszta ellenállásról, eb­ben az ifjúság részvételéről. Ezután Köpeczi Béla műve­lődési miniszter emlékmű­avató ünnepi beszédében egyebek között emlékeztetett arra, hogy 1944. november 7-én jött létre a Magyar Diá­kok Szabadságfrontja, amely különböző szervezeteket tö­mörített magába, s harcra hívta az egész magyar értel­miségi ifjúságot a német megszállók ellen, az ország felszabadításáért, a békéért és az ország demokratikus átalakításáért. Erre sajnos nem kerülhetett sor, mert az ellenállás vezérkarát a nyi­lasok letartóztatták. — Ez a történelmi tény nem feledtetheti el velünk, hogy volt magyar ellenállás, mégpedig nemcsak passzív rezisztencia formájában. Az ellenállásnak voltak áldoza­Országgyülés előtt Kiskörén tanácskozott a megyei képviselőcsoport Tegnap az országgyűlési képviselők Szolnok - megyei csoportja, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság meghí­vására, Kiskörén, a vízlép­cső központi épületében tar­totta meg ülését. A tanácsko­záson részt vett Ulveczki Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese. Bózsó Péter, a megyei pártbizottság osztály­vezetője és Sándor László, a Hazafias Népfront megyei titkára. A képviselők tájékoztatást hallottak az október 8-ra összehívott országgyűlés elő­készítésével kapcsolatos fel, adatokról, majd Daróczi András, rendőr ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője ismertette meg a képviselőket a közrend és közbiztonság megyei helyze­tével. Végül a házigazda, dr. Hegedűs Lajos, a KÖTIVÍZ- IG igazgatója adott tájékoz­tatást a vízgazdálkodás idő­szerű kérdéseiről. Kútmúzeum Víztoronyból múzeumot csinál Orosházán az egyik kerületi népfront^izottság. Az építményt a városi ta­nács adta át a népfrontnak, hogy a szervezet abban ren­dezhesse be — Az ásott kút­fői a víztoronyig címmel — a vízműtörténeti kiállítást. A város két, már nem használt öreg víztornya közül az egyik megért a lebontásra, ám a másik, a Kond utcai, olyan jó állapotú, hogy kár lett volna érte, ha elpusztul. tai, akiknek emléke előtt most, ezzel az emlékművel is kegyelettel áldozunk. A volt baj társak nevében Gyenes Antal és Győrffy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Szilvási György, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem KISZ-bizottságának titkára koszorúzott. Elhelyez­Cigány származású értel­miségiek helyzetéről és a ci­gányság társadalmi beillesz­kedésében vállalt feladatai­ról tanácskoztak a Hazafias Népfront országos elnöksé­gének cigányfórumán tegnap a.HNF OT székházában. Az ország nagyszámú, viszonylag egységes etnikai csoportja, a cigánylakosság helyzetének alakulásától szinte elválaszthatatlan há­rom szó: munka, lakás, ok­tatás — mondotta vitaindí­tójában Kozák Istvánná a cigánylakosság helyzetével foglalkozó tárcaközi koordi­nációs bizottság titkára. Az anyag- és energiagaz­dálkodás korszerűsítésének lehetőségeiről (tanácskozott a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége tegnapi ülésén. Amint a résztvevők megállapították, a termelőszövetkezetek az alap- tevékenységként az évi át­lagosan 112 milliárd forintos érték előállításához mintegy 80 milliárd forint értékű anyagot és energiát használ- naa fel. Éppen e nagyság­rend miatt akár egy-két szá­zalékos hatékorwságjavulás is milliós összegekkel növel­heti az üzemi eredményeket. Az elmúlt években a tsz-ek a korábbiaknál nagyobb gon­dot fordítottak a takarékos­ságra; az olajtüzelésű kazá­nokat gáz vagy széntüzelé­sűre állították át, jobban szervezték a szállítójármű­vek kihasználását, takarékos terményszárítási technológi­ákra tértek át. Ennek nyo­mán több száz millió forint megtakarítást értek el. ték a megemlékezés virágait a Magyar Néphadsereg, a