Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-06 / 183. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. AUGUSZTUS 6. Konstanca, Havanna, Práfa, Trogir Üdültek, láttak élményekkel gazdagodtak Óvodák a szolnoki járásban Nem megőrzik, nevelik a kicsiket A szolnoki járás óvodáiban szép, otthonos környezet, gondoskodó óvónők fogadják a 3—6 éves korú gyermekeket. 10 évvel ezelőtt mindössze 1700 gyermeket fogadtak be az intézmények, ezzel szemben most 3500 az óvodákban neveltek száma, Minden dolgozó édesanya nyugodt lehet a lmunkahelyén, mert gyermeke jó helyen van, nemcsak „megőrzik” őket, hanem gondozzák, nevelik, oktatják. Minden 10 gyermekből 8 óvodában nyert elhelyezést, az 5 évesek pedig 1 évig teljes számban megfelelő előkészítést kapnak. Mindössze 0,6 százalékuk jár iskolára előkészítő 1 foglalkozásra, ahol többnyire szintén óvónők gondoskodnak felkészítésükről. Az óvodák többségében csoportonként két óvónő (délelőtt, délután) egy dajka végzi a nevelő-oktató munkát. A pedagógiai munkában partnerek a szülők is, ezen túl segítséget nyújtanak az eszköztár bővítéséhez, társadalmi munkát ajánlanak fel az óvodák fejlesztéséhez, KRESZ-parkok építéséhez. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük azokat a gyermekeket, akiknek valamilyen oknál fogva hátrányosabb a helyzetük a többinél, vagy veszélyes körülmények között élnek. Számuk csökkenőben van, de még most is ezer gyermek közül száz megkülönböztetett figyelmet igényel. Örvendetes jelenség, hogy egyre több cigány gyermek veszi igénybe az óvodai nevelést. (Az elmúlt tanévben számuk száz- nyolcvan volt.) Kiemelkedő munkát végeznek ezen a területen a tiszabői, zagyvaré- kasi és a kőtelki óvodák óvónői. A gyermekek óvodai felvételét igény szerint biztosítják, ezen túl az átlagosnál több a családlátogatások száma, intézkednek — szükség esetén — a segélyek kiutalását illetően, igyekeznek a felvett gyermekeket az óvodákban tartani. Meggyőző munkával inspirálják a szülőket, «arra, hogy már hároméves korban járassák a cigány gyermekeket is óvodába. A jövő feladata: nemcsak közvetlen az iskolába lépést megelőzően, hanem jóval korábban óvodába kerülhessenek az antiszociális környezetből származó gyermekek is. Óvodáinkban kétszáztizenhét óvónő neveli, oktatja a gyermekeket, végzi ezt a nehéz, de igen szép munkát. Jól esik az iskolai nevelők elismerő visszajelzése, hiszen közös a gondunk: egy személyiséget nevelünk csak. más-más időpontban. A közös munka eredménye a harmonikus, kiegyensúlyozott, elégedett, törekvő gyermek. Tudjuk mindannyian, hogy ebben a munkában nincs megállás, nincs készen egy munkadarab, mára befejeztük. Itt állandóan „élni, s égni kell”, még ha nem is látszik mindig munkánk eredménye. Nagyné Kasza Ilona óvodai felügyelő SOOOT ÁRENGEDMÉNNYEL. Használt TV készülékét 1000- ért átvesszük- vételárba beszámítjuk. Bánkúiról Szolnokra Két hét a szélében, egy hét a ligetben KISZ-vezetőképzö tábor középiskolásoknak „Szép tájakat láttunk Romániában...” Csoportfoglalkozás a Tiszaligetben tek részt. Az előírt 60—66 órás képzés, munka mellett igen megterhelő lett volna a gyerekeknek. Ezért döntöttünk úgy, hogy a bánkúti két hetet még megtoldjuk eggyel Szolnokon. Itt már intenzívebb a képzés, napi 7 órában tanulnak. A bánkúti tábor vezetője Jusztin László, a KISZ megyei bizottságának munkatársa volt. — Kedvező tapasztalatokkal tértünk haza — mondja. — Ügy vélem, a gyerekeknek nem jelentett túlságosan nagy megterhelést a munka melletti tanulás. Természetesen az előadásokat, foglalkozásokat úgy igyekeztünk megszervezni, hogy azok oldottak, kötetlenek legyenek, ne az iskolai tanórák emlékét idézzék fel a diákokban. E mellett a szokásosnál jóval több, gazdagabb és változatosabb kulturális, szórakoztató rendezvényt tartottunk. A tábor pedagógiai jelentősége sem volt csekély. Például a közösen végzett munka kedvező hatását a délutáni foglalkozásokon is érezhettük. A munka olyan valós élethelyzeteket teremtett, közösségi kérdéseket vetett fel, amelyek alapján konkréttá és nem valamiféle általánosságokban tapoga- tódzó vitákká, beszélgetésekké válhattak a különböző nevelési, társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló foglalkozások. A tábor 11 alapszervezetben végezte munkáját, s a patronálok ezúttal nem ta- nárqk, hanem felsőbb évfolyamokba járó diákok voltak. Délelőtt együtt dolgoztunk diáktársainkkal, ügyeltünk a teljesítményekre, a munka minőségére — mondja Szabó Olga, a szolnoki közgazdasági szakközépiskola IKB- titkára. — A munkával egyébként semmi baj sem volt, a tábor átlagteljesítménye elérte a 140 százalékot. A mi feladatunk volt a délutáni foglalkozások előkészítése, a csoportok ezekre való felkészítése is. Varga Zsuzsa, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola szervező titkára: — Azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát a .táborban. Csoda jó közösség alakult ki. A foglalkozásokon, — amelyeket egyébként egy dombos, fás részen, a szabadban tartottak — rengeteget tanultunk, olyan gyakorlati ismereteket szereztünk, amelyek bizonyára megkönnyítik majd a munkánkat itthon az iskolában is. — Viszonylag kevés volt a szabad időnk, az viszont nagyon jól telt el. — Veszi át a szót Molnár Rozália, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet iskolai KISZ-bizottságának tagja —. Eljött a táborba a Bojtorján együttes, műsort adott a Szegedi Kabaré, Nagy Bandó András, Boros Lajos, voltak filmvetítések, fórum a bajai állami gazdaság vezetőivel, de mi magunknak is szerveztünk vetélkedőket, discót, az önkormányzati nap is csoda jól sikerült. A legjobb azonban az a három nap volt, amelyet Szegeden az ifjúsági napokon tölthettünk. — Most nyilván nehéz újra beülni az előadásokra. — Az átállás valóban nem ment könnyen — válaszol Szilágyi Lajos, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium iskolai KlSZ-bizottsá- ga és a tábortanács titkára. — Bánkúton jól beosztott napirend szerint, Szegeden majdhogynem teljesen szabadon, itt' pedig meglehetősen feszített program szerint élünk. Az előadások azonban igen érdekesek, s végülis tanulni jöttünk ide. Egyébként pedig van lehetőség strandolásra, sportolásra, kikapcsolódásra itt is. A tábor holnan zárja kapuit, de remélhetőleg a jövő nyáron újra várja a fiatalokat. Nyár, július, augusztus — az utazások főidénye. Sokan a hazai tájak szépségeivel ismerkednek, de szép számmal vannak, akiket az országhatáron túli világ is érdekel. Szívesen üdülnek, kempingeznek, túráznak szocialista és nyugati országokban. A riportban most olyan utazók szólalnak meg. akik már nem kezdők a világjárásban, és az idén a baráti országokban töltötték nyári szabadságukat. — Július végén jöttünk haza Romániából — meséli a tószegi Bárdos Tibor. — Majd három hetet töltöttünk Konstancában. Már hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy a nyáron elmegyünk valahová külföldre. Az igényeinket a pénztárcánkhoz kellett igazítani. Mivel kezdő pedagógusok vagyunk a