Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 2. IA tudomány világa ) A szolnoki artézi kutak Szolnok ivóvíz ellátása 1893. végéig a Tiszából történt, a város által gondozott „merigetőkre” jártak a vízhordó cselédek és a lajtos kocsisok egyaránt. Az egyre fenyegetőbben jelentkező járványveszély (kolera, tífusz) azonban arra indította a város vezetését, hogy az egészséges ivóvíz biztosítása végett, az akkori egyedüli megoldáshoz, az ártézi kutak készíttetéséhez folyamodjon. A közgyűlés határozata után a város küldötte tapasztalatszerzés céljából Szeged, Hódmezővásárhely térségébe utazott, hogy az ott már rendszeresnek számító fúrási tevékenységet tanulmányozza. A műszaki-, pénzügyi feltételek ismertetése mellett Magyar Endre, Szeged város mérnöke geológiai alapokon álló reménységgel is ellátta Szolnok képviselőjét, Gruber József főjegyzőt. Szerinte ugyanis a Zagyva és a Tisza Szolnok felé folyása, a térség mélyebb helyzetét bizonyítja, így a hegylábaktól az Alföld belseje felé szivárgó mélységi víz is ide tart, tehát bővizű kutak fúrhatok majd. Gruber József beszámolója alapján a közgyűlés az olcsó költségű, de akkoriban nem túl hosszú élettartamú kutakat eredményező, öblítéses fúrásmód mellett döntött, és — a benyújtott pályázatok alapján — az első kút elkészítésével a hódmezővásárhelyi Soós-testvéreket bízta meg. A kút helyéül hosszas vita után — mivel a város vezetőinek jelentős része féltette a főteret az ártézi kút elfolyó vizének hatásától —, a Piac (ma Kossuth) teret jelölték meg. ahol 1893. második felében megkezdték a fúrást. Sok nehézség után 1893. december 13-án'a kút elkészült. Mélysége 282 méter volt, és az eleinte csak lassan csordogáló víz hamarosan 239 ezer literre gyarapodott naponta. A lakosság kitörő örömmel fogadta a vártnál jóval nagyobb vízhozamot, nemsokára azonban az új víznek ellenzői is akadtak. A tisztítat- lan folyóvízhez szokott lakosság gyomra először megsínylette a szokatlanul meleg (kb. 22 C-fok) és lágy vizet, így sokan ismét visszaszoktak a Tiszára. Nemsokára azonban a helyi újság már arról tudósított, hogy a lakosság úgy ellepi a kút környékét, hogy csak hosszas várakozás után lehet vizet venni. Az elfolyó víztől való félelem indokoltnak bizonyult, az újság a kút körül „velencei állapotot” említ. Az első fúrás sikere után azonnal felmerült egy másik kút készítésének gondolata, ennek helyéül a Vásár (ma Eötvös) teret jelölték meg a Gólyakocsma mellett. Az 1894. márciusában létrejött szerződés alapján a Soós-testvérek még ez év nyarán nekiláttak a fúrásnak, a város vezetése azonban nem biztosította időben a béléscsöveket, a fúráshoz szükséges gőzgépet pedig tulajdonosa visszakérte az aratás miatt. említik, hogy 280 méternél 600 hektóliter/nap vizet találtak, de Halaváts Gyula, a kor híres geológusa nem javasolta, hogy ilyen közel két kút is ugyanazt a réteget csapolja meg. 1985. áprilisában a munka folytatódik, majd május 27- én „a kút forrása” megnyílt, a termelőcsövön keresztül egyre növekvő mennyiségű, homokos, csillámos víz ömlött a felszínre. A 431,3 méter mély kút vízhozama a mérések alapján 90 ezer liter volt naponta, mely elmaradt a várttól. Mivel a Piac téri kúttá 1 ebben az időben már problémák jelentkeztek, és a második kút vízhozama sem érte el a kívánt minimumot, a város vezetése letett arról, hogy további kutakat fúras- son. A kútfúrás elindítója, Gruber János keserűen állapította meg: „Amilyen bő a szegedi ártézi kutak levántei forrása... a mi levántei rétegünk ártézi forrásai Szolnoktól ... legalább Debrecenig épp annyira meddőek”. Az Eötvös téri kút vízhozama az elmúlt évtizedek alatt egyre inkább csökkent, ezért a város vezetése a lakosság kívánságára elvégeztette a kút újraf urasát. A Vízkutató és Fúró Vállalat által lemélyített fúrat- ban korszerű geofizikai méréseket végeztek, mely — a fúrás során vett magmintákkal együtt — azt mutatta, hogy a 416—422 méter közötti finomszemcsés-iszapos homokréteg (feltehetően ebből kapja a régi kút a vizet) ezen a fúrási ponton nem alkalmas megbízható kút megépítésére. Általános meglepetést okozott viszont a 316— 332 méter közötti közép és durvaszemcsés homokréteg. A KÖTIVIZIG geológiáján már korábban kimutatták, hogy az ős-Duna egyik oldalága 2,4 millió évvel ezelőtt Szolnok észak-nyugati határában folyt a Jászság felé, de a városnak ezen a részén senki sem számított jelentősebb homokrétegre. Most azonban, hogy a célként kitűzött homokszint rossznak bizonyult, kézenfekvő volt, hogy ezt a közismerten kitűnő adottságú réteget állítsák termelésbe. A kút végleges vízhozama megfelelt'az előzetes várakozásnak, hiszen — 15,8 m-es üzemi szinten 580 1 p vízhozamot adott. Ma már ezekből a szintekből nem nyerhető kifolyó víz, így az új kút csak kisméretű búvár- szivattyúval üzemeltethető majd. Ez azonban nem változtat azon, hogy az ártézi víz kedvelői továbbra is eredeti, kezeletlen vizet ihatnak majd — jóval nagyobb menynyi ségben. A nagyszerű eredményt Murvai Ferenc vezető fúrómester és beosztottai lelkiismeretes munkájának köszönhetjük. Barabás Imre A nehézségek ellenére augusztus 23-án a fúró már 100 méter alatt dolgozott, majd szeptember 19-én 357 méterben — a cső és vízadó réteg hiánya miatt a fúrás abbamaradt. A korabeli leírások megAz új fúrás nyomán jóval több vizet ad az Eötvös téri kút flz óceánkutatás fejlődése Századunk hatvanas évtizede az űrkutatás jegyében zajlott ,le. míg a hetvenes évtizedben hatalmas fejlődésnek lendült a műszeripar. Tovább folyik a nyersolaj. a földgáz, és más ásványi kincsek kitermelése a kontinentális padozatról. Az élvonalban a Szovjetunió és az Egyesült Államok halad. A két ország körülbelül azonos összeget költ erre a célra. A Szovjetunió rendelkezik pillanatnyilag a legmodernebb óceánkutató flottával. Hajóik az utóbbi évtizedben az összes tengereken megtalálhatók. Az Egyesüit Államok óceánkutatása is lendületet kapott, azáltal, hogy egy csúcsszerv, a NOAA vette kézbe az irányítást. Érdekes, hogy Anglia viszonylag lemaradt e területen. Az angolok főleg a tengeröblökben végzett mesterséges haltenyésztésben értek el az utóbbi időkben eredményeket. Az NSZK kormánya is jelentős összeget fordít óceánkutatásra. Az a gyorsaság, és dinamizmus, amely Japánt az ipari fejlődés területén jellemzi, az óceánkutatásra is érvényes. A japánoknak nagy terveik vannak a tengeri hal- és ráktenyésztés területén, de fejlesztik a víz alatti kutatóflottájukat is. Franciaország óceánkutatása a világ élvonalában található. Jól haladnak azok a valódi és fiktív mélymerülési kísérletek. amelyek az embert a 250—300 méteres .melységekben történő huzamos munkavégzésre készítik fel. Eredményeket értek ek a mesterséges tengeri haltenyésztés- ben is. Pillanatnyilag a franciák képesek batiszkáfjaik segítségével a 11 000 méteres tengermélység elérésére. Szemek A kötelékrepülök irányítása a lokátorok bonyolult összmunkáját teszi szükségessé A hadviselésben a légierők a második világháborúban váltak igazán fontossá, napjainkban pedig a légteret uraló eszközök akár eldönthetik a háborúk kimenetelét is, a polgári repülés útvonalai pedig az egész földünket behálózzák. Ennek megfelelően fokozódott a légteret ellenőraz egre ző eszközöknek, a rádiólokátoroknak a szerepe. A lokátorok nagyobbik része a felderítést szolgálja. Az úgynevezett felderítőlokátorokat jellegzetes, körbeforgó antennájukról ismerhetjük feL Az antenna függőlegesen kiterített legyezőkhöz hasonló alakú nyalábban sugározza ki a rádiójeleket, s a sugárzási szünetekben veszi a visszaverődő jeleket. Az ezekből a jelekből előállított kép olyan, mintha felülről látnánk az ellenőrzött légteret, a különböző magasságban repülő gépek ugyanis egyetlen síkban jelennek meg a radarernyőn, mint fénylő foltok. A magasságmérésre általában egy másik lokátort használnak, annak az antennája vízszintes síkban szétterülő sugárnyalábot hoz létre, s ez az antenna jellegzetes „bólogató” mozgása révén különböző magasságokat pásztáz. A lokátoros helymeghatározásnak a polgári repülésben kisebb szerepe van, mint a légvédelemben, hiszen a polgári repülésben a repülőgép személyzetének együttműködése természetes; a lokátor ernyője előtt ülő irányító rádión megkérdezheti a leszállópályához közelítő gép pontos repülési magasságát stb. Persze itt - sem nélkülözhető a helymeghatározás, s különösen akkor nem, ha egyszerre több gép is repül az irányítóállomás légterében. A légi irányítás a másodlagos lokáció elve szerint működő berendezéseket is használ. Ennek az a lényege, hogy a földi lokátor nem a saját jeleinek gyenge visszhangját figyeli, hanem a repülőgépeken elhelyezett válaszadók jeleit. A földi adó általában a felderítőlokátorral együtt forog, s függőleges nyalábban sugározza ki a kérdező jeleit. Ezeket a repülőgépeken levő.„figyelő vevő” észleli, s ilyenkor önműködően kapcsolja be a válaszadót, amely a gép azonosítási számát és repülési magasságát sugározza ki. Kadmium és az algák A kadmium igen veszélyes elem. Az emberi szervezetbe jutva nem választódik ki, hanem lerakódik, feldúsul a csontokban, ahol azután évtizedek múlva js megtalálható. A tengervíz normálisan mintegy 0,02 ezrelék kadmi- umot tartalmaz (egyedül az Északi-tengerbe évente körülbelül 390 tonna kadmium jut a csapadékkal, s ugyanennyi oldott, szúszpendált formában a folyók útján). A kadmiumkoncentrációnak a tengervízben való megemelkedése jól ellenőrizhető bizonyos tengeri moszatok (például Laminania saccharina, Ulva lactuca) segítségével, amelyek ki tudják vonni a kadmiumot, és hosszú ideig akár milliószoros koncentrációban is tárolni képesek. Magfúzió ellenőrzése Több mint negyedszázados az az elképzelés, hogy a magfúziót erőművekben energiaforrásként használják. Az 50-es évek elején megindult kísérletek hamar bebizonyították, hogy nem lesz könnyű feladat a terv megvalósítása. A magfúziós folyamat megindítása, fenntartása és biztonságos körül - mények között való kéz ;líse a három fő problémakör. A magfúzió megindításához eddig sok különböző rendszert alakítottak és próbáltak ki. Komoly előrehaladást azonban csak a 60-as évek vége felé értek el a moszkvai Kurcsatov Intézetben. A Tokamak-típusú magfúziós erőműmodellben már olyan hőfokokat és plaztnafenntartási időket sikerült elérni, amelyeknek adatai közel jártak az elméleti számításokkal meghatározottakhoz. A legutóbbi években amerikai tudósoknak is sikerült minden korábbinál jobb jellemzőket elérniük a Tókamak-reakto- rokkal. Az ígéretes kísérleti eredmények ellenére sem hiszik a tudósok, hogy a közeljövőben véglegesen megoldódna a magfúziós úton való energianyerés ügye. Még abban sem -biztosak, hogy a majdan működő fúziós reaktorok Tokamak-típusúak lesznek-e. A háromlépcsős Ariane hordozórakéta szolgálatba állításával mind a francia, mind a közös európai űrkutatás helyzete jelentős mértékben megjavult. 1980-ban a Párizs melletti Le Bourget- ben létesítették az ARIA- NESPACE vállalatot, amely a világ első „űr-szállító” vállalata. összesen 11 európai állam és 13 nagybank képezi a magvát ennek a vállalkozásnak, amelybe a legtöbbet a franciák ruháztak be: 59,25 százalék erejéig. Az ARIANESPACE célja részben a hordozórakéta továbbfejlesztése, a nagyobb tolóerő elérése 1990-ig. A legfontosabb célkitűzés azonban; megrendeléseket szerezni a rakéta számára mesterséges holdak pályára állítására, később űrhajók indítására: Az Ariane rakéta iránt nemcsak az európai kontinensen, de az Egyesült Államokban is nagy érdeklődés mutatkozik. A jelek szerint technikailag ugyan bevált a Space Shuttle, az űrrepülőgép, de az amerikaiak már most elismerik, hogy ez a jármű a hordozórakétákat nem fogja kiszorítani az űrkutatás területéről, és bizonyos űrkutatási feladatok végrehajtásánál a rakétákra továbbra is nagy szükség lesz. Az ARIANESPACE vállalat a közös európai űrkutatás csúcsszerve, az ESA illetve a Francia Nemzeti Űrkutatási Központ irányítása alatt áll. Az előzetes tervek azt mutatják, hogy az Ariane rakéta segítségével 1986-ig 42 műholdat fognak pályára állítani, további 38-at pedig 1990-ig emel magasba ez a rakéta. Ebben az évtizedben minimálisan 32 rakétakilövést terveznek. A jelek szerint az Ariane jövője biztosítva van. Az Ariane rakéta szerelés alatt Ariane-tervek