Fővárosi Tanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége és a bu­dapesti egyetemek képvise­lői. Az emlékműavatási és kó- szorúzási ünnepség a Him­nusz hangjaival ért véget. Az ország hét megyéjéből meghívott cigány származású értelmiségiek közül a vitá­ban többen elmondták, hogy a társadalmi közeledés egyik akadálya éppen az oktatás­ban keresendő: a velük fog­lalkozó pedagógusok egy ré­szének nincs megfelelő kép­zettsége a cigánygyermekek tanítására. Az eszmecsere során a hozzászólók javasol­ták azt is, hogy kívánatos lenne a cigányság kultúrájá­nak tárgyi emlékeit felku­tatni, összegyűjteni, s azok­nak állandó kiállítási lehető­séget teremteni. A következő években a többi között a műtrágya és a növényvédőszer gazdaságos felhasználása új agrotechni­kai eljárások bevezetése kí­nál további lehetőségeket a takarékosságra. A vita több résztvevője kiemelte az ész­szerűbb takarmányfelhaszná­lás jelentőségét, örvendetes, hogy egyre több szövetkezet­ben már helyben készítik a takarmányokat, s ezáltal sok milliárd forint értékű szállí­tási és szárítási költség, köz­vetve energia takarítható meg. Sajnálatos viszont, hogy még ma is él az a pazarlást jelentő gyakorlat, hogy a tsz- ek egy része a betakarítás után a gazdasági egyensúly érdekében kénytelen eladni takarmánykészleteit, majd gyakran ugyanazt januárban emelt áron visszavásárolni. A tervek szerint a TOT közreműködik abban, hogy a szövetkezetekben a követke­ző éveken általános gyakor­lattá váljon az egységes anyaggazdálkodási rendszer. a politikai akadémián A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának Politikai Akadémiá­ján tegnap Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára tartott előadást „Külgazdasági stratégiánk megvalósításának feladatai” címmel. Az előadáson megjelentek gazdasági, politikai, ideoló­giai, társadalmi életünk kép­viselőit Lakatos Ernő, a Köz­ponti Bizottság agitációs és propaganda osztályának ve­zetője köszöntötte. Czinege Lajos Bulgáriába utazott Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter tegnap a Bolgár Népköz- társaságba utazott, a „Pajzs —82” fedőnevű hadgyakor­lat eseményeinek megtekin­tésére. Észt küldöttség a megyében Hétfőn Nyikolaj Johanson, az Észt SzSzK Szakszerveze­tek Tanácsának elnöke veze­tésével kéttagú delegáció ér­kezett Szolnok megyébe, ta­nulmányozni a szakszerveze­tek munkáját, az SZMT ve­zető-irányító tevékenységét. Ä szakszervezeti küldött­ség kedden ellátogatott a MEZŐGÉP Vállalathoz. Teg­nap a megyei pártbizottság székházában fogadta a ven­dégeket Majoros Károly, a megyei pártbizottság első tit­kára. Részt vett a beszélge­tésen Árvái István, az SZMT vezető titkára, továbbá a megyei pártbizottság titká­rai. Majoros Károly tájé­koztatta az észt vendégeket a megye gazdasági politikai, kulturális életéről. Ezután a küldöttség a Szőrmekikészítő- és Szőrme­konfekció Vállalat kunszent­mártoni gyárát és a tisza- földvári Lenin Termelőszö­vetkezetet kereste fel. Ma a program Kisújszállá­son folytatódik. Az észt dele­gáció holnap reggel utazik haza. Rendre ismétlődő — s egy­re ingerültebb hangvételű — kérdések: „Mi lesz velünk, ha legjobb embereink sorra elhagynak bennünket, mert a tsz-melléküzemek, a külön­böző kisvállalkozások jóval kedvezőbb fizetési feltétele­ket kínálnak? Egyáltalán: miként lehetséges, hogy egy kis kóceráj sokkal magasabb bért fizethet, mint egy szo­cialista nagyvállalat?” Esetenként talán megfon­tolandó a gazdasági alaptör­vény: érték csakis munkával, több érték pedig csakis több — jobb, hatékonyabb, jól szervezett és gazdaságos — munkavégzéssel állítható elő. S bár a kisvállalkozásokra érvényes bér- és jövedelem­szabályozás