Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
"I 10 Fiatalokról-f»tatoknak 1982. SZEPTEMBER 25. A tizenévesek és a KISZ Diákfórum a mozgalmi munkáról A megye több, mint kétszáz középiskolás diákja, az iskolai KISZ-bizottságok titkárai, KISZ-tanácsadó tanárai, a tanintézetek párt- alapszervezeteinek ifjúsági felelősei tanácskoznak ma Szolnokon, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán rendezett diákfórumon. A fórum — amelyet a rendezők azért A határozat, s az abban megfogalmazott elvek, célok — amelyekkel már korábban megismerkedhettek a diákok — időszerűsége aligha vitatható. Az iskolai KISZ-munka, a szervezeti élet, a mozgalom módszerei valóban megújulásra várnak. A korábbi évek tapasztalatai is igazolták, hogy a hagyományos, többnyire „felülről jövő” akciók, programok nem találtak kellő visszhangra, nem jártak kellő sikerrel, mivel nem mindenesetben építettek a diákok érdeklődésére, életkori sajátosságaira, nem voltak eléggé vonzóak. A szervezeti életben fellelhető merev formák, bürokratikus elemek, a túlszabályozottság olykor gátat szabott az új kezdeményezéseknek, az ön- tevékenységnek. Többek között a fentiekből is adódik a határozat egyik legfontosabb célkitűzése, nevezetesen, hogy az ifjúsági szervezet nyújtson olyan programot a jövőben a tizenéveseknek: „amely felkészít, mozgósít és egyben lehetőséget ad a társadalom előtt álló feladatok megoldására; amely tág teret nyújt tehetségük kibontakoztatásához, törekvéseik valóra váltásához, amely épít a tizenévesek változó és sokrétű érdeklődésére és az aktív, cselekvő részvétel élményét nyújtja.” Ez a célkitűzés hosszú távra megszabja az ifjúsági szervezet feladatait, de magukon a fiatalokon is múlik, hogy mennyire élnek majd új lehetőségeikkel. A tervekben ugyanis ezek széles skálája szerepel. Igen fontos a diákok iskolán kívüli, a szabad idejük tartalmas, hasznos eltöltését segítő programok megszervezése. A jövőben nyilván nagy szerephez jutnak ebben a megyeszékhelyeken, a városokban, elsősorban a művelődési- és ifjúsági, valamint úttörőházakban alakuló diákcentrumok. Megyénkben Jászberény jár jó példával elől, diákcentruma sikeresen működött már ezen a nyáron is. A diákcentrumok az iskolán kívüli művelődés, szórakozás ^központjaiként kulturális programokat szerveznek és ajánlanak, munkalehetőségeket közvetítenek, de szolgáltatásaik a hívtak össze, hogy tájékoztassák a diákokat az őket érintő legfontosabb határozatokról, intézkedésekről, feladatokról, választ adjanak kérdéseikre — plenáris ülésén a tizenéves diákifjú- ság mozgalmi munkájának továbbfejlesztésére hozott KISZ KB határozatról’ végrehajtásának feladatairól esik szó. A KISZ új módszereket dolgozott ki a politikai nevelőmunka hatékonyabbá tételére. A tizenévesek politikai tájékoztatását — a maihoz hasonló — diákfórumok, politikai érdeklődésük felkeltését vitakörök szolgálják, amelyek témaköreit a diákok határozhatják meg. A társadalmi kérdések iránt mélyebben érdeklődök számára marxista diákakadémiákat szerveznek, meghirdetik a diákpolitikusok országos vetélkedőjét. Időszerű feladat a középiskolai tanulmányi mozgalom új ösztönzőrendszerének kidolgozása is. A tanórán kívüli ismeretszerzést, az önképzés iránti igény felkeltését szolgálják majd az újjá szerveződő diákkörök, érdeklődési körök, például a műszaki, tudományos, technikai diákkörök, amelyek számára 1983-tól országos pályázatot is indítanak. A népgazdasági igényeket figyelembe véve bővítik a szakmunkástanulók tantárgyi és a „Szakma kiváló tanulója” versenyeit, ugyanakkor a helyi. igényeknek és a tanulók érdeklődésének megfelelően szakmai versenyeket, vetélkedőket rendeznek. A KISZ-szervezetek egyik fontos feladata az érdekvédelem, az iskolai élet demokratizmusának növelése. Az érdekvédelmi munka hatékonyságának javítására, következetesebbé tételére, az iskolai demokratizmus értőbb gyakorlásának elősegítésére is javaslatokat tesz a határozat. tizenévesek igényeinek megfelelően számtalan módon bővíthetők. A KlSZ-szerve- zetek, együttműködve a közművelődési intézmények- -kel, szervezhetik klubjaikat, művészeti csoportjaikat, és általában is el kellene érniük, hogy nagyobb súllyal szóljanak bele településükön a fiatalok számára szervezett kulturális, szórakoztató programok tervezésébe és azok megszervezésében is vállaljanak részt. A diákok hagyományos művészeti seregszemléje, az országos diáknapok a jövőben is lehetőséget ad arra, hogy tudásukról, felkészültségükről számot adjanak. A tanulók művészeti tevékenységét ösztönzi a diákírók és diákköltők körének megalakítása, írásaik rendszeres publikálása, egy irodalmi díj alapítása is. Nem kevésbé hasznosak azonban a szabad időben szervezett sportprogramok sem. A jövőben meghirdetik az iskolák közötti diákolimpiát és az országjáró diákköri mozgalom keretében a „10 túra a honismeret jegyében” elnevezésű akciót is. A nyári és téli vakációk idején lehetőség lesz gyalogos, vízi- és kerékpáros vándortáborok, sítáborok szervezésére és még számtalan más lehetőség közül válogathatnak majd a tizenévesek. A tanulás és a szórakozás mellett a diákélet fontos része a munka. A társadalom igényli a fiatalok segítségét. A hagyományos építőtábori mozgalmon túl, amelynek eredményei kétségtelenek, számít rájuk szűkebb környezetük, lakóhelyük gazdasági építőmunkájában. A KISZ-szervezetek sokat tehetnek például a magukra maradt, idős emberek gondjainak enyhítéséért is. 1983: A diákok éve A szervezeti élet megújítása az egyik legfontosabb feladat középiskoláinkban. A tanintézeti KISZ-munka megszervezésekor a jövőben a diákság kisebb és nagyobb természetes közösségeire, csoportjaira építenek. Azok a KISZ-tagok alakíthatnak alapszervezetet, akik közös tevékenységgel részt vállalnak az iskolai akcióprogram megvalósításából, függetlenül attól, hogy azonos vagy különböző osztályba járnak. Tgy ki-ki maga döntheti el, hogy melyik alapszervezetben kíván tevékenykedni. Az alapszervezetek, ahol ehhez a feltételek adottak, maguk választotta patronálókkal — pedagógusokkal, szülőkkel, fiatal szakemberekkel, egyetemistákkal. főiskolásokkal — együtt végezhetik munkájukat. 1983 Magyarországon a diákok éve lesz. A diákév is azt a célt szolgálja, hogy javuljon a tizenévesek körében végzett munka, erősödjön, új tartalmakkal bővüljön mozgalmi tevékenységük. Mindez azonban nem érhető el a pedagógusok, szülők, a társadalmi és töígszervezetek, tömegmozgalmak, közművelődési intézmények, sportegyesületek támogatása nélkül, hisz mindannyiunk közös érdeke, hogy a fiatalok tudásukat és alkotókészségüket a szocialista társadalom javára fordító, a közösségért felelősséget érző, teljes és tartalmas életet élő felnőttekké váljanak T. E. Új módszerek, lehetőségek Diákcentrumok, túrák, olimpiák A bőgős FOTO: DEDE GÉZA Mi következhet még? Hajdanában nagyanyáink, nagyapáink lyukas cipőben, sőt legtöbbször mezítláb bandukoltak az apostolok lován az iskolába, a tanító urak színe elé. Később ugyan megmaradt a gyaloglás, de a lyukas cipőket elsöpörték a bőr, meg a gumitalpú lábbelik. Ismét tova tűnt néhány tanév, és a tudásszomjas diákság már kerékpárokon közelítette meg az alma materokat. És íme a legújabb módi: amikor a suli előtt már mutatós benzinparipák várakoznak kis gazdáikra, hogy hátukra pattanva hazaszáguldjanak ebédelni. Mi következhet még? Autó, helikopter, helyből felszálló repülőgép, egyszemélyes diákűrhajó? A benzin- és a járműárak emelkedését figyelve meglehet, egyik sem. Hanem sárkányrepülő, vagy gördeszka, esetleg újra a jó öreg bicig- li. Annak ugyanis az olaj- szükséglete aligha haladja meg az évi három decit. És arra ugyebár még többszöri áremelés után is remélhetőleg futja... D. Sz. M. Tíz évet késett koncert Mit nem adtunk volna tíz esztendeje — akkori tizenévesek —, hogy ha a kemény fémzenével világot hódító zenekarok valamelyikét élőben, vagyis koncerten láthattuk, hallhattuk volna. Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath, Uriah Heep. Zenekarnevek, melyek szinte fogalommá váltak. A személyes találkozás gondolata egyszerűen nevetséges lett volna, fel sem merült, hogy az együttesek közül bármelyik ellátogasson Magyarországra. Azóta sok minden változott. Üstökösként tűntek fel és le csoportok. A régebbi nagy nevekre azonban — talán nosztalgiából — még ma is odafigyelünk. Az elmúlt pár esztendőben már előfordult, hogy világhírű előadók felléptek nálunk is. A Boney ’M nyitotta a sort ’78-ban, legutóbb e hónap elején az Uriah Heep szerepelt Budapesten a Kisstadionban. A zenekar két koncertet adott telt ház előtt. A küzdő és a nézőtéren több ezer tizenéves tolongott, akik vajmi keveset tudhattak a Dickens Copperfield Dávid