Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
1982. AUGUSZTUS 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A héten történt Mindenekelőtt egy megjegyzés: televíziónk műsorában sokallom az amerikai filmeket. Főképp a közepes szórakoztató filmek elburjánzását érzem indokolatlannak, elsősorban hétvégeken. Akár meg se nézze az ember a műsorfüzetet, szombaton és vasárnap este főműsoridőben: amerikai film. (Esetleg francia.) Mintha másutt, akár hozzánk közelebb is, netán szomszédainknál nem születtek volna vagy nem születnének olyan alkotások, amelyek a hétvégi „kötelező” televíziós szórakoztatás igényének ugyancsak megfelelnének, s netán még művészi színvonal dolgában is megállnák a helyüket. Talán jobban is, mint tengerentúli társaik. Vasárnap este például már szinte úgy éreztem magamat a képernyő előtt, mintha tévedésből valamelyik amerikai televíziós csatorna műsorát fogtam volna: film az USA-ból — A Lindberg-bébi ügye — és zene ugyancsak onnan, country-muzsika amerikai előadóval, egy koncert sugárzása felvételről. A néhány éve készült film egy meglehetősen elnyújtott bűnügyi história, az amerikai társadalom halovány rajzolatával; egy bátortalan kísérlet, hogy a csaknem ötven éve történt gyermekrablás körülményeit feltárja, sajnos anélkül, hogy valamivel többet is mondana el az akkor szinte példátlan (ma bizony eléggé megszokott már ez is) bűntényről, mely megrendítette szinte az egész Államokat. Űj felfedezésekkel tehát nem szolgált, a régi ismereteket tálalta fel, meglehetős komótosan. Két óra húsz percben azt, ami jószerivel másfél órába is belefért volna. A country-zenéről pedig csak annyit: ehhez hasonlót a mi fiaink is bármikor produkálnak, ha jobban összeszedik magukat. Félreértés ne essék, nem általában sokallom a tengerentúlról érkező, többnyire régebbi évjáratú, olykor már el is öregedett finneket, hanem a gyengébbecske művek eluralkodását érzem televíziónkban műsorpolitikai megalkuvásnak, engedékenységnek. A hétvége filmműsorait szélesebb körből kellene válogatni, hogy a világ film- művészetéből több szín, többféle hang kapjon helyet benne. És most lássuk, mit is adott egyebet az elmúlt héten a képernyő? Kedden a csehszlovák sorozatnak már a harmadik részét láthattuk, Kórház a város szélén, de valahogy még mindig nehezen vehető ki, hogy mit is akar végeredményében az egyébként gondosan megcsinált film, amelynek tárgya egy kórház belső élete, egy vidéki kórház világa. Gyanítható, hogy igazi célja feltárni a ma emberének lényeges konfliktusait, azaz nem orvosi film akar lenni, hanem a társadalom ábrázolásának egy sajátos megközelítési formája. A baj csak az szerintem, hogy még mindig érdekesebb benne egy műtét körülményeinek a bemutatása, akár képekben is, mint az általánosítható emberi problémák kifejezése. Jobban megkap benne, ami orvosi, mondhatni szűkebben vett szakmai, mint ami tá- gabban értelmezhetően emberi. Persze van még belőle tíz további folytatás, ne siessük el az ítélkezést. Egyébéként is minden kezdet nehéz. A hajózás története viszont már véget ért. Nyugodt lélekkel mondhatni:' akárcsak a repülésről szóló sorozat, ez is lebilincselt gazdag ismeretanyagával és előadásmódjának eleganciájával. Danielle Castelle — ezt a nevet érdemes megjegyezni, ő rendezte a filmet — szinte klasz- szikus alakja lehet a népszerűsítő, szórakoztató ismeret- terjesztésnek. Erényei közül csupán egyet: a megjelenített tárgy és a néző között oly közvetlen személyes viszonyt tud teremteni, hogy a néző úgy érezheti, mintha csak neki szólna mindaz, amit hall, mintha valami bensőséges diskurzusban lenne része, miközben a tudomány legtávolabbi vizein evez együtt a film alkotóival. Valahogy jó lenne ezt a módszert ellesni és el is lopni a mi ismeretterjesztő filmeseinknek is. Akkor nem lennének olyan tudományosan súlyosak, gondolatilag oly nehézkesek hasonló műfajú filmjeink. Mint például a szombaton kora este képernyőre „lépő” A magyar búza című. film is, amelyben a jeles magyar mezőgazdasági termék múlt századi történetét elevenítik fel a kétrészes mű alkotói. Sok érdekes részlettel szolgálnak, ez igaz, már ami főleg a hajdani használati eszközök bemutatását illeti, de ugyanakkor oly módon erőltetik egyrészt a szak- szerűséget — tankönyvbe illő szöveg, száraz előadásmód —, másrészt a tárgyi ismeretekhez úgy adagolják az érzelmesen művészit — főképp zenét, dalokat —, hogy ettől rendkívül tarka lesz az összkép, s vegyes, igen vegyes az élmény. Azt pedig végképp nem értem, hogy most, amikor hazánkban a búza újra reneszánszát éli, egy róla szóló sorozat miért csak a múltjával foglalkozik, s jelenére, de akár jövőjére is egyáltalán nem szentel figyelmet. A nyár általában a sorozatok ideje, ezt igazolja a szerda este útnak indított* Fehér Klára regényéből született hatrészes film, A tenger is. Több mint ezer oldalnyi olvasmányból hatórányi néznivaló, sűrítéssel, átalakítással. Mészáros Gyula rendezte, s jólesően állapítható meg, már az első rész alapján, hogy jó kezekkel nyúltak a hömpölygő regényfolyamhoz: feszült drámai helyzetek, jól megrajzolt figurák, erőteljes atmoszféra. Az első részben a fasiszta megszállás előtti, 1944-es történelmi pillanatok súlyos drámaiságát ábrázolta a film, igen szuggesztíven, elkerülvén az ilyen témák feldolgozásában gyakorta jelentkező szürkítő sematizmust. Itt élet van, feszültség, izgalom — kíváncsian várom, hogyan alakul a kis Csapiár Ágnes útja, aki éppen csakhogy megmenekült — így végződött az első rész — nyilas üldözői elől. A befejező pillanat akár egy jó krimibe is beillett volna. Csütörtökön : egy nagyszerű orvos, egy kivételes egyéniség portréja, a 80 esztendős Babies Antalé. Felemelő találkozás azzal, aki évtizedeken át abban lelte örömét, hogy megszabadítsa embertársait a betegség félelmétől, vagy ha kellett, magától a kórtól. Gazdag orvosi, emberi pálya. A kitűnő portréfilmből egyetlen tulajdonságot emelnék ki külön, a^t tudniillik, hogy a nagy emberekben lám milyen tisztán és egyszerűen élnek az igazságok. S ha kimondják őket, mint ahogy most is történt, mint évszázadok óta patakmosta kövek, úgy guruinak hozzánk a bölcsességek. Végül szombaton ismét Telepódium, nyári zenés kabaré. Csak semmi politika .. . címmel. Valóban öncélú vidámkodás, pedig ironikus címéből következtetve több is akart lenni ennél. Viccek, szakállasak, öregek; jelenetek, amelyek^ bői kimaradt a szellem, a humor igazi fűszere. Sok-sok bárgyúság. amit csak igen jó hangulatában tud elviselni az ember. Sajnos. úgy látszik, ez a humor valahogy nem megy. Egyelőre. Bízzunk benne, talán legközelebb akkor több szerencsénk lesz. V. M. 51 témakörben Közgazdasági továbbképzés A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Köz- gazdasági Továbbképző Intézete felvételt hirdet az 1982. őszén induló továbbképző tanfolyamaira és az 1983. februárjában kezdődő szak- közgazdász szakokra. A továbbképző tanfolyamokat 51 témakörben szervezik meg. Jelentkezni lehet egyénileg, vagy vállalati- szövetkezeti-intézményi felkérésre céltanfolyam formájában 1982. szeptember 30-ig a tanfolyami tájékoztatóhoz csatolt jelentkezési lapon. A szakközgazdász-képzés 13 szakon indul 1983. februárjában. A képzési idő 4 félév, kivéve a számítástechnikai, a fővállalkozói és a gazdasági ellenőrző szakot, ahol 5 félév. Az utolsó félév végén szakdolgozatot kell írni, amelynek sikeres védése után a hallgatók szakközgazdász oklevelet kapnak. Az oktatás általában kéthetenként pénteken délután és szombat délelőtt van. Tandíj félévenként 1800 forint, a számítás- technikai szakon 2800 forint. A szakközgazdász-képző szakokra jelentkezhetnek, akik a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, vagy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karán szereztek oklevelet, akik mérnök-közgazdász, gazdasági-mérnöki, vagy külföldön szerzett és honosított közgazdasági oklevéllel rendelkeznek. Ezen kívül szükséges két év szakmai gyakorlat — kivéve a gazdasági ellenőrző szak okleveles könyvvizsgálói szakágazatát, ahol 6,5 év — továbbá munkáltatói javaslat. Esztergomi nyár Monteverdi Tankred és Clorinda című operájának hazai bemutatójára augusztus 20-án és 21-én kerül sor az esztergomi bazilikában. Ugyancsak Esztergom a színhelye augusztus 29-én a Monteverdi kamarakórus Kodály-hangversenyének. Nyár van, fülledt meleg. Mit csinál, aki ráér, szabadságába szünidőt élvezi? Kézenfekvő a válasz. Kimegy a strandra, napozik, két lubickolás között iszik egy hideg üdítőt vagy egy üveg sört. A kánikula előli menekülésnek sokféle változata van még, a kirándulástól a hűs szobában történő lemezhallgatásig. Valószínű, sokadik megoldásiként merülne fel csak a könyvtárlátogatás ötlete. — Nyáron sem áll meg az élet — mondja Esztó Péter- né, a Verseghy Ferenc megyei könyvtár munkatársa. — A többi évszakhoz viszonyítva közel azonos a látogatottság. Havonta csupán három-négyszázzal kevesebben kölcsönöznek, mint őszszel vagy tavasszal. — Milyen könyveket visznek elsősorban? — A diákok kötelező olvasmányokat, s nagyon sokan választanak krimiket. Természetesen keresettek a hazai és külföldi útikönyvek is. A szakirodalmak polcai előtt viszont kevesen állnak meg. Az intézmény olvasótermében 8—10 érdeklődőt találunk. A kellemesen hűs, csendes helyiségben suttogva beszélgetünk Kovordányi Györgyné könyvtárossal. — Augusztusban sincs uborkaszezon. A csúcsidőben — ez a januári főiskolai, egyetemi vizsgaidőszakra esik — 70—80 látogatónk van naponta, de nyáron is lenyomják negyvenen-ötvenen Egy délelőtt a megyei könyvtárban az olvasóterem kilincsét. Vannak törzsvendégeink, akik naponta egy-két órát itt töltenek, böngészik a napilapokat, folyóiratokat. A diákok — középiskolások, felső-' fokú intézmények hallgatói —. pontosabban a szorgalmas diákok már készülnek a következő tanévre, anyagot gyűjtenek a szakdolgozatokhoz. Mostanában, a kempingezés időszakában sokan érdeklődnek olyan könyvek, kiadványok iránt, amelyekből az utánfutó-, a lakókocsiépítés mikéntje megtanulható. A fiatalember — mutat a könyvtáros a jegyzetei fölé hajló férfira — szörföt akar készíteni, az Ezermestert tanulmányozza. A barkácsolást kedvelő fiatalember Fekete János műszerész. — A sportüzletekben 20— 30 ezer forint körül