semmivel nem liberálisabb (sőt!), mint a nagyvállalatok esetében, a több és jobb munkával elő­állított értékből — az imént idézett alaptörvény logikája szerint — több juthat a sze­mélyi bérekre is. Miközben sokan értetlen­kednek a tsz-melléküzemek- ben, vagy éppenséggel bizo­nyos kisvállalkozásoknál el­érhető — viszonylag — ma­gasabb keresetek miatt, sok­kal kevesebb szó esik arról, hogy például e melléküzem- ágak jórészében — az átlag­hoz képest — csak nagyon alacsony keresetek érhetők el. Ahol viszont valóban ma­gasabbak a keresetek — az összehasonlítható ipari és épí­tőipari munkakörökhöz ké­pest —. ott is figyelembe kell (kellene) venni, hogy ál­talában alacsonyabb techni­kai felszereltséggel sokkal rosszabb munkakörülmények között dolgoznak, és több­nyire olyan szükségletek ki­elégítését vállalják ezek az üzemek, amelyekre egyszerű­en nincs más vállalkozó. Vitathatatlan: a tsz-mel­léküzemek, a különböző kis­vállalkozások egyetlen, le­hetséges munkaerőforrása az állami nagyvállalat. Csak­hogy: például a fővárosi tsz- ek melléküzemeiben mind­össze 35—40 ezer budapesti illetőségű munkavállaló dol­gozott 1980-ban, s bár ez a szám tavaly növekedett, a fővárosba települt ipari lét­számhoz képest a termelő- szövetkezetek ipari részlegei­nél foglalkoztatottak aránya mindössze 2—3 százalék. A különböző „jogállású” kisvállalkozások ma sem foglalkoztatnak több embert, mint amennyivel az elmúlt két-három évben spontán módon csökkent a nagyipari létszám. Ráadásul az új vál­lalkozási formák többnyire az úgynevezett „töredékmun- kaidőt” hasznosítják. Ily mó­don csak minimálisan érin­tik a főfoglalkozásúak mun­kaviszonyát. És mert e kis­vállalkozások működésének központi szabályozása ko­rántsem olyan liberális, mint ahogy azt a közvélemény fel­tételezi, az érdeklődés a vártnál jóval csekélyebb e vállalkozási formák iránt. Akkor meg miért ez a nagy riadalom? Emlékezzünk csak: annak idején, amikor a munkavál­lalók mozgását úgyszólván semmiféle adminisztratív szabály nem korlátozta, min­denki a munkaerőfluktuáció károsnak ítélt következmé­nyeit hangsúlyozta. Amikor szigorú adminisztratív rend­szabályokkal próbálták „helyhez kötni” a munkavál­lalókat, akkor ugyanez a kó­rus' e rendszabályok ellen harsogott, mondván: mozdít­hatatlan munkaerőállomány- nyal aligha lehetséges rugal­masan változó termékstruk­túra. $ milyen furcsa: az ad­minisztratív rendszabályok eltörlése már önmagában is fölborzolta a kedélyeket; a kisvállalkozások — magya­rán: a versenytársak — lét- jogosultságát elismerő ren­delkezések pedig úgyszólván „kétségbeesésbe” kergetik az állami nagyvállalatokat. S még furcsább,' hogy e nagy- vállalatok vezetői és munka­ügyi szakemberei, minden valamire való szakmai ta­nácskozáson rendre és felté­téi nélkül elismerik; jócskán van mit javítani gazdálkodá­si módszereiken, munkaerő- gazdálkodásukon, szervezett­ségükön, hatékonyságukon stb. Ám úgy tűnik, hogy könnyebb és egyszerűbb minderről különböző szak­mai tanácskozásokon eszmét cserélni mint tudomásul ven­ni e feltételek, és a követel­mények szerint működő ver­senytársak jelenlétét. Ha jól meggondoljuk: ez a jó ideig „kényeztetett” állami válla­latok természetes reakciója; s ha az állami szabályozás netán fölhagyna e kényezte­téssel, akkor előbb-utóbb re­mélhető, hogy eddigi dédel- getetijei végre-valahára rá­döbbennek: tenni is kellene valamit annak érdekében, hogy legjobb embereiket megtarthassák. — V — Napirenden az anyag- és energiagazdálkodás Ülést tartott a TOT elnöksége A cibakházi Vörös Csillag Tsz cipőüzemébe n az év elején indult meg a munka. F.z idő tájt több mint száz nő dolgozik itt Cigányfórum a népfrontban

Next

/
Oldalképek
Tartalom