Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1982. SZEPTEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Válogatnak, csomagolnak a Aki ezekben a hetekben Szabolcsban jár, az országutakon mindenütt almásládákkal megrakott teherautókkal találkozik. Ilyenkor, ősszel, Szabolcsban minden az alma körül forog. Amikor elhatároztam, hogy a szabolcsi alma nyomába szegődöm, tudtam és hittem valamit erről a gyümölcsről. Tudtam, hogy gyönyörű piros, hogy kívánatos, hogy jóízű, "hogy sehol az országban nem találni párját. Hittem, hogy nemzeti érték, hogy tőke, amellyel még jobban kéne gazdálkodni, amelyből még többet kéne piacra vinni kül- és belföldön egyaránt. Hittem, hogy a szabolcsi alma —, a szabolcsi arany. A Demecscr és Vidéke Áfész kemecsei telephelyén tizenöt-tizenhat asszony válogatja az almát. Háztartásbeliek, ' ősszel idénymunkát vállalnak több éve már. Azt mondják, havonta háromnégyezer forintot lehet keresni a válogatással, csomagolással. A csomagolásnak külön fortélya van: a láda aljára, tetejére gyapottal bélelt sorok közé „szimpla” papír kerül. A telephelyen a falu háztáji gazdaságainak termését veszik át. Kovács Miklós felvásárló, az elmúlt évi tapasztalatokról beszél. — Tavaly 110 vagon almát vásároltunk fel, ebből 60—65 vagon lett az export. — Mennyi várható az idén? — Száztizenhét kistermelő kb. 150 vagon almát fog beszállítani. Az iroda falán fekete táblán a felvásárlási árak: az első osztályú alma kilóját 7 forint 40 fillérért veszik át. ‘ — Tavaly is ennyit fizettek érte. Az árak emelkednek, de az alma felvásárlási ára nem akar emelkedni. — Elégedetlenkedik Lencsés Miklós, aki éppen most hozatott be ezer láda almát á telepre. — Higgye el, hogy egész héten alig aludtam valamit. A múlt hét keddjén kezdtük el szedni, egy hétig ott volt a ládákban a fa alatt. Az emberben örökké benne van az idegesség, átveszik, nem veszik? Most elhozattam ezer ládával, de még 15—20 mázsa ottmaradt a kertben. Minden láda alma 10 forintomba kerül, mire elhozom ide. És akkor még nem számoltam a permetezést, a metszést, a munkát. Mi, a kistermelők, nem csomagolhatjuk, nem válogathatjuk az almát, csak leszedhetjük. Aztán minden mázsáért 20 forintot fizetünk 20 forint válogatási díjat, minden ládáért 3 forint használati díjat. Higgye el, lassan tiszta ráfizetés lesz termeszteni. Én is azon gondolkozom, hogy nekirhegyek a ‘ lánctalpassal a kertnek, kidöntöm mind a fákat. Mások tettek már így. Aztán Az alma gond és bosszúság — kevés öröm, kevés haszon. De ha már ott van a fa a kertben, nem tudom elnézni, hogy elrohad, hát leszedem. De az az igazság, hogy az alma egy része nem kell már senkinek. Túltermelünk — szögezte le röviden az egyik kistermelő. A szabolcsi országutakon almaládával megrakott teherautók tartanak Tuzsér felé. A kertekben unatkozó diákok egymást hajigál- ják a piroshéjú gyümölccsel. Sárba gurul, vízbe fullad, kemény ládák alján kopog és ütődik, amikor öntik. Becsomagolva, elszállításra várva áll a letakart ponyvák alatt a szabadban ... Kinek kell ez a sok szabolcsi alma? Az országutak mentén, a drótkerítések szorításából is kibújva, akár az utakra is kihajolva diadalmasan kínálják ágaikon —' mint nyitott tenyéren — szivfájdító- an szép, a hosszú, napos őszön ízesre-zamatosra érett termésüket a szabolcsi almafák. Szöveg: Paulina Éva Alma... a fa alatt? Nem, itt éppen a vágón alatt Fotó: T. Katona László Szép alma, jó alma — elégedett a szovjet átvevő éves történelemszakos hallgatói nem lelkesednek ezért a munkáért. — Nincs hozzá túl sok kedvünk — vallják be őszintén. — Egy mázsáért 23 forintot fizetnek. Tavaly tíz nap alatt kerestünk vagy ötszáz forintot... Néhány nap után meg lehet unni az egészet ... Az egyik főiskolai tanárnő mondta el, hogy nincs, ami buzdítaná a diákokat. A legtöbbnek jól keresnek a szülei, van zsebpénzük. A nagy szavak pedig ... esetleg a munka erkölcsi értéke .., ezzel sajnos nem nagyon lehet hatni rájuk. Komár István az állami gazdaság főkertésze nemcsak a diákok munkájával elégedetlen : — Több, mint ötszáz hektáron terem nálunk alma. Az idén kb. 800 vagonnyi kerül le a fákról. Úgy számoljuk, hogy a 80 százaléka mehet exportra. Naponta hat-hét szovjet vagont tudnánk megrakni, de csak hár- mat-négyet kapunk. Az elmúlt héten csomagoltunk, válogattunk is, most abbahagytuk, mért több ezer láda exportra csomagolt alma áll a hűtőházban és a kertben ... Akadozik az átvétel... . — Meddig állhat a szabadban a csomagolt alma, hogy ne romoljon a minősége? — Néhány napig... Lehet, hogy aztán újra kell válogatni ... és eddig feleslegesen dolgoztunk. — Évente mennyi a nyereségük ? — Négy-ötonillió forint.... Több mint ötszáz hektáron! A Hungarofruct Zöldség- gyümölcs Külkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat tuzsé- ri hűtőháza előtt sorban állnak a teherautók, a kamionok. Évente mintegy 300 ezer tonna almát pakolunk át az autókból, a vasúti kocsikból a szovjet vagonokba. Bereczki Zoltán, a hűtőház vezetője: — A szabolcsi almaexport nagy része a Szovjetunióba megy. Rendelnek belőle a finnek és a nyugatnémetek. — A termelők, az állami gazdaságok panaszkodnak, hogy kevés a vagon, a kertekben ott áll a leszedett alma. — A piaci igényekhez kell alkalmazkodnunk. A külföldi piacokra időre, pontosan, a megrendelt mennyiséget kell szállítani. Sem előbb, sem később. Sem többet, sem kevesebbet. Csak a pontossággal lehet megtartani kereskedelmi partnereinket. Tuzséron naponta kétszázkétszázötven szovjet vagont pakolhatunk meg almával. (Egy szovjet vagonba 22 ezer tonna gyümölcs fér be, kétszer annyi, mint a magyar vagonba.) A Szabolcs megyei Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán Zékány László forgalmazási főelőadóval beszéltem. — A megyében évente 62 ezer vagon alma terem. Ennek az ötven-hatvan százalékát tudjuk eladni külföldön., Belföldön 500 vagon fogy el étkezési célra. — A szabolcsi almát hiába keresi a vevő az ország többi megyéjének piacain. Pedig biztosan szívesen vennék az emberek. Minden megyében termesztenek almát. És a saját területükön először a saját almájukat adják el. (A szolnoki piacon most 13—15 forintért adják az alma kilóját, a nyíregyházi piacon hat-hét forintért lehet kapni.) Az utóbbi időben, a Nyírségben elszaporodtak az almáskertek. Míg 1971—75 között évente 34 ezer vagon termett a megyében, ma már 62 ezer vagon! Nagyobb a kínálat, mint a kereslet... — Mi a megoldás? — kérdezem a főelőadót. — Csökkenteni a meny- nyiséget... Az öregedő fákat fokozatosan kivágni, és mást ültetni- vetni a helyükre ... — Az almafákat igen rossz minőségű talajba ültették. Megterem-e más ezeken a földeken ? — Na>gy részük olyan gyenge homokra van telepítve, amely 1—6 százalékos humusztartalommal rendelkezik. Ezen a talajon más aligha terem meg. A jobb minőségű homokra lehet például csonthéjas termést hozó fákat ültetni. A félvásárlók szeretnék „széthúzni” az almaszüret idejét, szeptember elejétől október közepéig, végig. A termelők csak akkor hajtják le esténként nyugodtan a fejüket, ha már elszállították a termést, és nem kell félni a fagytól, a dértől, az alma tömeges hullásától, a túléréstől... technikumot is elvégezte, hogy szakszerűen tudja gondozni a kertet. Nyolc-tíz ember — férfiak, nők, fiatalok, idősebbek — szedik a vödrökbe és válogatják, csomagolják az almát. — 'Besegítenek a gyerekeink is. — magyarázza az asszony. — Napszámosokat is fogadunk, huszonöt forint órabérért. Sóstóhegyen az áfész veszi át tőlünk az almát csomagolva, exportkészen. A fiamnak és a lányomnak is van egy-egy kertje, tavaly a család négyöt vagon gyümölcsöt adott exportra. A gazdaságból nem hiányzanak a gépek sem, traktorok, permetező, körborona. Kavalec Mihály novemberben kezdi a fákat metszeni, és áprilisban fejezi be a munkát. Egyedül metszi a négyszáz fát, ezt nem bízza másra. Évente kb. kétszázezer forint a hasznuk — mondja a Kavalec-lány. — A szüleim ebből élnek, az egész évük rámegy az almára, sőt édesapámnak immár az egész élete ... Szerintem, aki becsületesen dolgozik, annak haszna van az almából, nem kára. A Kemecsei Állami Gazdaság nyírbogdányi" üzemegységében, Hegedűskertben más látvány fogad, mint az imént, a tanyán. A ládák, az almák és az almafák között nehéz eligazodni. Diákok szüretelnek, a fák alja tele almával, még a sorok közé is jut bőven. A nyíregyházi tanárképző főiskola másodkemecsei asszonyok Egész héten nem aludtam — Lencsés Miklós vetek majd valamit a helyére, mondjuk dohányt, az jobban megéri... A kukoricatáblák között kacskaringós földút vezet a Kavalec-tanyára. Tanyára? Ez nem tanya, hanem mintagazdaság. Szemet gyönyörködtető, szabályos sorokban ápolt, egészséges almafák, rogyásig tele gyümölccsel. A fák alatt, s az úton sehol egy szál gaz, dudva, a véletlenül lepotyogott almák nem a földön rohadnak, ládákba szedték valamennyit. Mintha nem is a földön járna az ember, úgy érzi magát ebben az álomszép gazdaságban, ahol minden valószerűtlenül tökéletes.- — Húsz évvel ezelőtt vettük a tanyát —, emlékezik Kavalec Mihályné. — Akkor még üres terület volt itt. A férjem négyszáz almafát telepített, azóta ez az életünk, ö még a mezőgazdasági , A szabolcsi almának nincs pária A Kavalec-mintagazdaság Diákok segítenek ízlik az alma . a tanárképzős diáklánynak