feleségemmel, kevés a pénzünk, és ide a közeibe terveztük az utazást. Ismerősünk ajánlott egy román címet. Kapva kaptunk az alkalmon, mert Romániában még nem voltunk. — Merre jártak már? — Tavaly Bulgáriában — veszi át a szót Éva, a feleség. — Burgaszban és Szo- zopolban töltöttünk néhány szép napot. Ezen felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy az idén is elmegyünk valamerre. Két nagy hátizsákkal vágtunk neki az útnak. Az egyém 16, a Tibié 18 kiló volt. Mikor megérkeztünk Konstancába, esett az eső. De úgy, hogy azt gondoltuk, sose áll el. Másnapra azonban kiderült, és mi mehettünk kirándulni. — Szeretünk napozni, fürödni — folytatja Tibor, — ezért alkalmas helyet kerestünk a víz mellett. Konstancában ugyanis nem lehetett lubickolni, ezért mindennap átjártunk Mamaiába. Nagyon tetszett. Ügy találtuk nemcsak a helybéliek szeretik, sok külföldi is felkeresi. Volt ott minden. A tengerparton különböző vízi és szárazföldi sportot űzhetett az ember. Ha valaki nem kedvelte a szabadtéri szórakozásokat, beülhetett a különböző klubokba, presszókba. — Megkapott bennünket, hogy rengeteg az építkezés — így Éva. — Mindenfelé dolgoztak egy-egy félig kész épületen. Barátainktól korábban hallottuk, mennyire szép az a környék. Igazuk volt, mert valóban csodálatos helyeken jártunk, szép tájakat láttunk. A csengetésre hangos kutyaugatás a válasz. Az ajtót nyitó Bozsik Zoltánné mögött mérges szőrgombolyag csahol. A háziasszony szíves invitálására Pamacs is megnyugszik. — Ez egy töklámpa, Kubából hoztam — mutatja a barna, kupola alakú tárgyat Bozsikné. — Ott mindenfelé ezt láttam. Voltak díszesebbek és kevésbé kidolgozottak. Az enyém az egyszerűbbek közül való. — Mennyi időt töltött Kubában? — Tíz csodálatos napot. Egy 36 tagú IBUSZ-csoport- tal mentem. Huszonnégyezer kilométert repültünk. Budapestről indultunk, leszálltunk „Az utak mentén fürtökben lóg a banán” Zürichben és Madridban, aztán következett Havanna. Képzelje, átrepültünk a Bermudák fölött is. Hirtelenjében nem is tudom, miről meséljek. — Megérkezésünk után először Ó-Havannával ismerkedtünk. Rengeteg, szép kis palotát láttunk. Érdekes, hogy a nagy hőség miatt körbe-körbe erkély „védi” az épületeket. Az ablakokon vastag zsalugáterek. A régi építkezési hagyományokat köv.etik Űj-Havannában is. Mindenfelé rengeteg a virág, a pálmafa. Az utak mentén fürtökben lóg a banán. Nagyon tartalmas programot állítottak össze nekünk. Jártunk például a Forradalmi Múzeumban. Láttuk Fidel hajóját és tankját. Voltunk Hemmingway házában is, amely Havannától 15 kilométerre van. Az író rengeteg kutyát tartott, és a háza melletti birtokon temettette el őket. Nem is hiszem, hogy van a világon még egy akkora kutyatemető. Elvittek bennünket Trinidadba, San- ta-Clarába, Guamába. Gua- ma egy régi indián falu, most üdülőközpont. Főleg kubaiak nyaralnak ott, általában fiatal házasok vagy sokgyerekes családok. — Sok a gyerek. Iskola- rendszerük nagyon érdekes. A diákok olyan iskolákban tanulnak, amelyek bentlakásosak és csak a hét végén mehetnek haza. A tanulás mellett mindegyik gyerek dolgozik is. Az oktatás teljesen ingyenes, még az egyetemeken is. Érdekes, hogy minden iskolás egyenruhában jár. Három öltözetet kapnak. Egy a kimenő, a másik a. munkaruha, a harmadik pedig az iskolai öltözet. Egyébként a kubai nép nagyon barátságos, nyugodt és vidám. — Szeret utazni? — Imádok. Most már még- inkább megengedhetem magamnak, mert egy éve nyugdíjas vagyok. A rendelőintézetben voltam röntgenasz- szisztens. Az egész család szeret utazni, túrázni. Jártunk már Bulgáriában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban. Olaszországban, Görögországban és Törökországban. De a hazai tájakkal is szívesen ismerkedek, tagja vagyok a MÁV természetjáró szakosztályának. Ezzel a kubai úttal életem egyik nagy vágya teljesült. — Prágában olyan nyarat fogtam ki, amelyre az őslakók sem emlékeznek — mondja dr. Bondár Magdolna, az Ideggondozó Intézet vezető főorvosa. — Odaér- kezésünkkor — június elején — 34 fokot mutattak a hőmérők. Mindenki a hűvös kapualjakat, az árkádokat kereste. Még szerencse, hogy Prága tele van árnyékot adó helyekkel. — Hogyan készül egy-egy útra? — A prágai utam előtt például útikönyveket, térképeket böngésztem. Nem szeretek úgy menni, hogy ne tudjam, mit érdemes megnézni. Amikor megláttam Prágát Geralde Philippe megjegyzése jutott eszembe. Ö mondta, hogy Prága Európa egyik legszebb városa. Igazat adtam neki. A városnak melegsége, sajátos hangulata van. Az utcán a gótika remekműveit láttam lépten, nyomon. Beleszerettem a gótikába. Rengeteg a műemlék, szerencse, hogy épen maradtak az építmények. Voltam a híres Laterna Magicában. Ott csak figyelni kellett, hallgatni a műsort. Volt fény- és árnyjáték, pantomim, vetített háttér... Tíz esztendő se lenne elég ahhoz, hogy teljesen megismerjem Prágát. Ezért határoztam el: jövőre is elmegyek egy csehszlovákiai IBUSZ-útra. — Merre járt még az idén? — Hazajöttem Prágából és néhány nap múlva, Jugoszláviába, Trogirba utaztam. Szeretem az Adriai-tenger partját. Ha Szerét tehetem, évente „meglátogatom”. Trogir csodálatos, középkori kis városát. Valósággal egy megelevenedett mese város. Aprócska szigetre épült, az egész települést várfal veszi körül. Ha valaki este 7 után érkezik a városkapuhoz, már nem engedik be, de természetesen az éjszakai szállásáról gondoskodnak. Kellemes egy hetet töltöttem ott. Egyébként mindkét utam nagyon jól sikerült. Jól szervezett programjaink voltak, remek ellátásban részesültünk. Szeretnék még hasonló szép utazásokat tenni. Remélem, így is lesz. — szekeres — „Szeretem az Adriai-tenger partját...” Alig egy hete, hogy Bánkúiról a szolnoki Tiszaliget- be költözött a tábor. Több, mint kétszáz Szolnok megyei középiskolás diák kerekedett fel, hogy a Bajai Állami Gazdaság szőlőjében végigdolgozott két hét után még néhány napot együtt töltsenek. No, nem csak pihenéssel és szórakozással, hanem főleg tanulással, hisz valamennyien KISZ-vezetők, alapszervezeti^ vagy iskolai KISZ-titkárok, tisztségviselők. S abban még nincs is semmi meglepő, hogy vakációjukból nyaranként néhány hetet felkészüléssel, tanulással töltenek, ám az idén ez egészen másképp történt, mint a korábbi években. A KISZ megyei bizottsága és továbbképző iskolája a vezetőképzés új módszerét, formáját dolgozta ki és valósította meg. —. Korábban egyhetes KISZ-vezetőképző táborokat szerveztünk — mondja Nagy József, a továbbképző iskola igazgatója — ezek azonban nem minden tekintetben érték el céljukat. A középiskolai KISZ-vezetők csaknem egyharmada évről évre távol maradt, sokszor épperi azért, mert a vezetőképző és az építőtáborok időpontja egybeesett. Gondolkoztunk azon, hogy miképoen lehetne változtatni ezen a helyzeten. Végülis a szakosított építőtáborok sikere adta az ötletet, hogy az országban elsőként KISZ-vezetőképző építőtábort szervezzünk Bánkúton. A gyerekek délelőttönként dolgoztak, szabad idejükben pedig előadásokon, csoportfoglalkozásokon vet
