Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

1982. SZEPTEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanévnyitó a közgazdasági egyetemen Jobb, szervezettebb munkával megvédhetjük eredményeinket Havasi Ferenc mríndott beszédet Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának, tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára tegnap a főváros IX. kerületébe látogatott, s részt vett a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem 1982—83-as tanévnyitó ün­nepségén. A látogatásra el­kísérte Király Andrásné, a Budapesti Pártbizottság tit­kára. Az egyetem Dimitrov téri épületébe érkezésekor a Köz­ponti Bizottság titkárát Gál Lászlóné, az MSZMP IX. ke­Népünk dolgozni Havasi Ferenc a Központi Bizottság és a kormány ne­vében .köszöntötte a tanév­nyitó ünnepség résztvevőit, rámutatva, hogy a közgazda- sági egyetemet tisztelet öve­zi a magyar szellemi élet­ben. — Országunk a nehezedő körülmények közepette is ösz_ szességében előrehalad, fej­lődik — folytatta. — A gaz­dálkodás nehezebbé vált fel­tételei ellenére bizalom, nyu­galom, megértés jellemzi közéletünket. Érzékelhető a politika iránti bizalom, s természetes a bizalom a párt részéről az emberek, a tö­megek iránt, akikkel ezeket a nehézségeket együttesen kell legyőzni. A jelen periódus sajátos vonása, hogy több nyugta­lanságra utaló hangulati elem van belpolitikai éle- tünkbefi, mint a korábbi két évtizedben. Felerősödött az aggodalom, hogy képes-e az ország tartani eredményeit, számolnunk kell-e visszaesé­sekkel. Áttekintve e hangulati ele­mek okait, Havasi Ferenc mindenekelőtt arra utalt, hogy ötven éve nem élt át a világ ilyen krízist, mint a jelenlegi. — A nyugtalanító hangu­lati elemek azzal vannak összefüggésben, hogy a tö­megek nálunk továbbra is békésen és szorgalmasan akarnak dolgozni ugyanazo­kért a célokért, amelyeket huszonöt, esztendeje magunk elé tűztünk. Ez a nép dol­gozni és boldogulni akar, ez legfőbb kívánsága! A ma­gyar belpolitika sajátossága, hogy az emberek nem más politikát akarnak, hanem a meglevőt féltik. Havasi Ferenc ezután azo­kat az eredményeket össze­gezte, amelyeket az elmúlt négy évben fő célkitűzése­ink megvalósításában — külső egyensúlyi helyzetünk javí­tásában és az életszínvonal védelmében — elértünk. Si­került lassítanunk, majd megállítanunk külföldi eladó­sodásunk folyamatát; adós­ságállományunk nem nőtt, sőt, megállt, és 1981 végétől valamelyest csökkent. Tő­kés külkereskedelmi mérle­günk 1981. óta lényegében egyensúlyba került. Szocia­lista partnereinkkel korrek­tek vagyunk, államközi szer­ződéseinkben vállalt köte­lezettségeinket maradékta­lanul teljesítettük. — Megőriztük az ország fi­zetőképességét és hitelező­Megvédtiik az Ma a társadalmi érdeklő­dés középpontjában, különö­sen az augusztusi áremelések óta, az a kérdés áll: képe­sek vagyunk-e megőrizni az életszínvonalat? Nem vol­na-e jobb bevallani — te­szik hozzá —, hogy e célki­tűzés tartása nem sikerül, nem sikerülhet. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a XH. kongresszus az 1980. kö­zepére kialakult reálbér megvédését tűzte ki célul, előirányozva egyszersmind a VI. ötéves tervre a reáljö- .vedelmek 6—7 százalékos, a lakossági fogyasztás 7—9 szá­zalékos növelését. Mit ér­tünk el e célok valóraváltá- sában négy év alatt? A fo­rületi Bizottságának első tit­kára, Szabados László, a ke­rületi tanács elnöke, Csizma­dia Ernő rektor és Selmeczi Lajos, az egyetemi pártbi­zottság titkára fogadta. A tanévnyitó ünnepségen — amelyen részt vett Köpeezi Béla művelődési miniszter, az egyetemi tanács nevében Csizmadia Ernő köszöntötte a vendégeket, a hallgatókat és a tanárokat. Havasi Fe­renc emelkedett ezután szó­lásra. és boldogulni akar ink bizalmát, s ezt manap­ság kevés ország mondhat­ja el. Ezután a Központi Bizott­ság titkára azokat az intéz­kedéseket tekintette át, ame­lyekkel mérsékelhettük a gazdaság működési költsé­geit. összehasonlító árakon 3 év alatt nem rubel elszámo­lású exportunk 20 százalék­kal nőtt, miközben a nép­gazdaság importja csaknem 10° o-kal csökkent. Az ország működési költségeit csökken­tette a társadalmi közkiadá­sok relatív mérséklése is, amit jól érzékeltet az a tény, hogy az utóbbi két évben reálértékben ezek a kiadá­sok alig nőttek, miközben évente több ezer óvodai, böl­csődei helyet építettünk, új tantermeket, kórházi ágyakat adtunk át. Szólni szeretnék azokról a^ intézkedésekről, amelyeket a közelmúltban hoztunk, illet­ve amelyek most vannak be­vezetés előtt. Természetüket tekintve ezek is a kiadás és a bevétel, a termelés és a fogyasztás összhangba hozá­sát szolgálják. A világgazda­ság, a tőkés piacok helyze­tét mérlegelve, egyensúlyi helyzetünket javítva, a fo­rintot a konvertibilis valu­tákhoz viszonyítva 7 száza­lékkal leértékeltük. Ez az intézkedés drágítja az im­portot) és ösztönzi az export- tevékenységet. Ugyancsak egyensúlyi helyzetünk javí­tása miatt mérsékelnünk kel­lett és kell a nemzeti jövede­lem belső felhasználását. To­vább növeljük az állam ré­szesedését a tiszta jövede­lemből. a megtermelt javak nagyobb részét csoportosítva át a fizetési mérleg javítá­sára. A nemzeti jövedelem belső felhasználásánál más megközelítést tartunk helyes­nek a felhalmozás, és mást a fogyasztás vonatkozásában. A felhalmozás körében csök­kenteni kell az állami és vál­lalati beruházásokat, ügyel­ve arra, hogy az eszközöket a piaci munka, a verseny- képesség szempontjából leg­fontosabb teendőkre össz­pontosítsuk. Csökkentettük a beruházási hitellehetőségeket, növelve azok kamatterheit. Fogyasztásban, amint utal­tam rá. más a megközelítés. Szigorúbb követelményeket érvényesítünk a közösségi fogyasztásnál, .míg a lakos­sági fogyasztás körében az életszínvonalpolitikánk meg­őrzését szolgáló intézkedé­seket hozunk. y életszínvonalat gyasztói árak 1979 és 1982 között 33—34 százalékkal, az egy főre jutó nomináljöve- delmek pedig 37 százalékkal növekedtek. A lakosság reál- jövedelme csaknem 3 száza­lékkal. a fogyasztás pedig 6 százalékkal nőtt. Mégis, milyen a társadalom közérzete? A közérzet nyil­vánvalóan sokféle hatást je­lez. Az életszínvonal meg­őrzése unagyis társadalmi méretekben értendő és társa­dalmi átlagban mérhető is. Ma elsőrendű politikai kérdés az ország fizetőképes­ségének megőrzése. A tét sok­kal nagyobb annál, minthogy 1—2 százalékos életszínvo­nal-különbséggel vagyunk-e képesek eredményeinket vé­deni. A fizetőképesség hiá­nya nem 1—2 százalékos, ha­nem nagyságrendileg na­gyobb visszaesést okozhat az országban. Természetes, hogy az ár­változásokkal, az új intéz­kedésekkel kapcsolatban van ellenvélemény is az ország­ban. De miért nem tekint­jük természetesnek ezt? Hi­szen ez az ország 20 eszten­dőn keresztül hozzászokott, hogy évente 3—4 százalék­kal nő a reálbér, s egy öt­éves terv alatt 25—30 szá­zalékkal a reáljövedelem. A társadalom számottevő ré­sze először tapasztal olyan helyzetet, hogy megáll a nö­vekedés, s az életszínvonal- politika nehezebb körülmé­nyek közepette valósul meg. Érthető, hogy sokan kérde­zik, mi az oka ennek. S ezek­ről az okokról őszintén kell beszélni, hiszen a kérdező­kön is múlik a gondok eny­hítése. Életszínvonalpolitikánk fon­tos elemévé kell fennünk a teljesítmények arányos díja­zását, a jobb teljesítménye­ket jobban honorálva, mint eddig. A másik alapelv, hogy ilyen körülmények közepet­te sem szabad szűkítenünk az árukínálatot. A belföldi ellátást az export elé he­lyezzük. A pénzügyi helyzet javítása, az életszínvonalat védő, szabályozott áremelés mellett küzdünk a gyors in­fláció ellen, és megőrizzük a teljes 'foglalkoztatottságot. Ilyen célok együttes kitűzé­sére nálunk sokkal gazda­gabb országok sem mertek vállalkozni. Bizakodók vagyunk Havas Ferenc rámutatott, hogy az anyagi intézkedése­ken kívül a társadalom köz­érzetér sok módon javíthat­juk. Ezért szorgalmaztuk az ötnapos munkahét bevezeté­sét — s elmondható, hogy ez társadalmunk nagy vívmá­nya — ezért irányítjuk úgy a másodlagos gazdaságot, hogy növeljék a szolgáltatások színvonalát, az áruk kínála­tát. A kérdés most az: hogyan teljesíthettük és teljesíthet­jük ezután fő célkitűzésein­ket? A VI. ötéves terv nem­csak az egyensúly megterem­tését és az életszínvonal megtartását rögzíti, de elő­írja azt is. hogy javulnia kell a hatékonyságnak az iparban, a mezőgazdaság­ban. Ami a jövőt illeti, meg­győződésünk. hogy jobb szervezettebb munkával eredményeinket .megvédhet­jük. — összegezve elmondha­tom, hogy mi saját teljesít­ményeink alapján, népünk érettségét ismerve vagyunk bizakodók. Idei terveinket lényegében teljesítjük. Ha a mezőgazdasági termékeket szorgalmas munkával beta­karítjuk, jövő évi élelmiszer- ellátásunk is biztosított. Havasi Ferenc végül ered­ményes munkát, jó tanulást kívánt az esvetem tanárai­nak. hallgatóinak a kezdő­dő tanévben. Ezután a mintegy 600 első­éves új hallgató ünnepélyes eskütételére került, sor, majd a rektor 50 évvel ezelőtt vég­zett 14 közgazdásznak arany­diplomát nyújtott át. illeve átadta az új címzetes egye­temi tanári, docensi kine­vezéseket. A tanévnytó ünnepség után az egyetemi -pártbizottságon Havasi Ferenc találkozott az egyetem vezeteti vei, párt- és társadalmi szervek kéDvise- lőivel. IX. kerület párt- és állami vezetőivel, s konzul­tációt folytatott velük a Po­litikái Bizottság felsőokta­tásra vonatkozó határozatá­nak egyetemi végrehajtásá­ról. Gyémánt- és vasdiploma Bensőséges szép ünnepsé­gen köszöntötték hétfőn a túrkevei városi tanácson Madarász Károlyt és felesé­gét Balogh Terézt. Az idős pedagógus házaspár közül a férj 65, a nej 60 évvel ezelőtt kapta meg oklevelét és ezért vas- illetve gyé­mántdiplomával (tüntették ki őket. A nyolcvanhárom- éves „Karcsi bácsi” a sze­lesháti tanyai iskolában kezdte nevelői - pályáját 47 esztendeig tanított, és kezp alatt hat generáció nevel­kedett. A gyémántdiplomával ki­tüntetett „Tériké néni” jó- néhány évig állás nélkül volt, így is 35 évet töltött a katedrán s foglalkozott az ifjú nemzedék nevelésével. A népszerű házaspár a vá­rosi* közéletben is tevéke­nyen részt vett, az iskolai elfoglaltságon túl a nagy^í kun (tájegység néptáncmű­vészetére illetve a népmű­vészet szeretetére, ápolásá­ra is oktatta a gyerekeket. Kétszeres haszon Bérfuvart vállal az áfész Energiamegtakarítás ■— a gépjárművek ésszerű üze­meltetésével; többletjöve­delem — többletmunka vál­lalásával. Az egyik az áfész, a másik az áfész dol­gozóinak javát szolgálja, és annak az intézkedésnek az eredménye, amivel a Jász­apáti és Vidéke Áfész, gép­járműveinek jobb, gazda­ságosabb kihasználását sza­bályozza. Az intézkedést alapos fel­mérés előzte meg. Kiderült, hogy jobb szervezéssel, az üresjáratok megszünteté­sével csökkenteni lehet az áfész fuvarigényónek kielé­gítésére felhasznált órák számát. Az így megtakarí­tott időt külső fuvarmeg­rendelések teljesítésére használják fel. A bérfuvarosok nyeresé­gén az áfész osztozik a többletfuvart végző dolgo­zóikkal, a vállalkozásnak te- hát kettős a haszna: a ki­adások csökkentésével gaz­daságosabbá válik a szállí­tási ágazat munkája, ugyanakkor növeli a több­letmunkát vállaló dolgozók jövedelmét. IKeddl jegyzetünk I Nem magánügy Szem- és fültanúja vol­tam a Dornus Áruház­ban annak a jelenetnek, amikor egy rokkant- nyugdíjas odament át­venni a kerekeken köny- nyen mozgatható ülő- garnitúrát, amit levele alapján az egyik bútor­gyár készített el és szál­lított a számára Szol­nokra. A részletvásárlás ügyintézője megkérdezte a megrendelőt a szám­lázásikor, hogy a tizen­hatezer forintot megha­ladó összegnek a befi­zetendő részét ugyan mi­ből „állja”, s hogyan tudja majd a nem ép­pen alacsony részleteket fizetni...? Még mindig sokhelyütt találkozik az ember a rokkantakat, az idős em­bereket lekezelő modor­ral. Pedig nagy többsé­gük mögött tisztességes, dolgos évtizedek állnak. Nem eltartottak ők, mint ahogy az ügyinté­ző se az lesz, ha majd az aktív évek elszállnak a feje fölött. Sokan arra is képe­sek, hogy önerőből ott­hont teremtsenek ma­guknak! Ne csóválja a fejét a kedves olvasó, nem arra gondolok, hogy házat épít valaki a nyugdíjából. De régi házat — amiből már sok éve kirepültek a „fiókáik”, — sok idős ember nem akarja, nem tudja már fenntartani, inkább szabadulna tőle, ha kisebbhez jutna. A megyeszékhely társa­dalmi szervezetei, a Ha­zafias Népfront kezde­ményezésére ismét elő­vették az 1979-ben már fölmerült, de annak ide­jén félretett témát. . Le­vélben megkeresték az akkori jelentkezőket, tájékoztatták őket arról, hogy önerőből épülő nyugdíjasházba betársul­hatnak tulajdonosnak, ha legalább 40 belépő összejön. A városi pártbizottság, a városi tanács, az ÁÉV, az OTP illetékesei egyez­tették a lehetőségeket és szeptember 15-ig vár­ják a jelentkezőket a rendelkezésre álló kész­pénz, ingatlan, vagy egyéb érték, összeg fel­tüntetésével a Hazafias Népfront városi titkár­ságán. Amennyiben kel­lő létszám összejön, szö­vetkezeti csoportot ala­kítanak saját felelősség­gel, saját döntési joggal. Az OTP ■ soronkívül meg­köti a szerződést, az ÁÉV elkészíti a tervet és a szerződéskötéstől számított 15 hónap alatt garantálja a kivitelezést. Az elképzelések sze­rint három helyen épül­hetne ilyen panzió-jél- legű nyugdíjasház Szol­nokon: vagy a Zagyva­parti garzonházak mel­lett, vagy az Eötvös tér környékén, illetőleg a Széchenyi lakótelepen az épülő orvosi rendelő fölött. Lehetnének ben­ne 25—30—33 négyzet- méteres kis lakások, s az árak — a nagyságtól és attól függően, hogy lifttel vagy anélkül épül a ház —, átlag 300 ezer forint körül alakulná­nak, amelynek 25 szá­zalékával a szerződés megkötésekor a leendő tulajdonosnak rendelkez­nie kell. Ezek a lakások magántulajdonba kerül­nek, örökölhetők; az OTP akikor is ad hitelt — kezes ellenében —, ha örökös nincs. Ide kívánkozik még hogy az írásos nyilatko­zat — jelentkezés — felmérés jellegű, kötele­zettség nélküli, tehát vissza is lehet vonni. Az eddigi jelentkezők kö­zött nem egy olyan is van, aki a teljes össze­get egyszerre kész be­fizetni, aki elkerült Szolnokról a gyerekei­hez, de visszavágyik, a nyugdíjasházban reméli nyugalmát megtalálni idős napjaira. És ez nem a nyugdí­jasok magánügye. Fel­szabadul — gazdát cse­rél 1— jónéhány nagy­méretű családi ház. Hány nagycsalád vár ar­ra, hogy kényelmesebb otthonhoz jusson?! Mindenki jól jár. R. E. Kistermelők bemutatója Debrecenben Szeptember 10-én ünne­pélyesen megnyitották a Mihályi Miklós és Béres László jászapáti nyúltenyésztők díja­zott nyulai a tenyésztő munkát szervező dunavarsányi Petőfi Tsz kiállításán lítását Debrecenben. A vá­rosi sportcsarnok előtt kis­gépeket .mutattak be a kert- tulajdoríosOknak, a sport- csarnokban szebbnél szebb gyümölcsöket és más kerté­szeti termékeket állítattak ki. Szolnok megyéből a tisza­füredi Áfész szakcsoportja, és az 1980-ban az OMÉK el­ső díjat nyert jászberényi kertbarátiklub mutatkozott be. Sokan megcsodálták a tiszafüredi Szabó Imre kü­lönleges növényeit, az álta­la nemesített tüskés ubor­kát, ikolibásztököt, kobak- és szivacstököt. Ugyanitt láthatták az érdeklődők a különböző színekben pom­pázó paprikáikat és patisso- nokat, a méternyi hosszú kínai bab is sok kíváncsit vonzott. Ficzere Béla, a tiszafüre­di szakcsoport tagja Debre­cenben kapta meg a Kiváló Kistermelő címet: látvá­nyos és óriási stankingal- máival most is sikert ara- tett. Ugyanezt az elismerést kapta meg Rétfalvi Ferenc, a jászberényi kertbarát- klub tagja is, akinek almái és körtéi voltak igen szé­pek. A sportcsarnok melletti területen rendezték meg a kisállatok bemutatóját. A legszebb galambok, angóra- nyulak és nutriák mellett itt kaptak helyet a kiste- nyésztőket jól szolgáló kor­szerű ketrecek és fiaztatók is. Forgács T. kertbarátok és kistenyész- tők nyolcadik országos kiál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom