Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

1982. AUGUSZTUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AKIT ELCSÁBÍTOT1 A FA Hortobágy- kukások k a kertben ésú a határban A legismertebb jász­apáti emberek egyi­_____ ke Szikszai Gábor, a 71 éves, őszes, ritkuló ha­jú néptanító. Tíz éve, hogy nyugdíjba ment, a Vágó Pál helytörténeti gyűjte­mény vezetője, foglalkoz­tatja a falu története. Pá­lyázatokat nyert meg hely­történeti kutatásaival. Szép szorgalmasan telnek a nyugdíjas évek, és jut idő az Íróasztal mellől más idő­töltésre is. Gyermekkora óta foglalkoztatta a fa, a fa művészete, bár akkor csak játékokat farigcsált. Most, hogy nyugdíjba ment, egy kicsit több idő jut a fával való ismerkedésre. Ez egy jó időtöltés és persze hasz­nos is — Mindig asztalos sze­rettem volna lenni. A fa fa­ragása nekem egy újabb kikapcsolódást Ijelent az írás után. Leülök, aztán bütykölök valamit, alakí­tom a fát. Igen sokat olvas­tam a székely fafaragó mesterekről, sok képpel is megismerkedtem. Talán ez az egyik oka, hogy engem is „elcsábított” a fa. Főleg székely motívumokat vari­;X. -v.ü / \ álok. A legjobban szeretem a puhafákat, mint a gesz­tenye, juhar. Másrészt azért is jó hobbi, mert nem igé­nyel sok szerszámot és azt a keveset magam is el tu­dom készíteni. Ennyi az önvallomásból. Olyan ember, aki nem sze­ret dicsekedni. Teszi a ma­ga dolgát, csendesen. A községben és környékén sok helyen az ő fafaragása díszíti a konyhát, előszobát. Főleg háztartási tárgyakat farag. Azonban a könyvtár­nak is készített könyvtartó „tálcát”. Amikor megunja a fafa­ragást, visszaballag az író­asztal mögé és folytatja to­vább a történetírást. Tarpai Zoltán A meteorológiai előrejelzé­sek már napok óta csak fel­tételesen helyezték kilátásba a hőség csökkenését, a he­lyenkénti felhősödést. Tik- kad a nagyiváni határ. Még a dűlőszéli akác egyik elszá­radt ágán gubbasztó héja is lusta rászánni magát, hogy pocok vagy egér becsérké- szésére leírjon néhány kört a frissen hántolt tarló fölött. A kétméter magasra nőtt, la- vórnyi nagy leveleket érlelt dohányszárak között szorgos­kodó asszonyok, lányok mun­kája bizony nem irigylésre méltó. Mondja is Balogh Ro­zália: — Kisebb fajta eső igazán elverhetné a dűlő porát. Na-, gyón szorul a meleg, itt a dohánylevelek között. Igaz, amúgy sem kényeztetett el bennünket az idén az időjá­rás. Májustól augusztusig, egy tavaszi, meg két nyári hónapban csak itt-ott áztak meg errefelé a földek. Hogy mégis ilyen szép a dohány? Meghálálta ez is, mint a többi növény, a háromszori öntözést. Augusztus elején kezdtük szedni az alja leve­leket, az ünnep után hozzá­láttunk a nagy töréshez, az anyalevelek szedéséhez. Balogh Rozália tíz eszten­deje dolgozik abban a tíz­egynéhány tagú munkacsa­patban, amelyiknek egész évben munkát ad a tiszaörsi Petőfi Tsz nagyiváni kerüle­tében a dohánytermesztés. Kint a dohányföldön az úgynevezett alja levelek sze­dése a kukásbrigád utolsó munkája .A kerületben levő Béke majorban azonban — ahogy a nagyiváni határban legrégebben dohánytermesz­téssel foglalkozók egyike, Mag József sorolja — sokáig szükség lesz még a szorgos asszony- és lánykezekre. — Tűsorkeretre kell tűz­delni a leveleket, mielőtt be­rakjuk a Sirokkó dohány­szárítókba. A hat hullámle- mez-bódéba ventillátor fújja az olajtüzelésű kazánok me­legét. A berakást követően öt nap alatt felfűtik 68—70 fokig. Azután következik az elszállítása, ami megtart a tél utoljáig. % Március első napjaiban kezdődik minden elölről, a palántaneveléssel. Észre sem vesszük azután, hogy megint kapálni kell a dohányt. Mondják a téeszbeliek, hogy az öntözés felsrófolta ugyan a termelési költsége­ket, azért remélhetőleg így is tisztes hasznot tudhat majd magának a gazdaság, az ágazat várható két és fél milliós árbevételéből. A kör­nyéken azonban nemcsak a szövetkezeti földeken van hagyománya a dohányter­mesztésnek. — Kilencvenkét család 38 hektáron kukáskodik a té- esztől kapott földjén, vagy a kertjében. Ki három-négy­száz