Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

1982. SZEPTEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Van a televíziónak néhány műsora, néhány olyan pró­bálkozása, amelyet ha oly­kor, amikor halványabbra sikeredik, nem is mindig él­vezek, de amelyet minden­képpen tisztelek. Azokról beszélek, amelyekben a tele­vízió közvetlenül akar bele­szólni életünkbe, közvetle­nül kér részt gondolataink­ban, amelyek tárgya a tá- gabban vett közélet s célja kifejezetten . a közgondolko­dás alakítása. Nem elvontan, eszmélkedve és elmélkedve, mindig az adott idő vonzatá- ban, lehetőleg közszájon for­gó témák friss megpendíté- sével. Ilyen Bán János Hat­vanhat című, egyre izgalma­sabb szavazásos fóruma, ilyen törekvéseiben, szándé­kában Balogh Mária vita­műsora. a Beszédtéma — beszéljünk róla — mindket­tőt láthattuk az elmúlt hé­ten —, de ide számítom a Hírhátteret is, a televízió „megmagyarázom” rendsze­res, egyre népszerűbb adá­sait. Hatvanhat A Hatvanhat ezúttal külö­nösen tetszett, különösen ér­dekes volt. Együtt szerepelt benne minden, ami egy élénk, közös eszmecseléhez kelletik: időszerű téma — zöldség- és gyümölcster­mesztés nálunk, azaz széles- e hazában —, igen mozgé­kony, ahogy mondani szokás aktív résztvevők és a min­den várakozást felülmúló vendég, akit kérdéseikkel bi­zony szinte bombáztak a szóban forgó téma jó isme­rői, hanem a legjobb isme­rői, többségükben gyakorló kistermelők. Dr. Soós Gá­bor, a mezőgazdasági és élelmezési miniszter első he­lyettese pedig állta a sarat, derekasan — sőt még hu­morra is tellett, ízes népi humorra erejéből, kedvéből. Sokszor hallottam már az államtitkárt megnyilatkozni, de ennyire nyíltan, őszintén emberinek még sohasem ta­pasztaltam. Ilyen rokonszen­vesnek, ilyen megnyerőnek. Nem igyekezett elkendőzni a valóságot, és nem is akarta megszépíteni a tényleges helyzetet, akár a Nyírség almájáról lett légyen szó, amellyel bizony baj van, il­letve az alma most is olyan jó, mint általában, sőt bő­séggel termett, inkább tehát a hasznosítása körül vannak bajok — akár a háziasszo­nyok kosarába kerülő csir­kék minőségéről és kissé rejtélyes osztályba sorolá­sukról és így tovább. Ami­kor intézkedésre érdemes megjegyzés hangzott el, azonnal mozogni kezdett a tolla is. Mondhatom, Bán János „miniparlamentjében” régen volt ilyen élénk han­gulat, mint ezen a találko­zón. így, csak is így van ér­telme az efféle műsoroknak. Beszéljünk róla Sajnos, a szolgáltatásokról rendezett — szervezett be­szélgetés épp az ellenkezőjét mutatta: azt, hogy hogyan nem érdemes asztalhoz ülni és gondolatcserére vállalkoz­ni. Mintha kissé a hely szel­leme nyomta volna rá bé­lyegét a Balogh Mária vezé­relte és a szolgáltatásokról szóló véleménycsérére. Ügy festett, akár egy rosszul si­került értekezlet: sok-sok általánosságba vesző szó — merő érdektelenség és una­lom —, izgalmas, napi kér­dések taglalása helyett bo- torkálás a szolgáltatás ho­mályos útvesztőiben — ki-ki mondta a magáét —, s mindezt, mint valami szósz- szál, leöntötték egy itt köz­helynek minősülő jelszóval, többször is hangoztatván: a szolgáltatás szolgálat. Már ez is! Legyen csak jó iparos emberek, tévészerelők, lakás­javítók, autószerelők szív­ügye, feladata és jól elvég­zett munkája. Nekem s gon­dolom sokaknak, akiknek ilyen igényük akad — eny- nyi is elég lenne,- szolgálat nélkül. Ha egy lemezjátszót nem kellene