Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

1982. AUGUSZTUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Hétvégi sportműsor ATLÉTIKA Megyei váltóbajnokság, valamint serdülő B egyéni bajnokság, Szolnok, Véső u. 15. BIRKÓZÁS Tisza Kupa országos ser­dülő kötöttfogású verseny, Szolnok, tiszaligeti sportcsar­nok 13. KÉZILABDA NB I B. Női: Lehel SC— Borsodi Bányász, Jászberény, 16.30. NB II. Férfi: Kunhe- gyesi ESE—Főt, Kunhegyes 16. ÚSZÁS A Lehel SC országos meg­hívásos utánpótlás versenye, Jászberény 10. LABDARÚGÁS Területi bajnokság, Mátra csoport: Lehel SC—Bélapát­falva, Jászberény 16. A jász­berényiek szerdán Domosz- lóval játszotttak és Gombos (2), Szabó (2), Deme, Petró góljaival 6:0-ra győztek. Társaitól elbúcsúzott és be­vonult Fenyvesi, Kaszab és Krasnyápszky, leszerelt és bekapcsolódott a munkába viszont Czigány és Pesti. Mindkettőnek jelentős lema­radása van, így csütörtökön az ifjúságiak Jászárokszál- lás elleni mérkőzésen Gállal együtt beszálltak. Lakatos felépült és visszakerült a beállós posztjára. Péczely Szabolcs edző szerint a ven­dégek három legveszélyesebb játékosa Patkós, Sasvári, Cseh, akikre gondosan ügyel­nek majd a kék-fehér védők. A Lehel várható összeállítá­sa: Németh—Huszár, Fé­nyes, Lakatos, Gergely— Szántai, Szabó, Lukácsi— Sulyok, Gombos, Szívós, Te- . rületi ifjúsági bajnokság: Szolnok VSI II—Hódmező­vásárhely II Mátyás kir. u. 10. Barta. IDEGENBEN SZEREPELNEK A Szolnoki Vízügy SE OB Hes vízilabdacsapata Szente­sen a háromnapos Csongrád megyei Hírlap Kupán, a fér­fi kézilabda NB II-ben az Alföldi Olajbányász Ceglé­den, a Szolnoki MÁV MTE tekézői Kecskeméten a Hírős Kupán. Vasárnap ATLÉTIKA Megyei serdülő B egyéni bajnokság, Szolnok, u. 9. Véső BIRKÓZÁS Tisza Kupa országos ser­dülő kötöttfogású verseny, Szolnok, tiszaligeti sport- csarnok 9. ÚSZÁS Senior verseny és családi váltó, Szolnok, Damjanich uszoda 8.30. TENISZ OB II: ^ Szolnoki MÁV MTE—Szegedi József Attila' TE, Szolnok, Tiszaliget 9. LABDARÚGÁS Területi bajnokság: Rákó- czifalva—Csenger, Rákóczi­falva 16, Vincze, Jászkisér— Hajdú Vasas, Jászkisér 16, Kői. Megyei bajnokság: Jászberényi Vasas—Szolnoki Cukorgfár 17, Botos, Tisza­füred—Szolnoki Vegyiművek 17 (Heves megyéből), Kö- íéptiszai MEDOSZ—Jászjá- kóhalma 17. Tombor, Túrke- ve—Tiszaföldvár 17 (Békés megyéből), Jaszárokszállás— Abádszalók 17, Cziczás, Kunszentmárton—Kunhe­gyes 17, Boros, Tisza Cipő SE—Szajol, 17, Sándor, Kar­cag—Jászalsószentgyörgy 17, Tajthy, Törökszentmiklós— Szászberek 17, Hagyó. Terü­leti ifjúsági bajnokság: Szol­nok VSI I—Dömsöd Mátyás kir. u. 11.30, Jancsó, Mező­túri Honvéd—Békéscsaba 10.30, Markóth, serdülő: SZVSI—Dömsöd 10, Kele­men, Mezőtúr—Békéscsaba 9. Hossó. IDEGENBEN SZEREPELNEK A területi labdarúgó-baj­nokságban a Szolnoki MÁV MTE Nyírtelken a H. Aszta­los SE ellen, a Mezőtúri Honvéd Nagyszénáson, az SZMÁV MTE súlyemelői Bé­késen. Húszból tizennyolcán EB-újoncok Őrségváltás színhelyének számító állomás a magyar at­létika történetében a szep­tember 6—12-i athéni Euró- pa-bajnokság: a kontinens­versenyen szereplő húsz ver­senyző közül tizennyolcán most először mutathatják be tudásukat a nagy bajnoki ve­télkedőn. Négy éve Prágában a most színrelépők közül csak két ugró, Bakosi Béla és Szal­ma László versengett a kon­tinens legjobbjai között. Érdekes adalék a mostani EB-csapat összeállításával kapcsolatban, hogy a moszk­vai olimpián a most ver­senyre készülődök közül nyolcán versenyeztek az öt karikával díszített zászlók alatt. A vágtázó Tatár, Nagy, Kiss és Babály helyezetlen maradt, miként a női gerely­hajító Janák is, Forgács Ju­dit viszont a 4x400-as váltó tagjaként 5. lett, Bakosi a hármasugrásban 7., a szakág legjobbja, Szalma pedig 8,13 m-es rekorddal 4. volt távol­ugrásban. A háromnapos országos baj­nokságot követő rendkívüli elnökségi ülésen a húsz EB- szereplő közül tizenhét „sor­sa” viszonylag gyorsan el­dőlt, ami azt jelenti, hogy szerepeltetésükkel a szövet­ség vezérkarának minden tag­ja egyetértett. Ezután került napirendre a női 4x400-as váltó kérdése, amelynek tag­jai közül Forgács, Pál és Pet- rika eredményei senkinek sem okoztak gondot, nem úgy Orosz Iréné. Az újpesti vágtázónő — aki évek óta a válogatott oszlopos tagja — a közelmúltban sérülést szen­vedett, s emiatt az elmúlt he­ti válogatott versenyen, illet­ve a bajnokságon is messze elmaradt legjobbjától. Ezek után azt kellett eldönteni, hogy vajon Orosznak elegen­dő-e a hátralevő idő a teljes formába lendülésre, ami nél­kül a négyes sem boldogul­hat. Az elnökség többsége ké­telkedésének hangot adva a női 4x400-as váltó szerepel­tetése ellen szavazott, tagjai közül egyedül — egyéni in­dulóként — az egyre bizta­tóbb eredményeket elérő For­gács Juditnak biztosított le­hetőséget az EB-szereplésre. A három „felszabadult” hely pedig a gerelyhajító Janók­nak, a gátas Simon Baliá­nak illetve a maratoni futó Szekeres Jánosnak jutott. ~Béniaz apaszamár Suhintó, a Köbüki SC pá­lyagondnoka eldobta a törött kaszát nyelestől. — Hogy az ég rogyassza rá az eget! Mondtam az el­nökségnek, ha nem teremtik meg az objektív jeltételeket maximálisan, nem tudom tel­jesíteni a jeladatot! Nagyot rúgott a „tettesbe", a jűben lapuló törkölyös jlaskába — valamelyik szurkoló dobhat­ta el még az utolsó bajnokin — aztán sértődötten bevonult a szertárba, s a jrissen mo­sott lábszárvédőkön elheve- redve mély álomba merült. Guriga, a sportköri elnök szíve mélyén igazat adott a gondnoknak. „Valóban régen panaszkodik már a szűkös lehetőségek miatt.” — Elvtársak, ideje, hogy végére járjunk a problémák­nak — szólt oda a mezeket teregető Juliska néninek, az­tán bevágta magát a Tra­bantjába és a szomszéd jaluba hajtott. A Bürgözd Szépe SE pályáján éppen edzés jolyt. Két ijista gyerek a szertáros kiskertjéb'en gyomlálgatott, később egy serdülő jiú is csatlakozott hozzájuk. Egy jelnőtt jocista az árnyékban tekergette a bűvös kockát — „szellemi jelkészítés” címszó alatt szerepelt a jeladat az edzéstervben —, hárman li­bát legeltettek, egy hatalmas kosár alatt pedig Faramuci, az ifjú csodacsatár dekázga- tott egyszerre két labdával. Vincseszter Ede, az edző a kapufára szerelt jüggőágy- ban sziesztázott. Lehunyt szemhéjai mögött ott volt az ugrásra váró készenlét. Leg­inkább egy óriáskígyóra ha­sonlított, amelyik éppen az előbb nyelte le a számára rendeltetett nyulat. A kőke­rítés tövében pedig füleit egykedvűen mozgatva hűsölt a megyeszerte híres Béni, az apaszamár. Guriga az edző mellé érve megköszörülte a torkát. — Jó napot. Azért jöttem, mert szükségünk lenne ... — Nem! — üvöltött fel Vincseszter Ede, akár egy sebzett oroszlán, s kezét se­gélykérőén kilógatta a függő­ágyból. — Sipeki... — nyögte az­tán keservesen. A locsoló­csap vízaknájának teteje óvatosan félrecsúszott és egy mozgékony kis ember má­szott elő belőle. Jobb lábán térdig érő gipszcsizmát viselt, ennek ellenére meglepően fürgén az edző mellett ter­mett. — ötszáz ... — hörögte Vincseszter Ede. Sipeki vil­lámgyorsan kilépett a gipsz­csizmából és előhúzta belőle a nylonzacskót, amelyben a baráti kör pénzét őrizték. Kinyálazott egy Adyt, szer- íariásosan felmutatta a. je­lenlévőknek — ez helyettesí­tette az adminisztrációt — aztán átnyújtotta Gurigának. Az elnök egy darabig zava­rodottan forgatta a kezében a lila bankjegyet, aztán szó­rakozottan zsebre gyűrte. — Pedig nekünk nagyon kellene, éppen ezért... — Mondtam, hogy nem! Kár is szót vesztegetni rá! Vincseszter akkorát dörrent, mint amikor lecsapják egy zongora fedelét. Belülről még sokáig kihallatszott, amint a rezonáló húrok egymásnak adják tovább az elhaló han­got. —r Sipeki — suttogta —, ezer ... A nylonzacskóból ezúttal két ötszázas került elő, és az illő felmutatás után mind­kettő Gurigához vándorolt.. A Köbüki SC elnöke hiva­talosra igazította a hangját. Menni készült, úgy határo­zott hát, mégegyszer ösz- szefoglalja a tényállást. — Jó, hát ha nem, akkor másutt... Vincseszter sátáni kacaj­jal fojtotta belé a szót. — Ügy, szóval másütt? Följebb. Talán rablással akarják? — És közben akko­rát ugrott a függöágyban, hogy a kapufa belenyögött. Tekintetével melegen megsi­mogatta a kosarat, amelyik alatt Faramuci éppen két labdával feielgetett, majd el­lentmondást nem tűrő han­gon vágta el a vitát. — Sipeki, kétezer ... Guriga immár rutinos. mozdulattal gyűrte a szivar­zsebébe a pénzt. Búcsúzott. Kifelé menet a pálya végé­ben megpillantotta a vado­natúj. motoros fűnyírógépet. Egy pillanatra megtorpant, aztán fejcsóválva dünnyögte maga elé: — Ki a fene érti ezt? Itt van nekik ez p remek masi­na, miért ragaszkodnak hát mindenáron Bénihez, az apa­szamárhoz? Nekünk mennyi­vel nagyobb szükségünk len­ne rá. Palágyi Béla BEMUTATJUK SZOLNOK MEGYE GYŐZTESEIT Spartakiádbajnokok Augusztus 19—21 között Szolnokon rendezték a XXXI. Falusi Spartakiád országos döntőjét. A versenye­ken — mint már tudósításban beszámoltunk róla — me­gyénk nemcsak jó házigazdája volt, hanem eredményes szereplője is. A sportágak közül az atlétika hozta a leg­nagyobb diadalt: 4 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzérmet szereztek sportolóink. Spartakiád-bajnokainkat ezúttal mutatjuk be lapunk olvasóinak. „Csendes” győzelem Az első versenynap dél­előttjén — miközben min­denki a magasugró lányok vetélkedőjét nézte — szinte észrevétlenül zajlott le a gránáthajítás női döntője. Pedig több figyelmet érde­melt volna, mert győztese Viller Józsefné, Molnár Er­zsébet az országos döntő „ha­zai” aranyérem-sorozatát nyitotta meg. A 23 éves já- noshidai tanárnő kezéből 49,12 méterre repült a grá­nát, majd egy méterrel szár­nyalta túl utána következő vetélytársait. Az első pilla­natban látszott, eredménye nem lehet a véletlen műve. Kérdésünkre kapásból me­séli sportolói múltját: — Az ■általános iskolában 4 évig szertornáztam, majd Török- szentmiklóson, a Székács Szakközépiskolában Jávor tanár úrnál négy évig atlé­tika következett. Mindezek mellett állandóan kézilab­dáztam, s mint kapus NB li­es csapatban szerepeltem. Tanulmáriyaim szintén el­választhatatlanok voltak a sporttól: az idén szereztem diplomát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola bioló­gia-testnevelés szakán. Az utolsó évet levelező tagoza­ton fejeztem be, így már egy éves tanári múlttal ren­delkezem, amit remélem még sok-sok követ. Kedvenc sportágam a gerelyhaj ítás volt, if púsági válogatott ke­rettagságig vittem, de sérü­lés miatt szakítanom kellett az élsporttal. Maradt a nagy sportszeretet, amit szeretnék betáplálni minél több kis­gyerekbe! Őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön! Aranyérmes feleség Tiszavárkony „színeiben” egy súlylökő házaspár ver­senyzett ellenfeleivel, s — egy kicsit egymással is. Dél­előtt a férj ezüstérmével ugyancsak magasra tette a mércét, de délután a feleség­nek, Kővágó Györgynének sikerült ezt is túlszárnyalnia. Aranyérme pontosan 12,45 métert ért, amellyel minden kétséget kizáróan a legjobb volt 19 megye képviselői kö­zött, hiszen a többiek köze­lébe sem jutottak a 12 mé­ternek. Sportolói múltnak ezúttal sem vagyunk híján, Kővágóné — akkor még Bozsó Erzsébet néven — a törökszentmiklósi Székács Szakközépiskolában Jávor László testnevelő keze alatt jegyezte el magát a súlylö­késsel. Később a Szolnoki MÁV MTE atlétájaként tűnt fel a versenypájákon, nem is sikertelenül, például 1976- ban egy szabadkai versenyen 14,16 méterrel megyei csú­csot állított fel, ennek azóta is védője. Az aktív verseny­zést 1978-ban hagyta abba. Egy gyermek boldog édes­anyja és a szolnoki 633. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet testnevelő tanára. A sors furcsa iróniája: ponto­san fordítva tervezték finá­lébeli szereplésüket; a csa­ládfő 4 hónapos odaadó ed­zéssel az első helyre pályá­zott,, az asszony beérte volna kevesebbel is. A sportveze­tőknek mindegy volt, nyer­het bármelyikük, csak „fé­nyes” sikert vártak tőlük. Ezúttal a gyengébb nem képviselője bizonyult erő­sebbnek ... Edzés nélkül 190 fölött Szinte a hadseregből „cseppent” a spartakiád küzdelmeibe a kunhegyesi Kocsis Tibor. Májusi lesze­relése még olyan közelinek tűnik, hogy kristálytisztán él benne a katonaságnál el­töltött idő. Többek között a sporttal kapcsolatos emlékek: például legnagyobb sikere, amikor az 1982. évi hadse­regbajnokság győri döntőjén 5. lett magasugrásban. Nos, civilben máris négy hellyel előbbre rukkolt, mert ezút­tal a falusi spartakiádon ő volt a legjobb a léc fölött vetélkedő legények között. Egyetlen aranyérmes, aki­nek a sport csak szórakozta­tó időtöltés. Csupán közép­iskolában — és harmadszor is a Székács és Jávor László neve kerül szóba — mozgott rendszeresen, az országos középiskolás bajnokságon tíz­próbában 196 centimétert ugrott. A középiskola befe­jezése óta munkájának él, a BHG kunhegyesi gyárában dolgozik elektroműszerész­ként, és rajong szakmájáért. Mint elmondta, csak futóed­zésekkel készült az országos döntőre, ugrani hely és fel­szerelés hiányában nem tu­dott. Így is 192 cm-t jegyez­tek be a jegyzőkönyvbe győ­zelmekor, s az ember elké­pedt; te jó isten mi van, ha ez a fiú még a verseny előtt ugrik is egy párat! Kesergő bajnok A szemrevaló, 18 éves ti­szafüredi gimnazistalány ugyancsak kivette részét a spartakiád küzdelmeiből. A 100 méteres síkfutás döntő­jében harmadikként ért cél­ba, ezen kívül tagja volt a spartakiádváltónak is. Leg­nagyobb sikerét azonban a távolugrás hozta, miután 503 cm-es röptéjét az ugrógödör fölött már aranyéremmel honorálták a szervezők. Mégis a váltó szereplése miatt kesergett: — Sajnos, * nagyon „leégtünk” a megye képviseletében. Mentségünk csak annyi lehet, hogy kivá­ló 400-as futónk, Bugán Ju­dit nem tudott eljönni a versenyre. Vele együtt bizto­san a legjobb hat között vé­geztünk volna. Bár a váltó gyenge volta tény, azért Évának nincs oka a szégyenkezésre, hiszen arany- és bronzérme egyike a. legjobb egyéni teljesítmé­nyeknek. Sokoldalúságát hétpróbában alapozta meg, Szamosvári Imréné testneve­lő irányításával a tiszafüredi Kossuth Gimnáziumban. A negyedikes középiskolás az 1982—83-as tanévben nagy feladatra készül: Egerbe ad­ja be jelentkezését a tanár­képző főiskola földrajz-test­nevelés szakára. Ha jövőre a nyári felvételi vizsgákon megismétli spartakiádbeli teljesítményét, azt hiszem, ősztől már „gólyaként” ül­het a főiskolai hallgatók kö­zött. Lazányi József Fotó: Novák Portisch másfél pontot szerzett Gyengén vívtak a magyarok Londonban, a junior öttusa vi­lágbajnokság harmadik verseny­napján a második tusát, a ví­vást bonyolították le. A győzel­met a szovjet Horisko szerezte meg 1080 ponttal a svájci Jung (1040) és a lengyel Olszewski (1020) előtt. Az egyéni összetettben is Ho­risko vette át a vezetést, ma­gyar versenyző nem található az első hat között. összetett csapatban a Szovjetunió áll az élen, ötödik Magyarország több mint 400 ponttal leszakadva. Függőjátszmákat bonyolí- • tottak le a mexikói Tolucá- ban a sakkvilágbajnoki zóna­döntőn. Portisch Lajos két partiban is érdekelt volt, és igen elégedett lehet az el­könyvelt másfél ponttal. Az éllovas füíöp-szigeteki Tor- re-val szemben ugyan nem tudta érvényesíteni két gya­log előnyét, és 110 lépéses, 11 óráig tartó küzdelem után döntetlenben egyezett meg vele, egyik riválisát, a szov­jet Balasovot azonban fel­adásra késztette az 53. lé­pésben, és így Torre mellé felnyomult az holtversenyes első helyre. Portischnak az utolsó for­dulóban Polugajevszkij ellen egy döntetlen már legalábbis a holtversenyes továbbjutást jelenti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom