Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
1982. SZEPTEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A kerernyöje előtt A képzőművészeti világhét alkalmából Tóth Menyhért emlékkiállítás Szolnokon Törökszentmiklóson a Nyolcvan éves a Szolnoki Miívésztelep című tárlat Rékassy Csaba és Agotha Margit grafikái Mostanában a televízió nem nagyon kényeztet el bennünket jó minőségű magyar tévéjátékokkal; drámai műhelyéből ami kikerül, az is többnyire csak szűkebb réteghez szól, mint legutóbb például az Al-Petőfi. Épp ezért külön is figyelemre érdemleges, hogy az elmúlt héten olyan tévéjáték bemutatójára került sor, amelyben egy klasszikus szerző, Miroslav Krleza drámája szólalt meg a képernyőn, széles közönség számára is élményt kínáló módon. Krleza-bemutató Dömölky János az Agónia és a Léda után a trilógia harmadik darabját, a Glem- bay Ltd.-t is képernyőre vitte, méghozzá kicsit szokatlan módon: a háromfelvonásos drámát két részre szakította tévé változatában. Ami színházban egy estére való, az itt most két részletben került a néző elé. Hadd tegyem hozzá: szerencsés és helyénvaló cselekedet, mégha kissé erőszakosnak is tűnik ez a „szétdarabolás”. A képernyő előtt ugyanis egyvégtében három óra, bármily jeles drámai műről is legyen szó, bizony eléggé fárasztó. így viszont kellemes élményt jelentett. Persze nemcsak ideális képernyő-ideje miatt, sokkal inkább tartalmáért. A Dömölky rendezte tévéváltozatban ugyanis élvezhettük a remekmű szinte minden szépségét. Kezdve a valóság gazdag áradásától a pompásan megrajzolt jellemeken át a veretes, csiszolt drámai nyelvig, az elemi erejű drámaiságig. Ezek a kivételes írói erények nem sikkadtak el a képernyőn sem, jóllehet a játék során igazán nem nyílt és nem mélyült ki az a — képletesen szólva — szakadék, amelynek szélén „táncolnak” a drámában ábrázolt társadalom kénviselői, nem is sejtve talán, hogy bármelyik pillanatban a mélységbe zuhanhatnak. Pusztulásra ítélt életüket öntudatlanul élik át, és ez adja a mű sajátos tragikumát. Ebből a tragikumból jött át kevesebb hozzánk a képernyőn, mint ahogyan szükségeltetett volna. Kórkép ez a dráma, de anélkül, hogy a társadalom eme betegein kiütköznének, látszanának a halálos kór ielei. Nem a látszat tehát, hanem ami mögötte van, az mutatja a törvényszerűen bekövetkező pusztulást. Ennek a „láthatatlan” mélységnek az ábrázolása nem elég érzékletes mindvégig a játékban, s főképpen azért, mert egyes figurák rajzában — lásd pl Szemes Mari játéka — túlságosan is nyilvánvalóvá tétetik az alak morális, vagy egyéb romlottsága, hamissága. Ennek ellenére is kivételes élmény volt ez a televíziós Glembay Ltd.: feszültségek sisteregnek benne, indulatok robbannak, egy bármelyik pillanatban kitörni készülő vulkán erejét, pusztító vulkán fenyegetését érezhettük ki belőle. Félelmetesen nagyvonalú világ, s ez a nagyszerű Darvas Iván játékának köszönhető elsősorban, aki. a legteljesebben ábrázolja a családfőben, illetve a .részvénytársaság fejében a gonoszság, a romlottság, jelenlétét, hogy nincs az arcára írva, de minden ’pillanatban érezni lehet, hogy a nagyvonalúság köntöse mögül előbukkan a pőre valóság, s lelepleződik e valójában kétszínű figura; aki úgy tesz bár, mintha egy valóban erős és hatalmas részvénytársaság ura lenne, de ugyanakkor tisztában van valódi helyzetével is, csakhogy ezt igyekszik mesterien eltakarni. Nagy játékos — s Darvas igyekszik is kiaknázni a megformálásában rejlő minden játéklehetőséget. Milyen csodálatos és már-már lélegzetelállító a fiával vívott, kegyetlenül kemény, nagy szópárbajában, a hatalmas párbeszédben, s mennyi szín az adott tónuson belül is! Ha másért nem, úgy vélem, márcsak azért is érdemes volt elkészíteni ezt a tévéjátékot, hogy egy nagy színész egyéniségéhez méltó feladat fényes megoldásával kápráztasson el bennünket. Szokás mondani: a sikerhez, mondjuk a színházban, elég egy látványos díszlet, egy kitűnő rendezés vagy épp egy kiugró színészi teljesítmény, a ió darabról nem is beszélve. Ez esetben Darvas Iván személyében a színészi remeklés a feltétlen záloga a sikernek. De nem szenvedett csorbát a szerző hírneve sem, mert amit láttunk, ha nem is tökéletesen azonos vele, lényegében méltó hozzá. Épp ezért érthetetlen, miért kellett szombat este csak tíz óra körül a képernyőre engedni egy szokványos cirkuszműsor és egy bágyatag könnyűzenei program után. Ez bizony műsorszerkesztési kishitűségre vall. Röviden Véletlenül bukkantam rá a Várak és történelem című sorozatra, vasárnap este a kettesen, és igazán élvezetes huszonöt percben nemcsak egy szinte hihetetlen erősségű építménnyel, egy középkorból megmaradt angol várral ismerkedhettem meg, nemcsak a bevehetetlennek hitt Caerphilly erősség építészeti titkai tárultak fel, de egy kicsit maga a vad, robusztus, angol középkor is megelevenedett képzeletemben. Ügy látszik, izgalmas történelmi utazás ez a filmsorozat. Milyen szerencsések ezek az angolok, vetődött fel egyébként bennem a vonzó képek láttán! Nekik nevezetes várakból is filmsorozatokra való akad, nekünk viszont alig jönne össze néhány folytatásra való, a romokat is egybevéve. Persze a szigetországban nem járt török, nem pusztított tatár, míg nálunk — de ez ugyebár már mindenki számára közismert. (Azért nem lepődnék meg, ha arról a néhány várról, amely megmaradt, egyszer egy magyar sorozatot is láthatnék.) A Léteznek műsorok, amelyek mint szürke eminenciásai a televíziónak, úgy vannak jelen a Tévé programjába«: Ilyen a Panoráma, a külpolitika magazinja. A műsorok folyamában alig vesszük észre, pedig értékes tartalma, gazdag világpolitikai ismeretanyaga igen jó szolgálatot tesz a nagyvilág eseményeinek, a történtek bonyolult összefüggéseinek tisztább látásában. S ami dicséretes: meglehetősen friss anyaggal jelentkezik, azaz egyáltalán nem állóvíz- szerű, és változatos. Magyarázata: jó kezekben van, fő- szerkesztője Chrudinák Alajos, műsorvezetője pedig mindig kipróbált, gyakorlott küloolitikus, legutóbb Baló György kalauzolt el kitűnően a világméretű konfliktusok világában, az őket bemutató riportok, interjúk „birodalmában”. A képernyőn is elhangzott a toborzó: jövőre újra lesz Ki mit tud? a televízióban. Vasárnap délután étvágygerjesztésül, no meg bizonyságul is, hogy milyen eredménnyel járt az elmúlt időkben a tehetségek felkutatásában ez a fiatalok versenye, negyven perben újra felvillantak a régi Ki mit tud-ok emlékezetes pillanatai, újra megjelentek a képernyőn jeles felfedezettjei, és jóleső érzés volt velük együtt elringatózni a hajdani emlékek kellemes hullámain. A toborzónak szánt „reklám” az idősebbekből alighanem a nosztalgia édes érzését váltotta ki, a fiatalokra viszont bizonyára más fajta hatást gyakorolt: felébresztette bennük tehetségbizonyítási kedvüket. Bízom benne, hogy az 1983-as Ki mit tud-nak is meg lesznek majd az emlékezetes pillanatai. VM. Prágai találkozó A Macskajáték jubileuma Magyar—csehszlovák színházművészeti eszmecserét rendeztek Prágában, a Magyar Kulturális Központ székházában abból az alkalomból, hogy a csehszlovák főváros Tyl színházában megtartották Örkény István Macskajáték című vígjátékának négyszázadik előadását. A baráti találkozón részt vett Záenek Buchvaldek, a Cseh Színházművészeti Szövetség elnöke, Dara Medricka és Vlasta FacLanova színművésznő, a Macskajáték két neves cseh főszereplője és a prágai színházi élet sok inás vezető személyisége, magyar részről pedig ott volt Székely Gábor, a Katona József Színház igazgatója, a darab prágai előadásának rendezője. Székely Gábor méltatta, hogy a cseh kollegák kiváló teljesítménye révén az önkény-darab 1974-ben tartott bemutatója óta Csehszlovákiában olyan sikersorozatot és előadásszámot ért el, amilyenben magyar drámának még hazájában sem volt soha része. Lakóklubok egyesülete Számlát nyithat, tagdíjat szedhet Az Országos Közművelődési Tanács kezdeményezésére — a Népművelési Intézet művelődési otthon és klubosztálya mellett — megalakult a lakóklubok titkársága. Feladata: tanácsot adni az önfenntartó és önigazgató lakóhelyi közösségeknek a klubok berendezéséhez, felszereléséhez, a jogi, a pénzügyi és a működési kérdések megoldásához. A múlt év decemberében meghirdetett Országos lakó- klub pályázat értékelését követően 127 lakótelepi közösség kapott anyagi segítséget elképzelései megvalósításához. Az Országos Köz- művelődési Tanács továbbra is támogatja az üres, kihasználatlan helyiségek átalakítását közművelődési célokra. Ám az állami lakások bérlői — mivel a lakóklub nem úgynevezett jogi személy — gyakran nehézkes és bürokratikus hivatali apparátusba ütköznek. A lakóklubök egyesületi formában való működése. Ez azért hasznos, mert az egyesület már önálló jogi személy, s — mint ilyen — számlát nyithat, hozzájárulásokat fogadhat el, al-. kalmazottat vehet fel, tagdíjat szedhet, nyilvános rendezvényeket szervezhet. Ily módon a lakóklubok tagjai önmaguk gazdáivá válhat-, nak, s megteremthető az a jogi keret, melyben nagyszerűen megoldható a támogatás felhasználása, a pénz- gazdálkodás. A képzőművészeti világhét alkalmából a napokban több kiállítás nyílik meg Szolnokon és a megyében. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Tóth Menyhért festőművész emlékkiállításának ad otthont. A tárlatot ma délután fél 6 órakor dr. Bánszky Pál, a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának igazgatója nyitja meg. Tóth Menyhért a Bács- Kiskum megyei Miske szülötte, csaknem ötven éven á)t élte itt „tolsztojánus'i” életét. Élötmódja alig különbözött a falusi emberekétől. Aratott, kapált, lakodalmakban tangóharmo- nikázott, hogy megélhessen, s hogy fennmaradt idejét a képzőművészetnek szentelhesse. „Tóth Menyhért művészete emberközpontú és a természet törvényei szerint elkötelezett. Humanista művészetében állandóan jelen van a játék, a derű, életöröm és újjongás, a mindent eluraló lírai tisztaság, de műveiben gyakran ott feszül a veszély, a félelem érzete, drámai érzékenysége is” — írja egyik méltatója. Tóth Menyhért emlékkiállítása október 4-ig várja a szolnoki közönséget. Ugyancsak Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központiban rendezik meg Rékassy Csaba grafikusművész tárlatát, amelyet holnap délután fél 6 órakor dr. Supka Magdolna művészettörténész nyit meg. A kiállítást október 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Törökszentmiklóson, a művelődési központban a 80 éves a Szolnoki Művésztelep című kiállítás várja a látogatókat. A kiállításon — Nemes hagyomány, hogy a nyári Tisza túrán résztvevő fafaragók, egy-két hetes útjuk során — kollektíván — a folyóhoz és annak vidékéhez kötődő emléket faragnak ki fából és azzal, valamelyik folyó menti települést ajándékozzák meg. Az idei túrán a fafaragás szakavatott kezű művelői egy többméter magas lecsonkolt fából úgynevezett rtlétófát” készítettek, művészi faragásokkal, motívumokkal gazdagon díszítve és azt Tiszasülynek adományozták. A helyiek nagy becsben is tartják a múlt Tóth Menyhért Ülő asszony amelyet .tegnap délután nyitottak meg — a művésztelepen élő alkotók; Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Fazekas Magdolna, Meggyes László és Bokros László festőművész, Hangai Sz. László, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László szobrászművész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők október 4-ig. Egerházi Imre festőmüemlékét .idéző fát és betonalapon a templom melletti területen helyezték el. A látóiénak régi hagyománya, múltja van e tájon. Régen szokás volt, hogy a juhászok, a pásztoremberek kunyhói mellé ilyen fákat állítottak fel, időnként felmásztak a fa tetejére és onnét nézték meg a távolabb legelésző nyájat. A Ti- szasü'lyön felállított ajándék látófára ugyan nem lehet felmászni, csak jelkép, de az itt élő emberek számára szép emléket idéz a múltból. című alkotása vész alkotásaiból Szolnokon, az A.ba Novak teremben nyílik kiállítás holnap délután öt órakor. A tárlatot október 9-ig tekinthetik meg az érdeklődők. SzolLnokon, a Helyőrségi' Művelődési Otthonban pénteken délután 4 órakor Ágotha Margit grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás. A tárlat okttóber 7- ig várja a látogatókat. Kincses Gabrinus ház Sopron első kávéháza volt Építészet-történeti értékekre bukkantak az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei a soproni Gambrinus-ház műemléki feltárása során. A műemléki belvárosban levő évszázados épületet — amelynek földszintjén a patinás Gambrinus-vendéglő működött — új köntösbe öltöztetik. A felújítást megelőzően a művészettörténészek vették birtokukba, s hozták napvilágra a korábbi építéJ sí periódusokról tanúskodó részleteket. A homlokzaton a XV. század elejéről származó téglából rakott csúcsíves ablakcsoportra lleltek. Kibontották az udvar középkori ülőfülkéit és rátaláltak a barakk átépítés maradványaira is. A reneszánsz pompával megépített polgárházat a XV—XVII. században — az írásos dokumentumok tanúsága szerint — a városbírók és a polgármesterek lakták. A későbbiekben nemesi családok tulajdonába került. Ezt igazolja az épület XVIII. századi' belső architektúrája, a korabeli freskói, amelyeket az emeleti helyiségekben a festék- és mészréte- gek rejtettek el mostanáig. A kétévszázados falfestmény korabeli életképet, színes viseletbe öltözött figurákat, illetve növény- és madármotívumokkal díszített ‘kompozíciót ábrázol. Ez az épület adott otthont a város első kávéházának, amely az 1790-es évek végétől csaknem egy évszázadon át fogadta a vendégeket. Kiss Tamás, József Attila-díjas költő talál kozott olvasóival hétfőn este Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. Az alkotó beszélt életút járói, a Nagykunsághoz való kötődéséről és felolvasott régi és űj verseiből Faragott látófa