van egy szélvitorlás ára, vétek lenne ennyi pénzt adni érte — magyarázza. — Igen sok utánajárásba kerül, hogy meglegyen minden anyag, de ha valaki ügyeskezű, akkor maga is elkészítheti. Az olvasóteremben szinte minden segítséget megkap az ember a könyvekből. Nem mindegyik kölcsönözhető, ezért kell helyben jegyzetelni. — Hol akarja a szörföt felavatni? — Úgy gondolom, jövő nyárra elkészítem, a Holt- Tiszán fogom kipróbálni. Az asztalon jogi és köz- gazdasági szaklapok lefűzött példányai tornyosulnak. Aki körbebástyázta magát mindezzel, Donkó Rózsa végzős joghallgató. — A szakdolgozatomhoz gyűjtöm az anyagot, a földjáradék szabályozásának alakulása a termelőszövetkezetekben a felszabadulás után a témám. — Milyen folyóiratokat használ fel? — Jogtudományi Szemle, Magyar Jog, Közgazdasági Szemle, Gazdálkodás és még folytathatnám. Egyik sem kölcsönözhető. Szerencsémre nagyon jól ellátott a megyei könyvtár, szinte mindent megtalálok, ami szükséges. Kengyelről járok be naponta, több órát töltök az olvasóteremben. Csupán egy könyvet nem kaptam meg itt, azért le kell utaznom Szegedre az egyetemi könyvtárba. — Nem fáj a szíve, hogy mások most az uszodában vannak? — Idáig én is oda jártam, de most már szorít az idő, dolgoznom kell. Egyébként az olvasóteremben a hőmérséklet és a légkör is nagyon kellemes. Fekete Sándor Az amatőr képzőművészek túrkevei alkotóházában Forog a korong, kopog a kalapács Az alkotóház előtt fák árnyékában dolgoznak a szobrászok Chlumetzky Ágnes karcagi fazekas munkája nyomán nagy méretű agyagedény születik Április elején lapunk örömmel adott hírt arról, hogy a tizenkét esztendeje alakult túrkevei amatőr művészeti csoport, a Kevi kör, hamarosan alkotóházba költözhet. A külön dolgozó festők, grafikusok, szobrászok, fotósok egy fedél alatt folytathatják munkájukat. A tavasszal még szinte romos épületet Kapás Rezső, a város egykori első demokratikus polgármestere ajánlotta fel a művészetbarátoknak. Óriási lelkesedésre, rengeteg munkára volt szükség, hogy az új „gazdák” ideiglenesen birtokba vehessék. Az alkotóház május vége óta második otthona lett a Kevi kör tagjainak. Három műteremben dolgoznak, a festők műhelye kiállítások rendezésére is alkalmas. A hivatalos avatóünnepségre novemberben, a Kevi kör tizenharmadik bemutató kiállításának megnyitójakor kerül sor. Az alkotóház azonban augusztus elseje óta vendégeket is fogad. — Túrkevén harmadik alkalommal rendezünk amatőr alkotótábort, de először a saját otthonunkban — mondja Fehérvári' Béla, a Kevi kör vezetője. — A tábor művészeti vezetője a Kisújszálláson élő szobrászművész, Papi Lajos. A kör tagjain kívül a megye több településéről érkezett fafaragók, keramikusok, festők dolgoznak itt. A műhelyekben reggelNagyokat „szakít” a véső a fából. Aki az anyagot formálja, Bognár Lajos Fotó: Dede Géza tői estig serény munka folyik, a grafikusok a város határát járják, témákat, élményeket gyűjtenek. A szobrászok is a szabad levegőt választották, az udvaron dolgoznak, készül az alkotóház. bejárati kapuja. Nagy István jászsági és kunsági motívumokkal mintázza az akácoszlopokat. — Mi lesz a sorsuk az itt született műveknek? —- A Kevi kör őszi kiállításán valamennyit bemutatjuk. Addig szeretnénk elindítani a tehetségkutatást is. Olyon fiatalokat várunk a csoporthoz, akik idővel az utánpótlást biztosíthatják majd. — f. s. — ™ ‘ 'i? I ¥ 1 i 11 <; u> I ■* ■ A L14 « é 1
