Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
1982. AUGUSZTUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hivatása: a felnőttek nevelése Horváth Attilát a „kíváncsiság” vonzotta a népművelői pályára. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomáját tette félre, amikor 1965-ben Szolnokon, a megyei művelődés,; központban vállalt munkát. A pálya iránti „kíváncsisága” azonban jóval régebbről eredt. Pedagógus, népművelő édesapja példája, majd később az egyetemi évek idején szerzett tapasztalatai is arra ösztönözték, hogy a gyerekek tanítása helyett a felnőttek nevelését válassza hivatásul. Úgv érezte, ez a munka nagyobb feladatokat tartogat számára, hisz közművelődési életünket akkoriban még jóval több „fehér folt” tarkította, mint manapság. Egy ilyen „fehér folt” volt a debreceni tanyavilág is, ahol ötödéves egyetemista korában újra iskolapadba ülő felnőtteket tanított. Az akkor szerzett élmények, tapasztalatok amellett, hogy érdeklődését méginkább felkeltették az akkoriban még sok tekintetben feltáratlan szakterület iránt, hosszabb távra is programot adtak a fiatal szakembernek. A felnőttnevelés, az ismeretterjesztés kérdései ma is alapvetően meghatározzák szakmai érdeklődését, noha az elmúlt 17 esztendőben a népművelés úgyszólván valamennyi területével foglalkozott. , A társadalom köz- művelődési szemlélete ez idő alatt sokat változott, s bizonyos tekintetben változtak a népművelőkkel szemben támasztott követeimé-, nyék is. Horváth Attila úgy véli, hogy manapság jobb eredményeket érhetnek el azok a népművelők, akik kellő, az átlagost meghaladó valóságismerettel, szociológiai, pedagógiai felkészültséggel végzik munkájukat, s a gyakorlati élet, az „itt és most” követelményeinek megfelelően töltik be kultúraközvetítő szerepüket. S a környezetünkben tapasztalható jelensége., egyre inkább arra intenek, hogy ez a szerep nem merülhet ki az úgynevezett ,.magaskultúra’' értékeinek közvetítésében. A mindennapok kultúrája, vagy éppen kulturálatlansá- ga sokkal nagyobb figyelmet követel a közművelődési szakemberektől. Tulajdonképpen ennek a kérdéskörnek a tanulmányozásából született meg Horváth Attila doktori disszertációja is, amely A családi életre nevelés közművelődési vonatkozásai címet viselte Ha ugyanis a mindennapi élet kultúrájáról beszélünk, kikerülhetetlen a család, mint a legfőbb kultúraátörökítő erő, s ezzel a ténnyel a közművelődésnek is számolnia kell, hisz befolyásolhatja, alakíthatja a szülők életmódját, szokásait. Mint ahogy a megyében már tapasztalható ás ez. Szolnokon, a Megyei Művelődési- és Ifjúsági Központ Mindennapi dolgaink című rendezvénysorozatát például — amely a lakáskultúrától, az öltözködésig, a korszerű táplálkozástól a barkácsolásig sokféle témában adott már útmutatást — a felnőttek ezrei keresik fel. A rendezvénysorozat népszerűsége egyúttal hasznosságát is jelzi, ám a hasonló jellegű rendezvényeket bárhol az országban nagy érdeklődés kíséri. Horváth Attila egyike volt azoknak, akik a bizonyos tekintetben újfajta szemléletet követelő közművelődési forma bevezetését szorgalmazták. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyetteseként széleskörű áttekintése van közművelődési életünkről, a módszertani munka, az ismeretterjesztés, a rétegművelődés, a népművelők képzése, továbbképzése, a szakmai testületek működtetése tartozik szorosan vett feladatai közé. Kollégái a .Népművelők Egyesülete megyei Szervezete elnökének választották, az egyesületi munka újabb, de szívesen vállalt feladatokat jelent számára. Elsősorban a népművelők szakmai, emberi közösségének kialakulását várja tőle, hisz közösen a gondok is jobban megoldhatók, a kudarcok is könnyebben elviselhetők. Mert kár volna tagadni, ez utóbbiakban még gyakran van része a népművelőknek . . Dr. Horváth Attilát alkotmányunk ünnepe alkalmából a Kiváló Népművelő címmel tüntették ki. T. E. fotó: D. G. Mezőtúr Múzeumba kerül a gyógykovács hagyatéka A kovácsmühely teljes felszerelése megmaradt Szöllősi Antal neves kovácsmester volt Mezőtúron. A szakmát még az 1930-as évek elején tanulta, majd a huszároknál töltőd katonáskodása idején a gyógykovácsok „tudományában” is jártasságot szerzett. Akkoriban igen nagy hasznára volt ez a lovakat tartó gazdáknak, a kovácsmester ugyanis ki- sebb-nagyobb állatorvosi teendőket is ellátott; sebeket gyógyított, rossz fogakat húzott, s általában a lovak minden betegségére tudta a gyógyírt. Még a legutóbbi években is előfordult, hogy beteg „páciensekkel” keresték fel a gazdák. Szöllősi Antal igen jó mesterember hírében állott, igényességét teljes felszerelésével megmaradt műhelye is tanúsítja. Csak maga készítette szerszámokkal, dolgozott, s takarékos ember lévén több évtizeden át megőrizte munkájának valamennyi kellékét. A régi fujtatótól az üllőig. fogók, kalapácsok sokasága található a mester halálával gazdátlanul maradt műhelyben. Az örökösök éppen ezért úgy vélték, hogy a kihaló szakma ily gazdag tárgyi emlékei múzeumi, néprajzi értékkel is bírhatnak. A Néprajzi Múzeum javaslatára keresték fel a szolnoki Damjanich János Múzeum szakembereit, akik a vártnál is eredményesebb megállapodásra jutottak a családdal. Kiderült ugyanis, hogy a műhely mellett, a kovácsmester teljes hagyatékát rendelkezésükre bocsájtják, arm nem kevesebb jelentőséggel bír, mint azzal, hogy a múzeum ily módon olyan anyag birtokába jutott, amely egy mezővárosi mesterember egész életmódját dokumentálja a század elejétől. A hagyaték leltározását most végzik a szakemberek, dr. Szabó László kandidátus, a Damjanich János Múzeum tudományos főmunkatársa vezetésével. — A hagyaték megvásárlása a múzeum életmódkutatási programjába illeszkedik — mondja. Folytatja azt a sort, amelyet 1969-ben egy túrkevei tanyai gazdaság, majd a hetvenes évek elején egy tiszavárkony,i úgynevezett „kétlaki” életet élő vasutas, 1978-ban pedig a kunszentmártoni Tóth család teljes hagyatékának megvásárlásával kezdtünk. Szöllősi Antal hagyatéka tulajdonképpen három generáció életmódjáról ad képet. A lakásban még megtaláltuk a szülők néhány berendezési tárgyát, a század elején készült bútorzat néhány darabját. Az anyag gerincét az 1936-ban házasságot kötött kovácsmester tárgyai képezik. A berendezéstől a lakásdíszekig, a háztartási eszközöktől a ruházatig, a régi családi fotóktól, a különböző feljegyzésekig rendelkezésünkre állnak azok a dokumentumok, amelyek alapján következtethetünk egv mezővárosi iparoscsalád évtizedeken át alakuló, formálódó szokásaira, ízléskultúrájára, kapcsolataira, végsősoron egész életmódjára. Ugyanakkor a hagyatékban Szöllősi Antal lányának néhány leánykori, személyes holmiját is megtaláltuk, ezek már a harmadik generáció életmódjára engednek következtetni. — A kovácsműhelyben és a lakásban fellelhető tárgyak feldolgozása nyilván hosszú időt vesz igénybe. — A leltározás már az anyag egyfajta feldolgozása. A lakásban több, mint háromezer tételre Számítunk, a kovácsműhely eszközeinek számbavétele még nem kezdődött el. Elgondolásunk az, hogy ez a rendkívül gazdag anyag vetné meg a jelenlegi ötéves tervidőszakban — előreláthatólag 1984-ben — létesülő mezőtúri múzeum alapját. A város adottságai, már meglévő gyűjteményei, s a már jelenleg is hasonló célokat szolgáló épületei megteremtették annak feltételeit, hogy múzeumot kapjon. A Szöllősi-hagyaték tudományos feldolgozása terveink szerint már a mezőtúri múzeum, illetve az ott dolgozó szakember feladata lenne. T. L. Fotó: D. G. Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse Monográfia Kováts Mihály ezredesről, Karcag szülöttjéről E karcagi portán állott Kováts Mihály hajdani szülőháza. Az utódcpülctct 1979-ben emléktáblával jelölték meg Legendás név az amerikai függetlenségi háborúban: Cowatch ezredes. Keresztnév és egyéb megjelölés nélkül csak egyszerűen Cowatch. Sokáig úgy gondolták, ‘ lengyel — életútját Pulaski brigadéroséhoz vélték hasonlítani — míg az Amerikai Magyar Népszava 1925. évi naptárában Pivány Jenő közre nem adta véleményét: a Cowatch név a magyar Kováts angolos alakja, s hogy — ezt már .később publikálta —, az amerikai függetlenségi háború hőse azonos az egykor porosz szolgálatban állt huszártiszttel. Később derült csak ki, hogy ő a karcagi születésű Kováts Mihály. Ö maga 1761-ben arra a kérdésre, „Hol születtél?”, így válaszolt: „Karczag Üj Szálláson, amely a Nagykunságban vagyon”. Születése időpontjáról közvetlen forrással nem rendelkezünk, mert a zárt, református közösséget alkotó Karczag Új Szálláson — a mai Karcagon — a fennmaradt anyakönyvek 1730-cal kezdődnek, a már ekkor is működő református gimnázium névsorai pedig csak 1870-től regisztrálnak. Legvalószínűbb, hogy 1724. augusztusában született. Diákja volt-e a már említett híres karcagi iskolának? Valószínűleg igen, aláírása kiforrott, határozott szép írás, s vallomásában különben is református kálvinistának vallotta magát Minden bizonnyal 1739-ben fejezte be tanulmányait, s egy huszázezred toborzási iratai között szerepel, hogy Gyomron 1740. január 20-án beállt közhuszárnak egy Kováts Mihály nevű református ifjú. A sors iróniája: a későbbi világhírű magyar huszár első csatájában — 1741. november 11-én Neuhausnál — a franciák oldalán harcoló Bercsényi huszázezreddel ütközött meg. A boroszlói békekötés után folytatódtak hősünk kalandos évei. Nem kellően bizonyított., hogy a franciák oldalára állott-e, vagy csak szándékozott, netán hazatért Karcagra? De tény, hogy később, 1752-ig, a Kováts Mihály, 1760. Ismeretlen művész miniaturája. Városi levéltár, Mühlhausen Bercsényi huszárezredben szolgált Kováts Mihály János néven felterjesztett hadnagyként. Mostohán bánt vele az élet. A történelem alakulása jelentős cikkcakkokat parancsolt számára Végül is 1761. június 28-i hatállyal törölték — mint kapitányt — a porosz hadsereg állományából. Elege lett a méltatlan szolgálatból, haza akart térni, de a bécsi udvar lefogatja és csak 1762-bén engedik szabadon. A következő évben házasságot kötött Szinnyei Merse Franciskával. Eperjesen telepedtek le, de csak rövid ideig éltek együtt. Nyugtalan természete, szabadságszeretete újra vándorútra indította. 1777. január 13-án Bordeauxból latin nyelvű levelet írt Benjamin Franklinhoz, felajánlotta szolgálatait. Válaszra sem várt, néhány héttel később már az Újvilág felé hajózott. Amerikai katonai karrierje azonban nem jól indult. Washington gyanakodva fogadta, s csak Pulaski- brigadérossal kötött barátsága határozta meg további pályafutását. 1777. novemberében Pulaski beadványt intézett Washington tábornokhoz. a lovasezredek önálló alkalmazását kérve. 1778. január 9-én kelt iratában Pulaski már megnevezi n kiképzőmester ezredest is. Megkezdődött az amerikai hu- százezredek kiképzése. Kováts Mihály parancsnoklásá- val. De az amerikai hadvezetés tulajdonképpen idegenkedett a lovasság porosz mintára történő alkalmazásától, a mellőzés Pulaskinak is kedvét szegte, kérte, hogy önálló csapatokat szervezhessen. A Pulaski-légió ezredparancsnokává Kováts Mihályt nevezték ki. Nevét e csapatok élén 1779. májusában írta be az Egyesült Államok lörténgtében a charleston! csatában, ahol hősi küzdelem után május 11-én elesett. Az Egyesült Államok Kongresszusa halála napját Kováts Mihály emléknappá nyilvánította. Kováts Mihály gazdag életútja Póka-Pivny Aladár és Zachar József most megjelent, Az amerikai független; ségi háború magyar hőse című nagyszerű könyvéből válhat számunkra ismertté. A Zrínyi Kiadó gondozásában megjeleni kötet félévszázados kutató munka és gondos szintézis alapján tárja fel Karcag szülöttének sorsát, halála körülményeit, sőt rögzíti Kováts Mihály utóéletét is. A teúes értékű monográfia nemcsak kútfő értékű mű, de kitűnő olvasmány is, ösz- szefüggéseiben láttatja n korabeli történeti viszonyokat. Tiszai Lajos il kielégíti! SZOLNOKI J 0£ Centrum Áruház Alkalmazott Grafikai Biennálé Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban pénteken megnyílt 3. Országos Alkalmazott Grafikai Biennálé, amely ezúttal az elmúlt években tervezett csomagolásokról és emblémákról ad képet. A hetven művész félezer alkotása a hazai reklámgrafika eredményét, illetve az áruk iránti keresletét mind jobban befolyásoló csomagolástechnika még kihasználatlan lehetőségeit is érzékelteti. A biennálé díjait nemzetközi zsűri ítélte oda. A Művelődési Minisztérium fődíját Kara György, a Békés megyei tanácsét Sára Ernő, a békéscsabai Városi Tanács fődíját pedig Antal Pál kapta sorozataiért. Molnár Gyula a Magyar Nép- köztársaság művészeti alapja, Nagy Péter az Anyag- mozgatási és Csomagolási Intézet, Hegedűs György és Pálfy György a Magyar' Hirdető, Szereday Ilona a Magyar Reklámszövetség, M. Fekete György pedig a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának különdiját kapta meg.