négyszögölön, ki pedig egy holdon. Az utóbbiak, ha jó dohányos esztendő van, akkor harmincezer forint tiszta jövedelmet is elérnek. Kukoricából, lucernából en­nek az egyharmadát jó ha kiárulják. Az idén úgy mu­tatják a dohányföldek, hogy kikerül a háztájiból meg a kertekből vagy nyolcvan tonna száraz levél. Ezen kí­vül a tavaszon, tizenheten, kilencvenezer palántát is értékesítettünk a szövetke­zeten keresztül más, me­gyén kívüli gazdaságnak. Az utóbbiakat Tóth Antal­tól, a Dunántúli és Duna-Ti- szaközi Dohányfermentáló Vállalat mezőkövesdi bevál­tó üzemének helyi megbí­zottjától tudtam meg. A nagyivániak csak úgy isme­rik a téesz kerületi pénztá­Rekken a hőség a jókora dohánylevelek között. A nagyiváni asszonyok, lányok már L’szüietelték az aljaleveleket érnek be a levelek, akkor kalákában törjük. Jön a do­hányt szüretelni a sógor, ko­ma, jóbarát. Akiknek persze vissza is segítjük a munkát a csomózáskor, vagy a bálá­záskor. Olajtüzelésű szárítókban éjjel-nappal szikkad a közös­ben termett füstölnivaló rosát: a falu dohányfelelőse. Már sok év óta, ilyenkor au­gusztus derekán megkezdő­dik a dohányszüret Tóthék kertjében is, ahol a feleség a főkukás. — Elég az uramnak a pénz­tárosságot ellátni a téeszben, meg a háztáji dohányter­mesztéssel kapcsolatos ügye­ket intézni — így a háziasz- szony. — Nem mintha nekem nem lenne elég tennivalóm a családdal, a lakással, meg a jószágok körül. Csakhát szükség van a jövedelem ki­egészítésére, amiért persze meg is kell dólgozni. A veje- mékkel együtt minden évben két holdon termelünk do­hányt. Ha nagyon egyidőben A nagyiváni határ már a puszta széle. Ahol Tóthék kertjében véget érnek a do­hánysorok, onnantól már a Hortobágy nyújtózik a mesz- szeségbe. Rövidülnek már a nappalok, de még ilyenkor augusztus végén is sokára bukik le a nap a róna szé­lén. Ugyancsak megdolgoz­nak a „dohányért”, akik a háztájiban, a kertekben nap­nyugtáig törik a dohányle- velekeet. Hogy megéri-e? — Mi úgy számoltuk, — sorolja Tóthné, miközben gyakorlott mozdulatokkal fűzte fel a hatalmas dohány­leveleket a méternyi acéltű­ben végződő zsinegre — hogy a két holdon termett száraz­levél értékesítéséből hatvan­ezer forint jövedelmünk ma­rad. Lesz helye a pénznek, elhiheti. Nagyon hiányzik egy színes tévé, meg azután a lányunknak, vejünknek is jó lenne megkönnyíteni a házépítést. Rászolgáltak, hi­szen ők a napi munkájuk mellett, hajnalban, késő dél­után, meg a hétvégeken ve­szik ki részüket a kukásko­dásból. Temesközy Ferenc Jól fizet a dohány Útbaigazító Társadalom­biztosítás mindenkinek A Népszabadság „Társada­lombiztosítási jogaink” cím­mel megjelent különkiadvá- nya hasznos tudnivalókat tartalmaz a társadalombizto­sítás kérdéseiről, szabályai­ról. Az 1975. évi II. törvényt vagyis az alapvető jogsza­bályt már több mint 30 jog­szabály módosította. Ezt a társadalmi, gazdasági viszo­nyainkban bekövetkezett változások tették szüségessé A kiadvány előnye, hogy eze­ket a módosításokat, kiegé­szítéseket figyelembe véve ismerteti közérthető megfo­galmazásban, példákkal il­lusztrálva a betegségi és anyasági ellátás, a családi pótlék, a nyugellátás, vala­mint a baleseti elltás legfon­tosabb tudnivalóit. Jó tájékoztatóként szolgál­hat a kiadvány nemcsak a társadalmobiztosítással fog­lalkozóknak, hanem a szak- szervezeti tisztségviselők, a kisiparosok, a magánkeres­kedők, a mezőgazdasági szak­csoportok és az új vállalko­zási formák tagjai számára. Valamennyi érdeklődőnek jó ’’útbaigazítóként” ajánl­juk. A kiadvány ára 10 fo­rint, megvásárolható a pos­tahivatalokban, valamint a hírlapárusoknál. SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szolnok megyei Igazgatósága I Keddi jegyzetünk 1----­K észülődés Tegnap reggel néháhyan már padokba ültek. Egyelő­re pedagógusok, hogy pár nap továbbképzésen vegye­nek részt Tegnap reggel jónéhány szabadságát töltő gyerekét, s betart egy-egy családanya kézenfogta a iparcikk üzletbe, áruházba. A tanév előtti hét első nap­jától ugyanis kedvezményes iskolatáska és