Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. AUGUSZTUS 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

1957. augusztus 20- án Kisújszálláson a Nagykun Napok ren- dezvénysorozata lezárásaként, az alkotmány ünnepén politikai nagygyűlést, munkás-paraszt találkozót tartottak, amelyen Kádár János és Dobi István mondott beszédet.

Összeállításunkban a negyedszázaddal ezelőtti eseményeket idézzük.

Részletek Kádár János beszédéből — dokumentumok

1957 tavaszán elhatároztuk, hogy felelevenítjük a régi nagykun játékokat, a pásztornapokat. A „kisújiak” lelkesen szorgalmazták, hogy legyünk mi is részesei az országos pezsgésnek, virágozzanak a hagyományok, kapjanak szocialista tartalmat. Hozzáfogtunk a pásztornapok szervezéséhez. Ügy június tájt elkészült a program, 10—15 ezer ember látogatására számítottunk. De aratás körül egyszercsak hívattak a pártközpontba: igaz, hogy a Nagykunság annyira megmozdult a pásztornapok

Negyedszázada történt

Százezernél is több ember a kisújszállási munkás-paraszt találkozón

„Emlékezzenek vissza, a régi világban, így Szolnok megyében a föld fele a nagybirtokosok és a tőkések kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld hetven százaléka volt a kizsákmányolóké. A régi világban, mondjuk 1934-ben Szolnok megyében több mint •30 ezer munkanélküli volt. Most az emberek dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a minden napi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, Magyarországon megszűnt.” (Részlet Kádár János beszédéb öl.)

az események jelentőségével: „A kisújszállási Nagykun Napok megrendezése az első nagyszabású paraszti jellegű megmozdulás az ellenforradalom óta. Ezért kelt nagy érdeklődést nemcsak Szolnok megyében, hanem az egész országban. Pártunk és kormányunk új tartalmú parasztpolitikája lehetővé teszi, hogy a Nagykun Napok egyben a megbonthatatlan munkás szövetség erejét fokozottabb mértékben is megmutassák ország-világ előtt.” Kellő történelmi távlatból már egyértelműen kiderül, hogy a kisújszállási Nagykun Napok politikai hátterében

elsősorban az MSZMP agrárpolitikájának tézisei állottak, amelyek a nagygyűlés előtt néhány héttel, 1957 júniusában jelentek meg. A lapok folytatásokban közölték a nagy jelentőségű pártdokumentumot: „Az MSZMP

egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mezőgazdasággá alakuljon.”

Feledhetetlen ünnepség

Kádár János: A legnagyobb szükség arra van, hogy a párttagok tiszteljék és becsüljék a pártonkívüli dolgozókat; lássanak bennük teljesen egyenrangú állampolgárokat; viselkedésük fejezze ki, hogy kommunistának párttagságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bármelyik másik embernek. Ha meggyőződése szerinti erkölcsi kötelességet vállal magára, s annak eleget tesz, a nép tisztelni, szeretni, követni fogja, de joga nincs több, mint a többi állampolgárnak. A pártonkívüliek pedig becsüljék meg a kommunistában azt az embert, aki a saját családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét, és a nép gondjait is, ezért dolgozik és fáradozik. Ha nem értjük meg egymást, ha nem egyezünk valamiben, akkor vitassuk meg, -és ha egyetértünk, akkor kommunisták és nem kommunisták egy akarattal hajtsuk végre

A kunhegyesi pékségben sütött új kenye- Mit mond Kádár? rét Fekete Borbála adta át Kádár Jánosnak

hallatán? De még mennyire, mondtam. Nos, akkor — kérdezték — mit szólnának hozzá a kisújszállásiak, ha Kádár János és Dobi István is meglátogatná a Nagykun napokat? — így emlékezik Zagyi János, aki 1957-ben a kisújszállási városi pártbizottság titkára volt.

43 különvonat

Nemcsak a Nagykunság mozdult meg, a kisújszállási munkás-paraszt találkozó országos eseménnyé vált. A korabeli helyi lap, a Tisza- vidék 1957. augusztus 24. száma Igazi csúcsforgalom című cikkében a MÁV illetékese nyilatkozott: „Pontosan két héttel augusztus 20 előtt kezdtük meg az előkészületeket. A szolnoki Járműjavító 25 személykocsit javított meg határidő előtt. Sajnosj még így is szükség volt tehervagonokra, — ezeket azonban kimostuk, hogy szükségmegoldásként alkalmasak legyenek az utasok befogadására. A tervezet szerint a szajoli állomás 17 vágányán kellett elhelyezni az ország különböző részeiből érkező 48 különvonat nagyrészét, amíg

az ünnepségek tartanak Kisújszálláson, hiszen az ottani hat vágánypárt teljesen lekötötték az érkező és induló vönatok."

A korabeli sajtó jól visz- szatükrözi a Nagykun Napok előkészületeit. Porcsalmi Lajos kisújszállási tanár Visz- szaemlékezések a régi Nagykun viadalokra című cikkében idézi meg a hagyományokat. A találkozó előtt néhány nappal vezércikk foglalkozik

Feledhetetlen ünnepség címmel számol be a korabeli lao az eseményekről: „Amikor a vonat begördült a kisújszállási vasútállomásra, Jónás János, a városi tanács vb-elnöke üdvözölte a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökét és kíséretét. Az üdvözlő szavak után elindultak a vasútállomáshoz mintegy 100 méterre lévő ünnepi emelvény felé. A kapunál azonban olyan hatalmas tömeg fogadta Kádár elvtársat, hogy a továbbjutás 'szinte lehetetlennek látszott: mindenki szeretett volna Kádár elvtárs közelébe jutni, s kezet fogni vele. Még a házigazda szerepét betöltő Jónás Jánost is úgy elsodorta a tömeg, hogy csak az emberek feje fölött láthatta vendégeit.

A Himnusz elhangzása után Borók Imre, a Népfrontbizottság kisújszállási városi elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Nánási László

országgyűlési képviselő, kis- újszállás szülötte szólalt fel. Utána Antal István, a Vörös Csillag Traktorgyár művezetője, a Budapestről érkezett 500 tagú munkásküldöttség és egész Budapest dolgozó népe nevében üdvözölte a nagygyűlést. Varga B. Andrásné karcagi parasztasszony után emelkedett szólásra Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémáival. Ezt követően

Kádár János mondott beszédet.” (Tiszavidék, 1957. augusztus 22.)

A 130 ezernyi hallgatóság nagy tetszéssel fogadta Kádár János szavait, sokáig ünnepelték a szónokokat, a vendégeket. A nagyszerű hangulatú munkás-paraszt találkozó különböző kulturális műsorokkal, mulatságokkal ért véget.

összeállította: Tiszai Lajos Fotó: MTI archívum

Alkotmány és politikatudomány

Állam és társadalom a nyolcvanas években

tudomány szerepe a közgazdaság fejlesztésében ismertebb, mint az állami szervezet, a demokratizmus és alkotmány fejlesztésében. A nemzetközi gazdasági kapcsolat és verseny is ismertebb, mint az a verseny, illetve tudományos párbeszéd és tapasztalatcsere, amely az országok közt a közéleti jogok és a demokratikus beleszólás fórumai tekintetében létezik. Pedig a jogtudósok, álllamtudósok és az utóbbi években a politikatudomány művelői hazánkban is a döntési rendszer és a közéleti részvétel legjobb megoldásait keresik. Nemcsak az alkotmány és a jogszabályok betűit, hanem gyakorlati érvényesülésüket is vizsgálják. Az állámtudo- mány az állam valóságos működésének tapasztalatait, a politikatudomány pedig szélesebben, az egész politikai intézményrendszer működését elemzi.

Ügy is mondjuk ezt, hogy mind a jogtudomány, mind az államelmélet jobban támaszkodik a valóságfeltárásra — szociológiai módszerekre és a nemzetközi összehasonlításra — mint korábban. A Nemzetközi Politika- tudományi Társaság előző világkongresszusát három éve Moszkvában tartották és az főleg a politikai rendszerek fejlődésével foglalkozott. A legutóbbi most zajlott le Rio de Janeiroban, ilyen címmel: „Az állam és az őt körülvevő társadalom a nyolcvanas években”. Az államok és politikai rendszerek természetesen nagyon különbözők. A közös bennük az, hogy hozzátartoznak az emberek létfeltételeihez, javíthatnak és ronthatnak azokon, elősegíthetik a háborút és a békét, a gyorsabb vagy kevésbé gyors fejlődést, Ezen belül minket természetesen különösen a szocialista állam és politikai rendszer fejlődésének problémái érdekelnek, de nem függetlenül a múltban felhalmozott hagyományoktól, kultúrától és a minket körülvevő világtól.

A magyar kutatókat, munkáikat tekintve az utóbbi években ilyen kérdések foglalkoztatták: az állam funkcióinak alakulása, az alkotmányosság és törvényesség szerepe, fejlődése, az érdekképviselet és a választás szervezeti formái, a közéleti aktivitás és passzivitás, a közvélemény és a politikai érdeklődés alakulása.'

Az állam funkciói közt a régi értelemben vett elnyomó funkció helyett — mint megállapítják — mind jobban előtérbe kerül a közösségi szervező, rendfenntartó és szociálpolitikai funkció. A törvényesség megszilárdítása után, amelyet el nem évülő tapasztalatok tettek szükségessé, a mostani fejlődési szakaszban már többet szólnak az alkotmányosság fejlettebb követelményéről is. Az Állam- és Jogtudományi Enciklopédia szerint idetartozik nemcsak az egyes ügyek intézésének, hanem a jogszabályok megszövegezésének törvényessége, a magasabb jogszabály, törvény alacsonyabb jogszabály feletti elsőbbségének biztosítása, a teljes intézmény, hatóság munkájának törvényessége is. Akár alkotmánybíráskodásnak, akár másnak nevezik, az ilyenfajta felügyelet kialakítása a tudomány napirendjén lévő téma.

Az MSZMP Társadalom- tudományi Intézete gondozásában 1979-ben közzétett, több intézet kutatásait ösz- szegző tanulmány a szocialista demokráciáról elgondolásokat tartalmaz a társadalom érdekek ég. vélemények szerinti tagoltságának kifejezésére. A tanulmány szerint különösen az egyes réteg- és érdekképviseleti szerveknek kell ebben aktívabbnak lenniök, de fejleszteni kell a képviseleti szervekbe történő választást, jelölést is. A többes jelölés akkor szaporodhat, ha nem válik formálissá. Nem az a lényeg tehát, hogy ugyanolyan korú, hasonló foglalkozású embereket indítsanak ugyanabban a kerületben, hanem a létező különböző érdekeket, véleményeket fejezzék ki a jelöltek például a fontos kommunális, fejlesztési kérdésekben.

Sok tudományos vita van róla, de a magyar politikai hagyományok szerint is elsődleges nálunk a testületekben a lakóterület szerint választott képviselet elve. Felvetődött, hogy ha külön jelölés alapján a párt, a szak- szervezeti és szakmai szervek fontosabb képviselői saját helyet kapnának e testületekben, akkor az ilyen szervek közvetlen képviselete is megoldódna, a lakóterület képviselete is egyértelműbb, elhatároltabb lenne.

Külön is jelentős kutatás folyik az államigazgatás, közigazgatás fejlesztéséről. Ez foglalkozik többek közt az irányítási munka színvonalának és felelősségének magasabb szintre emelésével. egyes felmérések szerint még sokan dolgoznak felsőbb szerveknél olyanok, akik közvetlenül nem dolgoztak korábban az általuk irányított területen. Fölmerült továbbá a vezető beosztásúak eredmény szerinti felelősségének rendszeresítése is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak esetleges vétség elkövetéséért lennének felelősek — ami ma is szükségszerű —, hanem .bizonyos szükség- szerűséggel azért is, hogy az általuk vezetett szervezet tartósan eredményesen vagy eredménytelenül működik-e. Ilyen felelősségrevonás természetesen ma is létezhet, de nem kötelező.

Igen érdekesek azok a vizsgálatok, amelyeket a Tömegkommunikációs Kutató- intézet, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete, valamint egyes kutatók végeznek az emberek közéleti aktivitásáról, érdeklődéséről. Több tanulmány megállapítja, hogy még 25—30 százalék körül van az a réteg, amely a politika kérdései iránt nagyfokú érdektelenséget tanúsít. Nagyobb figyelmet 'kell tehát fordítani erre a kisebb iskolázottságú, jobbára fizikai dolgozókból, háziasszonyokból álló rétegre. Kedvező, hogy a többség már nem az érdektelenek közé tartozik, ám még az érdeklődők is különbözőek. Vannak, akik — elmondásuk szerint — csak akkor vesznek részt ilyen témájú beszélgetésben, ha azt más kezdeményezi, és vannak, akiknek maguknak is van önálló véleményük.

rdekesek az arról szóló. fölmérések is, amelyek a külföldi és a belföldi eseményekről való tájékozottságot hasonlítják össze. Csak a megkérdezettek 15 százaléka nem tudott felsorolni olyan külpolitikái eseményeket, amelyeket fontosnak tart, míg fontos hazai politikai eseményeket 52 százalék nem tudott felsorolni. Pedig az emberek életét állandóan befolyásolják a hazai folyamatok, események, országosan és a közvetlen lakóterületen is. A tömegtájékoztatásnak is bizonyára többet kell tenni, hogy ez utóbbiak ugyanolyan „közel” kerüljenek az emberekhez, mint amelyek tőlük távoli világrészeken zajlanak.

Kulcsár Péter