többször is visszaszállítani a javítómű­helybe, mert reparálás után még jobban nyikorog, mint annak előtte; vagy egy tele­víziós szobaantennáért nem kellene felhajtania a tulaj­donosnak az egész várost, mert a „szolgálatot teljesí­tő” szerviz ezt a tortúrát nem vállalhatja magára vagy egyszerűen nincs is kedve hozzá. A szolgáltatás kétségtelen napjainkban a bosszúságok leggyakoribb forrása, tisztelet a kivétel­nek. A szerda esti beszélge­tésből, melyet a rádióújság­gal ellentétben nem Török- szentmiklóson, hanem Szol­nokon, a városi tanács kis­termében tartottak, nem ez derült ki. Dehát hogyan is derülhetett volna ki, mikor csak az egyik fél szólalha­tott meg, aki szolgáltat, a másik viszönt, aki élvezi e ténykedés örömeit, nem fért bele az eszmecserébe. Pe­dig regi recept: vitás esetek­ben az igazság érdekében a másik felet is jó meghall­gatni. Két portré Ezekben a napokban a társadalom figyelme a kép­zőművészet felé fordul, meg­szaporodnak a tárlatok, gya­koriak a kiállítások. A sor­ból a televízió sem marad ki, ezt jelezte az elmúlt hét két művészportréja is, az ünneplés szándékát. Az iro­nikus világú Balázs Eszter szobrász műhelyébe és vi­gadóbeli kiállítására szerdán este a fáradhatatlan és ki­apadhatatlan kedvű D. Fe­hér Zsuzsa vitt el bennün­ket, vasárnap este pedig Ra- dó Gyula forgatókönyvíró- rendező nyújtott át szép fil­met az 1944-ben elhunyt Désí Huber Istvánról. az egykori Szocialista Képző­művészek Csoportja vezető egyéniségéről, az izmos, fér­fias lendületű festőről, aki­nek képeit egyik kritikusa szerint majd szétveti a tem­peramentum. Dési Huber a magyar piktúra legjobb, legértékesebb hagyományai közül való, mégis valahogy az utóbbi időben kevesebbet hallottunk róla. Ez a mos­tani portré, kicsit rendhagyó, amelyben a képek mellett művészi hitvallásának leg­szebb sorai is szerepeltek szövegben, s amelyet a fele­ség emlékezése oly bensősé­gessé avatott, nagyon jókor jött. A nagy művész mun­kássága előtti tisztelgés egy­ben ébresztő is, figyelmezte­tés: nem feledkezhetünk meg azokról, akik a haladó szellemű magyar művészet úttörői voltak. És még egy portré az el­múlt hét műsorából, a Tö­rök Vidoré, aki kamerával írt újságot, híradósként, majd filmes-operatőrként tudósított évtizedeken át a változó valóságról, s akinek ha a nevét ott olvastuk egy sportközvetítés előzetesében, hogy tudniillik operatőr Török Vidor, biztosak lehet­tünk, semmi jóról nem ma­radunk le. semmi izgalma­sat nem veszítünk el. mert az ő kamerájának szeme is volt, nemcsak optikája. Is­kolát teremtett ez az egyéb­ként egyáltalán nem taná- rosan pedáns. ellenkezőleg oldottan természetes és já­tékos egyéniség. Mindez ra­gyogóan rajzolódott ki cso­korba kötött munkáiból, amelyek szervesen állva ösz- sze hiteles arcképet nyújtot­tak — hála a magát is a ta­nítványok közé soroló Mát- ray Mihály rendezői igyeke­zetének. Fájdalom. Török Vidor már nem élhette meg e „tanítványi" köszöntőt: mielőtt 75 éves lett volna, egy évvel előtte, tavaly vég­leg elköszönt munkatársai­tól. A filmet látva érezhet­tük: milyen nagv veszteség valóban az ő távozása. VM. Szolnokon Három kategóriában, csaknem nyolcvan alkotás Megnyitották az országos képzőművészeti rövidfilmszemlét A megnyitón Kiss István szobrászművész a képzőművészeti világhét jelentőségét méltatta Boxkesztyű és rózsa Sándor György estje Sándor György humorai ista