melegítővá­sárt hirdettek az iparcikk kiskereskedelemben a me­gyében. A tanév mindig sok gon­dot, jelent a családban. Nemcsak az iskolák készü­lődnek az új tanévre, nem­csak az újak falánál szor­goskodtak az építők, a ré­gebbieknél a tatarozók, a család is ezekben a na­pokban veszi számba még egyszer, mi kell, hogyan indulhat a jövő héten fel- készülten a gyerek, a gye­rekek iskolába. Hogy ez mennyire nem kis gond, nem árt, ha majd a tanévnyitókon alaposan megnézzük a mai iskoláso­kat. Jól fejlett, szép. gyere­keink vannak, s a hófehér, gondosan vasalt ing, a szé­pen lábrasimuló új cipő, a nyári hosszú haj emlékét őrző kicsit világos bőr a homlokon, mind azt bizo­nyítja, a családokban tud­ják a rendet, a családok külsőségekben is igyekez­nek megmutatni erejüket, a nevelést, az áldozatválla­lást. Ki tagadná, hogy ezek a külsőségek sok pénzbe ke­rülnek? Különösen azokban a családokban, ahol egynél több gyereknek kell iskola­táska, köpeny, melegítő, tanszer. Ezért szinte már természetes, hogy augusz­tus második felében kis szerény híradások jelennek meg lapunkban is — tan­szersegéllyel enyhít a szep­temberi gondokon több nagyvállalat, intézmény, szövetkezet. Kapják azok a munkások, alkalmazottak, akik nagy család gondját vállalták, ahol három vagy annál is több gyerek in- ' dúl iskolába, vagy ahol csonka a család, egy szülő igyekszik kettő helyett áll­ni a kiadásokat. Remélhető­leg a munkahelyi segítség sok terhet enyhített, s az iskolaév kezdésének öröm­teli perceihez is hozzájá­rult. A tanévkezdés ugyanis mindie ünnep és öröm, szü­lőnek, gyereknek, pedagó­gusnak. Újból benépesülnek az iskolák, déltájban jó ebéddel rukkol ki az isko­lakonyha, friss, egészséges falak között munkához kezd a napközi. A tanulás a kis nyári pihenő után folytatódik, az értelmes életre, munkára készülődés halad tovább. Ez a hét ezért már az- iskolaév jegyében kicsit ünnepibb, tartalmasabb, mint a korábbiak. A csalá­dokban esténként füzeteket számolgatnak, tankönyvre- valót tartanak készenlét­ben, összeállítják a torna­zsákokat, a kis tisztaság- csomagokat is előkészítik. És beszélgetnek a gyerek­kel, aki első, vagy felsőbb osztályba lép. Talán ez a legfontosabb: kezdet előtt és aztán mindvégig jó szóval, okosan segíteni az iskola munkáját — a családért, a gyerek gondos neveléséért. Egy hét, s kezdődik az iskola... (SJ) Jászszentandrási porták, házak Tavasz óta kevés a víz Ha bővítik a strandot lesznek üdülőtelkek Elsősorban a városokban, az iparosodó nagyközségek­ben vannak gondok a telek­ellátással, ami nem azt je­lenti, hogy a kis települése­ken korlátlanok a lehetősé­gek, és mindenki kedvére va­ló portát talál leendő családi házának vagy hétvégi vityil- lójának. Másfajta gondok vannak a városban, mint a kis közsé­gekben. Ez derült ki a jász­szentandrási községi tanács végrehajtó bizottsági ülésén Is, ahol a 3 ezer 700 lakosú község telekellátásának és a családiház-építések elmúlt két évi tapasztalatait vitatta meg a testület. Megállapítot­ta, hogy valamelyest csök­kent az építési kedv, keve­sebben költöznek be a ta­nyákról (ahol ma ezren él­nek), mint a korábbi évek­ben. 1980-ban 24, tavaly 19, az idén eddig 12 építési en­gedélyt kértek a jászszant- andrásiak. Míg 1980-ban 34, tavaly '30r az idén mindössze 9 családi ház épült fel. Je­lenleg a tanács hat 300 négy­szögöles állami telket kínál tartós használatba adásra, négyszögölenként 120 forin­tért, egyelőre víz nélkül. Ma még az állami telkeknél ke­resettebbek — és drágábbak — a magántulajdonban lévő porták. Eddig a jászszentandrásáak nem tudták, mi az a vízhi­ány. Az idén tavasz óta tudják. Űj kútra lesz szüksé­ge a falunak, az újabb építé­si telkek kialakításának ez az egyik legfontosabb alap- feltétele. Ahhoz pedig, hogy bővülhessen a strand körül kialakult üdülőterület, ahol száznál több hétvégi telek van, a fürdő bővítése és fejlesztése szükséges. Erre pedig csak a következő öt­éves tervidőszakban lesz le­hetőség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom