Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
Nemzetközi körkép 1982. SZEPTEMBER 18. Tét: a biológiai lét Megatonnák és atomrobbanófejek alig több mint 150—200 kilogrammosok. Jelenleg 'egyetlen hadászati bombázó, vagy interkontinentális rakéta képes olyan atomrob- banó-erőt célba juttatni, mint amennyi robbanóanyanál több ilyen hordozóeszköze van; hatótávolságuk meghaladja az 5500 kilométert. A Földön 12—13 ezer km-eg hatótávolsággal gyakorlatilag bármilyen célpont elérhető. Az atombomba tűzgömbje Hirosima felett... és a szerencsétlenséget túlélt egyik család sérült tagjai Eeinstein jó harminc évvel ezelőtti szavai napjainkban még megdöbbentőbben hatnak, mint annakidején: „Nem tudom egészen pontosan, melyek lesznek a következő háború fegyverei. De azt tudom, mik lehetnek az azutáni háború harci eszközei: a nyíl és a bunkó”. A világhírű fizikus téved- hetetlenül jósolta meg, milyen súlyos, az egész emberi civilizációt fenyegető veszéllyel kell szembenéznünk a 80-as és a 90-es években. Az olyan fogalmak, mint a ballisztikus rakéta, a kilo- és megatonna, a nukleáris robbanófej ma már az újságolvasók számára teljesen megszokottak, bár kevesen tudják pontosan, hogy mit jelentenek: közvetlen tapasztalat — szerencsére — nincs, a fantázia pedig itt nem segít. Eddig még sen- kisem élt át általános rakéta-atomháborút a Földön, senkinek nincsenek tehát közvetlen „élményei” az eddigi ismeretlen pusztító erejű fegyverek tömeges alkalmazásáról. Talán csak Hirosima és Nagaszaki szerencsétlenül járt túlélői tudják, hogy mit jelent az atombombázás. Dehát az a két atombomba, amelyet 1945 augusztusában az amerikai légierő ledobott a két japán városra, egyenként „csupán” 20 kilotonnás volt. (Egy Kt = ezer tonna trinitrotoloul — TN.T — hagyományos robbanóanyag energiája.) Mi ez ahhoz a fantasztikus készlethez képest, amely napjainkra a nagyhatalmak arzenáljában felhalmozódott? A szorzószám: 10.000 Szakértők becslése szerint a különböző típusú és rendeltetésű atomfegyverek robbanóereje az idén elérte az 50 ezer megatonnát. A felhalmozás — bár ennek katonai szempontból többé semmi értelme — változatlanul folyik. Hogy némi elképzelésünk legyen arról, mekkora romboló energiát képvisel ez az „overkill”, vagyis a „túlgyilkolási kapacitás”, elegendő figyelembe vennünk az átszámítási értéket. Eszerint egy megatonna azonos egymillió tonna TNT-vel. Az említett 50 ezer megatonnányi készlet körülbelül tízezerszer múlja felül a második világháborúban felhasznált- összes robbanóanyagot! Az eddig előállított legnagyobb nukleáris bomba száz mejgatonnás, ilyennel azonban sohasem végeztek robbantási kísérletet. Sok mindent elárul, hogy a Hirosimára. ledobott „Little boy”- nak, „kisfiúnak” becézett uránbomba szokatlanul nagy tömegű, mintegy 5500 kilogrammos volt, viszont az ennél tízszer nagyobb hatású, mai 200 kilotonnás nukleáris töltetek — a technikai korszerűsítés folytán — got 1939-től 1945-ig a hadviselő felek összesen bevetettek. Ezzel a vernei fantáziát messze felülmúló gyilkos készlettel alig néhány óra alatt meg lehet semmisíteni a földi életet. Az USA lépései Joggal merülhet fel hát a kérdés: az USA által erőltetett fegyverkezési verseny vajon nem lépett-e át minden ésszerű határon? 'Hiszen az atomháború — mivel az emberiség biológiai létét tenné kockára — győztes megvívása szinte lehetetlen. A 70-es évek eleje óta a két vezető nukleáris hatalom, a Szovjetunió és az USA katonai erőviszonyai nagyjából kiegyenlítődtek. Azóta mindkét félnek megvan a kölcsönös megsemmisítési képessége és ezen az amerikai fölényszerzési törekvés sem változtathat. Bár a két fél erőmérlegében — a nukleáris robbanótöltetek vagy a hordozóeszközök mennyiségét és minőségét tekintve ..— lehetnek és vannak különbségek, a hadászati egyensúlyon ezek semmit nem változtatnak. A megatonnák és a nukleáris robbanófejek összehasonlításánál szembetűnő, hogy az Egyesült Államok mindig elsőnek lépett a fegyverkezési verseny magasabb fokára. így volt ez az első hidrogénbomba kipróbálásától a több atomtöltettel felszerelhető rakéták rendszerbe állításáig. Az amerikai MIRV és MARV mintájú rakéták (az egyszerre több robbanófejet hordozó, illetve ezeket kü- lön-külön célra irányító fegyverrendszerek) előbb jelentek meg, mint az ennek megfelelő, vagy velük egyenértékű szovjet hadászati eszközök. Jelenleg mindkét félnek ezer darabEgy-egy interkontinentális ballisztikus rakéta elvileg akár többtucat nukleáris töltet továbbítására alkalmas. Mindegyikük lehet 100, 200 vagy 400—600 kilotonnás. A NATO kódjelzéssel SS—20-asként számon tartott szovjet rakéta például három robbanótöltettel van felszerelve, s mindegyikük külön-külön célra irányítható, az SS—18-as tíz robbanófejet hordozhat. A hadászati rendeltetésű amerikai tengeralattjáró-fedélzeti, vagy a szárazföldi telepítésű, földrész-közötti rakéták ugyancsak többtöltetűek, hatótávolságuk ugyancsak többezer kilométer. Nagyarányú korszerűsítésük, sőt egészen újtipusú rakétaatomfegyverek — mint amilyen az MX és a Trident— 2-es — rendszerbe állításának előkészítése most van folyamatban. Gromikó ajánlata Elsőrendű kérdés itt — szovjet—amerikai vonatkozásban — a hadászati fegyverek kölcsönös ellenőrizhetősége, a SALT-megállapo- dásokban vállalt kötelezettségek kölcsönös betartásának figyelése. A nemzeti eszközök, vagyis a felderítő műholdak erre kiválóan alkalmasak. Segítségükkel centiméternyi pontossággal meghatározható, hofgy hol vannak a rakétasilók. Ennélfogva olyan helyszíni ellenőrzésre, mint amijyenre az amerikaiak törekednek, hincs szükség. A Szovjetunió, amint ezt Gromiko külügyminiszter az ENSZ idei, rendkívüli leszerelési ülésszakán bejelentette, a nukleáris leszerelés érdekében kész arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia ügynökség " ellenőrzése alá helyezze békés célú atomberendezéseinek egy részét, a nukleáris erőműveket és a kutató reaktorokat. Nem hajlandó azonban ajtót-ka- put nyitni a katonai felderítésnek, miközben az amerikaiak mindenáron fokozzák hadászati támadó fegyvereik rejtettségét, igyekeznek megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni űrfelderítésüket. A szovjet—amerikai „kétcsatornás” genfi tárgyaláson bármiféle előrehaladáshoz legalább a kölcsönös bizalom minimuma kellene. A Reagan-kormányzatot illetően erős a gyanú, hogy a tárgyalás látszatát keltve, a párbeszédet csupán az elkövetkező öt évre kidolgozott nagyarányú fegyverkezési program álcázására használják fel, nem törődve azzal, hogy zsaroló manőverük tovább taszítja az emberiséget a nukleáris háború szakadéka felé . .. Serfőző László alezredes Egy több nukleáris robbanófejjel felszerelhető amerikai interkontinentális rakéta, földalatti indítóállásban Választás Svédországban Ki oldja meg a dilemmát? A szeptember 19-re kitűzött svéd választás szinte „lefutottnak” látszik: a közvéleménykutatás szerint a kormányzó polgári pártokat támogatók tábora folyamatosan csökken, míg a hat éve — több mint négy évtizedes kormányzás után — ellenzékbe szorult szociáldemokraták ázsiója egy ideje felülmúlja a három nagy polgári pártét, amelyek a legutóbbi választáson egyetlen mandátummal győztek. Olof Palme Szociáldemokrata Pártja, úgy látszik, számíthat arra, hogy ismét kézbe veszi a stockholmi kormányrudat. Van azonban jónéhány óvatosságra intő tényező. Elsősorban az, hogy az egykor hárompárti kor- mánykoalíciób.ól még időben kivált Konzervatív Párt szilárdan tartja magát — az idei felmérések szerint — a 25 százalékos szinten. A liberálisokkal és a centralistákkal 1976-ban, majd 1979- ben ismét szövetkezett párt, a jobboldal legnagvobb csoportja tehát még ereje teljében van. A szociáldemokrata vezetés aggodalmait fokozhatja, hogy Svédországban is feltűntek a „zöldek”, a környezetvédelem jelszavával fellépő politikai erő. Ezek, miként azt már az NSZK esetében láttuk, nem kínálnak átfogó, vadonatúj politikai programot, hanem balról és jobbról átvett elvekkel és tervekkel „egyetlen alternatívának” hirdetik magukat az elmúlt évek növekvő gondjai miatt sokak által megelégelt hagyományos pártokkal szemben. A svéd alternatívok Miljö Párt néven „futnak”, s a jelek szerint nem rosszul, hiszen a választás előtt hat százalékra becsülik esélyüket. Eny- nyivel bekerülhetnépek a parlamentbe, s könnyen lehet, hogy éppen a Szociáldemokrata Párt abszolút többségének rovására. Ilyen fordulat esetén, Pálmának bonyolult feladatot jelentene koalíciót fabrikálni Az eddigi koalíciós kormány feje, Thorbjörn Fälldin a zöldekkel, s még nehezebb lenne aztán gazdasági-politikai terveit végrehajtani Pedig az ország manapság rászorulna valamilyen nagyszabású terápiára. A jólét mintaállamát mind nagyobb bajok f-.vötrik. Az egész világon érezhető . gazdasági krízis Svédországot sem kerülte el, s az évtizedek alatt kiépített jóléti rendszer most különös gondot jelent. A kivételesen magas bér, a hatalmas arányú adózás, a folyton növekvő közkiadás válság idején nehezen tartható fenn. A magas bérek miatt az egyébként kitűnő minőségű svéd áru verseny- képessége csökkent. A nagy adózás visszafogja az amúgy is kicsi vállalkozási kedvet. A szociális biztonság megkövetelte állami kiadások a tűrési határ fölé emelik a deficitet. Takarékosság, áremelkedés, a bérek fékentartása — ez a mindenkori kormány kézenfekvő gyógymódja, aminek persze nem örül, a lakosság. A polgári kabinet pártjai várhatóan e lépések Levét isszák meg most a választáson. De ha győz a Palme-kormány, mit tehetne? A szociáldemokraták az utóbbi időben feltűnően hallgatnak régóta dédelgetett tervükről, amely új A szociáldemokraták vezetője, Olof Pailme tulajdonosi viszonyokat Kíván teremteni Svédországban. Eszerint egy bizonyos határon túl minden vállalat profitjára 20 százalékos adót vetnének ki. A tekintélyes pénzből létrehoznák a bérből és fizetésből élők beruházási alapját. Ebből fokozatosan felvásárolnák a magánvállalatok részvényeit: végül ily módon az alkalmazottak lassan beleszólhatnának a vállalat gazdálkodásába, tehát növelni lehetne a beruházást, csökkenteni a munkanélküliséget, amely immár több mint három százalékos, s ez ebben az országban nyomasztó rekord. Az elmélet érdekes, a kérdés csak az, hogy ha az . amúgy is kedvetlen vállalkozóktól még több profitot vonnak el, növekszik-e majd a tőke beruházási kedve? A polgári pártok szerint már a jelenlegi adózás is fojtogatja az ipart, amely viszont a svéd jóléti állam alapja. A jólét svédországi szociális hálójába azonban senki nem mer, másfelől a fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági fellendítésre senki nem tud csodaszert ajánlani. A dilemma megoldása a feltehetően előretörő szociáldemokraták gondja lesz. Avar Károly A Kozloduji Atomerőmű vezérlőterme Bolgár atomerőművek Bulgáriában a Duna partján, a Vraca megyei Kozlodujban már hét éve működik az ország első atomerőműve. Az ott termelt áramot a távvezetékek az ország minden részébe eljuttatják. A természetes energiaforrásokban szegény Bulgária gyors ütemben fejleszti az atomenergetikát. A Kozloduji Atomerőmű 1979-ben az ország villamosener- gia-termelésének 20 százalékát adta. 1980-ban, a harmadik 440 megawattos turbinaegység üzembehelyezésével az erőmű már az egész energiatermelés negyedét látta el. Befejezés előtt áll a negyedik turbinaegység építése, amelynek teljesítménye szintén 440 megawatt lesz. A fejlesztés azonban nem áU meg a Kozloduji Atomerőműnél. Á jelenlegi, VIII. ötéves terv alatt megkezdik a második a Belene Atomerőmű építését. Ez az erőmű már 1000 megawattos reaktorokkal fog működni’ és kapacitása jelentősen túllépi Kozilodujt. A Belene Atomerőmű felépítése után a bolgár atomerőművek összteljesítménye eléri a 4700 megawattot. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország energiatermelésének mintegy 40 százalékát az atomerőművek szolgáltatják majd. Összeállította: Majnár József