a kedvelt előadók közé tar­tozik. Műsorai általában telt ház előtt zajlanak, sikert aratnak. Előfordult már, hogy a találkozás a szigo­rúan vett másfél órás elő­adást követően beszélgetés­sel folytatódott, szívesen maradt helyén a néző, hogy kissé jobban megismerje a^t az embert, aki megne­vettette. miközben súlyos kérdéseket boncolgatott, szó­játékokat csinált komoly dolgokból, de roppant ta­lálóan, mindig fején találta a szöget. Sikereinek titkát elsősorban műsorai feszes­ségében, átgondolt szerkesz- tettségében kell keresnünk. Legutóbb — hétfőn este — Szolnokon, a Pelikán Szálló presszójában lépett közön­ség elé Sándor György. Minden úgy indult, ahogy szokott. Az utolsó szék is foglalt, sőt némelyiken ket­ten ülnek. Türelmetlen vá­rakozás. Tíz perc késéssel színpadra lép Sándor György. Újra megállapíthat­juk, rettentően szuggesztív előadó. Pillanatok alatt fel­ébreszti a néző figyelmét, hangulatát. A kezdés kel­lemes estet ígér, azonban a percek múlásával kezd lan­kadni az érdeklődés. Több éves, itt-ott már kopottas poénok kerülnek elő. per­sze van, aki még nem hal­lotta, vagy ha már igen, mégis nevet. Hiányzik a megszokott tetfftpó, úgy érez­zük, néha improvizál. A mű­sorbetétek mereven sorakoz­nak, nehéz összefüggést fel­fedezni. Nem leljük a zsi­nórt, mellyel összefűzzük a sztorikat, poénokat. A Box­kesztyű és rózsa címet vi­selő műsor végén elhangzó ars poeticaféle is üresnek tűnik emiatt. Taps, de a rá­adás. a beszélgetés ezúttal elmarad. Nem igényli sem a közönség, sem az előadó. És elmarad az agytorna, a ne­vetés utáni fáradság, ami egy jobbfajta Sándor György- műsor után kellemes érzést nyújt. — fs — Legutóbb 1975-ben adott otthont Szolnok az országos képzőművészeti rövidfilm­szemle rendezvénysorozatá­nak. A képzőművészeti té­májú mozi-, televízió-, ama­tőr és diiafilmek legjavát felsorakoztató seregszemlét — a képzőművészeti vi­lághét eseményeihez és a Szolnoki Művésztelep jubi­leumi ünnepségeihez kap­csolódva — ismét megren­dezi a város. A filmszemle megnyitó­ját1 tegnap délelőtt Szolno­kon, a Tisza filmszínház­ban tartották. A Török ut­cai általános iskola és a szolnoki Bartók Béla kama­rakórus műsora után a je­lenlévő alkotókat, a megye, a város párt-, állami és tö- megszervezeteinek képvise­lőit Dajka Miklós, a megyei moziüzemi vállalat igazga­tója köszöntötte. Ezt köve­tően Kiss István, Kossuth- díjas szobrászművész, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló művésze, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Magyar Képző- és Iparmű­vészeik Szövetségének elnö­ke szólt a képzőművészeti világhét jelentőségéről, a művészetek társadalmi sze­repéről. majd Berényi Fe­renc, Munkáesy-díjas festő­művész, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége Középmagyarországi Terüle­ti Szervezetének titkára, az országos képzőművészeti rö­vidfilmszemle megrendezé­sének jelentőségéről, a kép­ző- és filmművészet kapcso­latáról beszélt. A megnyitó résztvevői ezt követően, a közelmúltban elhunyt Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas festőmű­vészre emlékezve megtekin­tették a róla készült portré­fiLmet. Az ünnepség a Szol­nok megyét bemutató. A Tiszatáj szívében és Kollá- nyi Ágoston, Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Nép­köztársaság Kiváló Művé­sze Ének a vasról című filmjének vetítésével ért véget, A IV. országos képzőmű­vészeti