című ifjúsági regényének egyik figuráját névadóként választó együttesről. Akadtak huszonévesek, harmincasok. Sokak nyakában ott ücsörgött gyermekük is, hadd lássák a papa, mama egykori kedvenceit. A színpad ' díszletezése mondhatni puritán. Sötét háttér, középen a zenekar neve. Jó félórás késéssel, magnetofonszalagról több ezer válton megszólalt a muzsika, befutottak a sztárok, élőben folytatódott a produkció. Az első szám után megállapíthattuk a zenekar sokat változott, tagok cserélődtek, a muzsika is más lett. Csupán a felcsillanó vokálbetétek, a billentyűs megszólalások sejtették az egykori karaktert. Teltek- múltak a percek, háromnégy szám lepergett, az eredmény mérsékelt siker. Egyszer csak a forgató- könyvben következő „nóta” kezdése nagyon ismerősnek tűnt. A klasszikussá vált rock-slágert July Morning (Júliusi reggel) játszották. Felforrósodott a levegő, a hangulat. A szólógitár a befejező motívumot ismételgette, erősítette, szinte sokkolt az óriási hangerő. Nem maradt el a hatás. Míg két-há- rom közel tízéves sikerdal szolid színpadi show-val fűszerezve. Befejezésül egy szám az újabbak közül, majd vége. A rövid ráadást leszámítva percnyi pontossággal egy órás volt a műsor. A stadion kijáratain özön- lik a tömeg. Ilyenkor mindenki számvetést készít. Fizettem a belépőért kétszáz forintot, egyórás koncertet hallgathattam egy jobb időket is megért zenekartól. Törekvéseikből nem sokat tudtam meg. A régi nótákat még mindig kellemes hallgatni, bár ők már unhatják, annyiszor játszották. Szóval ezzel a hangversennyel valami nem volt rendben. Azt hiszem alapvetően az, hogy tíz évet késett. — fekete — Levél a gyűjtőnek Kedves Károly! Az a hely valószínűleg „elviselt" már nagyobb vitát is, ahol az események zajlottak, mégis jobbnak láttam, ha nem győzködlek arról, hogy igazad van. Véleményem összefoglalhatnám úgy is, hogy műveletlen voltál, de amit mondtál abban érzésem szerint igen sok helytálló dolog van. Szerintem. Hogy mások szerint is, arról a visszhang alapján — szemrehányást kaptál nem is keveset — következtethetsz. Sajnos éppen a hangnem miatt, éppen azokhoz nem jutott el mondandód lényege, akik illetékesek az ügyben. Talán azt hiszed a csomagolás módjáról, véleményünk sztaniolba helyezéséről akarok papolni. Nem. Fontosabbnak tartom azt, hogy inkább a hulladékgyűjtésnek e módozatáról alkotott megállapításaidhoz fűzzek néhány kiegészítést. Megtartva persze azt az álláspontomat, hogy ordítozva nézeteket egyeztetni nem lehet. A KISZ alapszervezetetekben elfogadtátok egyik programként — hiszen ez már hagyomány évek óta —, hogy ti műszakiak hulladékot gyűjtőtök társadalmi munkában a gyárban. Szóval évről évre rendszeresen felhalmozódik valamennyi fém, amit elvisztek a MÉH- nek, s pénz lesz belőle, amit felhasználtok. Mindenki jól jár. Ekkor jössz Te. Eleged van, — mondod — abból, hogy mások után társadalmi munkában takarítasz. Mert miiven üzem az említed, ahol a művezető vagy az üzemvezető a keletkező fémhulladékot rendszeresen nem szállíttatja el? Milyen gyár az, ahol a talpa alatt hagyja a munkás a levágott acéldarabot. esetleg bedobja a sarokba? S még megtol- dod, hogyan takarékos- kodnak a műanyaggal ott, ahol ropog a granulátum az ember talpa alatt? Véleményed könnyű félre érteni, hisz gondolhatják, talán nem fűlik a fogad a hajlongáshoz vagy a pakoláshoz. Megkockáztatom: fejtegetésedből azt is konstatálhatja valaki, megítélésed helytelent hiszen igen komoly jelentősége van az újra feldolgozható hulladékanyagnak né pgazdaságilag. Ekképp értékelni mondandódat szerintem könnyebb. Nehezebb viszont tenni azért, hogy valóban ne keljen a programba minden évben éppen ezt a mások trehányságát ellensúlyozó társadalmi munkát „felvonultatni”. Értelmesebb dolognak tartom ha te és technológus társaid sűrűbben megfordultok az üzemben, és elmondjátok, hogy egy csavar meghúzásának — esetenként még a nyomaték is számít — milyen jelentősége van, hogy a termelés fo- biamatában munkájának mindenki lássa értelmét, esetleg eredményét. Az igényesség valahol itt kezdődik. A folytatás — például az, hogy a Rábánál fehér köpenyben dolgoznak a munkások — már következmény. Azt pedig bizton állíthatom, hogy a hulladékból ily módon származó „gyári kedvezményről” a juttatásnak eme fura módozatáról a haszon ellenében lemondanak mások is. H. .1.