rövidfilmszemle programja délután 2 órától a versenyfiÍrnek vetítésével folytatódott. A szákmai és a társadalmi zsűri, valamint a közönség tegnap — és ma délután ugyancsak 2 órától — csaknem nyolcvan mozi-, televízió-, amatőr- és dia­filmet, illetve sorozatot te­kint meg és értékel. A film­szemle mai programjában délelőtt fél 10-tpl a Tisza filmszínházban — Képző­művészet és a film címmel tanácskozás szerepel. RÁKÓCZ1FALVÁN Hat új tantermet avattak — megszűnt a kétműszakos tanítás Ünnepélyes úttörőcsapat­gyűlést tartottak tegnap délelőtt a rákóczifalvi álta­lános iskolában, melyen részt vettek Szolnok város és a nagyközség párt-, ál­lami. tömegszervezeti és mozgalmi képviselői illetve vezetői. Szurgyi Istvánné. az intézmény vezetője kö­szöntötte a vendégeket, a tanulókat, a pedagógusokat. Ezután a diákok irodalmi műsort adtak, majd ismer­tették. elfogadták az 1982 83- as úttörőmozgalmi év programját, melynek a paj- iások választotta jelszava a ..Tettekkel a százéves Rá- kóczifalváért” -lett. A tele­pülés ugyanis jövőre ünnep­li alapításának centenáriu­mát. A csapatgyűlés keretében került sor az iskola új hat­tantermes szárnyának hiva­talos átadására. Szőke Béla, a nagyközség tanácselnöke, eredményes oktató-nevelő munkát kívánva avatta lel a kétszintes épületet, ame­lyet a csaknem hétszáz diák. s nevelőik már tanév­nyitókor birtokba vettek. Az új intézményrész bekapcso­lásával lehetővé vált, hogy e tanévtől Rákóczifalván egy műszakban tanítsanak. A hat tantermet szakelő­adóként használjak. A lé­tesítményben helyet kapott egy komplett vizesblokk is. a régi iskolaépületben pe­dig a gyengefényű világító­testeket neonra cserélték. Az épületszárny kivitele­zése 7.3 millió forintba ke­rült, melyhez a nagyközség lakói jelentős társadalmi munkával járultak. A kivi­telező, a Rákóczi . Termelő- szövetkezet építési ágazatá­nak kollektívája mellett a szövetkezet tagjai sokat tet­tek az épület kialakításáért, csinosításáért. de jelentős segítséget kapott az intéz­mény a szülői munkaközös­ségtől. szocialista brigádok­tól, K ISZ-alapszervezetek- től. A/, ünnepség befejezése­ként, a „Társadalmi Mun­káért" kitüntető jelvény, plakett arany, ezüst illetve bronz fokozatát adták át a jól dolgozó, legtöbbet segí­tő kollektíváknak, egyének­nek. Kiállítás Cegléden Kossuth-ábrázolások A ceglédi Kossuth Mú­zeumban az elmúlt hét vé­gén nyitották meg a Kossuth- ábrázolások a XIX. század­ban című kiállítást. A tár­lat a múzeumi hónap nyitó rendezvénye volt a város­ban. A kiállítás ideje alatt előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődök: október 8-án: Az 1848 49-es forra­dalom és szabadságharc vér­tanúi. 13-án: Kossuth-ábrá­zolások fényképeken, képző- művészeti alkotásokon, 20- án: Szociológiai vizsgálatok az Alföldön, 27-én: Cegléd város természeti értékei. A Kossuth Lajos születésének 180. évfordulója tiszteletére rendezett 'kiállítás október 30-ig tart nyitva. Pécsett Nemzetközi bábfesztivál A világ legjobb felnőtt bábszínházai és bábegyütte­sei háromévenként Pécsett találkoznak, s fesztiválon mutatjuk be műsorukat a közönségnek, a -szakmának. Ez az egyetlen állandó jel­legű nemzetközi pódiuma a felnőtt bábjátszasnak. A sorrendben hatodik találko­zót október 12. és 16. között rendezik meg a mecsekaljai városban, házigazdája a Bóbita Bábszínház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom